Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

1986. szeptember 10., szerda Somogyi Néplap Á perspektíváról A mesékben a főhős számtalan kalandon megy keresztül, többször komoly veszélynek van kitéve, dg mindezt vállalja azért, hogy célját elérje. S ha ez sikerült — mint a mesehő­söknek általában — boldo­gan él, míg meg nem hal... Bár nagyon távoleső terü­let a mesevilág és a val­lás, közös vonásuk, hogy végletekben, a jó és a rossz végleteiben fogalmazzák meg a perspektívát: a jelen rosszért az elkövetkező jó kárpótol. S amennyire ért­hető, hogy a fenti két szfé­ra így foglal állást, annyi­ra veszélyes, ha a minden­napi életben, a konkrét va­lóság vonatkozásában is így gondolkodunk. S, erre tör­ténelmileg is, de jelenünk­ben ds sok példa akad. Elég emlékeztetni a „fényes sze­lek” korszak „holnapra megforgatjuk az egész vilá­got” jelszavára, s mivel a világot nem sikerült meg­forgatni, jött a kiábrándu­lás. Kétségtelen, hogy napja­inkra a végletesség másik fajtája, a rassz előtérbe ke­rülés, a pesszimizmus jel­lemzőbb. Véleményem sze­rint azonban a létező opti­misták ma sem kevésbé na­ivak, mint a negyven évvel ezelőttiek. Miért? Mert pél­dául gazdaságunkról úgy vé­lik, ha sikerül fizetőképes­ségünket megőrizni, vagy ha a megfelelő mezőgazdasági eredményeket élérjük, ha az export—import mérleg pozi­tívvá válük, akkor minden rendben lesz. Figyelemre méltó mozzanat ugyan a ha szócska megjelenése, mert nem feltétlen, hanem fel­tételhez kötött optimizmus ez, de — s ezért vélem naivnak — ákkor minden rendben lesz. Tény és való, hogy vala­mely alapvető gazdasági szféra megváltozása kiha­tással van és lehet a gaz­daság egészére, de azt már alig hihetjük, hogy mint­egy varázsütésre minden alapvető társadalmi s gaz­dasági ellentmondás ezáltal feloldódik. Mások a perspektívát 11=. letve perspektivátlanságot az egyéni élet szempontjá­ból vizsgálják. Ez a fajta szemlélet a perspektívát azon túlmenő­en, hogy az egyéni élethez köti, valamiféle mindenre kiterjedő általános biztosí­tással téveszti össze. Az ide­ális eszerint körülbelül az volna, há meg lehetne mon­dani, hogy a ma születő csecsemő hányban jut el a Kanári-szigetékre üdülni, milyen autóval megy a dip­lomaátvételre, hol és mek­kora nyaralója, lakása stb. lesz. Tudjuk, hogy ezt a biztos jövőt nagyon kevesen élvez­hették, ugyanis gazdasági válságok, Világháborúk s egyéb doigók az egyéni élet biztonságát, kiszámíthatósá­gát mindig megzavarták. En­nek ellenére sokakban me— •ül fel, hogy a szocialista fejlődésnek ilyenfajta pers­pektívát kellene nyújtania, s mivel ezt nem teszi, rög­vest kimondják: nincs pers­pektíva. A perspektíva meghatáro­zására való igény a tudo­mányit sem hagyta érintet­lenül. Létrejött a futuroló­gia. S nem a tudomány hi­bája, hagy mintegy mellék­termákként megjelentek, helyesebben újraéledtek a jövővel foglalkozó áltudomá­nyok és új erőre kapott a scifi, amély szintén a jövőt képzeld előrevetíteni. De a jövő szempontjából sokszor a legjobb szándék és tudo­mányos megalapozottságú nézet is félrevezető lehet. Elég lesz az „olajkorszak” kezdetére” utalni, amikor bezárták a bányákat, mint idejétimúlta energiaforrást kezelték a szenet. S ha egy­más mellé rakjuk a sajtóból azokat a híréket, melyek az ennivalóinkat mint veszély- forrást említik, jószerivel egy falatot sem ehetünk nyugodtan, s gyermekeink, unokáink jövőjére jobb nem is gondölni... A környezet- szennyezés feltétlenül ko­moly probléma, de nem hi­szem, hogy a talajok sava- sodása miatt kollektív ön- gyilkosságot kellene elkövet­nünk. Ha tehát az egyes tudo­mányos feltétélezéseket nézzük, arra a következte­tésre juthatunk, hogy az egész emberiségnek, úgy ahogy van, semmiféle pers­pektíva nem nyílik. Látszó­lag az előbbi két felfogás nagyon különbözik egymás­tól. Az egyik az egyéni életből vonja le a végkövet­keztetést, az utóbbi a világ egészéből. Közös vonásuk azonban, hogy mindkettő pesszimista., s hogy végső fokon a fejlődést egyenes- vonalúan, töretlenül (lefelé) fvélőnek tekinti. A negatív evolúció elvéit vallja, s kép­telen a revöllúció átélésére. Pedig a revolúció (forra­dalmi iság) és a perspektíva széles értelemben összefüg­genek egymással. Nem tár­sadalmi forradalomról van itt elsősorban szó, hanem a valóság nagyon sók szintjén történő forradalmi változá­sókról. Nem véletlenül be­szélünk tudományos-tech­nikai forradalomról, s túl­zás nélkül állíthatjuk, hogy forradalmi jelentősége volt például a Saibin-cseppeknek a gyermekbénulás megaka­dályozásában. Ha tehát a mai állapotot, a mai felké­szültségünket próbáljuk előrevetíteni néhány évti­zedre, , óhatatlanul pesszi­mistának kellene lennünk. Ahogyan nem célszerű a jélen rémképéit előrevetíte­ni, a jövőben éppen annyira helytelen a jövőt, mint Ká­naánt elképzelni. Ady így figyelmeztet a túlzott jövő- befordullás veszélyére: „Szabad készíteti arasznyi jövőket, De élnii nem mássá1!, Mint a nekünk régen parancsolódott Kínságos és mégis sízent, mái mával. Ez tán több, mint a XL-ik század.” Mit is jelent hát a pers­pektíva? Azt, hogy van jö­vőnk. Mint egyéneknek és mint emberiségnek egy­aránt. S azt is, hogy ez a jövő nem rajtunk kívül, tő­lünk függetlenül, a gonosz jó társadalomtól, a félelmes (csodálatos) természettől vlan, mely a mi ügyetlensé­geinket korrigálja, hanem a perspektíva bennünk van. Bennünk, a forradalmár, az újra nyitott, az újat akaró emberiség tagjaiban. Tudo­másul keli vennünk, hogy soha nem lesz, mert nem lehet felhőtlen, ragyogó, problémamentes korszak. Ilyen osaik a mesében van. De a Mesének meg keli hal­nia, hogy az emberek teljes életet élhessenek. Hermann István AZ ÁGYNEMŰTŐL A BŐRRUHÁZATIG Varrónők Babócsán A szükség és az igény szerencsésen találkozott Ba­bácsán. Majdnem tíz évivel ezelőtt a barcsi Dráva Ipari Szövetkezet egy régi kúria átalakításával létrehozta, ba- bóosai részlegét — a hely­beli asszonyok foglalkozta­tására. — Nagy utat jártunk be azóta — emlékezik az el­múlt évekre dr. Papp Fe­renc, a szövetkezet elnöke. — Sokan, közülük akkor ta­nultak meg varrni. A mai tudás, a szakmai fogások megszerzéséig bizony nagyon sok ágyneműt kellett elké­szíteniük. S olyan szinten varrnak, hogy júliusban új, lényegesen magasabb köve­telményeket támasztó mun­kát is nyugodtan rájuk le­hetett bízni, A harminc asz- szony közül 25-en bőrruhá­kat: női hosszú jühmappa kabátokat, férfidzsekiket varrnak szovjet megrende­lésire. Már korábban felis­mertük, hiogy elsősorban a kisszériás termékekre van igényi ezért babócsai részle­günkben, a központi bőrö­sökhöz' hasonlóan, piár száz darabos kollekciókat készí­tünk. Eddig egy sem volt másodosztályú, ez is bizo­nyítja: megérett az idő a váltásra, a dolgozók felké­szültek az igényesebb ter­mékek előállítására. — Izgatottan vártuk az első átvételt — mondja, már az eredmény ismeretében, némi büszkeséggel a hang­jában Ferlindis hászlóné, a szövetkezet régi dolgozója, aki hazajött az újonnan in­dult varrodába. — Amikor kezdtem, a közlekedés sem volt olyan egyszerű, mint most, a gye­rekek is kicsik voltak, úgy­hogy kapva kaptam az al­kalmon. így reggel még van idő|m a családra, s mégis­csak itthon vagyok. Vissza­térve az új munkára: most már mindenki örül, de elő­ször, bevallom, naigyon iz­gultunk, vajon meg .tudjuk-e csinálni? A bőr az egészen más, mint a textil. Nem le­het bontani, s vigyázni ke’.il arra is, nehogy megnyújt- siuk az anyagot. Pontosan,, egyenletesen kell varrni. Kellett egy jó hónap, amíg félelem nélkül ültünk le a gép malié. Bemutatkozik a biobeton KÍSÉRLETI LAKÓHÁZ ÉPÜL NAGYATÁDON Mostanában sokan megáll­nak Nagyatádon, a Kiszely- lakótelepen újonnan kialakí­tott építési területen, hogy megnézzenek egy épületet. — Miből építik?— kíván­csiskodnak az ismeretlen anyag láttán. — Duirisolfoól — hangzik a válasz. Hogy mi az a durisol, ar­ról Vermes Gáborral, a Komfort Ipari Szövetkezet elnökével beszélgettünk, — Eddig a no-lfínes tech­nológiával dolgoztunk, í|gy építettük föl a Jókai-lakó- telepet. Sajnos, ez ma már nem felel meg az építési szabványoknak. Pontosab­ban : csak többletmunkával és költséggel lehet a lakáso­kat megfelelővé tenni. El­használódtak a gépeink is, sokba kerülne felújításuk. Egyebek között ezért keres­tünk korszerűbb eljárásokat. Az Okisz-|ban javasolták a duirisoit, azaz a hi-obetont. Az Ofcisz az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riummal meg az Agr ob érrel közösen vásárolta az osztrá­koktól a licencet. Ott har­minc éve dolgoznak biobe- ton'nal, s építettek vele csa­ládi házakat is éppúgy, mint középületeket. Mivel az ele­mek egyik összetevője a fa- huilladék;, s ez .nálunk tó- ven van, .gyorsan elterjedt a .technológia. Nálunk az új- féhértói Építőipari Szövet­kezet gyártott először duri­sol-elemeket. Ott ismerked­tünk meg vele. Később a Komárom Megyei Állami Építőipari Vállalat vállalko­zott a gyártására. Egy, már leszerelt osztrák gyárat állí­tottak föl: most onnan kap­ják az elemeket. — Mi szól az új eljárás mellett? — A számítások szerint lényegesen olcsóbban dol­gozhatunk vele, mint bár­melyik mással. Rendkívül jó hőszigetelők az elemek, könhyen össze lehet illesz­teni őket, bárki megtanul­hatja a fogásokat. A hono­sításnak szorgalmazója a városi tanács is. Az ő f el­kérésükre és támogatásuk­kal készítjük el a referen- ciaházat,, ahol a családi há­zat építők ugyanúgy megis­merkedhetnek vele, mint a nagyobb beruházók. A durisol mellett szól, hogy négyszintesig minden különösebb nehézség nélkül építhetnek vele társasházakat és alkalmas a kisvárosi re­konstrukciókhoz. Az eddigi tapasztalatok Ausztriában sikeresek voltak. Hogy ná­lunk miként válik be, azt majd a nagyatári kísérleti házon mérhetjük le. A gyár­tó tatabányaiak, a városi ta­nács és a Komfort vezetői az őlsszel szakmai tanácsko­zással egybekötött bemuta­tóit tartanak Nagyatádon, s ezen bárki részt vehet. Ha kedvet kap felhasználásira, anyagért sem kell majd messze mennie. A tervek szerint minden elem kapha­tó lesz Nagyatádon is. N J. Új földgázlelőhelyek a Szovjetunióban A szovjet energiaprogram az 1986—2000 közötti idő­szakban az 1985. évi 630 milliard köbméteres föld­gázkitermelést 1995-re 835, 2000-re pedig 1640—1750 milliárd köbméterre tervezi felemelni. Ez csak a nyugat- szibériai gázlelőhelyek gyors termelésbe vonásával kép­zelhető el. Az új ötéves tervben (1986—1990) szere­pel a jamburgi, az asztna- hanyi, a karacsaiganyaki és a szovjetabádi lelőhelyek feltárása is. A szovjet szak­emberek intéz íven foglal­koznak a Jamal-félsziget gázfclracsének a felszínre h ozatal aval kapcs olatos problémákkal. A Jamal-fél­sziget földrajzi elhelyezke­dése miatt a földgázkiter­melés építési, szerelési mun­ka feltételei igen zordak. A térség több lelőhelyét 15—20 évente elönti a tenger ás egyenlőre semmilyen kikö­tő, település vagy árutároló- és átrakodóhely nincsen. A terület igen kényes ökoló­giai egyensúlyának megőr­zése pedig komoly környe­zetvédelmi beruházásokat igényel. A jarnal-félszigeti földgáz kiaknázásához hat nlagy átmérőjű gázvezeték megépítése szükséges, ame­lyek körülbelül 600 km hosszan az örök fagy biro- dailmáha vezetnek. A veze­tékeket a talaj felszíne alá kell süllyeszteni, a gázt pe­dig le kell hűteni, nehogy az olvadás szétrombolja a vezetékeket. A zord időjá­rásra valló tekintettel a gáz­kitörésnél minél kevesebb élőmunkát, s mind teljesebb számítógépes automatikát szeretnének alkalmazni. La- bitnamgi város lesz a keze­lőszemélyzet állandó tartóz­kodási helye, ezért a város­ban repülőteret építenek és új vasútvonalakat. A Jamal- félsziget a földigázkincse ré­vén a 90-es években a szov­jet gázkitermelés központi körzetévé válik. — Az első juhnappából készült női és férfikabátokiait — két-, illetve ötszáz dara­bot — már elküldtük a megrendelőnek. Most sertés- velúrból férfidzsekiket var­runk — mutatja az egyik félkész' darabot Kimmel Gyuláné részlegvezető. — Korábban a központban vol­tam gyártáselőkészítő, én is hazajöttem. Azért nem egy­ből az ágynemű mellől ül­tek az asszonyok a bőrhöz. Előtte Méta-termékeket ké­szítettek, s azok szintén munkaigényesek voltak. A váltás sikeres volt: a termé­keink szépek, és ezzel töb­bet lehet keresni. Mivel va­lamennyien helybeliek völ­gyünk, ismerjük egymást, tudjuk, mjre számíthatunk, igyekszem úgy kiosztani a munkát, hogy mindenki ké­pességei nek, fel készültségé­nek megfelelően dolgozzon, tudása, legjavát adja. — Jöjjön, megmutatom azt is, mit szeretnénk még! — kapcsolódik be a beszél­getésibe az elnök. — Érdemes áldozni erre a részlegre, ezért vásároltunk még tíz gépet. Ezek egyelőre még a doboziban' vannak, de nem sokáig. A bőrhöz idő kell, de az ágyneművarrást a kez­dők is bátran vállalhatják. Nekik alakítunk ki az épü­let másik részében két he­lyiséget. Már vannak érdek­lődők, úgyhogy igyekszünk mielőbb elkészülni. Akkor Újáibb lehetőséget tudunk biztosítani azoknak, akik heLyben akarnak dolgozni. Nagy Zsóka AUTÓPÁLYÁRA LÉPÉS A legjobbak között Nagy szó manapság az építőiparban, ha egy vál­lalatnak nem kell munka után kilincselnie. Az Elastic Építőipari Közös Vállalat e kivételes helyzetű cégek egyike. Mi a siker titka? Puskás Tibor igazgató el­mondta, hogy a hagyomá­nyos építőipari tevékenység­nél sokkal szigorúbb techno­lógiai fegyelmet igénylő műanyag padlóburkolásokat csinálnak. Kooperációs kap­csolatuk van egy NSZiK-beli vállalattal; az alapanyagot ettöl, a cégtől kapja az Elas­tic. Ennél a munkánál a megszokott kátrány helyett folyékony műgyantát alkal­maznak, s ez csak alaposan megtisztított felületre vihe­tő rá. Ä .műgyanta felhasználása pedig munka közben percre pontosan megszabott időbe­osztást követel. Kivételes technológiájuk­nak köszönhető, bogy a régi módszerekkel egy hlét alatt elvégezhető munkához ké­pest asak tizedrésznyd időre van szükségük. Különösen jelentős ez például a gyá­rak csarnokainak burkolá- sákor, mert nem mindegy, hogy egy ilyen munka hány nap termeléskiesést okoz. A műgyantás padlóburkolat élettartama összehasonlít­hatatlanul hosszabb az egyéb burkolatokénál, s. így meg­térüli az egyébként drága beruházás. A siker másik oka, hogy még sohasem utasítottak vissza munkát. Volt rá pél­da, hogy Oroszlányban el­vállalták egy 9 négyzetmé- res (!) felület burkolását. Később ez a lépés hozott egy egymilliós megrendelést. Ké­nyes helyeken, mint a kór­házak műtőjében, hajlandók hétvégén is dolgozni. Ezek után nem meglepő, hogy az Elastic az ország öt legnye­reségesebb vállalata közé tartozik. A piaci kényszer és saját rugalmasságuk az utóbbi időiben olyan területre vitte őket, mint az autópályák, repülőterek betonja közötti fúgák szigetelése. Magyaror­szágon eddig nem végzett ilyen munkát egy vállalat sem. Vannak olyan- speciá­lis célgépek is, amelyek eh­hez a munkához kellenek. A német partner hajlandó szál­lítani a gépeket, csupán a vásárlás vaigy a lízing között kell még dönteni. A közlekedéssel kapcsola­tos tevékenységüknek egyéb­ként már hagyományai van­nak. Végeztek többek között hídszegélyviédelimi munkát, és utak sóvédelmét is. ök készítették például az új kaposvári felüljáró szigete­lését. L. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom