Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-09 / 212. szám

2 Somogyi Néplap 1986. szeptember 9., kedd Gorbacsov-interjú a Rudé Právónak Korunk kérdéseiről Mihail Gorbacsov hétfőn válaszolt Zdenck Görény­nek, a Rudé Právo főszerkesztőjének kérdéseire. Az SZKP KB főtitkára többek között kifejtette vé­leményét a szovjet atom- moratóriuim kedvező nemzet­közi fogadtatásáról, az új kezdeményezés lehetséges következményeiről; a szov­jet és az amerikai atom­fegyverek megbízhatósága közötti állítólagos különbsé­gekről, az ellenőrzés kérdé­seiről, végezetül pedig az újiaibb szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsola­tos nyugati propagandáról. Gorbacsov’az interjújában hangsúlyozta, hogy a nyuga­ti politikusok és a tömegtá­jékoztatási eszközök számá­ra egyre nehezebb elhallgat­ni a másfél esztendős egyol­dalú szovjet atomrobban.tá- si moratórium tényét. A kí­sérletek folytatásának iga­zolására szánt amerikai ér­vek is egyre jobban elszür­külnek, mindinkább veszí­tenek a közvéleményre gya­korolt hatásukból. Világ­szerte egyre jobban tudatá­ra ébrednek az atomveszély realitásának. Ez a fenyege­tés csakis az atomfegyverek felszámolásával szüntethető meg, mint azt a Szovjetunió javasolta, s ehhez az első lé­pés az atomkísérletek be­szüntetése. Az SZKP KB főtitkára rá­mutatott arra. hogy a szov­jet moratóriumot és a Wa­shingtonhoz intézett, a csat­lakozásra vonatkozó felhí­vást támogatták a szocialis­ta országok, a kommunista pártok, az el nem kötelezet­ték csúcsértekezlete, a delhi Hatok és más társadalmi erők. Megállapította: amennyire amerikai adatók­ból lemérhető, az atomkí- sórfietek beszüntetését támo­gatja az Egyesült Államok közvéleménye, és az ameri­kai kongresszus jelentős^ ré­sze is. Figyelemreméltó, hogy az Egyesült Államok politikája egyre jobban megrémíti az embereket. A leplezetlen militarista irányvonal sök embernek nyitotta fél a szemét, és egy katasztrófa bekövetkezése miatti aggodalmát már senki sem tudja leplezni. A Szovjetunió javaslata azért is váltott ki olyan naigy visszhangot — mon­dotta Gorbacsov —, mert az atomkísérletek beszünteté­se nem deklaráció, hanem valóság. Már negyedszer hosszabbítottuk meg a mo­ratóriumot. A robbantások nélküli év már politikai és katonai realitás. Barátság ‘86 hadgyakorlat Hétfőn a csehszlovák nép­hadsereg, a szovjet hadsereg és a Magyar Néphadsereg 25 ezer katonájának részvé­telével a Cséh Szocialista Köztársaság területén meg­kezdődött a „Barátság ’86” hadgyakorlat. A hadgyakor­laton jelen van Milán Vác-, lavik vezérezredes, cseh­szlovák nemzetvédelmi mi­niszter, valamint a Varsói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erői főpa­rancsnokának, illetve a cseh- szilovákiában állomásozó szovjet középső hadsereg­csoportnak a képviselői. A Barátság ’86 gyakorlat célja egyebek mellett a oa- ranesnoki kar és a csapat­egységek együttműködésé­nek fejlesztése védelmi had­műveletek, illetve ellentáma­dás köziben, valamint a Var­sói Szerződés hadseregei kö­zötti internacionalista egy­ség erősítése. A gyakorlat első napján a csapatok magas fokú er­kölcsi-politikai színvonalról, fegyelemről, a haditechnika mesteri kezeléséről és a ba­ráti egységek közötti együtt­működésről tettek tanúbi­zonyságot. Mihail Gorbacsov a to­vábbiakban szólít arról, hogy Európa, sőt az egész világ szempontjából sem volna közömbös, ha a stockholmi konferencia hasznos megál­lapodással zárulna. Hozzá­fűzte: a hadászati fegyverek, a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták, a hagyo­mányos fegyverek területén löhetséges az észszerű komp­romisszum. Ezután Gorbacsov arról szólt, hogy az Egyesült Ál­lamok uralkodói körei ho­gyan reagálnak a szovjet nyilatkozatokra. A reagálás­ból azonnal kiderült, hogy Washingtoniban egyelőre nem gondolkodnak komolyan -az atomveszély elhárításán, s a moratórium meghiosszahbítár sát ezért fogadták olyan elégedetlenül, -Ügy tűnik, hogy az amerikai elnök kör­nyezete kellemetlenül érzi magát az új szovjet javas­latok láttán. Ezek az embe­rek egyre nehezebben tud­ják igazolni álláspontjukat, mind a viliág közvéleménye, mind pedig az amerikai közvélemény előtt. IMiihaili Gorbacsov határo­zottan elutasította azt a vá­daskodást, hogy az egyolda­lú atommoratórium „propa- gandlafogás” lenne. — Nincs elvi akadálya az egyenrangú és szigorúan el­lenőrizhető megállapodás el­érésének, ha valóban az atomfegyverek számának csökkentését, majd e fegyve­rek maradéktalan felszámo­lását kívánják, mint azt hi­vatalosan és ünnepélyesen nemegyszer kijelentette ma­ga az elnök is és kormány­zatának néhány tagja is. Nincs elvi akadály, ha megr érti'k, hogy az atomháború megengedhetetlen, és h,a igaz, hogy az Egyesült Álla­mok nem törekszik katonai fölényre — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A témakörnél maradva a főtitkár megállapította: gyak­ran felteszik a kérdést, va­jon a fékevesztett fegyver­kezési hajsza mögött nem a Szovjetunió és a szocialista közösség gazdasági aláásá- sának szándéka lapui-e meg? Hogyan értékelhetők azok a hivatalos nyilatkoza­tok és a nyugati sajtóiban megjelenő eszmefuttatások, amelyek szerint a Szovjet­unió gazdasági gondjainak súlyosbításával egyoldalú engedményekre kényszerít­hető ? Gorbacsov rámutatott: a Szovjetunió még januárban javasolta, hogy számoljanak fel az évszázad végéig min­den atomfegyvert. Ez ter- mjésizetesen. nem könnyű, de mi a szakaszos megoldást javasoltuk és minden, nehéz­séget figyelembe vetítünk. 15 esztendőt szántunk rá, és előirányoztuk, hogy párhuaar- mosan erőfeszítéseket te­szünk a vegyifegyverek fel­számolására, és a hagyomá­nyos fegyverek radikális csökkentésére. A szovjet és az amerikai atomfegyverek megbízható­sága közötti különbségiről szóló állításokkal kapcsolat­ban Gorbacsov kijelentette: szakértők bizonyítják, hogy az atomfegyverek megbízha­tóságának ellenőrzéséhez egyáltalán nincs szükség robban tásog|kria. Az amerikai elnökikel, foly­tatott levelezéséről szólva elmondta, hogy válaszul a szovjet kezdeményezésekre július végén újabb levelet kapott Ronald Reagantól. Mint mondotta: tudja, hogy a Nyugat ezt a levelet úgy állffjla be, mint valamiféle újdonságot Washington ál- lásfoglalásáibain, a kormány­zat számára kedvező, „kiszi­várogtatásokat” engedélyez, s azt a látszatot igyekszik kelteni, .mintha most már minden Moszkvától függne. Természetesen, megadjuk a választ az amerikai el­nöknek. A szovjet vezetés a lehető legkomolyabban és rendkívül nagy felelősségtu­dattal közelíti meg a háború elhárításának probl érnéjá t. Javaslatait konkrétan; haté­konyan és feltétlenül a má­sik ifiéi érdekeinek figye­lembevételével fogalmazza meg — fejezte be válaszadá­sát Mihail. Gorbacsov; A dán külügy­miniszter életrajza Uffe Ellemann-Jensen, a Dán Királyság külügymi­nisztere 1941. november 1-én született Haarby városában. Tanulmányait nappali, esti és levelező tagozaton foly­tatta a koppenhágai egyetem politikai és gazdaságtudo­mányi karán. A politikus katonai pá­lyán kezdte közéleti tevé­kenységét: 1962—64 között a dán hadsereg vezérkaránál szolgált. Ezt követően — há­rom éven át — a Húsiparo­sok Szövetségének titkára­ként, 1967-től 1970-ig a Ber- lingske Aftenavis című esti napilapnál újságíróként, majd 1975-ig a dán televízió hírszerkesztősége gazdaság- politikai szakértőjeként és riporter-kommentátoraként tevékenykedett. 1975—76-ban a Börsen című gazdasági na­pilap főszerkesztője, s köz­ben a dán televízió és rá­dió, p koppenhágai újságíró­szervezet, valamint a dán hírügynökség központi taná­csának tagja volt. Uffe Ellemann-Jensen 1977-ben parlamenti képvi­selői helyet szerzett a Venst- re (Liberális) Párt jelölésé­ben. 1978-ban a párt frak­cióvezetője lett és a parla­mentben a Közös Piaccal foglalkozó bizottság elnöki tisztét is betöltötte. 1982 szeptemberében Poul Schlüter új, négypárti koalí­ciós kormányában megkapta külügyminiszteri tárcát. Ostromállapot Chilében Alig néhány nappal az 1973- as véres puccs évfor­dulója előtt merényletet kí­séreltek meg Augusto Pino­chet chilei diktátor éllen, aki az akcióra az ostromál­lapot bevezetésével vála­szolt. Úgy tűnik, a junta ve­zetőjének ez az egyetlen vá­lasza a feltétel nélküli tá­vozását követelők ostroma éllen. A dél-am erikái ország 13 éve rendkívüli állapotban él. 1973 és 1978 között ennek szigorított formája, az ost­romállapot volt érvényben, de ezután is hathónapanként megújították a rendkívüli intézkedéseket. Pinochet, aki 1974- ben felvette a „legfőbb nemzetvezető” majd az ál­lamfői címet, szívesen tet- szelgett a „nyugalom meg­teremtőjének” szerepében,. E „nyugalom” ára az a több tízezer halott és' ugyanennyi eltűnt, valamint a 170 000 emigráns volt, akiknek egy része a mai napig nem tél­het haza Chilébe. 1977-ben Pinochet betiltott minden pártot, majd három évvel később „alkotmányt” adott az országnak. Bár néhány jobboldali párt ékkor már legálisan, működhetett, a lé­nyeg változatlan maradt: a kormányzást a katonai junta tartotta a kezében, Pino­chet pedig 1989-ig biztosí­totta magának a hatalmat. Az első évek gazdasági si­kereivé! — és katonai ter­rorral — fenntartott „bé­kés” légkör 1983-ban szűnt meg Chilében. Az Allende- kormány m égd öntésén ék 10. évfordulóján hirdették meg először a nagyrészt iillegá- litásban tevékenykedő éllen- zéki erők az „országos tilta­kozó napot”. Ez a megmoz­dulás azóta, rendszeressé vált, a rosszabbodó gazda­sági helyzet elleni tiltakozás akciói folyamatosan kiegé­szültek a politikai változást követelő akciókkal. Pinochet válaszul 1984 novemberében újra ostromállapotot vezetett be, egészen 1985 júniusáig, a megmozdulásokat azonban nem tudta megfékezni. Az idén érezhetően meg­élénkült az ellenzék junta- ellenes tevékenysége. Nem csupán a különféle párt- szövetségek — a baloldali Népi Demokratikus Mozga­lom (MDP), a polgári De- mdkratifcus Szövetség (AD) — követelték a demokrácia helyreállítását, hanem min­den eddiginél nyíltabban lé­pett fel a junta ellen a ka­tolikus egyház, és a gazda­sági csőd miatt azok a kis­vállalkozók, akiket a legér­zékenyebben érintenek a gazdasági változások. Szapo­rodtak ugyanakkor az erő­szakos akciók is, amelyek­nek fő irányítója a két éve alakult Manuel Rodriguez Hazafias Front nevű szólső- balolali szervezet lett: a csoport kezdetben rádióadók elfoglalásával, robbantásos merényletekkel, később ka­tonatisztek, és tisztviselők el­rablásával hívta fel magára a figyelmét. Az első jelenté­sek szerint a Pinochet el­leni merényletet is ők haj­tották végre. Pinochet nemcsak a bal­oldali ellenzéktől tart. Az a követelés, hogy a katonai kormányzatot polgári kor­mányzat váltsa fel, a jobb­oldalon is egyre erőteljeseb­ben jelentkezik, Pinochet távozásának követelésével együtt. A diktátor pozíciói­nak gyengülése Washington­ban is aggodalmat kelt, ahol a jelek szerint azt fontol­gatják, nem lenne-e jobb még azelőtt ejteni az egy­kori szövetségest, hogy a vele és a rendszerével való elégedetlenség egy báloldali fordulatba torkollna. A junta vezetője még erősnek érzi magát — s ok­kal, mert maga mögött tud­hat já a hadsereg — Latin- amerika legerőseb fegyve­res erejének — a támogatá­sát. Kijelentette: ő nem Du- valier, aki csak úgy elme­nekül egy érte küldött re­pülőgépen, ha forró lesz- lá­ba alatt a tallaj. Az ostrom- állapot bevezetésével, a vár­ható leszámolásokkal is ezt az erőt kívánja demonstrál­ni. Az ellenzék megosztott­sága, a hadsereg hűsége még javára billenti a mér­leg nyelvét. Az ellene elkö­vetett merénylet azonban figyelmeztetés: terrorcselek­ményekkel terhes világunk­ban szinte csodával határos, hogy eddig még senki nem próbálkozott Pinochet meg­ölésével a 13 év alatt. Köny- nyen lehet, hogy a követke­ző akciónál, a merénylők nem a testőröket találják el. . . . Göbölyös László Üdvözlő távirat Bulgária nemzeti ünnepén TODOR ZSIVKOV elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa elnökének, GEORGI ATANASZOV elvtár&nak, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, SZÓFIA, Tisztelt Elv-társak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket küldjük a baráti bolgár népnék és személy szerint Önöknek nem­zeti ünnepük, a szocialista forradalom győzelme és hazájuk felszabadulása 42. évfordulója alkalmából. Népünk mély rökonszenvval és nagyrabecsüléssel követi a bolgár dolgozók építőmunkáját, a Bolgár Kommunista Párt vezetésével elért sikereket, amelyek hozzájárulnak a nép­gazdaság gyarapításához, a tudomány és a kultúra gazda­gításához, Bulgária felvirágoztatásához. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy népeink hagyomá­nyos barátsága, pártjaink és országaink együttműködése si­keresen fejlődik a marxizmus—leninizmus és az internacio­nalizmus elvei alapján. A Varsói Szerződésben és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsában végzett közös tevé­kenységünk jól szolgálja a szocialista közösség érdekeit, a szocializmus ügyét. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk a ba­ráti bolgár népnek és Önöknek a bolgár Kommunista Párt XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásához, szocia­lista hazájuk felvirágoztatása érdekében kifejtett felelősség­teljes tevékenységükhöz. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losoncai Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * * * Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Sztanko Todorovot, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésiének elnökét. Táv­iratban köszöntötte bolgár partnerét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Orszá­gos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Vöröskereszt. Á KNDK nemzeti ünnepén KIM IR SZÉN elvtársnak, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökének, KANG SZONG SZÁN elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsa elnökének, PH EN J AN Tiszteit Elvtársak! A Koreái Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 38. évfordulója, hazájuk nemzeti ünnepié alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a ma­gyar nép nevében őszinte jókívánságainkat és üdvözletün­ket küldjük Önöknek, a Koreai Munkapárt Központi Bi­zottságának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Köz- igazgatási Tanácsának és a kordái népinek. Az elmúlt közel négy évtized alatt a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság jelentős sikereket ért el a szocia­lista társadalom építésében. Pártunk, kormányunk és dolgozó népünk támogatja a Koreai Munkapártnak és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságnak a térség békéje és biztonsága megteremtésére, a hazájuk békés, demokratikus egyesítéséhez szükséges ked­vező légkör kialakítására irányuló erőfeszítéseit és kon­struktív kezdeményezéseit. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és orszá­gaink kapcsolatai évről évre bővülnek és jelentős eredmé­nyekkel gazdagodnak. Meggyőződésünk, hogy együttműkö­désiünk további elmélyítése hozzájárul a szocializmus és a társadalmi haladás erőinek gyarapodásához, a nemzetközi béke és biztonság közös ügyének előmozdításához. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzett ünne­pén további sikereket kívánunk Önöknek, és a koreai dol­gozóknak szocialista hazájuk felvirágoztatásáért folytatott küzdelmükben. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke Lázár György a Magyar Népköztársalság Minisztertanácsa elnöke * * * A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából Sarlós István,,az Országgyűlés elnöke táv­iratban üdvözölte Jang Hjong Szob-ot, a KNDK Legfelsőbb Népű Gyűlése Állandó Bizottságának elnökét. A Hazafias Népifront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa ugyancsak táviratban köszöntötte koreai partnerszervezetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom