Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

4 Somogyi Néplap 1986. szeptember 17., szerda Augusztus sikerhónap Cérnagyári tapasztalatok Rekord betétállomány az OTP-nél Fokozottabban gondoskodnak a nőkről — Nem ez az oka. Nem­csak hlvaitalosan ügyködnek egyre többen a konvertibilis valuta körül, hanem régen nem látott méreteket öltött a fekete valutázás is. Gyön­gülitek a pozícióink, hogy amikor például a nyugatné­met márka ára alig van húsz forint felett, addig fe­ketén 25, de a lengyel valu- tázók sok esetben 28—30 fo­rintot is ígérnek a német tu­ristáknak. Ezzel pedig nincs az az állami pénzbeváltó, 'aki konkurenciát tudna je­lenteni. — Visszatérve az eredeti kérdéshez. Ha százmillióval több kerül a lakossági be­tétszámlára, nem lehet okunk panaszra. Gazdago­dik tehát a megye, gazda­godnak a lakói? — Csínján kell bánni ez­zel az elképzeléssel. Néhány éve jelentős anyagi differen­ciálódás kezdődött. Kevesebb kézben több pénz ,van. Ezek a betétesek pedig, néhány értelmiségi pályát leszámít­va, főként a „vállalkozók” közül kerülnék ki. Ezenkí­vül bizonyos pénzpszidholó- giad okokból sokan nem tar­tanak otthon pénzt. Félnek az elértéktelenedésétől, illet­ve a sokféle választható ka­matozás meggyőzte őket ar­ról, hogy az OTP-ben jobb helyen van a pénz, mint a tollpárn álban. — Ez a gyarapodó betét- állomány valószínűleg nem kellemetlen az OTP-nek? — A megyei igazgatóság öt és fél milliárd forint be­tétállományt jegyez. Az, hogy gyorsan gyarapodunk, rövid távon kedvező helyzetet te­remt. Az viszont kevésbé, hogy ez a pénz a lakosság bizonyos rétegének kezében összpontosul, s az állam el­adósodása folytatódik, a gaz­daság nehéz helyzetben van. B. J. A SOMOGY KERESKEDELMI VÁLLALAT kivitelezői" keres balatonmáriai üdülője felújítási munkáira. A felújítás teljes körű kezdési ideje 1986. október 1., befejezési határideje 1987. május 30. Érdeklődni a beruházási osztályon lehet (Kaposvár, Ady Endre u. 7. Telefon: 82/13-038) (83467) tobt, könnyedén tekerte ke­rékpárját. A kőműves rádőlt a kor­mányra, talpával taposta a pedálokat. Szemét az előtte mozgollódó ülepre szegezte. Megpróbálta tartani a távol­ságot. — Mintha lapos lenne a kerekem! — szólt előre. — Legalább nem ráz! — kiáltotta hátra az asszony. Kis idő után az asszony egy parti bisztró elé kanya­rodott, a pénztárnál kávé­blokkot váltott. A kőműves ekkor érkezett. — Engem meg se kérdez! — dohogta. — Azt hittem, lemardt. — Még hogy lemaradtam! Az asszony rámosolygoti — Jól van, igya meg" az enyémet, ha annyira kíván • ja — nyújtotta a poharat. — Nem erről van szó — rázta a fejét a kőműves, s függőleges irányba fordított tenyerével elhárító mozdu­latokat tett. Megpróbált de­rűsebb képet vágni. — In­kább nézzünk meg kétszer kettő veresei tisztán! — Mit nézzünk meg? — hunyorgott az asszony. — Mi mást, két deci bort... — Bort? Azt lehet. (Folytatjuk.) Rekord összeget írtak az OTP megyei igazgatóságán abba a rubrikába, amelyben a lakossági takarékpénztári betétállományt jegyzik. Az év első nyolc hónapjában a megye lakói 268 millió fo­rint kezelését bízták az OTP-re. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az 1986-os év­ben előreláthatólag százmil­lió (!) forinttal többet vit­tünk (viszünk) a takarék- pénztárba, mlint tavaly. Honnan-e plusz százmil­lió ? Gazdagodunk-e, miköz­ben az ország nehéz gazdar sági heiyeztlben van? Mi az OTP tapasztallata, erről Illés Antalt, a megyei igazgató- helyettesét kérdeztük: — Egyértelműen a jól si­került idegenforgalmi hajrá hozta az OTP-nek — és az OTP-be — ezt a rekord ösz- szeget. Augusztusban majd­nem hatvanmillió forint ke­rült fel a számítónkra, s ez nem akármennyi, az elmúlt hét hónap tükrében. Az ide­genforgalom a vendéglátás tehát a kezdeti borúlátás el­lenére is meghozta gyümöl­csét: kiderült, hogy egy jó hajráhónappal is pótolható a kiesett szezonelő. — Maradva az idegenfor­galomnál, önök a valutavá­sárlásban érdekeltek. Sikeres szezont zártak? — Tullajdonkiépen nem. A múlt évhez viszonyítva 14 millió forinttal kevesebbet forgalma ztunk. Továbbra is gondunk maradt az idén, hogy a zlotyi és a korona már szinte raktározási gon­dokat okozott, jóllehet a szocialista pénzbeváltás is elmaradt a tavalyitól. A konvertibilis valuta pedig négymillió forinttal volt kevesebb. — A megyében és a Bala­ton parton meglehetősen so­kan versengenek a nyugati pénzbeváltásért. Önöknek rosszabbodtak a pozícióik? A Nagyatádi Oérnagyár pártvezetősége rendszeresen foglalkozik a nőpolitika ha­tározatából adódó feladatok­kal, illetve azok megvalósí­tásának tapasztalataival. Ezt tette a közelmúltban is, amikor a nők helytállásáról, munkafeltételeik és szociális körülményeik alakulásáról, tanulásukról és közéleti ak­tivitásukról tárgyaltak. Ezek-“ ről kérdeztük Torják Vincé- nét, az üzemi pártvezetőség titkárát. — Gyárunk dolgozóinak több mint a kétharmada nő, ebből is adódik, hogy min­den intézkedés elsősorban őket érinti, illetve értük tör­ténik — mondta. Jelentős változás következett be nő- dolgozóink gondolkodásmód­jában, nagyobbik részük bát­ran mond véleményt, foglal állást társadalmi, politikai, közéleti kérdésekben. Ezt ta­pasztaljuk nap mint nap a munkahelyi demokrácia kü­MEGKEZDŐDÖTT A SZARVASBŐGÉS Kukoricát törnek, szénát gyűjtenek a vadászok A természet megszokott nyugalmát a szeptemberi hajnalokon már szarvasbi­kák bőgőse zavarja meg. — Ez még nem az igaza bőgés — mondta Simon Pál megyei vadászati felügyelő. Az idős, tapasztalt bikák a sűrű növényektől védett he­lyen várnak, míg elég tehe­net éreznek maguk körül. A hivatásos vadászoktól tu­dom, hogy csak néhány fia­tal bika állít be a tehenek mellé. A megváltozott ökológiai viszonyok jobb életkörülmé­nyeket teremtetitek a vad­disznók és a szarvasok szá­mára. A tavalyi kilövési adatok szerint harmadával több vad került puskavégre, minit amennyit terveztek. Az idén a vadászitársaságok javasolták, hogy 30 száza­lékkal növeljék a kilőhető^ szarvasok, vaddisznók szá­mát. A minisztériumi ille­tékesek ennél is több vad elejtését tartják indokolt­nak. A vadászok nem örül­nek ennek, ment féltik az állományt. Ugyanakkor a nagyvadak számának gyara­podásával emelkedett az ál­latok okozíta kár is a mező- és erdőgazdaságokban. Az életteret szélesíteni nem le­het, ezért az állatok számát kell csökkenteni. A nagy­vadak okozta kár a gazda­ságoké: érdekük tehált, hogy ezt a legkisebbre csökkent­sék. Az apróvadak életfeltéte­lei romlottak megyénkben. Csak a nyulak száma emel­kedett kissé. A fácánoké annyi, mint a múlt évben. A vadgazdaságok bevéte­lének a fele a húsértékesí­tésből származik. A másik a bérvadászatb ól. Az idén négy vadászház készült el.. Most a legfontosabb a szarvasbika-bérvadászait fel­tételeinek megteremtése. A társaságok Itagjai ilyen­kor nem vadásznak, hanem a téli szálas és szemes ta­karmányt gyűjtik. Sok tár­sadalmi munkával teremtik meg a következő évek vadás­sza ti lehetőségeit. lönböző fórumain, a taggyű­léseken, a brigádgyűléseken. Főként a kisebb közösségü­ket érintő kérdésekkel fog­lalkoznak. Részt vállalnak a kommunista műszakból, különböző társadalmi mun­kaakciókból és a szocialista- brigád-feladatokból is. A közéleti tevékenység sokukat vezette a párthoz. Az üze­münk párttagjainak 63 száza­léka nő. Többségüknek van pártmegbízatása, ezit becsü­lettel teljesíti is. Pártonkí- vüli riőddlgózök közül is többen töltenek be tisztséget különböző szervezetekben, testületekben. Jelentős ered­ményinek tartjuk, hogy az el­múlt években főleg a fiata­labbak körében nőtt a tanu­lás iránti igény. Mégis van­nak még, akik ,nem végzik el az általános iskola nyolc osztályát sem, ezért tartjuk továbbra is fontos felada­tunknak, hogy megnyerjük őket a tanulás ügyének. Az utóbbi években — tudato- sabbá és tervszerűbbé vált a női káderek kiválasztása, po­litikai és szakmai képzése. Többen lettek közüliük veze­tők. Sokszor bátortalanok vagyunk. Az előrelépést több tényező akadályozza. Ilye­nek: a megfelelő szakmai végzettség hiánya, a családi okok... Az elmúlt években az új beruházások, rekonstrukciók eredményeként javultak a nők munkakörülményei. Korszerű gépekkel szerelték fel az üzemet, kulturáltabbá téve a munkakörülményeket. Gondoskodnak az egészségre ártalmas munkahelyeken foglalkoztatott női dolgozók­ról, s fejlődöitt az üzem­egészségügyi ellátás színvo­nala is. Most már ez év ele­jétől minden munkanapon van belgyógyászati rendelés az üzemben. — Fogászati j szakrendelé­sünk heti két alkalommal van. Sanjos, a nőgyógyásza­ti szakrendelést még nem sikerült megoldani. Jól mű­ködik viszont a gyári reha­bilitációs bizottság. Vala­mennyi étkezési igényt kielé­gít új konyhánk és korsze­rű éttermünk. Nyugdíja- , saink, azok családtagjai és a gyesen levők is igénybeve- hetiik ezt a juttatásunkat. A családok bevásárlását köny- nyítettük azzal, hogy üzemi boltot működtetünk, amely­nek jó az áruelil, átása. A reggel leadott rendelésekért a műszak végén mehetnek be dolgozóink. A SZOT üdü­lőjegyeket, valamint a vál­lalati üdülő beutalóit a nagy­családosoknak és a. gyerme­küket egyedül nevelő édes­anyáknak biztosította szak­szervezeti bizottságunk. Je­lentős összeggel támogattuk dolgozóink lakásépítését, il­letve -vásárlását. összességében a cérna­gyár szociális ellátottsága jó, a színvonal megtartása fon­tos feladatunk. D. S. Vizsgázik a román Oltcit és a Yugo személyautó a Kermi járműosztályán. Képünkön: Várhegyi László, a Kermi mun­katársa minősiti az Oitcitot (Fotó — Balaton József felvétele—KS) TARDI GÁBOR Lakótársak 39. Az öregasszony ágas-bo- gas ujjával kinyúlt az ajtón, s a nadrág korcámál fogva közelebb lépltette a férfit: — Nem bánom, vigye. Aztán majd megegyezünk, ad érte, amennyit gondol. A rozsdamarta alkoltmány a pincében hevert, a tüzelő alatt. A kőműves kiszabadí­totta, és felcipelte a lépcsőn. — Jó gép, erős gép — di­csérte Pállné. — Megbecsül­je ám! A kőműves egy ronggyal megtörülgetjte, aztán kipró­bálta — először csak állva tudta hajítani. Vásárolt hát egy bögre napraforgó étola­jat, tíz forintért. Meglocsol- ta a láncot, a kereket. Az öregasszony éntetlen arcki­fejezéssel nézte. — Biztosan nem fogja na­gyon lestrapálni? — kúrálta. — Kiszolgál még engem, ha félrevezet, és mégsem veszi meg? — Kiszolgálja — állította a kőműves. — Hiszen csak kisebb távra kell. Legalább­is remélem... — Mégis, mekkora az a táv? — Húsz kilométer — mondta találomra a kőmű­ves. Az öregasszony keresztet húzott a levegőbe. — Édes jó istenem, odavesznek mindketten: a gép is, az em­ber is... — Ne aggodalmaskodjon, öreganyám — intette le a kőműves. Már a nyeregben rugózott, lendületet vett. — Érős vagyok, a szivem bírja a megterhelést. — De a lába, akár a ma­dáré! — kiáltotta utána az öregasszony. Meg sem hallotta. Az asszony negyven per­ces késett. Kockás ingben. farmernadrágban volt, lá­bán zárt vászoncipőt viselt. — Üdvözlöm! — nyújtot­ta a kezét, miközben érdek­lődéssel szemügyre vette a férfi ruházatát — Lesz ki­tartása? — Hogy lesz-e? — Kaca­gott föl magabiztosan a kő­műves. — űjticél? — Félig megkerüljük a tavat: a déli parton me­gyünk, az északin jüvünk. A kőműves szája megvo- naglott. — Mennyi az? — kérdez­te. — Mi mennyi ? — Kilométer. Mármint az út. — Az út: száznegyven Mindössze. — Mindössze... — ismé­telte elhaló hangon a kőmű­ves. Nem volt ideje sokáig cso­dálkozni, mert az asszony máris nekilódult, élrehaj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom