Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

4 Somogyi Néplap 1986. szeptember 11., csütörtök Hull az alma a fáról... A megye tizenhat telepü­lésén végzi a felvásárlást az igali áfésiz. 'Tizenöt község­ben felvásárdóhelyük is vani. Sipos Ferenc elnökhelyettes besizélt az eredmények ala­kulásáról. Amire tenmeltetési szer­ződésünk volt, az mind be­jött. A hűtőlház számára vá­sároltunk fel csemegekuko­ricát, bodzacsetét, zöldbabot. Az utóbbit a maigyaratádi téesz termelte 200 hektáron másodvetésikén t. A bodza- esete gyógyszeralapanyag, s mivel vádontenmő; bárkitől megvásároljuk. Csemegeku­koricára kistermeinkkel szer- ződtüínk. Ebből az idén tíz vagonnal vettünk át. Sípos Ferenc említette, hogy még balatonfüredi kis­termelőjük is, volt. A meggy átlagos termést hozott, a cseresznye viszont a terve­zettnél kevesebbet. A tojás mennyisége évnőll évre csök­ken,, elsősorban a nagy ár­ingadozás miatt. Naposba - romáit az igények szerint vá­sárolnak. Göliében. és Büssüben. dol­gozik nyúltenyésztő szakcso­portjuk is. Ez mintegy négy­ezer állatot ad át. Táppal való ellátásukról az áfész gondoskodik, a szállítás vi­szont a tenyésztő dolga. Mi- Vei nyulak felvásárlásával a tsz is foglalkozik, újabb szakcsoport létrehozásának nem látják értelmét. öitvem méhész tartozik az igali és a göliei méhész- szakcsoporthoz és 1500 csa­lád méh szorgoskodik a ke­zük alatt. A szakcsoportba való tartozás az értékesítés hiztonsága miatt jelentős. Az áfész szállítja a szükséges folyékony cukrot, begyűjti a mézet, vállalja a szállításo­kat és a csomagolást is. Köziben két idős néni ér­kezett, kis kézikocsin húzva leadásra szánt, talán 60 ki- lónyi alimát. Az átvevő félig le is bonyolította már a vá­sárit,, amikor Sípos Ferenc az előző nap kézhez kapott, a Zöldért-tői érkezett távirat­ra hivatkozva leállította az átvételt. A távirat 'tartalma a következő volt: „Hulladék- alma felvásárlását, a fogadó kapacitása miatt 4-től> kér­jük leállítani.” Ez szeptember 3-án volt. Sipos Ferenc elmondta, hogy mivel a Zöldiért csalk heten­te két alkalommal szállít, a hanmadikán felvásárolt al­mát már nem szállítanák el. Utoljába az előző napon járt nálujk az autó, és elvitte az összegyűlt ötszáz kiló . almát. Meglepetésünkre a raktár­ban valóságos almahegyet találtunk. Kovács Béla fel­vásárló csak 3-án délután szerzett tudomást a távirat­ról, s addig átvett egy ton­na almát. Hogy mi lesz a sorsa ? Akkor még senki sem tudta. Késeibb egy tele- fonlbeszélgetésit követően a Zöldért ígéretet tett ennek a mennyiségnek az átvételé­re. A két .néni almája vi­szont már mém kerülhetett a többi közé. L. R. TARDI GÁBOR 34. — Kártyapantnereket — mondta az asszony. — A vo­naton verték a blattot 'mun­káiba menet, munkából jövet, még odahaza Isi, késő éjsza­káig. A szombat-vasá rnap at az italbolt különtermében játszották végig. Közben tel­jesen eládósodtunk — a hite­lezők fizetésnapkor ott álltak a gyárkapuban., és engem vártak, mint .valami iumpen- proiletárt a felesége ... — Szörnyű ... — Egyszer aztán betelt a pohár, és otthagytam. Fakép­nél! — Nagyon helyesen csele­kedett, Edit asszony. — Csakhogy utánam jött, aztán,1 visszasírta magát. — Az asszony kacsintott. — De végül mégis leléptem ... — Az jó... — bólintott ki­csiket a kőműves. — Az jó... — Ügy voüit, hogy már az előző napom felvettem; a fize­tésemet, és vidékre mentem — mesélte az asszony. — Ha­marosan találtam munkát, meg szállást. Pedig nem volt könnyű a gyerekkel. — Hát a szerencselovaggal mi tett? — Annyira sorsszerű volt minden: sikkasztott, és mi­előtt rajtacsíphették volna, érvényes útlevéllel külföldre távozott. Még öt év után, amerikai állampolgárként sem mert hazajönni, nem ■tudta, hogy az egyik munka­társa — kár.tyapartnene —, amikor tudomást szerzett a történtekről, visszatette a pénzt. Az asszony hirtelen elhall­gatott, teste alig észrevehe­tően rándult, majd a férfira ugrott a .tekintete. — No, úszunk vagy nem? — Várjunk vele még egy keveset... Az asszony válasz helyett talpra^ szökkent, és elsétált. Vigyázva emelgette a lábét a füne terített takarók között. Egy gyékény mellett megállt, hátrasaodított: a kőműves a napozók végtagjaiban botla­dozva csörtetett utána. — Nem akartam én elsu­mákolni azt az úszást! — ki­áltotta' messziről. — Csak olyan jól elbeszélgettünk. — Halkabban', az- istenért — sziszegte az asszony, mi­közben könbepillántott; né_ hányán már kajánul lesték a jelenetet. Az asszony elnyúlt a .gyé­kényen, a kőműves' lekupo­rodott mellé a fűre. — Bekenne napolajjal? — fordult hasra az asszony. A kőműves tétován- kézbe vette a tubust. Aztán csak nézte a női csípő hullámzá­sát, az emelkedést és a süly- lyedést. — Mi lesz már? Elaludt? — Ami azt illeti, bekenhe­tem ... — Akkor mire vár? Még mindig nem tudta, hogy fogjon hozzá. Végül a kézfejére cseppentett a krém­ből, s megérintette az asz- szomy karját, a vállát, aztán a hátára már a tubusból rá­zott egy kiadósabb mennyi­séget. — Dörzsöljön be alaposan ! — szólt az asszony. — A combomat is! Gyerünk, gye­rünk! A kőműves nagy levegőt vett, és a krém mintegy há­romnegyed részét a tenyeré­be préselte. Am mielőtt az asszony .testéhez ért vdlna, egy vékony férfiihangot hal­lót a háta mögül: — Hagyja csak, mister. Máj d lekenem én a felesége­met ... — Azt hiszem, még nem ismerik egymást — emelke­dett ülőhelyzetbe az asszony. — Háj — mondta a férfi, és nyújtotta-a kezét. — Tony vagyok. A magasépítők programja A válságágazatok, köztük a magasépítők helyzetének gazdasági rendezéséről a közélmúlltbaai döntött a kor­mány. Most a vállalatokon a sor, hogy javuló gazdál­kodásukkal bizonyítsák a döntésék helyességét. Arról a négy naigy építőipari vál­lalatról. van szó, amelyek 1985. évi gazdálkodásuk alapján veszteségesek és aüaphiányosok voltak. Ezért a 43-as számú Állami Épí­tőipami Vállalat, a Dél-ma- gyarorszáigi Magas- és Mély­építő Vállalat, a Duna—Ti- sza-közi Állami Építőipari Vállalat, valamint az Építő- gépgyártó Vállalat nemcsak régi, patinás cége az épí­tőiparnak, hanem a remé­nyek szerint az is marad. A háromszafcaszos (1986, 1987, és 1988) rendezés lé­nyege, hogy nem átmeneti­leg, hanem tartósan igyek­szik stabilizálni a bajiba ju­tott vállaljatok termelésiét és gazdálkodását, mégpedig olyan, kétoldalú megáiEapo- dásokikial, amelyeket a kor­mányzat köt a vállalatok­kal. Ebben rögzítik a pénz­ügyi feltételeket, a gazdál­kodó szervezetek pedig kö- télezeftsógét vállalnak saját, úgynevezett racionalizálási programjuk végrehajtására. Ezek a vállalati programok választ adnak arra, hogyan lehetséges kilábalni a vesz­teségből. A négy nagy épí­tőipari Vállalat között ugyan sok az ágazati hasonlóság, ám mégsem lett völiná he­lyes, ha egyetlen, központi­lag elhatározott utasítást végrehajtva .próbáltak volna talpra állni. Márpedig ezekre a válla­latokra szükség van, ezt ha­tározottan ámítják a dön­téshozók, és számítanak ar­ra, hogy már jövőre javul jövedéllemtermélő képessé­gük. Ennek javítására a mos­tani gazdasági, beruházási helyzetben is van mód. El­sősorban arra kell gondolni, hogy a nagy szervezetek nem idomultak a csökkenő építési feladathoz. Most vi­szont elodázhatatlan, hogy fölöslegessé vált állóeszkö­zeiktől megszabaduljanak. A kihasználatlan épületrészek, házgyárak, nagyértékű be­rendezések, munkásszállók, — Hej... — viszonozta a kőműves. — Dénes. A kőműves kísértést érzett, hogy megszorítsa a vékony, erőtlen kezet, a férfi, mintha megérezte volna, hátnaiépett. — Emese is itt van, a fiú­jával beszélget — hadarta enyhe akcentussal. — Áron igazán nagyszerű boy. Teg­nap egész este kártyáztunk, és mondhatom, alaposan ki­fosztott. De a szerencse for- gandó, legközelebb biztosan én nyerek. A kőműves nem különö­sebben figyelt a férfi éles ka- ratyoiására, inkább a külse­jével volt elfoglalva': szűk szemek, hegyes orr, a kes­keny száj fölött vékonyka bajusz. A .teste fehér, akár a viasz... Őneki legalább a válla és a karja bronzbarma, csak az atlétatrikó matricáját ne viselné a testén! — Maga szintén játékos? — tudakolta a férfi. — Fene, aki megette... — dörmögte a kőműves. — És miben utazik? — faggatta a másik, mert félre­értette a választ. — Bridzs? Tarokk? Az asszony hunyorogva megjegyezte: — Tudtommal régen még csak ultiztál. Nagyritkán remiztél. Az volt a csúcs----ami az dnteléktu­á lis jáitékformát illeti... A férfi röviden felkaca­gott, mintha mindennek már nem tulajdonítana jelentősé­get. — No, mister — hunyor­gott résnyi szemmel a kőmű­vesre. — Miben csaphatunk össze? — Nem ismerem én, csak a snapszlit — nyögte a kő­műves. (Folytatjuk.) irodaházak anyagi terheit nem kell — nem is tudják — tovább viselni. Ugyanilyen fontos köve­télmény, hogy a vállalatok a megváltozott külső körül­ményiekhez igazítsák szerve­zeti rendszerűiket is. Nem tartható fenn tovább a fi­zikai és adminisztratív dol­gozók rossz aránya, az utób­biakat meg kall próbálni át­irányítani a termelésbe. Ez­zel összhangban termelési szerkezetüket is úgy kell át­alakítani, hogy az jól szol­gálja a piac igényeit: azt építsék, amire szüksége van a megrendelőiknek. Hogy a munkaszervezés eddig kihasználatlan lehető­ségéiben mennyi tartalék van .még, az csak akkor de­rül ki igazán, amikor tüze­tesen felmérik a helyzetet. A hatékonyság, a jövedel­mezőség fokozása morf már határozott cselekvést köve­tel. A gazdaságossági számí­tások és a valóságos ered­mények majd megmutatják ennék hasznát. Ugyanígy mérlegre kél! tenni a vál­lalatok teljes tevékenységét is, és a talpon maradást csak úgy lehet elképzelni, hogy a .piaci igényeknek megfelelő termelési ágaza­tok fejlesztésével egyidejű­leg le kell építeni azokat, amelyeket nem fogad be a piac, amelyek csak veszte­ségét okoznak. A vállalatok racionalizá­lási programjában minden elhatározás mérhető és el­lenőrizhető. Valószínű, hogy e programok teljesítése nem lesz könnyű, mert a Har a városi autóbusz­megállókról nincs letépkedr ve a menetrend^ könnyen el­döntheti a kaposvári ember, hogy várjon-e a buszra vagy inkább indul jon gyalog. Ahol ritkán, jár a busz, nem ér­demes tétlenül toporogni. A városi közlekedés szem­pontjából az egyik legmos- ■tohább rész a Füredi út melletti lakóövezet. A múlt években több száz család költötzött ide. Javarészt dol­gozó emberek, kisgyermekes családok, akiknek szükségük van a gyors közlekedésre. Ezen a környéken a 11-es és a lil/A jelű buszok jár­nak. A 11 -es általában fél­óránként. A másik járat rö- vidébb időközönként indul, viszont csak a csúcsidőszak­ban jár. — Nem is tudjuk ezeket a buszokat sűrűbben indíta­ni, de nincs is szükség rá — mondta dr. De Sorgo Tibor, a Kapós Volán igazgatója. — Gépkocsiparkunk teljesen elöregedett. Űj autóbuszok vásárlására van pénzűnk, de az Ikarus nem. tudott eddig szállítani. Balogh János, forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyet­tes:' — Űigy állítottuk össze a menetrendet, hogy a szaka­szosan. növekvő forgalmat Az ipari formatervezésről és a niívódíj-pályázat válto­zásairól. szerdán sajtótájé­koztatót tartottak a Keres­kedelmi Kamara székházá­ban. Müller István, az Országos Fejlesztési Bizottság elnök­helyettese, az Ipari Forma- tervezési Tanács elnöke el­mondta: a tíz éve alakult tanács évről évre finomítja, az. igényekhez és a piaci kí­vánalmakhoz igazítja a for- rpatenvezési nívódíj-pályázati rendszert. A továbbfej les zt- tést az tette szükségessé, hogy a nívódíj erkölcsi ér­vállalat egészet érintő dön­tésék végrehajtása nem in­kubátor alatt történik, ha­nem a zajló élet eseményei közepette. S miközben szer­vezetük „Kinövéseit” lefa­ragják, építeni, dolgozni is kell, ráadásul az eddigiek­hez képest jobban, eredmé­nyesebben. Hogy a vállalat­vezetők a dolgozókat is a programok mellé állítsák, nem elég a .meggyőző szó, az okos érvelés. Pontosain kell ismerni és ismertetni azt a gazdasági, társadalmi környezetet, amelyben már nem képzelhető el úgy egy vállalat .megmentése”, hogy az más ágazatok és a nép­gazdaság teherbíróképessé- gének rovására történjen. Ugyanez játszódik le kicsi­ben is, amikor a itáliaiatok­nál úgy kell átalakítani az érdekeltségi-rendszer eket, hogy a teljesítmények és a keresetek jobban összhang­ban legyenek egymással. Ebbe ma már az is be­letartozik, hogy a követel­mények személyre szólnak. A vállalkozókészség nem csak vállalati, hanem építés veze­tőségi magatartás is kell le­gyen. És ezzel már eljutot­tunk a versenyhélyzethez, ami tovább szigorítja a ma­gasépítők gazdálkodásának feltételeit. Ilyen körülmé­nyek között csak szerve­zettebb munkával, hibátlan minőséggel lehet talpon ma­radni. Hogy ez milyen bel­ső szervezeti korszerűsítés­sel, leányvállalatokkal, tár­sulásokkal történik-e, az már a helyi sajátosságofctói függ. Szikéra Katalin kielégítse. Ezért követik egy­mást öt perccel a 11-es és lil/A-s. — A Közlekedéstudományi Intézetted készítettünk egy tanulmányt a kaposvári tö­megközlekedésről — vette át a szót dr. De Sorgo Ti­bor. — ök jóinak ítélték a szervezettséget. Forgalomfej- lesztésd programunk megva­lósítását követően újra elvé­geztetjük majd- a fölmérést. A fejlesztési terv egyik ré­sze egy új buszjárat, a 10-es. Hogy pontosan merre jár majd, ma még nem tudjuk. Az új járat útvonalát a ta­nács illetékes osztálya jelöli feli. Asz. új vonal kiépítéséhez megállóik is kellenek. Ren­geteg külső tényező befolyá­solja a járat indítását, ezért nem szívesen beszélek ha­táridőről. Az új busz a kórház ki- sízölgálására hivatott. A ter­vezés kezdetén az ezernél is több kórházi dolgozó lakó­helyét is vizsgálták. A vas­útállomás, a kórház és a Kőszeg utca érintésiét java­solták a szakemberek. Naigy szükség van erre az új járatra. Nemcsak a kór­házban munkálkodóknak, hanem mindenkinek, aki a belvárosban gyorsan akar közlekedni. F. L. tökét növeljék és valóban csak az arra érdemes termé­keket jutalmazzák ezzel az elismeréssel. Ezentúl a MTESZ-szervezetek bevoná­sával 'külön zsűrizik majd a benyújtott pályamunkák mű- szafcirlgazdasági mutatóit, előnyeit, és külön a forma­tervezői munkát, a .gyárt­mányok esztétikai kivitelét. A pályázatot évente váltva a beruházási, ipari felhasz­nálói körre, illetve a fo­gyasztói lakossági felhaszná­lás területére hirdetik 'meg; 1987.-ben a beruházási ja­vakkal nevezhetnek a válla­latok és szövetkezetek. Ipari formatervezés és nívódíj-pályázat Megváltozott feltételek Űj helyi járatot tervez a Kapos Volán Busszal vagy anélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom