Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

1986. szeptember 11., csütörtök

Somogyi Néplap

3

A helytállás őszi napjai

Szeptember van, megkezdődött a mezőgazdasági munkák őszi csúcsidőszaka.

A nagyüzemekben és a kisüzemekben is a most következő hetek jelentik az év legnagyobb erőpróbáját. Az őszi vetésekkel kell megalapozni a jövő év termelési eredményeit, s a le- ,

hető legkisebb veszteséggel betakarítani az idei termést.

A sok feladat megszervezésének az idén fokozott jelentősége van. Az emberi akarattól független természet sok helyen számottevő veszteségeket okozott. Ez az ősz nemcsak azt a követelményt állítja a földet művelők elé, hogy tisztességgel megbirkózzanak a csúcsidőszak munkáival, hanem azt is, hogy minden lehető módon mérsékeljék a kiesést.

Összeállításunkban erről a kétirányú törekvésről igyekeztünk képet adni.

Minden perc drága

Lélegzetnyi szünet

A legkisebb területen gazdálkodó közös giazdaságok sorába tartozik Somogybán a látrányi Alkotmány Tsz. Szántója nem éri el az ezer hektárt, ám a jó eredményért éppúgy meg kell dolgozni ('Viagy talán még jobban), mlint a nagyobb üzemekben. Az idén a búza 900', az őszi árpa 700 kilóval adott kevesebbet hektáronként, mint amennyit terveztek, s igaz ugyan, hogy a napraforgó jól fizet és a 88 hektáros meggyes áribevétele — 6,3 millió forint .— is több a vártnál, mégis szükség van* átgondolt költséggazdálkodásra, ésszerű takarékosságra, a munkaidő alapos kihasználására.

— Nyújtott műszakban' for lyik a napraforgó betakarítása. A termést a kombájnoktól a pusztakovácsi téesz szárítójába visszük, s a ta- lajelőkészítés ütemétől függően így vetjük a repcét is, Amá a költségek kímélését illeti, a műtrágyánál, nem fogjiuk vissza a pénzt, vetői- magbói viszont csak annyit rendelünk, amennyi a saját termés kiegészítésiéhez kell. Búzából például a ma® hetven százaléka a mi termésünk: jó minőségű az idén. A fajitacsanére vásárolt tételek között az új szegedi fajták vannak túlsúlyban — 'tájékoztatott Kozma Péter ágaizatvezető.

Jártunk a határnak azon a részén, ahol szőlőtelepítés alá készítik elő a területet. A következő években száz

Két évvel ezelőtt hasonló körülményiek között beszélgettünk Kirkovics Istvánnal, a Kutasd Állami Gazdaság igazgatójával. Jég verte akkor az almáskertjükeit.

— Az akkori nehéz év ellenére is azt keresték munkatársai vál, hogy miként menthetik meg a menthetőt. Így van-e ez most is?

— Nem tehetünk mást. Az augusztus 19-i vihar elverte a -kiislkoinpádi almáskertet. Hatmillió forint lesz a veszteségünk. A jégvert almát eladjuk feldolgozásra a Nagyatádi Konzervgyárnak. Most ezer diák dolgozik a gyümölcsösünkben. Mindent felszedünk, egyetlen szem sem maradhat a fa alatt. Gondjaink; nem kapunk buszokat a tanulók szállításához, közel van a konzervgyár, mégis naponta csak egyet fordulhatnak az autók. Mindenki szabadulni akar a lóalmától, nehézkesen megy az átvétel.

Van ötezer szarvasmarhánk. Létkérdés, hogy a háhektáros ültetvényt létesítenék. A munkát jiövőre huszonöt hektárral kezdik. A tálajeiőlkészí'tóshen vesz részt Kis kuti János is MTZ traktorává!, akiről az ágazatvezető azt mondta: minden gépii munkát rá lehet bízni, még^ a meggyrázást is ő végezte a több mint másfél millió forintot érő, dán gyártmányú Schaumanin-gép- pel.

A tábla szélén < jókora halomba gyűlt a kénsavas kálisó, ezt is a szőlőtelepítéshez dolgozzák a talajibá. Az egyik IFA tehergépkocsi vezetője Teknyős László, aki a boglári vasútállomás és Látnány között ingázik a műtrágyiaszá llítmányokika 1.

— Nyolcvanhárom tonna érkezett ömlesztve, ezt mielőbb ide kell hordani. Minden évszakban és a hétvégi pihenőnapokon is van szállítani váló. Ha nem jön a műtrágya, most napraforgót vinnék a kombájnoktól Pusztakovácsiba. Hetvenegy óta dolgozom az Alkotmány Tsz- ben, a második IFÁ-.t szaggatom, de meg vagyok vele elégedve. Azelőt t a tőzege- seknél ugyancsak gépkocsit vezettem, aztán hogy itthon, Látránylbán építkeztem, Itt— ragadtam, de nem bántam meg ... Télen a tsz építési ágazatának hordom a sódert, a homokot, a téglát, tavasszal a növénytermesz- tésben fuvarozom a műtrágyát, nyáron a kombájnoktól a szemet, s ősszel is itt a termés, a műtrágya, a ve- tőimag. Ma este még Pusztakovácsiból Lepsényibe viszek napraforgót. Reggel héttől, este hétig, néha még tovább is járom az uitakat. A kilométer, a súly, az órák száma befolyásolja a munkabéremet. Kell a pénz, jóllehet az építkezésen túli vagyok.

Nincs megállás — különösen ilyenkor szorít az idő. Teknyős László még sohasem volt táppénzen. Ahogy ő mondja: nincs is kartonja a körzeti orvosnál. Ezen a nyárion mindössze két nap szalbadsáigot vett ki, de azt se pihenésre.

romezer vagon silót el tudjuk majd készíteni. Ügy látszik, nem lesz véle komolyabb baj. A gabona nem úgy fizeteitt, mint abban bíztunk, így kevesebb lett a szalma is. Elmentünk a Bö- hönyei Állami Gazdaságba és a somogysárdi termelőszövetkezetbe. Nekik nem kellett a szalma, összegyűjtöttük az övékét is. Minden szálas takarmányt begyűjtőink. Száz vagonnal szedtünk össze, amire nálunk még nem volt példa. A múlt hét hétfőjén hoztunk döntést a vásárlások szigorítására. Bizonyos . összegen felüli csak az igazgató, vagy az igazgatóhelyettes engedélyével lehet vásárolná. Persze ennek is lehet árnyoldala, mert nem tudjuk a gépeket megjavítani. Minden felesleges terményt és alkatrészt eladunk.

— Lesz vevő? A többi gazdaság is hasonló gondokkal küszködik.

— Mindig van olyan gazdaság, amelyiknek kell va— Jó napom van! — ezzel tette le Németh Gábor, a tapsonyi Rákóczi Tsz elnöke a telefont. — Ütőn vannak, jönnek az ekék.

Borbély János főkönyvelő bólint.

— Legalább húsz százalékkal nő a szántókapaciitás, nem beszélve a minőségről.

Az elnök derűs, higgadt.

— Termelésközpontú ember vagyok. Jó az idő1, lehet dolgozni, sőt ott tartunk, hogy lélegzetvételnyi szünet van.

Elvégezték a silózást, vasárnap estiig mintaszerű minőségben földibe került há- romsizázharmiinc hektáron a repce magja, a vetésre kerülő területeket felszántották.

— Van száztíz hektár korai kukoricánk, azt learatjuk a jülvő héten, aztán a nagy esújqsi, a neheze októberrel kezdődik.

Addig még hadd hízzon, édesedjien a cukorrépa, szemesedben a növénytermelési ágazat bevételének több mint felét adó, ezerkétszáz hektár kukorica.

— Nem kell kapkodni, megvan a lehetősége a minőségi munkának.

Borbély János hozzáfűzi:

— Mert a minőségnek jövőre többletmázsákban kell jelentkeznie.

lami, s ráadásul tőlünk olcsóbban veheti meg.

— Nem tűzoltó munka ez?

— Nem így fogalmazok. Megnéztük a raktárkészletünket és összeírtuk azokat az alkatrészeket, amire hosszú idő óta nem volt szükség. Feleslegesen porosodtak. Az adottságokhoz kell igazodni. Meghatározó a szarvasmarhatartás és a gyümölcs. Ehhez megvannak a szakemberek, a gépek, az épületek. Egyikre sem mondhatjuk azt, hogy holnaptól mást csinálunk helyette. Hogy gondjainkon enyhítsünk, ahhoz a jelenlegi körülményeken kell változtatni. A közepes állami gazdaságok közé tartozunk, nem számíthatunk tetemes haszonra, hiszen nincsenek ipari üzeméink. Abból élünk meg, amit a gyümölcsösben vagy a tehenészetben megtermelünk. Ügy számolunk, hogy az idén 25—30 millió forint nyereséget könyvelhetünk el.

— Milyen termés mutatkozik az idén?

Mint annyi helyen, azit vártaim, hogy a kérdés elindítja a gondok, panaszok áradatát, E helyett:

— Talán szerencsések voltunk, talán az utolsó pillanatban megjött eső méltányolta a nagyon kemény erőfeszítéseinket. Nemcsak mii, hanem a kívülállók is úgy (becsülik, hogy a tervezett hatvankét mázsánál több kukorica terem. A cukorrépánál is az elképzelések megvalósulásával! számolunk. Minden idők legnagyobb repoetermését takarítottuk be. Csak a gabonánál volt kiesés, de remélhetően más növények többletei ezt pótolják.

— Persze nem fehőtlen mi felettünk sem az éig — veti közbe a főkönyvelő. — Augusztus 31-ig el kellett volba vinni az olajipari vállalatnak a repcét, de még mindig itt van. Éppen tagnap számoltam össze, összesen' kilencmillió forint kintlevőségünk van és tizenötödikén fizetni kell. Arról nem beszélve, hogy ezekre a tárolókra szükségünk ■ van a temérdek kukoricához. A napi gonid itt is megvan, de talán egy kicsit nyugodtah- ban nézünk az ősz elé, mint más, aszály sújtotta gazdaság.

A határ mindenütt gondos munkáról beszél, s amíg itt most néhány napnyi szünet van, bent a műhelyben pezsigő, lázas munka folyik. A vetőgépeket készítik elő, javítják a cukorrépagép- sort, kukoricaadaptereket szerelnek a. kombájnokra. Ha indulni kell, legyen minden- kifogástalan.

A termelésirányító hajnaliban kel, a sötét veti haza. A kettő között százfelé kell figyelni, intézkedni, szervezni, nehéz lenne leltárt készíteni egy napról.

— Lehet, hogy a múló évek teszik: megedződik az ember — mondja Toldi Já~ nos, a nagybajomi Lenin tsz termelési elnökhelyettese. — Régebben egy ilyen kemény, aszályos év ki tudott borítani, most valahogy higgadtabban veszi tudomásul az ember, és talán éppen ezért több energia marad arra, mit lehetne még jobban, másképp; hogyan lehetne mérsékelni a kiesést.

Példákat sorol a költségtakarékossági intézkedéseikre, a jobb, pontosabb munka anyagi' ösztönzésére, de sietve hozzáteszi:

— Persze vannak dolgok,

Csordul a

Megkezdődött a nagyszüret a balatonszárszói Vörös Csillag TszJben is. 163 hektáron terem a nagyüzemi szőlő, s a . sort az ötven hektár rizlingszilvánival kezdték Kőröshegyen. Fagykárok, jégverés után talán furcsának tetszik, amit hal- lóttunk, de a szakemberek szavában aligha kételkedhetünk. Az idei szüret bevételeként tervezett 20 millió forintnál többet érnék el, s ezzel arányosan nő az ágazat nyeresége is.

— A múlt évinél 15—20 százalékkal több szőlőnk terem, s a minőséggel is elégedettek vagyunk, annak ellenére, hogy korán kellett hozzálátnunk a szedéshez. Az aszály nyoma érződik a lényeredéken, a súlyon. Kőröshegyen a rizlingszilváni cukorfoka 17,5; ott öt tonnára számítunk hektáronként. Szóládan ugyanez a szőlő 16,5-ös cukorfokot mutat, de a jégkár ellenére is megadja hektárja a 11 tonnát.

Fenyvesi Henrik elnökhelyettes és Potyi Gyula szőlészeti főágaaaltvezető azt is elmondta, hogy az idei szüret két héttel korábban kezdődött, mint más években: sürget a fürtök érése és az, hogy a cukorfokhoz képest alacsony a savtartalom. Az irodisták két napot szüreteltek, a szárszói tanács apparátusa társadalmi munkában egy napiig szedte a szőlőt. A munka dandárját azonban általános iskolások és szakmunkásképzősök végzik: ők szedik le a termés nyolcvan százalékát. A réamivel vétek takarékoskodni! Például műtrágya. Ha becsapjuk a földet, abból igen nagy öngól lehet. A föld erejével nem szabad játszani, hiszen az az egyetlen, amely érték hozzáadásával igen jelentős- többlet- értéket adhat.

Adatokat sorol a műtrágyázásra, szerves trágyázásra, all tata jlazításra, mesze- zésre, amit már elvégeztek. És a holnapért tették. Pedig bizonyosság, hogy Nagybajomban is meghiúsítja az idén az időjárás az elképzeléseket. Talán a tervezett eredmény felére számíthatnak.

— Ez aztán még inkább arra buzdít minket, hogy amit csak lehet, azt tegyük meg a holnapért.

A tehenészeti telepen óriási silóhegy épül. A teljes

hegy leve

szesművelésre kiadott ötven hektáron is folyt a szüret hétfőn.

— A szüret kezdése, ütemezése, az egyes fajták sorolása a Viticoop gesztorával való egyeztetés alapján történt, s ennek megfelelően halad a munka, a segítség szervezése és foglalkoztatása. A rizlingszi'liváni- vai például e hét derekáig végzünk, a szemesi és a szárszói általános iskolások Szárszón, a földváriak és a kőröshegyiek Kőröshegyen szedték a szőlőt.

A rizlingszilvánit a Ohar- donnay és a zöldvertelini követi, végül az olaszriz- lingre kerül sor. A termést a téesz kötéséi pincészetében dolgozzák fel. Ide hordták a szóládi hegyről azt a rinzlinigsZilvánit is, amit ott- jártunfckol a tatai általános iskolások szüreteltek.

— Rendszeres visszajárók vagyunk a téesz ültetvényeibe — mondta Dulczi Pál tanár, a VII. c. osztály kísérője. — Ügyesek a gyerekeink, Huszár Erika ma például huszonkét vödör szőlőt szedett reggel nyolc órától délig....

Nem is maradt el a házigazdák képviselőjének, Fenyvesi Henriknek az elismerése. Vele jártuk a szóiddá hegyet, ahol a tataiak éppen buszba szálltak. Várták a bábonymagyeri és a szárszói gyerékek érkezését, mert a délutáni „műszakban” ők váltották a tabi- akat.

A ragyogó napsütés kedvezett a szüretnek, s a kötéséi féldoligozóban sem panaszkodhattak ...

téli szükséglet, hatszázhu- szonöt vagonnyi takarmány kerül itt egy kazalba.

— Reggel hatkor már voltam itt egyszer — jegyzi meg Toldi János. — Nálunk ennék a munkának legalább akkora rangja van, mint az aratásinak. A legjobb kukoricatáblákat választjuk ki a silózáshoz. Több tejet, húst, nagyabb eredményességet csak akkor várhatunk jövőre a tehenészettől, ha kifogástalan takarmányt biztosítunk.

Még egy-két nap és elkészül az óriás kazal. A megannyi gond között egy újabb jó érzést adó megnyugvás: lesz mit enni jövő ilyenkorig a jószágoknak. Persze a megkönnyebbülés csak pillanatokig tarthat, mert az őszi csúcsidő százfelé szólítja a termelésirányító figyelmét.

Befejezés előtt áll a rep- cevetés, félidőnél tart a napraforgó betakarítása és szép eredménnyel kecsegtet, azzal, hogy az itteni terméstöbblet értékben pótolja majd, amivel várhatóan adós marad a kukorica.

— A program kész az ezerötszáz hektárnyi őszi vetésre. A jövő héten elkezdjük rozzsal, aztán hó- náp végén elvetjük az árpát, október egytől pedig a búzát. A feltétetek megvannak. S mi marad ilyenkor a szakembernek? Reménykedjen, hogy a jövő év talán jobban sikerűi! Tízből hét esetben biztosan kamatozik az ember erőfeszítése, és most kell megteremteni a jövő sikerének lehetőségét.

Jég verte az almáskertet

A földet nem szabad becsapni