Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-05 / 209. szám
1986. szeptember 5., péntek Somogyi Néplap 3 Interjú Bányász Rezső államtitkárral az új sajtótörvényről ELKÖTELEZETTEN, FELELŐSSÉGGEL Szeptember 1-jén lépett életbe az országgyűlés által márciusban elfogad ott sajtó- törvény. Ennek kapcsán kórt interjút Bányász Rezső államtitkártól, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökétől az MTI munkatársa:- Fél év múltón hogyan értékelhető o sajtótörvény szakmai és társadalmi fogadtatása. Növelte-e a magyar tájékoztatás nemzetközi tekintélyét? — A sajtótörvény mindenekelőtt a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének szándéka szülte. Az a tapasztalat. hogy az emberek mind jobban igénylik a haza és a világ dolgairól szóló bőséges, eligazító tájékoztatást, a szőkébb és tágabb környezetünk történéseiről, eseményeiről való gyors, hiteles és pontos beszámolókat. A közvélemény egyetértéssel fogadta a sajtótörvény megszületését. A lakosság fokozottabban érzékeli és értékeli, hogy a sajtó, a rádió és a televízió egyre árnyaltabban tükrözi valóságunkat, eredményeinket és nehézségeinket. Elismeréssel szólnak arról, hogy a tömegtájékoztatás a valóban időszerű és fontos feladatokat állítja előtérbe. Nem marad pozitív visszhang nélkül, ha egy-egy cikk, riport a megoldás, a kiútkeresés szándékával szól a kisebb -na gyobb közösségeket, gyárakat, ágazatokat vagy az egész társadalmat, gazdaságot érintő gondokról. — Ügy hiszem, a sajtó egész magatartása, mindennapi munkája önmagában is igazolja, hogy az újságírók dolgukat megkönnyítő, mozgásterüket növelő dokumentumként értékelik a törvényt. Rendkívül nagy nemzetközi visszhangja is volt a sajtótörvénynek. Úgyszólván minden vezető lap, rádióadás foglalkozott — persze eszmei-politikai elkötelezettsége szerint — új törvényünkkel. , - Porlomenti felszólalásában sem titkolta: az előzetes szakmai eszmecserék során több kérdésről heves vita bontakozott ki. Véleménye szerint a törvény miként segíti a tájékoztatáspolitika gyakorlatának fejlődését? — Elsősorban a kormányzati szervek, az intézmények, vállalatok, a23-2 :az informátorok felvilágosítási kötelezettségéről szólok. Nem titok, hogy a törvény előkészítésekor sokan aggályoskodtak, mások őszintén aggódtak, hogy a sajtó esetleg nem korrekt módon olyan információkat, tényeket, adatokat, álláspontokat is nyilvánosságra hoz, amelyeknek voltaképpen valamely intézmény, szerv belső titkai s amelyeknek a közzététele itthon vagy külföldön hátrányos helyzetbe hozhatna például egy vállalatot. Magától értetődő, hogy a társadalom összérdéke fölette áll minden részérdeknek. Ez az alapvető. De a törvény elismeri a tájékoztatásban is a kisebb közösségek, az egyén érdekeit. — A sajtótörvény határozottan biztosítja az újságírók jogát a közérdekű információk megszerzéséhez és közreadásához. A felvilágosítás megtagadása a törvény kizárólag állami és vállalati titok védelme cémén ad felhatalmazást. Néhányszor mégis megkísérlik minden elfogadható indotk nélkül megtagadni a felvilágosításit, elkendőzni a valóságot. Szerencsére ilyen példa egyre ritkábban akad. Külön is szeretném aláhúzni, hogy nincs semmiféle indokolatlan korlát, tilalmi lista a tájékoztatásban. elkötelezetten, felelősséggel bármiről írhat a sajtó. Mindenkor határozottan, szigorúan fellépünk, ha az újságírót — önérdekből — megfosztják az információtól vagy félretájékoztatják, de következetesek leszünk a feledősségrevonás- ban akkor is, ha az újságíró szegi meg szakmája írott vagy íratlan szabályait.- A sajtótörvény nem rendelkezhet tételesen a sajtójog egy sor napi kérdésé- ben. Készültek e témakörökben eligazító végrehajtási rendelkezések is. — A sajtótörvény olyan jogokat és kötelezettségeket rögzítő alapjogszabály, amelynek rendelkezései közvetlenül és azonnal hatnak. Tartalmazza az alapvető rendelkezéseket. A részletszabályokat a végrehajtási rendeletek és más jogterületek rendelkezései fogalmazzák meg, A törvénnyel egyidőben négy államtitkári rendelkezés is készült a Tájékoztatási Hivatalban. — Az első, vagyis az időszaki lapalapításról szóló rendelkezés tisztázza a lap engedélyezésére és megszüntetésére, illetve szüneteltetésére vonatkozó eljárás teljes menetét. Másodikként időszerű volt jogszabállyal rendezni a kábeltelevíziók működését is. A lényege az, hogy ha helyi politikai, gazdasági és kulturális igényt elégítenek ki, s biztosítva vannak a szükséges feltételek, akkor nincs akadálya az alapításnak. A harmadik, a szerkesztőségek vezetőinek jogállásával foglalkozó rendelkezés a korábbiaknál egyértelműbben szögezi ]e, hogy a főszerkesztők, a felelős szerkesztők a szerkesztőségek igazi gazdái. Személyükben felelnek „a lap alapítója által meghatározott célok, szerkesztési elvek megvalósításáért, a lap teljes tartalmáért”, A negyedik, rendelkezés az újságírók alkalmazási feltételeiről sízól, s a hivatás, a szakma gyakorlásához nélkülözhetetlen követélményeket taglalja a színvonal emelésének igényével.- Véleménye szerint o sajtó — most már törvény által is - kibővített mozgástere növeli-e a tájékoztatás társadalmi hasznát, közösségi felelősségérie- tét? — A törvény nemcsak az alkotmányban elismert jogot — a sajtószabadságot —. hanem a népnek a tájékoztatáshoz való jogát is magába foglalja. Kodifikálja az újságírók jogait és kötelességeit, előírja a felvilágosítási és válaszadási kötelezettséget. Jogi garanciákat nyújt a jól bevált sajtópolitika gyakorlásához : nem szigorít, nem szűkíti, hanem bővíti a tájékoztatás lehetőségeit. Meggyőződésem, hogy a szerkesztőségek vezetői, a rovatoknak határozott arculatot adó újságírók ezután még több információ birtokában végezhetik felelősségteljes munkájukat, növelhetik hitelüket a közvélemény előtt. Sajtónk egy felnőtt nép felnőtt sajtója. A nyomtatott és az elektronikus sajtó műhelyeinek élén felelős szerkesztők, szakmájuk felkészült mesterei állnak. Így hát minden feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy a sajtótörvény széleskörűen érvényesüljön, tájékoztatásunk megfeleljen fontos társadalmi küldetésének. Hatvanon túl is megújulva Kiemelkedő közéleti tevékenységet végző embert köszöntöttek tegnap Marcaliban 60. születésnapján. He- derics Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank marcali fiókjának vezetője csaknem negyedszázada megszakítás nélkül tagja a korábbi járási, illetve városi pártbizottságnak, s a végrehajtó bizottságnak is. Mindvégig részese volt a várossá lett Marcali fejlődését szolgáló erőfeszítéseknek, és sokat tett a környék tsz-einék pénzügyi megerősödése érdekében. Munkásságát több magas kitüntetéssel ismerték el. Az őt köszöntő ünnepségen jelen volt Kovács József, a megyei pártbizottság tömegszervezetek osztályának vezetője, ár. Grübl László, a marcali városi pártbizottság első titkára, dr. Műdig István, az MNB megyei igazgatója, valamint a helyi párt-wb tagjai, barátai, tanítványai. Dr. Grübl László köszöntőjében Hederics Ferenc lényeglátását, szófcimondásút és új iránti fogékonyságát említette olyan vonásként, amelyet a jövőben sem nélkülözhetnek. Örömmel nyugtázta, hogy a vezető szervek kérésének engedve Hederics Ferenc már a nyugdíjkorhatáron túl, továbbra is ellátja munkaköri és közéleti feladatait. Dr. Műdig István arról a munkahelyi közösségről szólt, amelyet a fiókvezető nevelt, és amely ma rendelkezik a banki munka megújításához szükséges friss szemlélettel, felkészültséggel. Kovács József egy párt-vb-ülésre emlékezve idézte Hederics Ferenc mozgósító, segítőkészséget sugárzó szavait. Mint mondta, pártmunkánkban az általa képviselt munkastílusnak kell erősödnie. Hederics Ferenc szerény ember, aki nem szívesen beszél önmagáról, még kevésbé saját szerepéről a város- környék eredményeiben. — Magam is faluról származom, így mindig szívesen beszélgetek az egyszerű szavakkal is mély igazságokat kimondó falusi emberekkel. Nemrég egy öreg juhász ismerősöm mondta: „Ne beszélj nekem a hatékonyságról; azt mond meg, hogy a tsz-nek haszna vagy kára van a juhászaiból!” A hasonló beszélgetések különösen kedves emlékeim. Örömmel mesélt unokáiról, akik számára a valódi ki- kapcsolódást jelentik, fejlődésünk általa meghatározónak tartott kérdéséről, politika és gazdaság kapcsolatáról, ám legtöbbet a bankról, ahol 34 éve dolgozik. Bedolgozók A Kapos Ruhaipari Szövetkezet szinte megalakulása óta foglalkoztat bedolgozókat. Számuk az eltelt évtizedekben változott, az utóbbi években valamivel száz felett állapodott meg; az össz- létszám fele. A bedolgozók a termelésből 30—35 százalékkal veszik ki a részüket, a textilágazatban viszont elérik az 50 százalékot is. Komolyan épít rájuk a szövetkezet a tervezéskor. — A szövetkezet nagyságához képest valóban jelentős bedolgozói hálózattal rendelkezünk; ez egyrészt könnyebbséget, másrészt gondokat jelent — mondja bevezetésképpen Molnár András, a szövetkezet elnöke. — Talán a gondokkal kellene kezdeni — folytatja Kárpáti Pál főkönyvelő —, mert azt tartom: ha ezekkel is tisztában vagyunk és keressük a megoldás lehetőségeit, attól a jó még jobb lehet. Az otthoni munkavállalók esetében azt látom, elég nehéz megfelélni a szerződésben vállalt kötelezettségeknek és annak a célnak, hogy emellett valaki ellássa a ház körüli teendőket és a családdal kapcsolatos feladatokat. Sokan azt képzelik, a bedolgozók annyit és akkor dolgoznak, amennyit és amikor akarnak. Ez nem egészen van így. Ha valaki keveset dolgozik és ezért, mondjuk, kap havi ötszáz forintot, előfob-utóbb felvetődik a kérdés: miért kösse le magát még ennyire is? Ha becsülettel helyt akar állni és a szövetkezet szempontjait tartja elsődlegesnek, nyolc órát biztosan a gép mellett kell töltenie, sokszor még többet is. A szociális és a gazdasági szempontok olyan ellentmondása ez, amelyben nehéz eldönteni, mi a fontosabb: munkát adni annak, aki dolgozni akar vagy elküldeni, aki a család miatt csak kevesebbet tud termelni. — A piac mennyiséget és minőséget kér tőlünk — veszi vissza a szót az elnök —, ezért mi sem tehetünk különbséget a benti dolgozók és az otthoni munkavállalók között. Épp emiatt sokan cserélődnek az utóbbiak közül. — Azt hiszem, az is oka ennék, hogy nem túl gyakori a bedolgozók foglalkoztatása — folytatja gondolat- menetét a főkönyvelő —, mert a szabályozók nem ösztönzik erre a termelőket. A szövetkezetnék ugyanazokat az adókat kell fizetnie a bedolgozók, mint a többiek után, és ugyanazok a kedvezmények is megilletik őket. Csak egy példát említek: ha valaki egy hónapban ötszáz forintot keres — maradjunk ennél, mert van ilyen is —, akikor jár neki a 310 forint támogatás, és már ez után az összeg után fizetjük az adót. Az lenne az érdékünk, hogy jó szakmai felkészültségű bedolgozóhá- lózatunk legyen. Ám akkor hol marad a szociálpolitika? Az elnök egyetért vele, annyi kiegészítéssel, hogy természetesen nem kizárólag szociálpolitikai megfontolások miatt alkalmaznak bedolgozókat. — Ennek a rendszernek előnyei is vannak. Nem kell például külön munkahelyet biztosítanunk, az esetek egy részében a gépbeszerzés sem a mi gondunk, és a fenntartás költségei is olcsóbbak így, mint ha valamennyien benti munkahelyesek lennének. A „megéri, nem éri meg” kérdése nyilván mindkét részről felvetődik. Nekünk még így is, a már említett adózási terhekkel is megéri. Azért any- nyiira nem, hogy szakképzet- lennel kössünk szerződést, mert arra sem idő, sem lehetőség nincs, hogy otthon betanítsuk. A szövetkezetnek — érdekes módon — épp, Kaposváron és környékén kevesebb, ugyanakkor Nagyatád és Dombóvár térségében sok a bedolgozója. Minden héten a helyszínre szállítják az előkészített varrnivalót és akkor veszik át a késztermékeket is. Ezt a munkát és mindazt, ami együtt jár a hálózat működtetésével Nagy Jánosné végzi, már tíz éve. — A legtöbben azért vállalják ezt a munkát, hogy összekössék a pénzkeresést a szorosabb családi élettel. Az ügyesebbek akár 290 készterméket is készítenek egy hónapban, átlagban egyébként 3000 forint a fizetésük. Most épp hálóinget varrnak, ösz- szesen 25 ezer darabra van megrendelésünk, ez október végéig ad munkát. Aztán a kétrészes ruhák következnek. Néha vissza kell adni egy-egy darabot, aimi hálátlan feladat, de olyan jó kapcsolat alakult ki köztünk, hogy ebből nincs harag. Az a legfontosabb, hogy folyamatosan tudjunk munkát adni, és még van tennivalónk. Nagy Jánosné Mezőcsoko- nyán lakik, három éve bedolgozó. — Egészségügyi okok miatt kellett otthagyni a korábbi munkahelyem, a családnak is jobb így. Idős szülőkkel élünk együtt, két gyerekünk van. Így közöttük vagyok, s könnyebb a dolgom. Az a véleményem, hogy a szövetkezetét és mindazokat, akik vállalják, hogy ily módon segítik az otthon maradó asszonyokat, jobban kellene támogatni. Még többen is szeretnének így dolgozni, de kevés a lehetőség. Geibl Jánosné a ruhagyárból élőbb gyesre, majd ide, a szövetkezetbe jött ugyancsak bedolgozónak. — Átlag 2500 forintot kapok egy hónapban. Ez elég ahhoz, hogy kiegészítsem a férjem fizetését, és legalább el tudom látni a kertet meg a házimunkát is. Elsősorban ezért maradtam itthon, de nem akartam lemondani a biztos jövedelemről sem. Az igények és a lehetőségek, a szükséges, ám esetenként mégis ráfizetéses tevékenység egyensúlyának megteremtése, lám, nem is olyan egyszerű. Valóban támogatásra, közös összefogásra lenne szükség, hogy a bedolgozóknak és a munkaadóknak is egyaránt megérje belekezdeni, illetve továbbfejleszteni ezt a csak látszatra könnyű munkát. Nagy Zsóka
