Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-02 / 232. szám
1986. október 2., csütörtök Somogyi Néplap 5 Megfeleltetni az olvasás örömét Akombákom rejtelmei Hetek óta újra népesek az iskolák, az első osztályosok is megjegyezték már, hogyan kell odamenni, melyik padban van a helyük, összebarátkoztak kis társaikkal, és már közös erővel birkóznak a nagy feladattal: megtanulni írni, olvasni, számolni. Műveltségüket most alapozzák, amikor ákombákom-ország rejtelmeivel ismerkednek. Jövőjük alakulásában, egyéniségük fejlődésében meghatározó, hogy ez az ismeretség felszínes marad-e, vagy kitárul előttük a könyvek világa. A tapasztalatok azt bizonyítják — nemzetközi és hazai viszonylatban egyaránt —, hogy kevesebbet olvasunk, mint régen, sőt, a felnőttek és a fiatalok egy részének verejtékezéssel járó produkciót jelent az olvasás. Nem biztatóak például a szakmunkásképző intézetekben készült fölmérések. A kedvezőtlen helyzet okait vizsgálva legelőször is az a kérdés ötlik fel bennünk, hogy vajon az olvasás tanításán keresztül mennyire tudja az iskola megízleltet- ni a gyerekekkel az olvasás örömét? Sok függ a helyes módszer megválasztásától, attól például, hogy az olvasókönyvben a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő szemelvények legyenek. Kedvező változás, hogy az idei tanévben a korábbinál nagyobb a választék a különböző módszerek alapján készült olvasókönyvekből. Miskolcon például hatféle módszer közül választják ki a tanítók, hogy osztályuk növendékei számára melyik a legmegfelelőbb. Az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei a korrekciós első osztályosok számára készítettek egy kiadványt, amely játékosan rajzolva tanítja meg írni a gyerekeket, mozzanatokra felbontva egy-egy betű képét. Fontos változás az iskolai oktatásban az is, hogy míg korábban csak az első—második osztály feladata volt az olvasástanítás, ezután az általános iskolai tanulmányok alatt végig figyelemmel kell kísérniük a pedagógusoknak a tanulók olvasási készségének fejlődését. A családnak is nagy szerepe van abban, hogy a gyermekből olvasó fiatal lesz-e. Például a naponta mesélő édesanya, édesapa szavai megmozgatják az odaadóan figyelő apróság fantáziáját, beleéli magát a mesehősök sorába, helyzetébe, maga előtt látja, amit hall, s ezen keresztül egy olyan természetes, belső képteremtő készség, fogékonyság fejlődik ki benne, mely az olvasáshoz feltétlenül szükséges. Ezzel ellentétben a „tévén nevelkedő” gyerekek eszmélésük első időszakától kezdve mesterségesen „készen kapják” a képet, nem alakul ki bennük olyan fokú természetes képteremtő és beleélő készség, mely az olvasás élményének alapja. Az iskola erőfeszítései meghiúsulhatnak, ha odahaza nincs becsülete a könyvnek, kézbe sem veszik, mert nem érnek rá, ha közömbös hallgatás a válasz, amikor a gyerek saját olvasmányélményeiről mesél. Nem is beszélve az olyan szélsőséges, de sajnos nem túl ritka helyzetről, amikor a család felnőtt tagjai a könyv helyett a poharat választják. Feltehetnénk úgy is a kérdést, hogy társadalmi méretekben, a közvélemény értékítélete szerint ma milyen rangot, mennyire vonzó példát jelent olvasott, művelt embernek lenni. De ezúttal maradjunk csak meg első osztályosainknál, akik most nyitogatják ákombákom-ország kapuit. Imre Erzsébet Múzeumlátogatás A restaurátorok munkájával ismerkedhetnek a múzeumi és műemléki hónap rendezvénysorozatában a diákok a Somogy Megyei Múzeumban. Érdeklődéssel hallgatják az előadásokat, figyelik a nagy türelmet, pontosságot igénylő munkát, amelybe most ők is belekóstolhatnak. Képeinken a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola 7. osztályosai a fém- és a kerámiarestaurálás titkaival ismerkednek. Ki áll a hátunk mögött? „Feszültség alatti pálya, életveszélyes, belépni szigorúan tilos!” — olvasom nap nap után munkába menet ott, ahol a metró a felszínről a mélybe ereszkedik: a Pillangó utcai megállótól a Népstadion felé. Műsortervekkel — köztük megannyi rázós, kritikai témával — a fejemben gyakran elmosolyodom: feszültség alatti a mi pályánk is, s veszélyes is, mikor túl mélyre ereszkedünk. De hát szakítsa ketté lantja húrjait, ki ezt nem vállalja, még ha ki is hívja maga ellen a sorsot. És vitázunk, mert a nézőt nem távol tartani, hanem beléptetni kellene a felszín alatti világba, hogy megtanuljon közlekedni a fenyegető feszültségek közepette, hogy eligazodjon a sötétségben; úgy maradjon a pályán, hogy az áramkörök ne sújtsák agyon, hanem világítsanak neki: hova lépjen, hova ne lépjen. Engedjétek hát a képernyőre a . feszültségeket, a gyarlóságokat, a konfliktusokat — mondaná a mai prédikátor —, hogy eligazíthassalak benneteket félelem és kártékony elfogultságok nélkül. És ne higgyetek a hamis prófétáknak, akik a locsogó felszínen figyelemelterelő trükkökkel, udvarias, de átlátszó magyarázatokkal, álobjektív és poros érvekkel nyugtatják a nyájat. „Aggódnak” érted, midőn megalkudva „védik” érdekeidet. Vagy mindez költői túlzás? Hiszen — úgy tanultuk — nálunk nincsenek an- tagonisztikus ellentmondások, és az ember az embernek nem farkasa. Háát??? Az igazság kritériuma a gyakorlat. Tessék csak körülnézni: mit is látunk? Azt, amit ideológiánk klasszikusai így fogalmaztak meg: „Az egyes egyének csak annyiban alkotnak valamilyen osztályt, amennyiben ícözös harcot kell folytatniuk valamely más osztály ellen; ezen az eseten kívül egymás ellenségei, egymással versenyeznek.” Hogy mennyire tisztességes ez a verseny? — Füst nélkül, kocogva ŐSZI-TÉLI MEGYEI EGÉSZSÉGNEVELÉSI PROGRAM A Sorjiogy Megyei Köjál egészségnevelési osztályán a közelmúltban készült el az őszi-téli hónapok megyei egészségnevelési programja. Városok, nagyközségek tanácsainak művelődési, egészségügyi, illetve sportosztálya, valamint különböző egészségügyi intézetek állították össze a lakóhely és a vonzáskörzet egészségjavító programját. A rendezvények célja: megértetni a lakosággal, hogy az egészség olyan kincs, amely megfelelő életmóddal, egészségtudati szint kialakításával megóvható és javítható. Ha a tanácsokat megfogadjuk, jótékony hatásukat érezzük a kórházak, rendelőintézetek, szakrendelések forgalmának csökkenésében is. Az őszi-téli megyei egészségnevelő program egyik kiemelt rendezvénye lesz a Dohányfüst nélkül kellemesebb című szimpozion, melyre négy megye — Somogy, Tolna, Zala és Baranya — dohányzó orvosait, egészség- ügyi dolgozóit, pedagógusait várják. A találkozó szakmai előadásait vita követi. A rendezvénysorozat alatt Kaposvár valamennyi körzeti orvosa kiscsoportos beszélgetéseken hívja fel a figyelmet a veszélyforrásokra, tanácsadással segít az érdeklődőknek. A bölcsőd éktől a középiskolákig számos helyszínen tartanak előadásokat az egészséges táplálkozásról, a balesetek megelőzéséről, a mozgás jelentőségéről. A központi terhességgon- dozóban szülész-nőgyógyász orvosok beszélnek a terhesség alatti gyógyszerfogyasztásról. A programban szerepel kerékasztal-vitafórum, plakátrajz-pályázat, cigány egészségnevelési ankét, tudományos ülés és filmvetítés. Az egészséges életvitelhez nélkülözhetetlen mozgás jelentőségét hangsúlyozzák a különböző sportrendezvények, kocogónapok túrák. Több vállalat az egészséges táplálkozást propagáló kiállításokkal, kóstolókkal segíti a rendezvény sikerét. Színházi bemutató A LATINCA MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN A színházi rekonstrukció miatt új környezetben folynak az 1986/87-es évad első előadásának próbái. A Csiky Gergely Színház holnap este a kaposvári Latin,ca Sándor Művelődési Központban mutatja be Jules Romains Knock című darabját. A színházlátogatók még emlékeznek arra, hogy az elmúlt évad első darabját is — csakúgy, mint most — Máté Gábor rendezte. Akkor egy kevesebbszer játszott Brecht-darabot, a Nevelőt vitte színre, most pedig egy olyan szerző művének rendezésével jelentkezik, akit hazai színpadjainkon nagyon ritkán játszanak. Jules Romains a múlt század nyolcvanas éveinek közepén született, pályafutását Pénteken évadkezdés költőként kezdte, de a regény műfajával is megpróbálkozott. Közéleti irodalmi tevékenységére jellemző, hogy 1936-ban a PEN Club titkári posztját is betöltötte. A második világháború alatt Romains az Egyesült Államokban és Mexikóban élt, és több társával együtt tett kísérletet a líra unanimista irányzatának a fejlesztésére. Ebben a próbálkozásban a művészek egyértelműen az individual ista-ellenes, közösségi, az érzelmeket kibontakoztató életfelfogás mellett törtek lándzsát. Romains már a huszas évek legelején kapcsolatba került a színházzal, igazi sikert azonban csak az 1923- ban írt Knock, avagy az orvostudomány diadala című vígjátéka hozta meg számára,. Ez,t a darabot egy évvel később már nálunk is játszották, a címszereplő Knock doktort Csortos Gyula alakította, Kosztolányi Dezső lelkes kritikája szerint is emlékezetesen. A mostani kaposvári bemutatón ebben a szerepben Bezerédi Zoltánt láthatjuk (képünkön ő, Hunyadkürty Györggyel). Főbb szerepeket alakít még Spindler Béla, Molnár Piroska és Pogány Judit is. Az előadás jelmezeit Cselényi Nóra tervezte. lehet például ez is egy kérdés. Ne válaszoljunk rá? A válaszképtelenség itt és most éppúgy nem erény, mint a tehetetlenség a végrehajtásban. Dadognak életidegen elméletek, lesüti szemét a törvény, csak a való világ az igaz. (Bár nem mindig vigasztaló.) Túlburjánzó kutatók — türelmetlen megrendelőik kívánságára — időnként túltermelik a magyarázó és önigazoló elméleteket. Ám ezek logikája és az érvelés minősége néha olyan hamis, hogy a valóság józan megfigyelője visszakérdez: minek nézik az embert? Sem a szenvtelen okoskodás, sem a buta magabiztosság nem segít a szorongó, menekülő, önbecsapó kisemberen, aki magát agyonhajszolva fut a pénze után. Számunkra azonban nincs más kiút, mint az Ö érdeke. Az egyetlen direktíva. Még akkor is, ha adott időben és helyen esetleg képtelen felismerni távolabbi érdekeit. Csak az Ö oldalán állva — nem felette, hanem mellette — maradhatunk hihetők és hitelesek. Jó, jó, de ki áll majd a mi hátunk mögött? Tán senki hatalmasság! Csak azok, akik közlekednek, kisemberek, akiknek közlekedniük kell naponta őrlő feszültségek közepette. (Azért ne legyenek illúzióink: nem vagyunk nélkülözhetetlenek. A tiltások és tűrések villámai között olyan mezőkre is tévedhetünk, ahol a meg nem értés éppúgy agyoncsaphat, mint a hivatali hierarchia pallosa. Klikkek és elvtelen érdekszövetségek sűrűjében a letaszítás vagy a kiszorítósdi veszélye kézzelfogható.) Kedvenc professzorom a Syracuse University (USA, New York állam) tömegkommunikációs karán gyakran kezdte óráit így: „Uraim, a következő Jeladatnak igazi megoldása nincs, de a legjobban közelítő elgondolást díjazom. Fantaszták kíméljenek. Fantáziadús racionalisták előnyben. Végső sorrend: a meggyőzési együttható szerint.” Mondta ezt a sokszínű igazság, a teljesítménycentrikus profizmus eleganciájával. Nincs érdekesebb kaland, mint a tökéletes megoldást nem ismerő valós világ. S nincs sablonosabb, mint a szempontok szerint tükrözött valóság. Ha már rájöttünk: nem vagyunk időtlenül csalhatatlanok, illő azt elővenni a fegyvertárból, ami akkor és ott erény, s mások javára is felhasználható. Igaz: a valóság néha földhöz ragasztóan lehangoló és unalmas. Ám, ha reflektorunk a feszültség alatti pályát is tisztességgel megvilágíthatja, akkor a néző a saját-felfedezés izgalmaival, az önálló véleményalkotás bátor pillanataival megszínesítheti a szürkeséget. Még ha kiég is néhány izzónk. Persze mindebből a nézőnek is vállalnia kell a kockázati önrészesedést. A kockázatét, amelyen a tömegkommunikátor és annak munkáltatója is osztozni köteles. Csak így lehet teljes a vállalkozás. Ilkei Csaba
