Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-17 / 245. szám
Somogyi Néplap 1986. október 17., péntek ÚJ üzletet nyitott Kaposváron a Piért JOGI SZAKÉRTŐNK ÍRJA A közös tulajdon megszüntetése NEM LESZ HIÁNYCIKK Űj márkaboltot nyitott tegnap délelőtt Kaposváron, a Képcsarnok szomszédságában a Piért Kereskedelmi Vállalat. Az országban ez már a huszomnyollicadik saját üzletük, Somogybáin pedig a második márkaboltjuk, hiszen júniusban Marcaliban nyitottak már egyet. A száznegyven négyzetméteres papírból, írószerből és irodagépből gazdag választékot kínálló boltot dr. Tóth György vezérigazgató adta át a vásárlóknak. — Vajon mindig ilyen lesz a választék? — kérdeztük Mándics Ferencet, a Piért kaposvári lerakatának vezetőjét. — Feltétlenül, hiszen az üzletet közvetlenül a lera- toatból látjuk el áruval, így ha valami elfogy, azonnal feltölthetjük a készletet. — A Piért márkáboltja konkurenciát jelenthet a többi üzletnek. — Nem szeretnénk konkurensei lenni az üzleteknek; csupán arra törekszünk, hagy a nálunk levő áruk mindegyikét bemutassuk, s felmérjük, mire van igénye a vevőnek, és ösztönözzük az üzletvezetőket azok megrendelésére. Mia még sajnos az a gyakorlat, hogy bemutatunk újdonságokat a .különböző kiállításokon, ezeket a kereskedőik dicsérik, aztán szépen megfeledkeznek róluk, s a rendetólapjalikon már csiák a hagyományos termékek szerepelnek. A nyitás után körülnéztünk. A pultokon a legkülönbözőbb írószerek, mappák, a jövő évi naptárak és határidőnaplóik mellett írógépeket, számológépeket és meglepően olcsó zsebszámológépeket is láttunk. Viszont a Piért saját üzletében is szegényesnek bizonyult a tapétaválaszték. A Piért kaposvári leraka- ta tavaly 320 millió forint értékű árut forgalmazott, az idén háromszáznegyvenöt millióra számítanak. S ha beindul az üzlet, annak forgalmával együt már jelentősebb összegekről is beszélhetnek. Az új üzlet nyitásakor elhangzott, hogy a kaposvári márkabolt is bekapcsolódik majd azoikba az engedményes vásárokba, amelyeket a fővárosi boltokban meghirdetnek. A közös tulajdon megszüntetésének jogszabályaink háromféle módját ismerik: természetbeni megosztást, a tulajdoni illetőség megváltását és az értékesítést. A legegyszerűbb, ha a felek valamelyik módozatról megállapodnak és tulajdon- közösség megszüntetésére szerződést kötnek. Ha az érdekeltek nem tudnak közös nevezőre jutni, akkor a bírósághoz kell fordulni. A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti, sőt e jogáról érvényesen le' sem mondhat. (Az ilyen nyilatkozatot a jog — mégha ellenérték fejében történt is — eleve semmisnek tekinti.) A bíróságnak kereseti kérelemre a közös tulajdont meg kell szüntetnie. Ám a bírói gyakorlat szerint a keresetet el lehet utasítani, ha a közös tulajdon megszüntetése a többi tulajdonos kárára, vagy jogos érdekeinek sérelmére történne. A közös tulajdon megszüntetésének módozatai a bíróság számára kötelező sorrendet is jelentenek: egy korábbi módozatról a következőre csak akkor térhet át, ha az előbbi alkalmazásának akadálya van. A közös tulajdon megszüntetése iránti perekben a bíróság nincs kötve a kereseti kérelem és Veszélyeztetnek az araszolólepkék Az araszolólepkék tavasz- szal évről évre jelentős károkait okoznak. Ennek az az alapvető oka, hogy a kártevő elleni védekezésnek még nem minden kistermelő tulajdonít jelentőséget. Szinte valamennyi gyümölcsfélét károsítják a kis téli araszoló- .és a nagy téli araszolólepkék hernyói. A télen lerakott tojásokból ugyanis miár a . rügyfakadás elő!tt kikelnék a hernyók, és a duzzadó rügyekbe rágják magukat. A megtámadott rügyek nem hajtanak ki. Az idei év tavaszán meNö vény védelmi tájékoztató gyünk egésiz területén észleltük az araszolóherayók kártételét kisebb-nagyolbb mértékben. Az időjárás a hernyók fejlődését számottevő mértékben nem zavarta, bá- bozódásuk nagymértékű volt és a nyári időjárás pedig kifejezetten kedvező volt számukra, így ismételten erős mértékű lepkerajzás kialakulására számíthatunk. A lepkék repülése az elmúlt éveknél később, várhatóan október utolsó napjaiban kezdődik meg, és az időjárás hűvösebbre fordultával válik egyenletessé. A tavaszi károk megelőzése érdekében most időszerű a mechanikai védekezés a házikertekben. A .gyümölcsfák törzsére erősítsünk hernyófogó öveket (15—20 cm széles hullámpapír öveket, középső 10 cm-es sávját kenjük be Lassan száradó ragasztóval). Az övekibe ibelera- gadnaik az araszolólepkék repülni nem tudó, csonka szárnyú nőstényei. az ellenkérelem korlátáihoz: maga választja meg a közös tulajdon megszüntetésének azt a módját, amely az ügy körülményeinek és a felek jogos érdekeinek a leginkább megfelel. Olyan megoldást nem alkalmazhat, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik. A közös tulajdon megszüntetésének elsődleges és a felek érdekeit is leginkább figyelembe vevő módja a természetbeni megosztás. Ingatlanok esetében ennek még számos feltétele lehet: szükség van az érintett szakhatóságok (építésügyi hatóság, illetve a földhivatal) engedélyére. A természetbeni megosztásra elsősorban a tulajdoni hányad az irányadó. Ettől azonban az építésügyi hatóság város- és községrendezési érdekből eltérhet. Szükségessé tehetik az eltérést gazdasági vagy célszerűségi indok is. Ilyen esetben az eredeti tulajdoni hányaddal szemben mutatkozó értékkülönbözetet pénzben kell megtéríteni. Pénzbeni megtérítésre kerül a sob akkor is, ha a tulajdoni hányadoknak megfelelően kialakított ingatlanok értéke között egyéb adottságaik (fekvés, megközelíthetőség, föld minősége, beépítettség stb.) miatt eltérés van. Nincs kizárva a közös tulajdon részleges megszüntetésének lehetősége sem: ebben az esetben a megosztás folytán kialakított ingatlanok egyikét a bíróság vala-. mely tulajdonostárs kizárólagos tulajdonába adja, a másikon pedig a tulajdoni arányokat módosítva fenntartja a közös tulajdont. Ha a közös tulajdon természetbeni megosztás útján nem szüntethető meg: a bíróság arra törekszik, hogy az egyik tulajdonostárs a másik tulajdoni hányadát megváltsa. Előfordulhat, hogy valamennyi, vagy több tulajdonostárs kívánja a többi tulajdoni illetőséget magához váltani. A bíróság a feleknek az ingatlanhoz fűződő érdeke, szükséglete, céljai, teljesítőképessége stb. vizsgálata alapján bírálja el, hogy melyik tulajdonostársat jogosítja fel a megváltásra. A nagyobb tulajdoni hányadnak önmagában nincs döntő jelentősége! Ha több tulajdonostárs is magának követeli a megváltás lehetőségét, akkor a bíróság erre meghatározott teljesítési határidő megállapítása mellett őket sorrendben jogosítja fel. Ha a sorrendben előbb álló a meghatározott időn belül nem fizeti ki az ellenértékét, a megváltás joga a sorban őt követőre? száll át. A beleegyezése ellenére — anyagi helyzetétől függően — csak a ‘ bennlakó tulajdonostársat lehet megváltásra kötelezni. Az egyéb megszüntetési mód a legtöbb esetben a többi tulajdonostárs érdekeinek méltánytalan sérelmével járna, mert ők gyakorlatilag el vannak zárva a közös ingatlan használatától és az értékesítés lehetőségétől is, hiszen lakott ingatlanok iránt alig van kereslet, és a lakottság a forgalmi értéket egyébként is jelentős mértékben csökkenti. Általános szabály: ha méltánylandó körülmények mást nem indokolnak, a saját ben ntila kása folytán előállt értékcsökkentést a bennlakónak kell viselnie! Ha például a benn nem lakó tulajdonostárs váltja magához a bennlakó tulajdonostárs illetőségét, a bennlakó csak a lakott értéknek megfelelő megváltási árat kapja. Ezt követően a felek viszonyára a bérletre vonatkozó szabályok az irányadók: azaz a bennmaradó tulajdonostárs a továbbiakban bérleti díj fizetésére lesz köteles. A tulajdoni illetőség megváltása tulajdonszerzést jelent, ami ingatlanok esetében feltételezi a jogszabály által megkívánt tulajdon- szerzési képességet, ezt pedig adott esetben a bíróság előtt igazolni kell! Dr. Pintér Gyula (Folytatjuk.) A szocializmus megújulásának útja Leraktuk a szocializmus alapjait Az MSZMP VII. kongresszusa, amely 1959. november 30-tól december 5-ig tanácskozott, miután elemezte az ellenforradalom leverése óta eltelt időszak tapasztalatait, célként tűzte ki, hogy a következő években befejeződjön a szocializmus alapjainak lerakása Magyarországon. Ezt szolgálta az 1956-ot követő átmeneti hároméves terv (1958 —1960) sikeres teljesítése. A nemzeti jövedelem az előirányzott 13 százalékkal szemben 20 százalékkal, az ipari termelésé a 22 százalék helyett 40 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági termelés 11 százalékkal, az árutermelés és felvásárlás 15 százalékkal növekedett. A második ötéves terv (1961—1965) már 36 százalékos nemzeti jövedelem, 48 —50 százalékos ipari termelési 22—23 százalékos mező- gazdasági termelésnövekedést irányzott elő. E viszonylag — más szocialista országok terveihez képest — szolid mennyiségi növekedések a minőségi tényezők fejlettebb színvonalával párosultak; a gazdaságosság követelményei, mindenekelőtt a munkatermelékenység fokozásának előirányzatai kerültek előtérbe. Az új ötéves terv második évének végén, 1962. november 20—24-én tanácskozott az MSZMP VIII. kongresszusa, amelyet történelmi határkőként tartanak számon . az ország és a párt történetében is. A VII. kongresszuson kitűzött alapvető célt elértük, a szocialista forradalom győzött a társadalmi-gazdasági életben. „A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A magyar nép új történelmi jelentőségű győzelmet aratott, a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett” — állapította meg a kongresz- szus határozata. Ez a változás így türköző- dött a számokban: 1957-ben az összes keresők 55 százaléka volt munkás és alkalmazott. 1962-re részarányuk 65 százalékra növekedett. 1957-ben a keresők 6 százaléka volt szövetkezeti tag és segítő családtag. 1962- re részarányuk 30 százalék lett, vagyis a kongresszus idején már a dolgozók 95 százaléka szocialista állami vállalatokban és intézményekben. illetve szövetkezetekben dolgozott. Ekkoriban, hat évvel az ellenforradalom után már kevés szó esett az 1956-os év eseményeiről, hiszen ez végleg lezárt periódusa volt a nárt és az ország életének. De azokban a kérdésekben. amelyeket a tanácskozás számba vett, az elemzésekben és a feladatok kijelölésének módjában ott munkáltak, hatottak a harcban szerzett tapasztalatok. Mindenki érezte és értette, miért hangsúlyozta kongresszusi zárszavában, a tanácskozás hangulatának és fő törekvésének hangot adva Kádár János: „Kifejezésre jutott az a bizonyosság, az a mély meggyőződés, hogy politikánkban semmiféle lényegbevágó változás nem lehet. E politika fő jellemvonása, hogy a marxista—leninista elveken nyugszik, torzítás nélküli kommunista politika. E politika lényegét és fő irányát meg kell őrizni.'' És a továbbiakban még egyszer visz- szaténve e gondolathoz a kongresszus résztvevőinek.egyetér- tő tapsától kísérve kijelentette a párt első titkára: „Pártunk politikai irányvonalával nemcsak a kongresszus küldöttei, hanem egész párttagságunk, nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész dolgozó nép legszélesebb tömegei egyetértenek, helyeslik és támogatják azt. És ami szintén nagyon jó: már nem is foglalkoztatja őket a gondolat, hogy ez a politika valamilyen irányban változhat. Az a kötelességünk, hogy a népnek ezt a bizonyosságát még jobban megerősítsük. A mi marxista—leninista politikánkban nem lesznek cikcakkok, sem kitérők, sem törések. Az a feladatunk, hogy ezt a helyes politikát szilárdítsuk, fejlesszük, és következetesen alkalmazzuk az élet minden területén.” Sok méltatást és elismerést kapott a kongresszuson a szövetségi politika, mint amely jelentős mértékben hozzájárult az eredményekhez. Az új helyzetben, amikor már a szocializmus alapjain a teljes felépítés feladatai kerültek napirendre, a szövetségi politika is fejlettebb szakaszába került: a szocialista nemzeti egység fejlesztése, erősítése lett a cél. A társadalom valameny- myi osztályát és rétegét kellett a közös munkára, az együttműködésre ösztönözni. A párt hangsúlyozta, hogy a szocialista nemzeti egység politikája sem jelenti azt, hogy Magyarországon az osztályharc befejeződött. Szó sincs arról, hogy a párt az osztályharc éleződésére törekedne; ellenkezőleg: az orzságnak, a népnek, a pártnak mindig az az előnyös, ha az osztályharc hevessége csökken, formái kevésbé élesek. A politikai harc döntő sikerei után, még az eddiginél is inkább, a gazdaság került a figyelem középpontjába, és a gazdasági munka általános fejlesztése vált a társadalomépítésben kulcskérdéssé. A kongresszus ugyan még inkább csak irányvétel szempontjából, keresve a megoldások módját, érintette azokat a kérdéseket, amelyeket a következő években már mélyebben elemeztek. A kiindulópont a kongresszusi határozat értelmében az volt, hogy: „A munka termelékenységének emelése, a gazdaságosság fokozása, a termelés növelése ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban folyik.” Látható, hogy ugyan szó volt a termelés mennyiségi emeléséről is, de az első helyen a minőségi tényezőket: a munka termelékenységének növelését, és a gazdaságosságot említette a határozat. A továbbiakban ezeknek a teendőknek részletezésében az ipar ágazati arányainak javítása, a szakosítás és a kooperáció, a gazdaságtalan, elavult termékek helyett korszerű, gazdaságos, a hazai és a nemzetközi igényeknek egyaránt megfelelő áruk előállítása volt az elérendő cél! Még azt is kimondta ez az állásfoglalás, hogy a gazdasági munkában az eredményeket a legfejletteb országok színvonalával kell mérni. Ugyancsak a majdani gazdasági reformmal összecsengő volt az a megállapítás is, hogy az anyagi érdekeltség következetes megvalósítása nagy lendítő ereje a szocialista gazdaságfejlesztésnek. A gazdasági irányítás módjának megváltoztatására utalt a határozatnak az a követelése, hogy kapjon nagyobb teret az alkotó kezdeményezés, a döntések legyenek megalapozottak, előrelátók, épüljenek gondos számvetésre. A kongresszuson szó esett már arról is, hogy növelni kell a termelés irányításáért közvetlenül felelős vezetők hatáskörét, önállóságát és felelősségét — az aprólékos főhatósági irányítás korlátozása révén is. Ä gazdasági mechanizmus változtatására irányuló elképzelésekkel párhuzamosan, azok logikus kiegészítéseképpen sok szó esett a kongresszuson a szocialista rendszer demokratizmusának szélesítéséről. „Szocialista államunk továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam kialakulásának kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása” — állapította meg a határozat. Minden szinten növelni kívánták azokat a hatásköröket, amelyekben az állami vezető szervek, illetve a helyi államirányítási szervek a lakosságot közvetlenül bevonhatják a döntésekbe, a közügyek intézésébe. Kemény fellépést követelt a határozat a szocialista de- moikrácia fejlődését akadályozó, a lakosság öntevékenységét korlátozó bürokratikus gyakorlat és szellem ellen. E tekintetben is kedvező jelenségként értékelte, hogy önigazgató funkcióval mind több feladat kerül állami szervek hatásköréből a társadalmi szervek és a tömegszervezetek hatáskörébe. A párt VIII. kongresszusa tehát -számos területen és kérdésben gazdagította és segítette elő a szocializmus megújulásának programját és gyakorlatát. Nemes János (Folytatjuk.)
