Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 1., szerda Kádár János fogadta A. Nattát (Folytatás /az 1. oldalról.) amely a békéért, a társadal­mi haladásért, a népek sza­badságáért és függetlensé­géért küzd. Kádár János és Alessand­ro Nafta kölcsönösen tájékoz­tatta egymást az MSZMP és az OKP helyzetéről, tevé­kenységéről és időszerű fel­adatairól. Áttekintették a két párt közötti hagyomá­nyosan jó kapcsolatokat, és megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar és az olasz kommunisták együtt­működése eredményesen já­rul hozzá a két nép közötti barátság erősítéséhez, a két ország közötti kapcsolatok fejlődéséhez és az európai béke, a népek közötti barát­ság ügyéhez. A megbeszélésen részt vett Antonio Rubbi, az OKP ve­zetőségének tagja, a KB nemzetközi osztályának ve­zetője és Renato Samdri, a KB tagja, valamint Gecse Attila, az MSZMP KB kül­ügyi osztályának helyettts vezetője. A találkozót követően Ká­dár János ebédet adott Alessandro Natta tiszteleté­re; ezen magyar részről je­len volt Övári Miklós, a Po­litikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Szűrös Mátyás, a KB titkára és Gecse Attila, olasz részről az OKP főtitkárának kísére­tében levő Antonio Rubbi és Renato Sandri. Gorbacsov (Folytatás az 1. oldalról:) képviseletének létszáma je­lenleg azon a kereten alul van, amelyet az Egyesült Ál­lamok korábban meghatáro­zott. Szovjet közlés szerint — hangoztatta az amerikai kül­ügyminiszter — az érintett személyek egy része a „nor­mális rotáció” keretében el­hagyta az Egyesült Államok területét, mások távozására vonatkozóan Washington meghosszabbította az októ­ber 1-i határidőt. A külügy­miniszter szerint a kérdésről tárgyalások folytak, s eze­ken a két fél megállapodás­ra jutott a szovjet ENSZ- képviselet kérdéséről. Eduard Sevardnadze New Yorkban tartott sajtókonfe­renciáján kijelentette: a munkatalálkozó gondolatát Mihail Gorbacsov javasolta Reagan elnöknek. A szovjet külügyminiszter aláhúzta: kifejezetten munkatalálkozót terveznek, s azért választot­ták Izland fővárosát, Reyk- javikot erre a célra, ahol nyugodt légkörben, „különö­sebb reklám nélkül, szűk körben” tudják megbeszélni a két ország közötti kérdé­seket. Sevardnadze aláhúzta: a munkatalálkozóra azért van szükség, hogy ösztönzést ad­janak a két ország között különböző szinten folyó tár­gyalásoknak. A szovjet külügyminiszter megállapította, hogy a fő irányban: a hadászati tárna­DANILOFF KIUTASÍTÁSA Nicholas Daniloffot, a U. S. News and World Report című amerikai hetilap tudó­sítóját, akit — mint már koT rábban nyilvánosságra került — az illetékes szovjet ható­ságok megengedhetetlen te­vékenység miatt őrizetben tartottak, szeptember 29-én kiutasították a Szovjetunió­ból. Az amerikai féllel történt megállapodás értelmében Gennagyij Zaharov, az ENSZ- titkárság szovjet munkatár­sa, akit őrizetben tartottak az Egyesült Államokban, sza­badlábra került, és visszatér hazájába — jelentette ked­den délután a TASZSZ hír- ügynökség. Lázár György hazaérkezett Találkozók a látogatás második napján Üdvözlő távirat Kína nemzeti ünnepén L1 HSZIEN-NIEN elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének CSAO CE-JANG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének PEKING Tisztelt elvtársaik! A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Miniszterta­nácsa, népünk és a magunk nevében nemzetközi ünnepük, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 37. évfordulója al­kalmából szívélyes üdvözletünket küldjük önöknek, a Kí­nai Népköztársaság államtanácsának és az egész kínai nép­nek. Az évfordulón sok sikert kívánunk az országukban fo­lyó szocialista építőmunkához. Meggyőződésünk, hogy a kí­nai nép további kimagasló eredményekét ér el jólétének gyarapításában, szocialista vívmányaink továbbfejlesztésé­ben. Örömmel tölt el bennünket, hogy kapcsolataink az utóbbi időben az együttműködés minden területén eredmé­nyesen fejlődnek. Biztosak vagyunk benne, hogy sokoldalú kapcsolataink ápolása és továbbfejlesztése hozzájárul közös szocialista céljaink eléréséhez és a nemzetközi béke és biz­tonság megszilárdításához. További sikereket kívánunk önöknek és népüknek a Kínai Népköztársaság felvirágozta­tásáért kifejtett erőfeszítéseikhez. Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * * • Sarlós István, az Országgyűlés elnöke az évforduló al­kalmából táviratban üdvözölte Peng Csent, a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának elnökét. Ugyancsak táv­iratban köszöntötte kínai partnerszervezetét a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt. KÍNA ÜNNEPE Hivatalos belgiumi látoga­tásának második napján, kedden Lázár György mi­niszterelnököt tíz órakor a brüsszeli királyi palotában audiencián fogadta Baudouin belga király. Ezt követően a magyar mi­niszterelnök és felesége H. Brouhon brüsszeli polgár- mesterrel találkozott. A vi­lághírű Grand-Place-on, a főváros gyönyörű főterén emelkedő nagyon szép góti­kus városházát ez alkalom­ból magyar és belga nemzeti zászlókkal lobogózták föl. A polgármester bemutatta a magyar kormányfőnek a helyetteseit, a kollégium és a fővárosi tanács tagjait, majd rövid üdvözlő beszédet mondott. Emlékeztetett rá, hogy a belga—magyar kap­csolatok keretében külön fe­jezete van Brüsszel és Buda­pest jó viszonyának, amelyet, miként elődei, ő is szívesen ápol és e hagyományt öröm­mel adja tovább. Lázár György válaszában utalt rá, hogy Baudouin ki­rály bátorította a két ország vezetőinek törekvését a ma­gyar—belga kapcsolatok el­mélyítésére és intenzívebbé tételére. Ezután a polgármester ké­résére a miniszterelnök a város aranykönyvébe tett be­jegyzést. A városházáról a vendé­gek Brüsszel híres szépmű­vészeti múzeumának régi képtárát tekintették meg H. Pauwels, a múzeum főigaz­gatója kíséretében. —Reagan dó fegyverek, az űrfegyverek, a nukleáris fegyverek terén folytatódnak ugyan a tárgya­lások — szakértői, sőt mi­niszteri szinten —, de az elő­rehaladás e téren nem kielé­gítő. — Most alapvetően politi­kai döntésre van szükség, an­nak meghatározására, hogy milyen területen van egyet­értés, s annak ösztönzésére, hogy előrehaladjunk a meg­állapodások előkészítésében. Mihail Gorbacsov amerikai látogatása idején alá lehet majd írni azokat a megálla­podásokat, amelyeknek ki­dolgozásáról Reykjavikban állapodhatnak meg — han­goztatta egyebek között a szovjet külügyminiszter. Sevardnadze közölte: az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között a szovjet ENSZ-képviselet létszámáról folytatódnak a tárgyalások, végleges döntést csak Rea­gan és Gorbacsov találkozó­ja után hoznak. A listán sze­replő személyek közül hat- hét szovjet ENSZ-diplomata Brüsszeli látogatása során Lázár György kormányfőt fogadta Baudouin belga ki­rály. A képen: a két politi­kus a találkozó után találkozó nem is tartózkodott már az Egyesült Államok területén, amikor az amerikai hatósá­giok távozásukat követelték — hangoztatta Eduard Se­vardnadze, jelezve: a Szov­jetunió nem foganatosít el­lenintézkedéseket. A szovjet külügyminiszter külön kiemelte: országa tör­vénykezésében érvényesítik azokat az alapelveket, ame­lyeket az emberi jogokról a helsinki biztonsági konferen­cia résztvevői nemrég meg­tartott tanácskozásán kíván­tak elfogadni. Ezt a doku­mentumot azonban egyedül az Egyesült Államok ellenez­te — ezért nem sikerült Bernben aláírni. Eduard Sevardnadze kije­lentette: a Szovjetunió min­dent meg kíván tenni a szov­jet—amerikai kapcsolatok megjavítása érdekében. En­nek a célnak szolgálatába ál­lította tárgyalásait Washing­tonban és New Yorkban, s ezt a célt szolgálja majd Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan izlandi találkozója is. A délelőtti program azzal a díszebéddel zárult, amelyet Herman de Croo közlekedési és külkereskedelmi miniszter adott Lázár György, vala­mint a magyar miniszterel­nök kíséretében levő állam­férfiak tiszteletére az Eg- mont-palotábam. Az ebéden a belga és luxemburgi gaz­dasági és üzleti élet több ne­ves személyisége, közöttük az elektronikai ipar néhány ve­zetője is jelen volt. Lázár Györgynét Wilfried Martens belga miniszterel­nök felesége a brüsszeli Grand-Place-on, a nevezetes Hattyú-ház éttermében látta vendégül. Onnan a magyar miniszterelnök felesége Wa­terlooba ment, s az egykori csatamező melletti emlékmú­zeumot tekintette meg. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, aki Wilfried Martens belga miniszterel­nök meghívására hivatalos látogatást tett Belgiumban, kedden este hazaérkezett. Út­jára elkísérte a felesége; kí­séretében volt Bányász Re­zső államtitkár, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke, valamint Sza­bó Imre ipari, Török István külkereskedelmi államtitkár. Kovács László külügyminisz­ter-helyettes, továbbá Né­meth József, hazánk brüsz- szeli nagykövete. Az ország déli körzeteiben néhol még folytak a harcok, amikor Pekingben összeült a mintegy félszáz demokrati­kus politikai szervezetet tö­mörítő Népi Politikai Ta­nácskozó Testület. A konfe­rencia résztvevői történelmi jelentőségű munkát végeztek el: meghatározták az új, im­már népi demokratikus ál­lam feladatait, s 1949. októ­ber elsején — épp ma 37 esz­tendeje — kihirdették a Kí­nai Népköztársaság megala­kulását. Földünk legnépesebb or­szága e lépéssel új utat vá­lasztott, ígéretes fejlődési irányt szabva a hajdani „Belső Birodalom” számára. A teendők korántsem voltak egyszerűek: egyszerre kel­lett megbirkózni a félfeu­dális múlt terhes örökségé­vel, a nyomasztó elmara­dottsággal, s megkezdeni a szocializmus alapjainak le­rakását. Földreformot hirdet­tek, kiterjedt államosítást hajtottak végre, s — a bará­ti szocialista országok, min­denekelőtt a Szovjetunió se­gítségét is felhasználva — gyors iparosítási programot váltottak valóra. A túlzott ütem, az önké­nyes irányítás és a külpoliti­ka szférájában is megjelenő torzulások azonban az ötve­nes évtized fordulójára meg­akasztották ezt a biztató fej­lődést. A pekingi vezetésen belül felülkerekedő naciona­lista, ultraradikális eszmék a „nagy ugrás”, majd — rö­vid kiigazítási próbálkozás után — a „kulturális forra­dalom” tragikus, súlyos anyagi és emberáldozatokat követelő időszakához vezet­tek. Az utóbbi, Mao Ce-tung halála óta eltelt évtized azonban mélyreható, egyér­telműen kedvező változások sorát indította el. Megkezdő­dött a hibásnak bizonyult módszerek felülvizsgálata, a kínai gazdaságirányítás kor­szerűsítése, a kül- és belpo­litika (ellentmondásoktól persze máig sem mentes) át­értékelése. Előtérbe kerültek az ország modernizálásának valódi problémái, az élet- színvonal emelésének felada­ta, s — mindezzel párhuza­mosan — Kína a diplomá­cia színterén is aktívabb, a nemzetközi biztonság szem­pontjából pozitívabb szere­pet tölt be. örvendetesen előrehaladt a gazdasági, államközi, kul­turális, tudományos és szá­mos más téren fennálló kap­csolatok rendezése a szocia­lista közösség államaival, így hazánkkal is. Joggal re­mélhető, hogy — a kölcsö­nös előnyök, a kétoldalú vi­szony javítási szándékának térnyerése alapján — a jövő­ben is ez a tendencia fog érvényesülni. (Folytatás az 1. oldalról.) korunkban a két nagyhata­lom közötti feszültséget, bi­zalmatlanságot olyan építő, érdemi megállapodásokat eredményező megállapodá­soknak kell eloszlatniuk, amelyek a felhalmozott fegy­verkészletek csökkentéséhez, a leszereléshez, a kölcsönö­sen előnyös, széles körű együttműködéshez vezétne'k. A Magyar Népköztársaság kormányának őszinte meg­győződése, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak kez­deményezései a tömegpusztí­tó fegyverek felszámolására az ezredfordulóig, valamint a hagyományos fegyverek és fegyveres erők csökkentésé­re Európában jó alapot ad­nak ahhoz, hogy az egymás­sal szemben álló szövetségi rendszerek között a katonai egyensúly a lehető legalacso­nyabb szinten valósuljon meg. A csökkentési folyamat beindítása érdekében minden meglévő leszerelési fórumot ki kell használni, és egyet­len kölcsönösen elfogadható kompromisszumos lehetősé­get sem szabad elszalasztani. Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk ebből a szempontból is az atomkísérletekre több mint egy éve egyoldalúan vállalt és azóta többször megújított szovjet morató­riumot — mutatott rá a kül­ügyminiszter. Mi úgy véljük, hogy a fegyverkezés megfé­kezésének sürgető kényszerét minden tagállamnak át kell éreznie, és ennek megfele­lően kell cselekednie az em­beriség egésze, s saját népe érdekében is. A regionális kérdések kap­csán Várkonyi Péter hang­súlyozta: ahogy egyetlen más állam, úgy Magyarország sem lehet közömbös a tőle távoli földrészek, országok helyzetének alakulása iránt, hiszen azokat a nemzetközi helyzetben közvetve, kétol­dalú kapcsolataiban pedig közvetlenül is érzékeli. Kü­lönös aggodalommal szólt a kialakult akut válsághely­zetekről, s kijelentette: bár­milyen helyi, regionális konf­liktus súlyosan veszélyezteti nemcsak az adott térség, ha­nem a világ békéjét és biz­tonságát is. A Magyar Népköztársaság kész támogatni minden olyan kezdeményezést, amely a válsághelyzetek felszámolá­sát célozza. Meggyőződése hogy az ENSZ-ben is az őszinte, közös útkeresésnek, a megoldás irányába vivő együttműködésnek, és nem a konfrontációnak kell jelle­meznie a regionális válság- helyzetekről folytatott vitá­kat. Az ENSZ keretén belül az emberi jogok tárgyában lét­rejött nemzetközi egyezmé­nyeket méltatva a magyar külügyminiszter kiemelte: — Hazámban az emberi jo­gok érvényesülése és védel­me az ország társadalmi rendszerének egyik alapelve. A magunk részéről társadal­munk politikai intézményei­nek, jogalkotásának fejlesz­tése, a szocialista demokrá­cia folyamatos kiterjesztése, valamint nemzetközi kötele­zettségeink teljesítése révén mozdítjuk elő az emberi jo­gok tiszteletben tartásának ügyét. Az emberi jogok egye­nye természetesen magában foglalja a nemzetiségek jo­gainak biztosítását és vé­delmét is. Magyarországon a nemzeti egység fontos al­kotó eleme az országban élő nemzetiségek minden tekin­tetben egyenjogú részvétele a társadalom politikai, gaz­dasági és kuitúrális életében. A gazdasági együttműkö­dés és a politikai kapcsola­tok összefüggését elemezve Várkonyi Péter szólt arról, hogy Magyarországnak is alapvető érdeke olyan világ- gazdasági környezet megte­remtése, amely kedvező fel­tételeket biztosít a nemzet­közi gazdasági együttműkö­dés fejlődéséhez. Magyarország földrajzi helyzetéből, történelmi ha­gyományaiból és lehetőségei­ből adódóan különleges fi­gyelmet fordít Európára, amelyet tágabb szülőföl­dünknek tekintünk — jelen­tette ki, és hangsúlyozta: reménnyel töltenek el ben­nünket az európai biztonság és együttműködés folyamatá­nak több mint egy évtizedes tapasztalatai. Szólt arról, hogy a íellobbanó feszültsé­gek ereje és káros következ­ményei valamelyest enyhül­tek az államközi kapcsola­tokban, és a folyamat kere­tében született a közelmúlt­ban fontos megállapodás Stockholmban a háború ve­szélyének csökkentéséről Európában. — Hazánk érdekelt a hel­sinki folyamat továbbvitelé­ben, és mindent megtesz ennek érdekében. — hangsú­lyozta külügyminiszterünk. — Bécsben, a semleges Ausztria fővárosában hama­rosan megkezdődik a folya­mat sorrendben harmadik utótalálkozója. Őszintén reméljük, hogy ez jelentős állomása lesz a résztvevő ál­lamok együttműködésének további elmélyítésében. Ebben az összefüggésben úgy véljük, szükségszerűvé és egyben lehetségessé vált, hogy Európa meginduljon a tényleges leszerelés útján. Ezt a célt hivatottak szol­gálni a Varsói Szerződés tagállamainak Budapesten megfogalmazott javaslatai az európai hagyományos fegy­veres erők és fegyverzetek csökkentésének átfogó prog­ramjáról. Várkonyi Péter felszólalása az ENSZ-közgyűlésen temes érvényesítésének igé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom