Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

1986. október 21., kedd Somogyi Néplap 5 HÁROM MEGYE VÖRÖSKERESZTESEI BADACSONYTOMAJBAN A Balaton egészségügyi szemmel Történet­tudományi kutatások A Magyar Tudományos Akadémia Történettudomá­nyi Intézetében folytatódnak a jelenlegi legnagyobb vál­lalkozásnak, a 10 kötetesre tervezett Magyarország törté­netének munkálatai, s emel­lett több részterületről ké­szül összefoglaló munka, il­letve forráskiadvány. A Magyarország tör­ténete című kézikönyv első, harmadik, ötödik, hatodik, hetedik és nyol­cadik kötete már meg­jelent. Jelenleg rendezik saj­tó alá a második, a negye­dik kötetet, s előkészítésre vár a befejező kötet. A Történettudományi In­tézet 1990-ig szóló tervében fontos elemként szerepel a magyar történelem forrásai­nak rendszerezése, tematikus feldolgozása és kiadása. En­nek jegyében lát majd nap­világot Urbán Aladár és Pajkossy Gábor munkája, amely az 1848—49-és forra- dalom és szabadságharc dip­lomáciai iratait adja közre. Győrffy György az Árpád­kori Magyarország történeti földrajzát foglalja kötetbe, Vida István pedig a II. vi­lágháborút lezáró, Magyar- országra vonatkozó fegyver­szüneti egyezmény és a pá­rizsi békeszerződés anyagát rendezi dokumentumgyűjte­ménybe. Szarka László és Szász Zoltán az 1918-as pol­gári forradalom nemzetiségi minisztériumának iratait gyűjti1 egybe. Négy kötetre tervezik azt a munkát, amely a francia külügyminisztéri- rium magyar vonatkozású anyagait publikálja. Erre a tervidőszakra két új kutatási irányt is megje­lölt a Történettudományi In­tézet. Ránki György vezeté­sével a magyar társadalom újkori történelmének vizsgá­lata kezdődik meg. A Nieder- hauser Emil és Szűcs Jenő vezette munkaközösség kuta­tási programja: a magyaror­szági nem magyar népek tör­ténete a honfoglalástól 1945- ig. Van tennivaló bőven, s együtt könnyebb. Ez volt a mondanivalója többek között annak a tegnapi badacsony­tomaji találkozónak, amelyen Veszprém, Zala és Somogy vöröskeresztesei vettek részt. Az egészségügyben az ilyen­fajta együttműködés egye­dülálló hazánkban. A három Balaton-parti megye éppen öt éve kezdte el, ezért is hallhattunk a harmadik na­pirendi pontban az együtt­működés tapasztalatairól dr. Ródler Imrének, a Vöröske­reszt Zala Megyei Vezetősé­ge elnökének előterjesztésé­ben. A megemlékezés ünnepé­lyes hangja azonban nem volt jellemző az első két na­pirendi pont vitájában. Az ülésen ugyanis a Balaton- parti mértéktelen szeszfo­gyasztást vitatták meg, még­hozzá somogyi előterjesztés alapján. Dr. Sótonyi Tibor- né, a Vöröskereszt megyei titkárhelyettese szomorú jö­vőképet vázoíllt az egészség­ügyi aktívák elé. Az italel­adásban igencsak érdekelt Balaton-part szinte meleg­ágya az alkoholizmus kifej­lődésének. Itt vívnak legin­kább szélmalomharcot elle­ne. Csak a somogyi parton több mint másfél millió em­ber üdüt nyaranta, akik ép­pen a rossz nyaralási mo­dell miatt mind többször nyúlnak a pálinkáskupicák, a söröskriglik, a borosflas- kák uitán. Ugyancsak elké­pedve hallották a jelenle­vők, hogy még úttörőtábor büféjében is találtak szeszt, igaz „enyhítő körülmény”, hogy a pedagógusok számá­ra. Az ifjúsági táborokban, a SZOT üdülőiben azonban A kortárs képzőművészet és közönsége Ha manaipság .kiálllításmeg- nyitóra megy az ember, vagy ugyanazokkal az arcokkal ta­lálkozik, vagy szinte kongó térben egymásnak üzen te- , kintetével egy-egy ismeretlen látogató. Az előbbi esetben többnyire művészkoüégák tisztelik meg egymást és az alkotót jelenlétükkel, a má­sik esetben erről sincs szó, bár gyakoribb a valós érték­nek adózó tisztelet, a képző­művészet iránti vonzalom. A jelenség nem egyedi és nem is csak a XX. százíad második felének velejárója. A gyökerek visszanyúlnak a századforduló egyetemes és magyar művelődéstörténe­tébe. Hogyan alakult és hol tart a művészetek — első­sorban a kortárs képzőművé­szet — kapcsolata a közön­séggel? — kérdeztük Pogány Gábor művészettörténésztől, a megyei múzeum igazgató- helyettesétől. — A közönség és a kor- társ képzőművészet közötti lemaradás fél évszázada ta- pasztallható. Lyka Károly 1900-ban Rippl-Rónai első bemutatkozásának bukását látva k orp rob lé máról írt. Ugyanez a kiállítási anyag 1906-ban sikert aratott a kö­zönség és a kritikusok köré­ben. A 20-as évekig ez az érdeklődés Munkácsynál és az akadémiizmusnál leblok­kolt, már a plain-air-t sem fogadták el. Nagybányát hó­bortos emberék gyülekezeté­nek tartották. Az elmúlt hetven év alatt a lemaradás nőtt. Ma elfo­gadják az impresszionizmust, a posztimpresszionizmust, Modiglianit, Utrillót. Ma­gyarországon a realizmus: Bernáth, Szőnyi, Pátzai mun­kái jelentik a közönségsikert. A széles réteg a mai mű­vészetből a konzervatívat, az ábrázolót, a fel'ismerhetőt ér­tékeli. A nem szakmai kö­zönségből hiányzik az a faj­ta empátiás készség, amely- lyel bele próbálja élni ma­gát a műbe, annak mélyebb gondolati összefüggéseibe. A kiállításokon elhangzó meg­jegyzések és a vendégköny­vekbe jegyzett vélemény-ék is ezt támasztják alá. Tanulságos példa erre a szegedi Horváth-galéria évenkénti nyári tárlata is. Az épület három szintjén a fes­tészeti, a szobrászati és a grafikái alkotásokat megha­tározott rendszer szerint he­lyezik el. A földszinten a természetelvűrt, az első eme­leten az elvontabbat, a má­sodikon a hagyományos áb­rázolás jegyében fogant al­kotásokat tekinthette meg a közönség. Az első szinten rendre nem álltak meg a lá­togatók. — Érzékeik ető--e napjaink­ban a közönség közeledése a haladóbb irányzatokhoz? — Nagyon lassan és csak szűk körben kezdik elfogad­ni az absztrakt bizonyos vál­tozatát. Példa erre Martyn Ferenc egy-ikét színes, nonfi­guratív kompozíciója. Nem tudnak azonban mit kezdeni azokkal az alkotásokkal, ahol a műtárgy leválik a hagyo­mányos „hordozóanyagról”. — . Mennyire általános ez a jelenség? — Országos. A csepeli munkástól az értelmiségig 'mindenkire érvényes. Van egy szűfcebb, szakmailag va­lamelyest iskolázottabb kör, melynék lelki és tanultság- beli köze van a képzőművé­szethez. Számuk azonban el­enyésző. — Miben látja a lemara­dás okát? — Történelmi örökségről van szó. A képzőművészet mindig arisztokratikus mű­fajt képviselt, eltekintve a középkori biblia- és táblafes­tészettől. Ugyanakkor az is­kolai rajzoktatás minősége, szemlélete is megragadt va­lahol a századforduló táján. Még a kortárs zenének Is nagyobb a közönsége, mint a képzőművészetnek. A gye­rekeket óvodáskoruktól fog­va jó módszerrel vezetik be a muzsika .világába. — Befolyásolja-e az alko­tók közérzetét, munkakedvét, hogy szinte kizárólag a szak­mabelieknek és önmaguknak dolgozzanak? — Azt gondolom, hogy nem. A XIX. században — Manet-nál és Monet-nál kez­dett nyílni a közönség és a képzőművészet közötti olló. Az alkotók között — akik magukat a haladás császárá­nak tartották — egyfajta kül- detéstudait elhatalmasodását tapasztalhattuk. Ez a prófé- tatadat ugyanakkor zavarta is őket. Azóta a szakma elitje egymásnak fest. Ennek a .magatartásformának a kompenzálására és saját köz­érzetük javítására többek között dühreakció volt a vá­lasz. / — Nemrégiben Olaszor­szág közönségének mutatko­zott be megyénk egy gyűjte­ményes anyaggal. Az ottani fogadtatás tapasztalatait ho­gyan összegezné? — A kiállításit látogató kö­zönség véleménye az előfel­tevéséket igazolta. A népmű­vészeti bemutatótól el Vol­tak ragadtatva, a képzőmű­vészeti alkotásoknál ásítoz- ták. Mindössze két művész­inek volt sikere. Riippl-Rónai kukoricás korszakának ké­peivé! és Bors István ková­csoltvas keresztjeivel von­zotta a képzőművészet iránt talán legnyitottabb olasz kö­zönséget. — Fellelhető-e a képző- művészeti alkotások és be­fogadóik harmonikus egysé­ge Magyarországon ? — Hódmezővásárhelyen nemzeti ügy a képzőművé­szet és Pécsen is kialakult már egyfajta közönségérzé­kenység. V. A. mindennapos látvány a be­rúgott fiatal, a „szeszbe fúlt” szakszervezeti beutalt. Határozati javaslatot is megfogalmaztak. Szigorúbb ellenőrzést kérték a Bala­ton-parti települések gazdái­tól, illetve biztosították őket egészségügyi támogatásukról. A javaslatban szerepelt még az egészséges életmódra ne­velés, a káros fogyasztási szokások megelőzése, az al­koholizmus elleni módszer- gyűjteihény megjelentetése, a konkrét segítségnyújtás is. Ilyenek például a parti te­lepüléseken az ifjúsági klub­foglalkozás keretében tar­tott előadások — e téren mi, somogyiak meglehetősen há­tul kullogunk. Tavaly mind­össze öt előadás volt, ugyan­akkor a veszprémi fiatalok száztizenkettőt tartottak. A tanácskozáson határo­zottan fogalmazták meg: po­litizál, aki a szesz ellen szól: minden fronton harcoljunk az egészséges életmódért. Hogy mennyire így van ez. azt a héten kezdődő ország- gyűlésen gondolják tovább majd a képviselők. Vitatott kérdést boncolga­tott sok adattal alátámasz­tott beszámolójában dr. Vi­rág István, a Somogy Me­gyei Köjál vezetője. A Bala­ton-parti strandok közegész­ségügyi helyzetére — fejlő­désük ellenére — sok rossz mondható. így • például meg­tudtuk, hogy a balatonszár- szói strand, ha jelentős ja­vulás nem lesz a jövő idé­nyig, zárva marad. Általá­nos hiányosság, hogy a sze­mélyzet nem ért a munká­jához, mentőszolgálat nincs, az orvosi ellátás hiányos, idegen nyelvű tájékoztató^ ritikán láthatók, és uralkodó a környezet gondozatlansága. Van jó példa is. Ezt bizo­nyítja, hogy jövő májusban elismerő diplomát vehet át a siófoki városi és a bala- tonszemesi községi strand. Dicséretben részesült a ba- latongyöröki és a boglárlel- lei strand. Kecskeméti búvárok az Adrián Az MHSZ Kecskeméti Könnyűbúvár Klubjának — együttműködve a Növi Sad-i Danubius búvárklubbal — lehetősége nyílt a közelmúlt­ban arra, hogy tagjai az Adriai-tengeren csoportos merülésekben vehessenek részt. A viszonylag jó víz alatti látótávolság, a tagolt, sziklás fenék kiváló alkal­mat" nyújtott a gyakorlásra és a — nálunk ismeretlen — víz alatti élővilággal való ismerkedésre. A kéthetes tengeri búvártúra után most már csaknem húsz, tengeri ismeretekkel is rendelkező könnyűbúvárja van a kecs­keméti klubnak. A képeken: A nagy tengeri pók a 20 méternél mélyebb vizek la­kója. Méreteire a mellé he­lyezett karóráról is lehet kö­vetkeztetni. (Balra fent.) Indulás nagy méretű, gu­mi testű motorcsónakkal a merülések helyszínére, az omisi tengerpartra. (Jobbra fent.) Az első gyakorló merülés. (Balra lent.) Tóth Árpád kecskeméti búvár egy tengeri rákkal is­merkedik. (Jobbra lent.) TV-NÉZÓ Zöldöves sorozat Biztosra mehetett Görbe Nóra, amikor elkezdte a ka­rateedzéseket: fáradozása jócskán megtérült. Amikor először olvasta ugyanis a Linda forgatókönyvét, vilá­gossá vált számára, hogy csak úgy képes megfelelni a sok verekedős feladatnak, ha előtte alaposan elmélyül valamelyik távol-keleti küz­dősport rejtelmeiben. Nem is akármilyen tanuló lehe­tett a törékeny alkatú szi- nésznő, mert tudományával egészen a zöld öv megszer­zéséig vitte. Aztán egyre- másra készültek a Linda-fil- .mek, és a siker nem is vá­ratott magára. Bezzeg, ha — mondjuk — Éva szerepét alakította vol­na Görbe Nóra, s ennél sokkal több befektetett ener­gia előzte volna meg Ma­dách Imre halhatatlan mű­vének esetleges filmrevite- lét, nem számíthatott volna a színésznő semmiféle siker­re. Függetlenül természete­sen a teljesítménytől. Né­hány kritikában lelkendez­tek volna a bírálók, néme­lyikben — legyen akármi­lyen zseniális az alakítás — fintorgott volna egy-két ítész, hogy, jó-jó, de itt meg ott lehetett volna kimunkál- tabb, ám a Lindához fogha­tó sikert meg sem közelítet­te volna. Különösebb visszhangja annak sem lett volna, ha nem sorozatot készítenek az alkotók, hanem egyetlen, egész estét betöltő • krimit. Nem nehéz megjósolni, hogy eltűnt volna a többi hasonló alkotásból álló mezőnyben. Ám a sorozat az más. Napjainkra ugyanis beiga­zolódott: ez a forma felel meg leginkább a magyar lelkületnek. Olyan sorozat, amelyben a jellemek állan­dóak, a szereplők nem fej­lődnek, nem jutnak el zava­ros irányokba s a legkiútta- lanabb szituációkban is tud­juk: emberünk, a főhős, min­dent megold. Ebben a kategóriában a Linda nem rosszabb, mint megannyi külföldi társa. Szá­momra külön érdekességet jelentenek a minduntalan fölbukkandó magyaros sajá­tosságok. Nehéz elképzelni, hogy egy amerikai filmben például a jegyüzérekkel kelljen fölvennie a harcot a nyomozónak. Linda termé­szetesen magyar hős, s bár­mennyire mosolyogtató is, a fiimi valóságot kell tükröz­nie. (Végtére ez mindenütt nem kerülhető el.) Sokáig azt hittem, éppen ezért csak a magyar nézők számára lehet érdekes ez a sorozat, míg nem olvastam, hogy másutt is fokozott ér­deklődés mutatkozik iránta, így például az NDK-ban. Nem is csodálkozhatunk, hogy az alkotók már elké­szítették a következő széria forgatókönyvét. Mint hírlik, ehhez Görbe Nóra máris ve­szi az úszóleckéket, mert könnyűbúvárokkal is hada­kozik majd. Megmondani, hogy mi a népszerűség titka, nagyon könnyű, ugyanakkor nehéz feladat is. A történetek bár- gyúak és helyenként idege- sítőek, ám melyik hasonló műfajú filmben nem azok? Kézenfekvő magyarázatnak látszik viszont a film foly­tatólagossága. Mintha a né­zők arra lennének beállítva, hogy ha gyakran látják ugyanazokat a hősöket, ugyanazokban á szituációk­ban, akkor előbb-utóbb az az érzület alakul ki bennük, hogy azok az ő emberei. Családtagoknak tekinti a széreplőket, akik esténként bejönnek szobájába. Tudja, mit várhat tőlük, s tudja azt is, hogy a vég mindig boldog lesz 21 órára, amikor kezdődik A hét műtárgya. Ezzel az érvvel még talán a Rabszolgasors című soro­zat sikere is megmagyaráz­ható. Bár sorozatok esetében nem vagyunk nagy igényűek, ez utóbbi mégis minden képzeletet alulmúl. Varga István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom