Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-18 / 246. szám
1986. október 18., szombat KÖZELKÉPEK Somogyi Néplap________________________________7 Életmű emberi sorsokban A beszélgetést az iskolában kezdtük, majd Frankber- ger Mihály otthonában folytattuk. A fonyódi 521. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója szerette volna megmutatni a vitrinjét a régi képekkel, oklevelekkel, kitüntetésekkel. — A sorsom egy kicsit keresztmetszete a magyar munkásmozgalomnak. Apám ács volt, mi heten testvérek, egy szoba-konyhában nőttünk föl Balatonfenyvesen. Jött a fel- szabadulás. Sérsekszőlősre kerültem, amikor földet kapott a nagynéném. A megye első dolgozók iskoláját Ta- bon szervezték meg, oda jártaim. Öt kilométert gyalogoltam mindennap oda és ugyanannyit vissza. Kenyeret csak ritkán láttam. Az igazgató betegeskedett és még nem épült föl teljesen. Nem lenne szabad, de rágyújt egy cigarettára, úgy könnyebb a visszaemlékezés. — Később elvégeztem a szolnoki Kilián György repü- lő-hajózó tiszti iskolát. Rajongtam a repülésért. — Mutatta egykori pilótaképét és hozzá fogta Gagarin portréját, a példaképét. — Kiváló eredményt értem el a céllövésben is, Takács Károly olimpiai bajnok volt a tanítómesterem. Frankberger Mihály régi lő lap okát vett elő, aztán átvezetett a másik szobába. A falon oklevél. Az 1952. évi őszi hadsereg lövészversenyen első volt a hadipuska versenyszámban. — Jött a hideg zuhany. Három hónap múlva leszereltek a hadseregtől, mert egy nagybátyám Jugoszláviában volt. Sose tagadtam, szerepelt az életrajzomban. Szegényt nem is láttam, öt éve jártunk ott, de már csak a sírjához mehettünk el... Amikor leszereltem, először nem tudtam mit kezdeni. Aztán a Balaton.nagy berek i Állami Gazdaságban munkaügyi előadó lettem, s együtt dolgoztam Fehér Lajossal, a későbbi miniszterelnök-helyettessel, aki hozzánk került igazgatónak. 1956. október 23-án délben Budapestről kocsit küldtek érte. Azzal ment el: „Vigyázz mindenre, mert valószínű, hogy nem jövök vissza!” Így is volt. A gazdaság irányítása fél évre a nyakamba szakadt. Frankberger Mihály joggial lehetett volna sértődött azért, mert kettétörték a repülő- tiszti és sportpályafutását. De a nehéz napokban is tudta, hogy hol a helye, mi a feladata. — Fehér Lajos felesége a járási pártbizottság munkatársaként -dolgozott Fonyódon, később a helyére kerültem. Tizenhárom évig voltam pártmunkás. Az ellenforradalmat követően megalakította az MSZMP szervezeteit a gazdaságban. Tagja lett a járási intéző bizottságnak, az alakuló munkásőrségnek. 1958- tól 1970-ig a járási pártapparátusban dolgozott. Közben tanult, elvégezte a politikai főiskolát, megszerezte a történelemtanári diplomát. Sokat tett a művelődésügyért, szorgalmazta a bogiári kertészeti szakközépiskola fölépítését, a fonyódi szakmunkásképző -beruházásának előbbre hozását. — Ez 197(M>en volt. Akkor meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer én leszek az igazgató. Akkoriban a szakmunkásképző a gimnáziumban délutáni oktatással működött. Az országgyűlési képviselővel elmentünk a Munkaügyi Minisztériumba, s elértük a célunkat. Kaptunk 5,5 millió forintot. Ezt a megyei és a helyi tanács fél-fél millióval kiegészítette. Hiányzott azonban egymilliókétszázezer forint a lapos terület feltöltéséhez. Erre megszerveztük a gazdasági szervek társadalmi munkáját. 1975-ben költöztünk, azóta is mindig készül valami. — Egy kicsit életmű is ez a szakmunkásképző. — Az . .. 1972-ben még 312 tanulónk volt, most szeptemberben tizenhárom szakmában már 430. Frankberger Mihály nyugdíjba készül, de nem nyugalomba. Gazdag közéleti múltja is kötelezi, hiszen huszonhét éve pártbizottsági tag, tizenhárom éve a TIT elnöke. Az esti egyetemen most kezdte meg a 23. évfolyamot : a munkásmozgalom történetét tanítja. — Szeretném megtartani az esti egyetemi osztályt, ha megbíznak vele. Sok anyagot gyűjtöttem össze Somogy munkásmozgalmának -történetéről. Ha az egészségem engedi, szeretném feldolgozni. Lajos Géza I Lengyeltóti mai rangja Falufejlesztő csapatmunka Lengyeltóti utcáin összecsavarodott, sárga levelek utaznak a széllel. A Papdombon még zöld lombok között karcsú tornyú templom tűje hasít a levegőbe, a kálvária szövevényes bokrok között bújik meg. Béka ugrál a lépcsőkön. A kőkeresztnél kanyarodik az út. Az opálos ködben megla- pu'Lva új -házak sora. Ifjúság utca, Petőfi utca, Arany János utca. A hetvenes években kezdték a parcellázást, a Szilvási dűlő folytatásában most vízelvezető árkot ásat a tanács. Minden -teleknek tulajdonosa van már. építőanyagok halmozódnak a magas fű közqfet, új utca születik. Igaz, Tóti sohasem volt egyutcás falu. Mint az utakat őrző vadgesztenyefák termése köré a szúrós tüskék, úgy futottak be a falu központjába a főutak. Régen lovas szekerek verték fel a porit, ma gépkocsik suhannak távolabbi céljaik felé. Kevés település dicsekedhet ilyen meghatározó jelleggel, mint Lengyeltóti, és kevés település él ezzel a lehetőséggel. Tízezren élnek a nagyközségben és a hozzá tartozó településeken. Legfőbb megélhetési forrásuk a mezőgazdaság. Három termelőszövetkezet működik a területen, s két állami gazdasági kerület, mintegy húszezer hektáron. Nem szorult háttéribe az ipar sem. Kissé rendhagyó módon nemcsak a központi településen létesültek üzemek. A varrodák, a kötőipari szövetkezet elsősorban a nőknek adnak munkailehetőséget. Szőlősgyörö- kön például egyenesen Pierre Cardinnek varrnak az asz- szonyok. Nincs tehát ok az elvándorlásra. Ha mégis csökken a lakosság száma, annak elsősorban a születés és a halálozás egyensúlyának megbomlása az oka. A nagyközségi tanács a volt bírósági épületben található. Százötven évig volt Lengyeltóti járási székhely, épületei ma is őrzik a régi emlékeket. Pap szí Lajos tanácselnök fiatal, energikus ember, hatodik éve áll a település élén. Ügy véli. jó munkát csak jó csapattal lehet elérni. A hetvenes években némi visszaesés volt tapasztalható a települések fejlődésében. Lengyeltóti sem volt kivétel. Vízhiánnyal küszködtek, a gyerekek két műszakban tanultak, óvodai helyben sem dúskáltak. A vezetők kijelölték az irányt: először a megfelelő infrastruktúrát kell megteremteni, kihasználni a patinás település kedvező adottságait, azután munkahelyéket kell létesíteni, s csak ezt követően tervezhetnek nagyobb beruházásokat. A törpevízművek megépültek, a volt zárdában korszerű iskolát alakítottak ki, utakat építettek. — Képtelenség lett volna, hogy csak Tóti fejlesztésére gonddijunk — mondta Papszt Lajos. — Igyekeztünk a társközségekben is munkalehetőséget teremteni az emfoe- reknék, hiszen ez a legnagyobb megtartó erő. Miénk Buzsák, ami nemcsak öröm, hanem nagy feladat is: megőrizni és ápolni kell a hagyományokat. Hozzánk tartozik Csisztafürdő, ez sem csak előny. Az idén nyolcvanezer vendéget fogadott a korszerűnek éppen nem mondható termálfürdő, de ahhoz, hogy nyereséggel üzemeltethessük, legalább negyvenmillió forintos fejlesztésre lenne szükség. A fürdő öt kilométerre fekszik Fonyódtól, tehermentesíthetné a Balatont. Talán nem is az ide vezető utat kellene először megépíteni, hanem a fürdőt korszerűsíteni. Tanácsi erőből nem megy. A hetedik ötéves tervben 350 millió forinttal gazdálkodhatunk, s bár nagynak látszik ez az összeg, magas az osztószám; meg kell gondolni, mire és mennyit kelthetünk. Igyekeztek önerőből is továbblépni. Nem futkostak tervezővállalathoz, amikor az autóbuszmegálló építésére került sor: Szabó István műszaki csoportvezető társadalmi munkában tervezte meg. Nem akartak hivalkodó új művelődési házat, a meglevőt alakították át, megőrizve a régi polgári épület szépségét. Jó hangulatot igyekeztek teremteni a községben, s ehhez minden segítséget megkaptak. Takács Józsefnek, a nagyközségi pártbizottság titkárának véleménye szerint minden döntés előtt azt kell mérlegelni: mit szólnak a tervekhez az emberek. Az általános iskola Lengyeltóti egyik büszkesége. Az épület mögött völgykatlan, mintha stadion lenne. Akácerdő és mocsár volt itt még hat éve. Társadalmi munkában alakult ki a lelátókkal körülvett sportpálya. Körben a Csalogány-erdő lélegzi egészséges levegőjét. Tornaóra volt éppen. Jónás Zoltán pattogó hangjára sorakoztak'a gyerekek. — Ilyen fiatalokra van szükség, minit ő — mondta ■Papszt Lajos. — Visszajött dolgozni a községbe a diploma megszerzése után. A tanács tanulmányi szerződést tud kötni a főiskolásokkal. Sajnos nem sokan érdeklődnek, talán nem ,is tudják. Az iskolában negyvenhárom tanár tanít, tíz szolgálati lakásunk van. Számítógépes szakkör működik, amire méltán büszke az iskola. Horváth Mira igazgatóhelyettes vezeti á szakkört, az induláshoz a tanácstól kaptak ajándékba egy Primo számítógépet. — Lendületet adott ez nekünk. további ketjtőt vásároltunk. de most inkább csak bosszankodunk. Hittünk a reklámnak: ez a műszer a legmegfelelőbb iskolai számítógép, de segédanyag nincs hozzá. Saját bőrünkön és pénzünkön érezzük, hogy becsaptak minket. Háromszoros erőfeszítéssel érjük el azt, amit sokkal egyszerűbben is meg tudnánk csinálni. Az ilyen mindig rossz közérzetet okoz ... A Kaposgép helyi kirendeltségének közössége magáénak érzi ezt a gondot, pénzt adott az iskolának egy új számítógépre. Okulva a fentiekből, ez már Commodore lesz. — Csapatmunka, valódi közösség, közös cél. Ez az érvényesülés útja — hangsúlyoztál Papszt Lajos. Alighanem igaza van, hiszen az eredmények őt igazolják. Példamutatással lehet hatni az emberekre. A cél jó, a baráti szó, az értelemre ható érvelés rövidebb idő alatt messzebb visz. — Előfordul, hogy keménynek kell lenni, nemet is kell mondani, még ha nem tetszik is mindenkinek. A leghatásosabb érvek azonban mindig az eredmények ... Klie Ágnes Fehér bot nélkül, társadalmi támasszal A vakok és gyen gén- látók 30 éve alakult országos szövetsége első volt a hasonló jellegű érdekképviseleti szervezetek között. Elsősorban azt igyekezték elfogadtatni tagságukkal, hogy mindenekelőtt ön- magukon kell segíteniük és hogy az állami járadék tisztességes létalapot biztosít. Látás nélkül is lehet teljes életet élni, dolgozni, családot alapítani ... — A szocializmus lényegétől idegennek érzem a helyenként tapasztalható modern „koldulást” — mondta Dékány György, a vakok megyei szervezetének vezetőségi tagja. — Ezért valljuk, hogy inkább szerényebben élünk, de nem erőltetünk adiakozást. — Vannak szocialista brigádok, vállalatok, amelyek hagyományosan segítenek bennünket — így Forró József, a megyei szervezet titkára. — Segítenek rendezvényeink szervezésénél, termet, autóbuszt kölcsönöznek. Ez az önkéntes segítség jólesik, a legboldogabbak azonban akkor vagyunk, ha mi tehetünk másokért. Zenekarunk például rendszeresen szerepel a szociális otthonokban, a vállalati rendezvényeken. Mi is elküldtük adományunkat a Nemzeti Színház építésére, de csak sorstársaink között szerveztünk gyűjtést országos szövetségünk bog- lárlellei üdülőjének a felújításához. A vakok megyei szervezetének irodája egy lépcsőn megközelíthető, egyetlen szobai a kaposvári Dózsa György utcában. — Évek óta vártunk, hogy beteljesül az ígéret: a mozgássérültekkel közösen kapunk megfelelő helyiséget. Ök költöztek, mi maradtunk. Be kell látnunk, aktívabbak voltak. A részünkre hagyott ablaktalan szobát az építési hatóság alkalmatlannak minősítette irodának. Bele is törődtünk. Csak azt kértük a mozgássérültektől, hogy legalább a klubtermüket igénybe vehessük évi fenyőünnepünk alkalmából. Mehetünk, mondták, 600 forint terembérletért ... A vakok megyei szervezetének létszáma évről évre csökken, jelenleg 1100. A fogyás az egészségügyi ellátás szírwanaljavulásánaik köszönhető. Egyre kevesebb a gyógyíthatatlan szembetegség, de vannak vak és gyen- génlátó gyerekek. Amikor az ő szüleik számára munkaközösséget szerveztek, az volt a céljuk, hogy a gyerekeket ne önsajmálatra neveljék, hanem arra, hogy a vakság nem betegség, hanem állapot, s ezen felül lehet emelkedni. Rájuk is gondolva kutattak fel újabb szakma- tanulási és munkalehetőségeket. Jelenleg 150 sorstársuk dolgozik. — Még mindenkit el tudtunk helyezni, aki dolgozni akart. Érzékeljük azonban, hogy a szociális foglalkoztatás és a rehabilitáció szempontjai ütköznek a vállalatok gazdasági érdekeivel. Több helyen például már csak kapcsolt munkakörként kínálnak telefonközpontosi állást. S amikor a telefon- központos plusz feladata az ebédjegyeladás, okkal sejthetjük, hogy elsősorban a vaktól akarnak szabadulni. Forró József és Dékány György gyógymasszőrként dolgozik. Mindketten a fizikoterápia Madzsar Aliz szocialista brigádjának tagjai. Egyenértékű munkatársnak tekintik őket, és senki sem sajnálkozik. — Náluk mindig sorbaáll- nak a betegek — mondta Takács Józsefné részlegvezető főnővér, a brigád vezetője. — Ám nemcsak a munkában tanulhatunk tőlük. Valamennyiünk számára példát mutatnak érdeklődésükkel, fogékonyságukkal mások gondjai iránt. A látók, sajnos, akik nem ismerik a vakok életét, csupán a sajnálkozásig jutnak el, s ez gátlásokat ébreszt bennük. — Nehéz lerombolni ezeket a láthatatlan falakat. Azok a sorstársaink is hibásak ebben, akik rászorultságukat hangsúlyozzák, és a sajnálatból kovácsolnak előnyt, vagy a vakság ürügyén fölmentik magukat a cselekvés alól — így Dékány György. — Brigádunk jól példázza a kölcsönös előítéletek alaptalanságát. A Madzsar Aliz brigád kiemelkedő társadalmi munkát végzett a vakok ügyiének támogatásában. Ezért kaptáik meg a napokban a Vakok Országos Szövetségének Braille Érmét. — Szó sincs arról, hogy csak mi adtunk — mondta Tákács Józsefné. — Mindenben számíthatók rájuk. Akkor ismerjük el őket egyenértékűnek, amikor a különböző megmozdulásokban ugyanazt követeljük tőlük, mint bárkitől. N emrégiiben Kap osv áron szerepelt a Vakok Országos Szövetségének zenekara. Minden jegy elkelt, a nézőtér mégis üresen tátongott. Szomorú szépítés volt, amikor a zenészeknek azt mondták: tele van a karzat... — Sajnos, még jellemző ez az eset — mondta Dékány György. — Abban bíztunk, hogy a jó zene vonzza a közönséget. Ehelyett mindenki csak arra figyelt, hogy vakokról van szó. Bántott, hogy a bevétel inkább adomány volt, mint a szereplés díja. Forró József különös gonddal neveli látó kisfiát. Rengeteget vállal a családért. A házuk építésénél sokféle szakipari munkát maga végzett. Barátai féltették, mikor a háztetőn látták, szólni mégsem mertek ... — Az orvosok azt mondták, számítanom kell rá, hogy teljesen megvakulok. Annyi embert győztem már meg. hogy használja a fehér botot, s most mégsem alkarok beletörődni. Nem azért nehéz megfognom, mert szégyellem, hanem azért, mert félek a sajnálattól. Bíró Ferenc
