Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-05 / 209. szám
1986. szeptember 5., péntek Somogyi Néplap 5 Új tanév, régi gondok Napirenden a középiskolai hálózat fejlesztése Ülést tartott tegnap Kaposváron a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottsága. Az ülésen részt vett Árok Antal, a pedagó- gusszaikszervezet közpon/ti vezertősóge szervezési és káderosztályának helyettes vezetője, Svajda József, az SZMT titkára. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője tartott tájékoztatót az 1986/87-es tanév feladatairól, a tanév előkészítésének tapasztalatairól. Bevezetőjében az iskolák adminisztrációs munkájának csökkentéséről, valamint a január elsejével életbe léptetett gazdálkodási rendszerről beszélt. Részletesen kifejtette a tartalmi munka megújításával kapcsolatos feladatokat. Évek óta napirenden van például a nyelvoktatás. Az óvodában nem sikerült bevezetni, s az általános iskolai második nyelv oktatása sem megnyugtató, a középiskolát végzettek pedig csak elenyésző számban tesznek nyelvvizsgát. A tankötelezettséget illetően visszaesés tapasztalható: az iskolák niem törekednék eléggé a bukások számának csökkentésére, középfokon pedig igen sok — a gimnáziumokban 8—10, a, szakmunkástanuló intézetekben pedig 20 százalékos — a lemorzsolódás. Nem megnyugtató a tehetséggondozás sem. a pedagógusok többsége nem vállalja az ezzel járó plusz munkát. Nevelési kérdésekről szólva az osztályvezető elmondta: a közösségi szélem háttéribe szorult, az egyéni érdek került előtérbe. Elszemélytelenedett a pedagógus és a gyerekek közötti kapcsolat, s rossz a diákok munkához való viszonya. A tanulók romló egészségi állapota, a katonai szolgálatra alkalmatlan fiatalok aggasztóan nagy száma figyelmeztet: sokkal nagyobb gondot kell fordítani az egészséges életmódra. Változtatni kell azon a szemléleten is, hogy sokan csupán szükség- szerű rossznak tartják a sportot. Meg kell kezdeni az iskolai diáksportkörök kialakítását. Megyénkben az országos átlagnál jóval kevesebb a diplomás. Hogy a továbbtanulók száma növekedjen, ahhoz növelni kell a középfokú oktatásban a gimnáziumok és szakközépiskolák arányát. Javultak a féltételek a legkisebbek ellátásában. A 3—6 évesek 92 százaléka jár óvodába, s igen jó az egy óvópőre jutó arány (12 gyermek). Az általános iskolai hálózat kétszáz új tanteremmel bővült, és kielégítő a kisegítő iskolák fogadó- képessége is. Középfokon azonban a demográfiai hullám levezetéséhez 123 új tantermet kell fölépíteni, csak így érhető el, hogy a 34—35-ös átlagos osztálylétszámok a tervidőszak végére 26-ra csökkenjenek. A személyi feltételekkel továbbra is gond van, a meghirdetett pedagógusi állásoknak alig több mint a felét sikerült betölteni. A helyzeten javítana, ha az igazgatók jobban élnének a bér- fejlesztés lehetőségével. Végül az osztályvezető a felügyeleti rendszer megújításáról, a szalkmetodikus rendszer bevezetéséről szólt. A cél az, hagy nagyabb hangsúlyt kapjon a segítés és tanácsadás. A beszámolót sok érdekes hozzászólás és élénk vita követte. Kirándulások Bambergből A bajor fővárosban négy napot töltöttünk. A magyar csoportot fogadta a Bajor Tartományi Kormányzóság vezetőjének helyettese, aki járt már Fonyódon a családjával, s arra is emlékezett, hogy a Karikás Frigyes gimnáziumban nagy gondot fordítanak a számítógópkezelés oktatására. A tanulók kérdéseire nagy türelemmel válaszolt, még azt'is elárulta, amit errefelé nem nagyon szívesen tesznek, hogy melyik párt tagja. CDU-tag létére is azt várja, hogy a következő szavazáson a „zöldek" elérik az öt százalékot. München egyébként nemcsak történelme, hanem jelene miatt is nagyöbb annál, mintsem négy nap alatt érdemleges képet lehetne alkotni róla a turistáknak. Inkább csak impresszióik támadnak, annak ellenére, hogy megnézik a Német Múzeumot, amely gigantikus méreteivel, egyedülálló értékeivel lenyűgözi a szemlélőt. S bárhogy is igyekeznek lesni a kijáratot, előbb-utóbb úgyis a műkincsek hatása alá kerülnek, és szinte kézenfekvő, hogy eltévednék. Láttuk az 1972-es olimpia színhelyét is, a stadionban próbáltuk emlékezetből ösz- szeszedni azokat, akik itt szereztek aranyérmet versenyzőink közül. Említhetjük azt az esti sétát is, amit a híres Schwabingban tettünk, ahol alkonyaikor kezdődik az igazi élet. Művészek és puszta megélhetést keresők egyszerre kínálják áruikat, s nem hiányoznak a bajor sörözők sem. Egy történet is került a térképszéli feljegyzésre, amin nemcsak a magyarok, hanem a müncheni járókélők is jól szórakoztak. Ottóffy Gábor, az egyik csu- paüveg butikban nézelődve azon vette észre magát, hogy tulajdonképpen egy kirakatban áll. Abban a pillanatban valami olyanféle pózba merevedett, mint azok a babák, amelyek a ruhákat röklámozzák. Hiteles alakításának meg is lett a hatása. Épp egy néniké állt meg a kirakat előtt, aztán több járókelő is. Mindnyájan csodálták a reklámszakemberek legújabb trükkjét: mennyire élethű babát tudnak varázsolni. Mikor már-már teljesen belenyugodtak volna, Gábor megmozdult, s egyszerűen kisétált az ajtón. Gyorsan kalapot kellett volna keríteni, mert biztosan telerakták volna aprópénzzel. Szomorúbb hangvétellel lehet csak beszámolni arról a látogatásról, amelyet Da- chauban tettünk. Hitler hatalomra, jutása után közvetlenül működésbe lépett ez a koncentrációs tábor, s a világháború végéig csaknem hárommillió ember lelte itt halálát. Az egész terület múzeum, de több annál: mementó. München után Nürnberg- be mentünk, csak egy napra, s valóban csak a legfontosabb látnivalókat kínálta a A híres banbergi lovas szobor program. Megtudtuk, hogy a háború alatt Nürnberg csaknem teljesen elpusztult. Ekkor a város lakosságának két lehetősége maradt: vagy új tervek alapján építik föl a várost, arrti lényegesen olcsóbb megoldásnak látszott, vagy a régi formájában. Nürnberg polgársága az utóbbira szavazott, s így a város ma hangulatában is régi századokat, régi korokat idéz. Hazafelé betértünk egy kisebb településre, Herzogen- aurachba. A városka egyetlen nevezetessége miatt tarthatott számot érdeklődésünkre: itt van az Adidas és a Puma gyárak központja. A két hatalmas sportszergyár áruházaiban — csakugyan mindent minden méretben és fazonban lehet kapni — cipőt, trikót, táskát és sok mást beszerzett a vásárló. A legszebb nap talán az volt, amelyiken Frank- Svájcba mentünk. Egy négyszáz méter hosszú cseppkő- barlangot láttunk, megismerkedhettünk a pottensteni ’ kastély értékeivel, és egy sziklák tövében elhelyezkedő strandon fürödhettünk. Tíz méter magas oromról lehetett vízbe ugrani. A magyar szülők megnyugtatására azonban el kell mondani, hogy csoportunkból ezt senki sem vállalta. A víz után levegő következett. Hárman sétarepülésen vehettek részt csoportunkból. A sok jelentkező közül vezetőink, Horváth István és Bodor Márta — a gimnázium matematikatanárai — véletlen modulációszámítás alkalKirándulás a potteinsteini várban mazásával hamar meghatározták a három személyt. Ennek köszönhettem, hogy fölszállhattam, s fentről láthattam: az egész táj olyan, mintha képeslap lenne. Bamberg egyébként ezeresztendős város; nagysága körülbelül akkora, mint Kaposváré. 1007-ben lett szabad város, II. Henrik kedvenc tartózkodási helye volt. Ebben az időben került kapcsolatba a magyar történelemmel is, hiszen István király itt találta meg Bam- bergi Gizella személyében asszonyát. A dómban ma látható egy lovas szobor, amelynek egyik vélt megfejtése, hogy Istvánt ábrázolja, amikor Bambergbe érkezett megkérni Henrik nővérének kezét. Akárhogy is legyen, meghatódva álltunk előtte, s a többi lehetőséget, hogy esetleg mást is ábrázolhat, kizártnak tartottuk. Bamberg azon kevés városok közé tartozik, amelyek a háborúban szinte épen maradtak. Mondják az itt lakók, hogy ez a véletlennek köszönhető, mert a felgyorsult harci események közepette a bombázásra kitűzött nap hajnalán nagy köd ereszkedett a városra. így a repülök továbbmentek, s már vissza sem tértek. Mindenesetre a bambergiek Szent Kunigunda szíves segítségét látják ebben az eseményben. (Folytatjuk.) Varga István Mintha csali pihennének- a irodalmát kedvelők számára nyári szezon után a közművelődési intézmények —■ legalábbis ezt mutatják a kulturális kínálatok. Hiányoznak ugyanis a nagy rendezvények, jelezve, hogy az éves művelődési munkában is új szakasz kezdődik. Így fordulhat elő, hogy e hét végén inkább csak a képzőművészet kedvelőinek tudunk programokat ajánlani. Az üdülési szezon befejeztével alábbhagyott a Balaton partján a forgalom — ezzel párhuzamosan a kulturális rendezvények száma is elapadt. A megyeszékhelyen a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága rendezett kiállítást a kamarateremben. Fodor-Lengyel Zoltán grafikusművész kiállítását Rónai Egon kritikus nyitotta meg. (Képünk az egyik grafikát mutatja.) Az év jelentős részét Párizsban töltő fiatalember grafikái azért is érdekesek, mert nem tartozik egyik csoporthoz, irányzathoz sem. Alkotásait e hónap 22-éig láthatják az érdeklődők. Ugyancsak kiállítás várja a hétvégén a siófokiakat is: a Dél-balatoni Kulturális Központban a pécsi Zsolnay gyár világhírű porcelánjaiban gyönyörködhetnek a látogatók. Marcaliban a századunk a Lengyel József-emlékkiállítást ajánljuk, annál is inkább, mert a jövő héten a felszabadulás utáni magyar irodalom e jeles képviselőjének munkásságáról tudományos emlékülés kezdődik. Visszatérve Kaposvárra: a filatelistáknak ajánljuk figyelmébe azt a bélyegárverést, amely vasárnap délután kezdődik a Latinra Sándor művelődési központban. A városi bélyeggyűjtő kör a szövetségi anyagból rendez aukciót. Az árverés vezetője Farkas Zoltán területi irodavezető lesz, s az érdeklődők előzetes igényeiket, is bejelenthetik a bélyeg- gyűjtő kör vezetőjénél. A nyár kánikulai hetei után mast jól teszik a kirándulást szervezők, ha turisztikai programot iktatnak be a hét végére. Remélhetőleg az időjárás is lehetővé teszi, hogy az útnak indulók „szárazán” jussanak e! kitűzött céljukhoz. Bizonyára sok természetbarátot érintő kérdésről esik szó Simonfán. ahol ma kezdődik háromnapos tanácskozás a dunántúli természetbarát-szövetségek részvételével. A programban szerepel autóbuszos-gyalogos túra Ro- polyra és Szennába is. Az utóbbi községben természetesen a hét végén is várja az érdeklődőket a falumúzeum. Szovjet filmesek a Vegyépszer Gyárában Az utóbbi napúkban filmkamera előtt végezték szokásos munkájukat a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat tamási gyárának dolgozói. A Tolna megyei üzemben szovjet filmes stáb forgatott, hogy megörökítse az úgynevezett gázliftek előállításának műveleteit. A Vegyépszer e korszerű terméke — , amelyből évente több százat exportálnak a Szovjetunióba — alkalmas arra, hogy segítségével a már kimerülőben levő kőolajrétegekből is több szén- hidrogént juttassanak a felszínre a bányászok. A Szovjetunió olajipari minisztériumának megbízásából készülő film része lesz annak a sorozatnak, amely az európai KGST-országok olajipari tudományos-műszaki együttműködését mutatja be. . Könyvespolc Az R Gárdától a Munkásőrségig Sok vita parázslik fel mostanában arról, hogy, sok-e vagy kevés a visszaemlékezés. Nógrádi Sándor, Marosán György, Vas Zoltán, Schifferné Szakosíts Klára és mások könyveinek népszerűsége bizonyítja, hogy aZ idősebbek és a. fiatalabbak szeretnék kiegészíteni a történelemórákon tanultakat, az egyén szűrőjén keresztül megismerni azt. amit eddig nem mondtak el nekik. Halas Lajos, a Munkásőrség egykori országos parancsnoka, aki tábornokként ment ny ugd áll ományba, bátran vállalja a személyes visszaemlékezést, miközben eredeti dokumentumokat használ fel mondanivalójának bizonyítására. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában megjelent Az R Gárdától a Munkásőrségig című könyvének megszületésében nagy szerepet vállalt Haypál Tibor, a Munkásőr című lap szerkesztője. A szerző azt írja: „Nem vagyok történész. Én arról beszélek, hogy akkor hogyan láttam, láttuk egykori önmagunkat. Ez nem mond ellent annak, hogy a történészek ma többet tudnak, mint amit az ember akkor tudhatott. Talán egy parányit azonban tudok segíteni a magam módján a történelemnek is". Az abádszailóki első világháborús hadiárva útja ugyanolyan volt a munkásmozgalomban, mint másoké. Művelt, jól képzett kőművesek egyengették az útját, így lett húszévesen szakszervezeti bizalmi, huszonöt éves korában az újpesti Mémosz elnöke, 1938-ban a szakszervezel központi bizottságának tagja. Később bekapcsoló- ■ dott az illegális kommunista párt tevékenységébe, a háború idején egyik szervezője volt a katonai ellenállási mozgalomnak. A könyv legértékesebb, a fölfedezés erejével ható része az, amely a kommunista párt Rendező Gárdájának 1945 utáni megalakulásával, működésével, majd 1949-es megszüntetésével foglalkozik. Halas Lajos szerint a Rendező Gárda nem úgy született, hogy párthatározatot hoztak a szervezésével kapcsolatban, hanem az alsóbb pártszervek — születésük pillanatában — önvédelmi céllal hozták létre a csoportokat, s elnevezték Rendező Gárdának. Ez a koalíciós időkben természetes. A név adva volt a munkás- mozgalomban, csak át kellett venni a szociáldemokratáktól. Sok hősi tett fűződik a gárdához a pártházak fegyveres őrzésétől a rendezvények biztosításáig, a falujárástól az államosítás zavartalan lebonyolításáig. A gárdisták az elsők között honosították meg a társadalmi munkát is. Halas Lajos az ötvenes években katonai akadémiát végzett. 1956-ban a Budapesti Hadkiegészítő parancsnokaként tevékenykedett. ö is azok között volt. akik kérték Rajk László és társai rehabilitálását. Az ellenforradalom idején mindent megtett a kommunisták fölfegyverzéséért. Mint írja, akkor nagyon hiányzott a pártházakban a feloszlatott R Gárda fegyvertára. A visszaemlékezések végén a szerző föleleveníti a munkásőrség 1957 tavaszi megszervezését. Erre nagy szükség volt az ellenforradalom után, hiszen 450 ezer kézifegyver volt illetéktelen kezekben. Halas Lajos ügyesen 1 taposol ja mondanivalóját az életutak fölelevenítésével, azzal, hogy minit lett sok egykori gárdista munkásőr. Külön felhívja a figyelmet arra, hogy a tizenlkilencesek is tagjai lettek a munkásőrségnek. Ez fontos volt, hiszen még több ezren voltak, s legtöbbjük nem érte el hatvanadik évét. Sók kudarc érte a szerzőt a személyi kultusz idején, hiszen a munkásmozgalomban társaival együtt megtanult és gyakorolt őszinteség csak bajba sodorta. Erős egyénisége azonban átsegítette ezeken az éveken; mégpedig úgy, hogy hitét egy pillanatra sem veszítette el. A könyv kicsit törlesztés is: tapasztalatait osztja meg velünk, fiatalabbakkal. így ír: „Szeretnénk óvni az utánunk jövőket mindazoktól a buktatóktól, amik a tapasztalatok felhasználásával elkerülhetők.” Lajos Géza
