Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-19 / 221. szám

2

Somogyi Néplap

1986. szeptember 19., péntek

Mihail Gorbacsov Krasznodárban

Szovjetunió—Kína:

Egyesíteni kell ox erőfeszítéseket

U) LEPESEK

Csütörtökön folytatódott az SZKP KB főtitkárának a krasznodári határterületen tett látogatása. A nap első felében Mihail Gorbacsov Krasznodár városát tekintette meg, s amint ez már hagyományos, helyi, országos és külpolitikád kérdésekről beszélgetett az emberekkel.

A körégyűltek kérdéseire válaszolva a szovjet—amerikai kapcsolatok távlatairól, az atomrobbantások betiltásának esélyedről szólva megállapította: „Korábban nyugaton torzan állították be a Szovjetunió külpolitikáját, ezzel igazolták az ottani külpolitika militartzmusát. Azt állították, hogy a Szovjetunió le akarja igázni az egész világot, katonai fölényre törekszik, meg akarja szállni egész Nyugat-Euró- pát, rá akarja tenni a kezét Afrikára. Ázsiára. Megrajzolták az orosz medve képét, pedig a szovjet nép nyílt szívű és barátságos.

Békeszerető külpolitikánkkal mindenkit arra szólítunk fel, hogy egyesíteni kell az erőfeszítéseket az élet megWashingtonban a Fülöp-szi- getek elnöke. A képen: Co- rason Aquino asszony Reagan elnök társaságában a Fehér Házból távozik (Telefoto — AP—MTI—KS)

mentése érdekében. Nem. csak az atomháborút kell megakadályozni, hanem azt is. hogy a környezetszennyezés tönkre tegye életünket” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov.

A világban elegendőek a források a szegénység leküzdéséhez, főképp ha befejeződik a fegyverkezési hajsza. Minden évben 500—600 milliárd megy el fegyverkezésre. A szegénység felszámolásához ennél kevesebbre volna szükség.

Mondták azt is, hogy a Szovjetunió ellene van mindenféle ellenőrzésnek, nem lehet benne bízni, nem lehet vele megállapodni. Mint láthatják, most ezeket a koholmányokat egymás után leleplezzük. Olyan politikát javasoltunk, amelytől a békeszerető jelzőt nehéz elvitatni.

Nehéz megállapodni a militarista körök képviselőivel, de az amerikai nép, ahogy a világ összes többi népei is, érdekelt a békében. Ebből indulunk ki és arra számítunk, hogy az emberek végül is megértik, hogy meg kell őrizni a békét. Kitartásra van szükség. Nem gyengeség ez, keménynek, kitartónak kell lenni, a kitartás pedig nem gyengeség. Hadd kerüljenek zavarba a másik oldalon.

Most a Daniloff-ügy került sorra. Olyan kémet védenek, akit tetten értek. Jól tudják, hogy kémről van szó, de szükségük van erre az ügyre. A nemzetközi politika egész bonyolult rendszerével összevetve ez azért hétköznapinak számító esemény, Ám felnagyították, hogy ismét elrontsák a kapcsolatokat, és elhintsék a kételkedés magvát a szovjet politikával szemben.

Ezek után sem fogunk idegeskedni, megőrizzük nyugalmunkat. Értem azt is, hogy önök azt akarják: a Szovjetunió erős legyen és szilárd békeszerető külpolitikát folytasson. Ez megalapozott kívánság — mondatta.

A jelenlegi látogatásról szólva Mihail Gorbacsov elmondta, hogy a vidéket ugyanolyan jól ismeri, mint Sztavropolt (ahol korábban dolgozott). Most azért jött ide, mert Kubányban a pártszervezet nagy munkába kezdett, elsősorban ami az erkölcsi légkört illeti, rend- teremtés folyik, Kifejtette azt a véleményét, hogy a pártszervezet jól megbirkózik ezzel a feladattal, valódi rendet teremt, törekvését az emberek támogatják.

Sevardnadze Washingtonban

Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter csütörtökön Washingtonba érkezett, ahol George Shultz amerikai külügyminiszterrel a szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítéséről fog tárgyalni.

Sevardnadze repülőgépe egy Washington melletti légitámaszponton szállt le' A szovjet diplomácia vezetője megérkezése után újságírók előtt kijelentette: a Szovjetunió készen áll a szovjet—amerikai csúcstalálkozóra. A csúcs- találkozó megszervezése „ötven százalékig eldöntött kérdés”, a Szovjetunió készen áll és „most már minden az Egyesült Államokon múlik” — mondotta a szovjet politikus.

Sevardnadze „törvényellenesnek” minősítette Washingtonnak azt a döntését, amelynek értelmében a szovjet ENSZ-misszió létszám- csökkentésének szükségességére hivatkozva kiutasították a képviselet huszonöt munkatársát. Hozzátette azonban: a szovjet fél lát lehetőséget e kérdés megoldására éppúgy, mint a Daniloff-ügy rendezésére.

Agyonlőtték a francia katonai attasét Bejrutban

Ismeretlen fegyveresek csütörtökön agyonlőtték Franciaország bejrúti katonai attaséját. Christian Gouttierre ezredest a francia nagykövetség kelet-bejrúti épülete előtt gyilkolták meg, amikor

y ............ —------------------------------------------------------C

sütörtök esti kommentár

A stockholmi óramutatók

A Kulturhuset a svéd főváros egyik legismertebb látványossága, a csatornákkal, hidakkal átszőtt festői Stockholm belvárosának

egyik kihagyhatatlan állomása. Leqinkább arról volt nevezetes, hogy — amíg el nem készült a kívülről klasz- szikus stílusú, belülről viszont ultramodern új parlament, addig a isvéd törvény- hozás itt tartotta üléseit.

Az elmúlt években azonban más okból került a csupa üveg épület az érdeklődés középpontjába: itt rendezik (bár italán helyesebb lenne most \már úgy mondani, itt rendezték) az európai biztonsági és együttműködési értekezlet határozata alapján összehívott biztonság- és bizalomerősítő konferenciát. A bizonytalan igeidő magyarázata egyszerű. Az eredeti mandátum alapján ma kellene véget érni az 1984 januárja óta folyó megbeszéléseknek, nehéz lenne megjósolni azonban: valóban végeztek-e a küldöttek az utolsó percre maradt teendőkkel.

A holtponton az utóbbi hetekben szerencsére túljutott a maratoni megbeszéléssorozat. Az volt a tét, hogy létrejön-e egyáltalán valamilyen egyetértés a 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada delegátusai között. Ügy tűnik, valóban csak a diplomáciai kifejezéssel élve „utolsó simítások’’ maradtak hátra, a záródokumentum tervezetében szereplő utolsó vitás kérdések tisztázása, a megszövegezés pontosítása.

Ez persze korántsem jelent elhanyagolható feladatot, hiszen minden ellentét mögött bonyolult biztonsági megfontolások, politikai-taktikai érdekütközések húzódnak meg, amint azt a stockholmi finis tájékára maradt legfontosabb témáknál (mindenekelőtt a helyszíni ellenőrzés kérdésénél) megfigyelhettük. Mégis, összességében talán nem túlzás megállapítani, hogy a stockholmi fórum kapcsán nem annyira a konkrét katonai ügyek megoldása az igazán fontos, hanem az a tény, hogy hosszú idő után valószínűleg ismét az utóbbi szakaszhoz képest sikeresebben végződhet egy nemzetközi találkozó. Egy esetleges siker jelentős lökést adna a soron következő Helsinkirfípusú találkozóknak, elsősorban a novemberben kezdődő bécsi utóértekezletnek.

Meglehet persze, hogy ehhez a imái napon még szívós diplomáciai aprómunkára, érdemi engedményekre lesz szükség. Az sem elképzelhetetlen, sőt, sok megfigyelő ezt tartja az egyetlen megoldásnak, ha a svéd főváros tárgyalótermeiben megállítják az óramutatókat, időt biztosítva ezzel a küldötteknek a — névleg — előírás szerinti befejezéshez. A lényeg azonban természetesen nem ez a jól bevált diplomáciai fogás, hanem az, hogy a résztvevő államok kölcsönös kompromisszumkészséget mutatva zárják le a két és fél esztendős tárgyalássorozatot.

E. É.

kiszállt autójából. A merénylők több fejlövéssel végeztek vele, majd egy gépkocsin elmenekültek.

Hírügynökségek szerint a gyilkosság feltehetően összefügg a libanoni ENSZ-erők francia katonái ellen intézett támadásokkal, és a franciaországi robbantásos merényletsorozattal'

A francia kéksisakosok elleni merényleteket Irán-ba- rát síita erők hajtják végre, a franciaországi robbantásokat az „Arab és a Közel- keleti Foglyokkal Szolidaritást Vállaló Bizottság” nevű szélsőséges szervezet vállalta magára. A francia ENSZ- katonák elleni merényletek irányításával a síita Hezbollah szervezetet gyanúsítják.

Egy eddig ismeretlen „Az Igazság és a Bosszú Frontja” elnevezésű szervezet vállalta magára a bejrúti francia katonai attasé meggyilkolását. Az AFP jelentése szerint az egyik nyugati hír- ügynökség bejrúti irodáját névtelen telefonáló hívta fel röviddel a csütörtök reggeli merénylet után. Közölte, hogy az általa képviselt szervezet hajtotta végre „Guttierre ezredes kivégzését”, s azzal fenyegetőzött,

hogy következő akciójuk „még szörnyűbb lesz”.

A francia kormány nevében André Giraud hadügyminiszter „bátorságra és hidegvérre” szólította fel a libanoni ENSZ-erők francia katonáit. ígéretet tett arra, hogy a katonai attasé gyilkosait szigorúan megbüntetik.

A közel-keleti országok közül elsőként Szíria reagált a bejrúti francia diplomata elleni merényletre. Mint egy damaszkuszi szóvivő kijelentette, kormánya mély felháborodással értesült a gyilkosságról, s mélységesen elítéli a támadást, „éppúgy, minit az ENSZ-erők, s ezen belül a francia csapatok elleni bármiféle akciót, amelyek nem szolgálják Libanon érdekeit”.

Ugyancsak csütörtökön reggel rakétatámadás érte az UNIFIL-erők egyik francia egységét Bejrúttól 80 kilométernyire délre, Abbasz- szija falu közelében. A támadók mintegy 300 méterről két rakétát lőttek ki, s az egyik megsebesített egy francia katonát. Az ENSZ-csapa- tok egyik szóvivője szerint a „kéksisakos” csak könnyebb sérüléseket szenvedett, sebeit a helyszínen ellátták.

Párizsban egymillió frankos jutalmat tűztek ki annak, al nyomra vezet a párizsi mercnyictsorozat feltételezett tett» seinck felkutatásában. A képen: rendőrök a két köröző férfit ábrázoló felhívással (Telefoto — AP—MTI—KS

A HOSSZÚ ÚTON

A „10 ezer kilométeres hosszú menetélós” hasonlata gyakorta szerepel a Kínáról szóié anyagokban azóta, hogy a forradalom katonái ötven éve megtették ezt az utat, A szovjet—kínai kapcsolatok javításának útjáról ugyan senki nem tudja pontosan, mennyi időbe telik végigjárni, ám az elmúlt években már világossá vált, hogy ez is hosszú út. Mint ahogy az is, hogy jelentős szakaszát bejárták már. Ezekben a napokban újabb lépéseket tett rajta a két ország.

Érdemes felidézni: Mihail Gorbacsov július végi vla- gyivosztöki, az ázsiai—csendes-óceáni térség problémáival foglalkozó beszédében fontos elvi megállapítást tett. amikor nemcsak arról szólt, hogy Kína a szocializmus felépítését tekinti céljának (erről Leonydd Brezsnyev is szólt már), de emellett párhuzamot vont a szovjet „gyorsítás” és a kínai „modernizálás” között is, amelyek hasonló problémákat vetnek fel — ezek megoldásában a két ország felhasználhatja egymás tapasztalatait.

Komoly gyakorlati tett is járult ehhez: az 1969-es konfliktust közvetlenül kirobbantó probléma (a folyók- nál húzódó határ megállapításának módja) tekintetében tett gesztus, amely figyelembe vette a kínai álláspontot

— így Peking fennhatósága alá került több sziget a határfolyókon. Végül igen jelentős biztonsági lépések lehetőségét tartalmazta az a bejelentés, hogy a szovjet kormány tárgyalásokat folytat a mongol kormánnyal a

— Kínával is határos — Mongóliában állomásozó szovjet csapatok jelentős részének kivonásáról, és Moszkva megbeszéléseket javasol a csapatlétszám kölcsönös

csökkentéséről Kínának.

Ebben a perspektívában vetette fel a szovjet vezető a magas — akár legmagasabb — szintű kínai—szovjet találkozó lehetőségét. Szeptember elején hangzott el a válasz Kína első emberétől. Term Hsziao-pingtői. Érdekesek voltak a körülmények is: a legtekintélyesebb pekingi politikus egy amerikai tévéállomásnak nyilatkozott. Gondosan ügyelt arra, hogy ugyanannyit és ugyanolyan megközelítésben beszéljen a kínai—amerikai, mint a kínai—szovjet viszonyról. Az előbbit, mondta. ,.egv akadály” terheli, a tajvani kérdés, és arra figyelmeztette Washingtont, hogy ne becsülje le ennek jelentőségét, gyakoroljon nyomást Tajvan hatóságaira annak érdekében, hogy legalább alacsony szintű (postai, hajózási) stb. kapcsolatokat létesítsenek az anyaországgal. Az utóbbit az ismert „három akadály” fékezi, mondotta, de ezek közül csak egyet emelt ki, azt, hogy a Szovjetunió támogatja Vietnamot, amelynek csapatai vannak Kambodzsában

— és a szovjet vezetést arra szólította fel, hogy gyakoroljon nyomást a vietnami csapatok Kambodzsából történő kivonása érdekében.

Erre az esetre viszont késznek nyilatkozott arra, hogy ő, aki már nem akar külföldre utazni, „idős kora ellenére kivételt tegyen” és bárhová elutazzon. hogy részt vegyen egy kínai— szovjet csúcstalálkozón — amely több mint negyed század óta az első lenne.

A kérdésfeltevés módja tehát — mint például a párizsi Le Monde is megállapította — érzékeltette azt a törekvést, hogy Peking mindkét nagyhatalommal szem* ben „egyenlő távolságot” tartson fenn, Az is kitűnt, hogy a'vita mindkét esetben harmadik féllel való kapcsolatokra vonatkozik, bár Washington pekingi megítélése szempontjából nem lényegtelen, hogy az ő esetében a „harmadik fél” Kína része, s így Tajvannak nyújtott támogatás közvetlen beavatkozás Kína betügyeibe,

Természetesen a kínai vezetőnek ismernie kellett a szovjet vezetés elvi álláspontját, miszerint a kétoldalú kapcsolatok javítása nem történhet harmadik országok rovására — és Gorbacsov ama megállapítását is, hogy a kínai—vietnami viszony rendezése a két ország vezetésének ügye, a szovjet fél sikert kíván ebben. Mindazonáltal a megfigyelők két motívumra is felhívták a figyelmet: egyrészt először fordult elő, hogy Teng Hsziao- ping nyilvánosan személyes készségét nyilvánította egy csúcstalálkozón való részvételre Mihail Gorbacsovval, másrészt olyan folyamat betetőzését (a vietnami csapatok Kambodzsából történő kivonását) kívánja, amely már megkezdődött. Ismeretesek az indokínai országok Kínának szóló tárgyalási ajánlatai is.

Mindazonáltal eddig ezen a ponton nem történt áttörés, sőt Teng Hsziao-ping éppen ezután biztosította a kormány ellen harcoló úgynevezett „demokratikus Kambodzsa” vezetőit Kína támogatásáról. Így természetesen a kambodzsai konfliktus továbbra is „akadály” — de egy olyan új helyzetben, amiiikor a szovjet fél a térség biztonságát „többszintes épületnek” tekinti, s annak minden szintjén tesz kezdeményezéseket.

Ebből a szempontból pedig ismét csak jelentős a kétoldalú kapcsolatok további bővítése, amely Nyikolaj Talizin szovjet miniszterelnök-helyettesnek a héten véget ért kínai látogatásán volt tapasztalható. Fontos árnyalat. hogy bár a pártkapcso- latok még nem álltak helyre az SZKP és a KKP között, a szovjet hírközlés Talizin útjáról szólva folyamatosan első helyen említette a miniszterelnök-helyettes pártfunkcióját, azt, hogy személyében húsz év óta a legmagasabb rangú szovjet politikus látogatott, el Kínába, mivel Talizin az SZKP KB politikai bizottságának póttagja. A TASZSZ hírügynökség a kínai partnerek pártfunkcióját is rendszeresen feltüntette.

Emellett a látogatás maga is siker volt, új konzuli egyezmény aláírását, fontos együttműködési tervek megvitatását hozta. A vendég a kínai reformokat is érdeklődéssel tanulmányozta, a nemzetközi helyzet számos kérdésében pedig a megbeszélések az álláspontok hasonlóságát vagy egybeesését mutatták. A „három akadály” sem volt tabu téma: kínai részről felvetették, közölték később Moszkvában, de a felek „nem bonyolódtak vitába”, Talizin egyszerűen utalt a már ismert szovjet álláspontra.

Éppen a kínai—amerikai kapcsolatok mutatták: a vitás problémákat meg lehet kerülni, ha mindkét fél előre kíván lépni a kapcsolat- építés útián. Nixon óta már több amerikai elnök járt Pekingben anélkül, hogy a kínai—amerikai viszonyt súlyosan terhelő tajvani problémára végleges megoldást ta'álta'k volna.

Baracs Dénes