Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-11 / 214. szám
4 Somogyi Néplap 1986. szeptember 11., csütörtök Hull az alma a fáról... A megye tizenhat településén végzi a felvásárlást az igali áfésiz. 'Tizenöt községben felvásárdóhelyük is vani. Sipos Ferenc elnökhelyettes besizélt az eredmények alakulásáról. Amire tenmeltetési szerződésünk volt, az mind bejött. A hűtőlház számára vásároltunk fel csemegekukoricát, bodzacsetét, zöldbabot. Az utóbbit a maigyaratádi téesz termelte 200 hektáron másodvetésikén t. A bodza- esete gyógyszeralapanyag, s mivel vádontenmő; bárkitől megvásároljuk. Csemegekukoricára kistermeinkkel szer- ződtüínk. Ebből az idén tíz vagonnal vettünk át. Sípos Ferenc említette, hogy még balatonfüredi kistermelőjük is, volt. A meggy átlagos termést hozott, a cseresznye viszont a tervezettnél kevesebbet. A tojás mennyisége évnőll évre csökken,, elsősorban a nagy áringadozás miatt. Naposba - romáit az igények szerint vásárolnak. Göliében. és Büssüben. dolgozik nyúltenyésztő szakcsoportjuk is. Ez mintegy négyezer állatot ad át. Táppal való ellátásukról az áfész gondoskodik, a szállítás viszont a tenyésztő dolga. Mi- Vei nyulak felvásárlásával a tsz is foglalkozik, újabb szakcsoport létrehozásának nem látják értelmét. öitvem méhész tartozik az igali és a göliei méhész- szakcsoporthoz és 1500 család méh szorgoskodik a kezük alatt. A szakcsoportba való tartozás az értékesítés hiztonsága miatt jelentős. Az áfész szállítja a szükséges folyékony cukrot, begyűjti a mézet, vállalja a szállításokat és a csomagolást is. Köziben két idős néni érkezett, kis kézikocsin húzva leadásra szánt, talán 60 ki- lónyi alimát. Az átvevő félig le is bonyolította már a vásárit,, amikor Sípos Ferenc az előző nap kézhez kapott, a Zöldért-tői érkezett táviratra hivatkozva leállította az átvételt. A távirat 'tartalma a következő volt: „Hulladék- alma felvásárlását, a fogadó kapacitása miatt 4-től> kérjük leállítani.” Ez szeptember 3-án volt. Sipos Ferenc elmondta, hogy mivel a Zöldiért csalk hetente két alkalommal szállít, a hanmadikán felvásárolt almát már nem szállítanák el. Utoljába az előző napon járt nálujk az autó, és elvitte az összegyűlt ötszáz kiló . almát. Meglepetésünkre a raktárban valóságos almahegyet találtunk. Kovács Béla felvásárló csak 3-án délután szerzett tudomást a táviratról, s addig átvett egy tonna almát. Hogy mi lesz a sorsa ? Akkor még senki sem tudta. Késeibb egy tele- fonlbeszélgetésit követően a Zöldért ígéretet tett ennek a mennyiségnek az átvételére. A két .néni almája viszont már mém kerülhetett a többi közé. L. R. TARDI GÁBOR 34. — Kártyapantnereket — mondta az asszony. — A vonaton verték a blattot 'munkáiba menet, munkából jövet, még odahaza Isi, késő éjszakáig. A szombat-vasá rnap at az italbolt különtermében játszották végig. Közben teljesen eládósodtunk — a hitelezők fizetésnapkor ott álltak a gyárkapuban., és engem vártak, mint .valami iumpen- proiletárt a felesége ... — Szörnyű ... — Egyszer aztán betelt a pohár, és otthagytam. Faképnél! — Nagyon helyesen cselekedett, Edit asszony. — Csakhogy utánam jött, aztán,1 visszasírta magát. — Az asszony kacsintott. — De végül mégis leléptem ... — Az jó... — bólintott kicsiket a kőműves. — Az jó... — Ügy voüit, hogy már az előző napom felvettem; a fizetésemet, és vidékre mentem — mesélte az asszony. — Hamarosan találtam munkát, meg szállást. Pedig nem volt könnyű a gyerekkel. — Hát a szerencselovaggal mi tett? — Annyira sorsszerű volt minden: sikkasztott, és mielőtt rajtacsíphették volna, érvényes útlevéllel külföldre távozott. Még öt év után, amerikai állampolgárként sem mert hazajönni, nem ■tudta, hogy az egyik munkatársa — kár.tyapartnene —, amikor tudomást szerzett a történtekről, visszatette a pénzt. Az asszony hirtelen elhallgatott, teste alig észrevehetően rándult, majd a férfira ugrott a .tekintete. — No, úszunk vagy nem? — Várjunk vele még egy keveset... Az asszony válasz helyett talpra^ szökkent, és elsétált. Vigyázva emelgette a lábét a füne terített takarók között. Egy gyékény mellett megállt, hátrasaodított: a kőműves a napozók végtagjaiban botladozva csörtetett utána. — Nem akartam én elsumákolni azt az úszást! — kiáltotta' messziről. — Csak olyan jól elbeszélgettünk. — Halkabban', az- istenért — sziszegte az asszony, miközben könbepillántott; né_ hányán már kajánul lesték a jelenetet. Az asszony elnyúlt a .gyékényen, a kőműves' lekuporodott mellé a fűre. — Bekenne napolajjal? — fordult hasra az asszony. A kőműves tétován- kézbe vette a tubust. Aztán csak nézte a női csípő hullámzását, az emelkedést és a süly- lyedést. — Mi lesz már? Elaludt? — Ami azt illeti, bekenhetem ... — Akkor mire vár? Még mindig nem tudta, hogy fogjon hozzá. Végül a kézfejére cseppentett a krémből, s megérintette az asz- szomy karját, a vállát, aztán a hátára már a tubusból rázott egy kiadósabb mennyiséget. — Dörzsöljön be alaposan ! — szólt az asszony. — A combomat is! Gyerünk, gyerünk! A kőműves nagy levegőt vett, és a krém mintegy háromnegyed részét a tenyerébe préselte. Am mielőtt az asszony .testéhez ért vdlna, egy vékony férfiihangot hallót a háta mögül: — Hagyja csak, mister. Máj d lekenem én a feleségemet ... — Azt hiszem, még nem ismerik egymást — emelkedett ülőhelyzetbe az asszony. — Háj — mondta a férfi, és nyújtotta-a kezét. — Tony vagyok. A magasépítők programja A válságágazatok, köztük a magasépítők helyzetének gazdasági rendezéséről a közélmúlltbaai döntött a kormány. Most a vállalatokon a sor, hogy javuló gazdálkodásukkal bizonyítsák a döntésék helyességét. Arról a négy naigy építőipari vállalatról. van szó, amelyek 1985. évi gazdálkodásuk alapján veszteségesek és aüaphiányosok voltak. Ezért a 43-as számú Állami Építőipami Vállalat, a Dél-ma- gyarorszáigi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Duna—Ti- sza-közi Állami Építőipari Vállalat, valamint az Építő- gépgyártó Vállalat nemcsak régi, patinás cége az építőiparnak, hanem a remények szerint az is marad. A háromszafcaszos (1986, 1987, és 1988) rendezés lényege, hogy nem átmenetileg, hanem tartósan igyekszik stabilizálni a bajiba jutott vállaljatok termelésiét és gazdálkodását, mégpedig olyan, kétoldalú megáiEapo- dásokikial, amelyeket a kormányzat köt a vállalatokkal. Ebben rögzítik a pénzügyi feltételeket, a gazdálkodó szervezetek pedig kö- télezeftsógét vállalnak saját, úgynevezett racionalizálási programjuk végrehajtására. Ezek a vállalati programok választ adnak arra, hogyan lehetséges kilábalni a veszteségből. A négy nagy építőipari Vállalat között ugyan sok az ágazati hasonlóság, ám mégsem lett völiná helyes, ha egyetlen, központilag elhatározott utasítást végrehajtva .próbáltak volna talpra állni. Márpedig ezekre a vállalatokra szükség van, ezt határozottan ámítják a döntéshozók, és számítanak arra, hogy már jövőre javul jövedéllemtermélő képességük. Ennek javítására a mostani gazdasági, beruházási helyzetben is van mód. Elsősorban arra kell gondolni, hogy a nagy szervezetek nem idomultak a csökkenő építési feladathoz. Most viszont elodázhatatlan, hogy fölöslegessé vált állóeszközeiktől megszabaduljanak. A kihasználatlan épületrészek, házgyárak, nagyértékű berendezések, munkásszállók, — Hej... — viszonozta a kőműves. — Dénes. A kőműves kísértést érzett, hogy megszorítsa a vékony, erőtlen kezet, a férfi, mintha megérezte volna, hátnaiépett. — Emese is itt van, a fiújával beszélget — hadarta enyhe akcentussal. — Áron igazán nagyszerű boy. Tegnap egész este kártyáztunk, és mondhatom, alaposan kifosztott. De a szerencse for- gandó, legközelebb biztosan én nyerek. A kőműves nem különösebben figyelt a férfi éles ka- ratyoiására, inkább a külsejével volt elfoglalva': szűk szemek, hegyes orr, a keskeny száj fölött vékonyka bajusz. A .teste fehér, akár a viasz... Őneki legalább a válla és a karja bronzbarma, csak az atlétatrikó matricáját ne viselné a testén! — Maga szintén játékos? — tudakolta a férfi. — Fene, aki megette... — dörmögte a kőműves. — És miben utazik? — faggatta a másik, mert félreértette a választ. — Bridzs? Tarokk? Az asszony hunyorogva megjegyezte: — Tudtommal régen még csak ultiztál. Nagyritkán remiztél. Az volt a csúcs----ami az dnteléktuá lis jáitékformát illeti... A férfi röviden felkacagott, mintha mindennek már nem tulajdonítana jelentőséget. — No, mister — hunyorgott résnyi szemmel a kőművesre. — Miben csaphatunk össze? — Nem ismerem én, csak a snapszlit — nyögte a kőműves. (Folytatjuk.) irodaházak anyagi terheit nem kell — nem is tudják — tovább viselni. Ugyanilyen fontos követélmény, hogy a vállalatok a megváltozott külső körülményiekhez igazítsák szervezeti rendszerűiket is. Nem tartható fenn tovább a fizikai és adminisztratív dolgozók rossz aránya, az utóbbiakat meg kall próbálni átirányítani a termelésbe. Ezzel összhangban termelési szerkezetüket is úgy kell átalakítani, hogy az jól szolgálja a piac igényeit: azt építsék, amire szüksége van a megrendelőiknek. Hogy a munkaszervezés eddig kihasználatlan lehetőségéiben mennyi tartalék van .még, az csak akkor derül ki igazán, amikor tüzetesen felmérik a helyzetet. A hatékonyság, a jövedelmezőség fokozása morf már határozott cselekvést követel. A gazdaságossági számítások és a valóságos eredmények majd megmutatják ennék hasznát. Ugyanígy mérlegre kél! tenni a vállalatok teljes tevékenységét is, és a talpon maradást csak úgy lehet elképzelni, hogy a .piaci igényeknek megfelelő termelési ágazatok fejlesztésével egyidejűleg le kell építeni azokat, amelyeket nem fogad be a piac, amelyek csak veszteségét okoznak. A vállalatok racionalizálási programjában minden elhatározás mérhető és ellenőrizhető. Valószínű, hogy e programok teljesítése nem lesz könnyű, mert a Har a városi autóbuszmegállókról nincs letépkedr ve a menetrend^ könnyen eldöntheti a kaposvári ember, hogy várjon-e a buszra vagy inkább indul jon gyalog. Ahol ritkán, jár a busz, nem érdemes tétlenül toporogni. A városi közlekedés szempontjából az egyik legmos- ■tohább rész a Füredi út melletti lakóövezet. A múlt években több száz család költötzött ide. Javarészt dolgozó emberek, kisgyermekes családok, akiknek szükségük van a gyors közlekedésre. Ezen a környéken a 11-es és a lil/A jelű buszok járnak. A 11 -es általában félóránként. A másik járat rö- vidébb időközönként indul, viszont csak a csúcsidőszakban jár. — Nem is tudjuk ezeket a buszokat sűrűbben indítani, de nincs is szükség rá — mondta dr. De Sorgo Tibor, a Kapós Volán igazgatója. — Gépkocsiparkunk teljesen elöregedett. Űj autóbuszok vásárlására van pénzűnk, de az Ikarus nem. tudott eddig szállítani. Balogh János, forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettes:' — Űigy állítottuk össze a menetrendet, hogy a szakaszosan. növekvő forgalmat Az ipari formatervezésről és a niívódíj-pályázat változásairól. szerdán sajtótájékoztatót tartottak a Kereskedelmi Kamara székházában. Müller István, az Országos Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese, az Ipari Forma- tervezési Tanács elnöke elmondta: a tíz éve alakult tanács évről évre finomítja, az. igényekhez és a piaci kívánalmakhoz igazítja a for- rpatenvezési nívódíj-pályázati rendszert. A továbbfej les zt- tést az tette szükségessé, hogy a nívódíj erkölcsi érvállalat egészet érintő döntésék végrehajtása nem inkubátor alatt történik, hanem a zajló élet eseményei közepette. S miközben szervezetük „Kinövéseit” lefaragják, építeni, dolgozni is kell, ráadásul az eddigiekhez képest jobban, eredményesebben. Hogy a vállalatvezetők a dolgozókat is a programok mellé állítsák, nem elég a .meggyőző szó, az okos érvelés. Pontosain kell ismerni és ismertetni azt a gazdasági, társadalmi környezetet, amelyben már nem képzelhető el úgy egy vállalat .megmentése”, hogy az más ágazatok és a népgazdaság teherbíróképessé- gének rovására történjen. Ugyanez játszódik le kicsiben is, amikor a itáliaiatoknál úgy kell átalakítani az érdekeltségi-rendszer eket, hogy a teljesítmények és a keresetek jobban összhangban legyenek egymással. Ebbe ma már az is beletartozik, hogy a követelmények személyre szólnak. A vállalkozókészség nem csak vállalati, hanem építés vezetőségi magatartás is kell legyen. És ezzel már eljutottunk a versenyhélyzethez, ami tovább szigorítja a magasépítők gazdálkodásának feltételeit. Ilyen körülmények között csak szervezettebb munkával, hibátlan minőséggel lehet talpon maradni. Hogy ez milyen belső szervezeti korszerűsítéssel, leányvállalatokkal, társulásokkal történik-e, az már a helyi sajátosságofctói függ. Szikéra Katalin kielégítse. Ezért követik egymást öt perccel a 11-es és lil/A-s. — A Közlekedéstudományi Intézetted készítettünk egy tanulmányt a kaposvári tömegközlekedésről — vette át a szót dr. De Sorgo Tibor. — ök jóinak ítélték a szervezettséget. Forgalomfej- lesztésd programunk megvalósítását követően újra elvégeztetjük majd- a fölmérést. A fejlesztési terv egyik része egy új buszjárat, a 10-es. Hogy pontosan merre jár majd, ma még nem tudjuk. Az új járat útvonalát a tanács illetékes osztálya jelöli feli. Asz. új vonal kiépítéséhez megállóik is kellenek. Rengeteg külső tényező befolyásolja a járat indítását, ezért nem szívesen beszélek határidőről. Az új busz a kórház ki- sízölgálására hivatott. A tervezés kezdetén az ezernél is több kórházi dolgozó lakóhelyét is vizsgálták. A vasútállomás, a kórház és a Kőszeg utca érintésiét javasolták a szakemberek. Naigy szükség van erre az új járatra. Nemcsak a kórházban munkálkodóknak, hanem mindenkinek, aki a belvárosban gyorsan akar közlekedni. F. L. tökét növeljék és valóban csak az arra érdemes termékeket jutalmazzák ezzel az elismeréssel. Ezentúl a MTESZ-szervezetek bevonásával 'külön zsűrizik majd a benyújtott pályamunkák mű- szafcirlgazdasági mutatóit, előnyeit, és külön a formatervezői munkát, a .gyártmányok esztétikai kivitelét. A pályázatot évente váltva a beruházási, ipari felhasználói körre, illetve a fogyasztói lakossági felhasználás területére hirdetik 'meg; 1987.-ben a beruházási javakkal nevezhetnek a vállalatok és szövetkezetek. Ipari formatervezés és nívódíj-pályázat Megváltozott feltételek Űj helyi járatot tervez a Kapos Volán Busszal vagy anélkül
