Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-16 / 218. szám

1986. szeptember 16., kedd Somogyi Néplap 5 Üdülés utószezonban Sajnos, még mindig sokan v élékednek i ly esi éleképp en: „Mit kezdhetnénk egy őszi szakszervezeti beutalóval ? Bizonyosan csak unatkoz­nánk.” Az utószezont üdü­léstől való húzódozás nem újkeletű. A köztudatban még mindig az él, hogy augusz­tus végén vége van az üdü­lési idénynek. Pedig ősszel is igen változatos és többfé­le üdülésre nyílik mód. Bi­zonyára meglepő, ha azt mondjuk, hogy a SZOT-üdü- lőknek több mint a fele egész évben nyitva tart és az idei kedvezményes be- utalási létszámnak mintegy a negyedrésze — százezer személy — szeptembertől az év végéig üdülhet. Az egész évben tartó üdü­lési lehetőség előnye, hogy a szabadságok jobban, terv­szerűbben ütemezhetők, ar­ról nem is beszélve, ha mindenki egyszerre akarna üdülni, a legtöbb gyárban, vállaltnál nem lehetne bizto­sítaná a folyamatos munkát. Az üdülőik egészéves üze­meltetése sókkal gazdaságo­sabb, mivel a költsiégek egész évre oszthatók. A ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy a télen nem fűtött, csak nyá­ron nyitva tartó üdülőkre jóval többet kell költeni, mivel az épület egyes beren­dezései az időjárás viszon­tagságai miatt j óbban ron­gálódnak. Az időszakos üdü­lőkbe egyre nehezebb dolgo­zóikat felvenni. Az utóddényt kellemessé tesiZik az üdülők nyárinál színesebb és változatosabb kulturális, sport- és kirán­dulási programjai. Az aján­latban nemcsak gyalogtúrák, és autábuszutaik szerepelnek, hanem üdülői rendezvények is, sok táncos összejövetel­lel, vidám műsoros esttel, játékkal és sporttal. Az egész 'évben nyitva tartó üdülőik többsége az utóbbi két évtizedben épült, kényel­mesek 'és összkomfortosak. Néhány nagyobb üdülőhe­lyen már játékterem, kon­dicionálószoba, szauna és tekepálya is található. Ilye­nek épülték többek között az utóbbi években Hajdú­szoboszlón, Lillafüreden, Mátraházán, Leányfalun és Siófokon. A balaitomszéplaki Ezüstpart üdülőben, vala­mint Galyatetőin fedett uszo­da is várja a vendégeket. Az utószezon! beutalók többsége házaspárok jegye, mivel az üdülők szobáinak háromnegyede kétágyas. A házaspárok beutalóin — ki­véve a gyógy- és szanató­riumi jegyeket — szerepel, hogy a szülők magúikkal vi­hetik a második életévét be­töltött, de még nem isko­lás korú .gyermeküket vagy unokájukat is. A gyermek­kel valló érkezésről az üdü­lőt élőre .kell tájékoztatni, a beutaló jegy perforált részén levő „Értesítés” lap meg­küldésével. Az előzetes tá­jékoztatásra azért van szük­ség, mert nem minden szo­bában van pótágy. A ked­vezményes gyermektérítési díját a helyszínen kell ki­fizetni. Az idén tavasszal és a múlt ősszel viszonylag ke­vés szülő és nagyszülp élt ezzel a lehetőséggel. Az utószezon sokrétű kí­nálatából mindig a legkere­settebbek a gyógybeutaló.k. Hat üdülőhelyen — Bükön, Debrecenben, Gyulán, Haj­dúszoboszlón, Hévízen és ZailBkaroson —- kéthetes ke­zelést kaphatnak a reumati­kus és ízületi bántailmakban szenvedők. Turnusonként egyszerre mintegy ötezren pihenhetnék a SZOT gyógy- házaiban. A túrázni vágyók és az erdei sétákat kedvelők szá­mára a hegyvidéki üdülők a vonzók. Ilyenek vannak a Bakonyban, a Bükikben és a Mátrában, Akik kedvelik a romanti­kát, azók válasszák a festői s zépségű Dunakanyar t : Leányfalun két, Dömösön, Nagymaroson és Zebegóny- ben egy-egy kisebb befoga­dóképességű, családias lég­körű üdülőiben tölthetnek két hetet. A múzeumok, képtárák és a színházak iránti kulturális érdeklődé­sűek számára is bőséges a választék, hiszen ők a fővá­ros négy üdülőjében: a Ró­zsadombon, a Szabadság- hegyen, a Dániel úton a nyomd ás züdülőben, a Mar­gitszigeten a Sportuszoda mellett horgony zó Viseigrád üdülőhajón, valamint Sop­ronban pihenhetnek. A Balaton déli és északi óldalán is nyitva tart télen is néhány üdülő: Siófokon, Balatonszéplakon, ‘ Balaton- földváron és Balatonfüreden. Az oda érkező beutaltak .számára a pihenést fél- és egésznapos gyógyfürdői ki­rándulások — Igái, Hévíz, Zaliakaroe —, több műsoros rendezvény, valamint v.ideo- programók színesítik. Az óv utolsó hónapjaiban külföldi beutalóval a Szocia­lista Forradalom üdülőhajó hatnapos Pozsony—Bécs út­jain lehet részt venni. Eb­ben az időszákban ugyancsak kedvelték az egyhetes tátrai beutalások, valamint a Szovjetunió több nagyváro­sát érintő kéthetes utak.­Az utóidényben általános iskolásak is üdülhenek. Le­vegőváltozásra szoruló kis­diákok iskolai oktatással egybékötött háromhetes tur­nusokban öt gyermeküdülő­be utazhatnak. Az enyhén mozgássérült, . valamint a baleseti sérült gyermekek négyhetes utókezelésére a Fejér megyei Vajta korsze­rűsített kastélyépületében, a légzőszervi beteg és asztmás tanulók gyó^yüdültetésére pedig a kőszegi iskolaszana­tóriumban van mód. B. J. Simon István emlékezete Simon István költészetét mérlegre téve hatvanadik születésnapja alkalmából leg­szívesebben köszöntőt írna az ember. Így volna termé­szetes. De a költő 49 éves korában meghalt. S mintha azóta nem is egy évtized­nyi idő telt volna el, hanem legalábbis emberölltőnyl. A gyilkos betegség, a termé­szetellenesen korai halál nemcsak az ő pályáját tette hirtelen befejezetté, hiszen nemzedék társai közül töb­bét is. Váci Mihály, Kor­mos István, Nagy László . . . E nevek a felszabadulás utáni magyar irodalom leg­fényesebbjei közüli valók. Életművük — ha nem is egyforma súllyal — az iro­dalomtörténet része. Milyen szerep jutott az 1945 utáni évtizedékben Si­mon Istvánnak? Milyen fel­adatokat vállalt magára, s mit teljesített belőle? A vi­lágháború és a hadifogság keserves esztendei után a a fényes szellőik forgatagos éveiben toppant be az iro­dalomba a Veszprém me­gyei Bazsifoan született fia­talember. Hamarosan egyi­ke lett a Legismertebb köl­tőknek. Juhász Ferenccel, Nagy Lászlóval emlegették együtt, s bár a kritika néha megdorgálta, mert túlságo­san csendes, derűs volt a szemlélete, ez is feloldódott az általános elismerésben. Gyors egymásutánban jelen­ték meg kötetei, s két József Abtiia-díj után 1955-ben már Kossutih-dijat 'kapott. Simon István verseinek világa a Legsematikusabb időkben is a világ harmo­nikus szemléletére, az ellen­tétek kiegyensúlyozására, az élet hétköznapi dolgaiban az értékek felmutatására töre­kedett. A derűs szemlélet azonban nem feltétlenül le­egyszerűsítő. Simon István már ebben a pályaszakaszá­ban is tudatosan törekedett arra, hogy a valóság össze­tettségét költőileg is vissza­adja. Azók az élilentmioindá- sok, amelyek 1953 táján már erősen miegíbólyigatták a ma­gyar társadalmait, jelen vol­tak verseiben. Szinte agyidő­ben keletkezett a Virágzó cseresznyeja, amely tiszta idill, és az Az a nehéz című vers, amely a falu for­rongását adja vissza, érzé­keltetve az egyes emberek döntésének pokoli kínjait is. és a világtörténelmi fejlődés menetét is. Az ötvenes évek derekán a magyar költészetben nagy­szabású szemléleti-poétikai változások zajlottak le. A költői forradalom elsősorban Juhász Ferenc és Nagy László nevéhez fűződik, akik látványosan szakítottak a tárgyias-leíró jellegű vers- formálási móddal, s helyette egy látomásos-szimfoolikust alakítottak ki. Simon István nem tartott velük ezen az úton. Alkata gátolta ebben: nem tudta, nem akarta ma­gáévá tenni sem a tragikus szemléletet, amelyet ebben az időiben a látomásos költé­szet hozott, sem az újfajta vensformálási módot. Inkább őrizte tovább költői szemé­lyiségének kialakult, s lé­nyegivé vált jegyeit. Szép példája enimefc 1957-ben a Húsvéti körmenet, amely az ország valóban tragikus hó­napjai után a megújulás, az újrakezdés meMett érvel az­zal az ősi paraszti bölcses­séggel, amely minden ta­vasszal újrakezdi a munkát. Az ötvenes-hatvanas évek fordulójának halványabb- válsá'gosabb évei után ismét magasba emelkedett 'költé­szete. Hangja egyre inkább ellégilkusra váltott. Más lett időszemlélete is: nemcsak a jelent és a közeli ígéretes jövőt figyelte már, hanem a távolabbi jövőt és múl­tat is. Utolsó kötetének cí­me is: Rapszódia az időről. Innen való a Téli rapszó­dia, amelyet még ő maga állított életművének záró verséül: A múlandóság talán ostoba tréfája csak a másként komoly létnek: de nézd, havával mégis minden tél egy -könyvet növel, ó-fóliánst, hova föliratik a mag, az ősz bora. erényünk, bűnünk s ahogy évre évet fordít a tél, két jéglap közé préselt levélként marad az ember nyoma. Juhász Ferenc, Nagy Lász­ló, Pilinszky János vissz- hanigosabb sikereinek árnyé­kában nem fordult már kel­lő figyelem Simon István utolsó versei felé. S a név­sorolvasásokban is egyre ritkábban szerepel. De talán már közel van az a kor­szak, amelyik újra felfedezi Simon István költészetét, amelyik belátja azt az iro­dalomtörténeti igazságot, hogy egy korszakot nem le­het csak két-három legna- gyobbjával megismerni. Ady és Babits mellett Juhász Gyula is nagy érték. S a 'maga idejében bizony az volt Simon István is. Vasy Géza TV-NÉZŐ A gyerekekért Családi körben sok min­den megesik. A Televízió Családi kör című műsora újabb és újabb ötlettel igyek­szik segíteni a szülőknek a nevelésben. A legutóbbi adás alléimé is árulkodott erről: Budapesti krétakör. Ez egy család egyre romló belső éle­tét 'tárta föl — azzal a céljai, hogy .bemutassa: veszély fe­nyegeti a gyerekeket, ha a szülőknek nincs idejük ve­lük foglalkozni. A történet bonyolult, mint maga az élet. A fiatal házasok szülői se­gítségre szorulnak. Az anyós óriási lakásában laknak; a' fiaitaliasszony a kisiskolás igyenek 'mellett egyetemre jár. az apa vidéken dolgozik. A nagyi azonban segít. A Bu­dapesti krétakör épp erre a nagyszülői áldozatvállalásra figyelmeztet. Meddig segít valójában, s hol a határ? — erre a kérdésre igyekezett választ adni a történet. A filmben tulajdoniképpen mindenki vesztes. Vesztes a nagyi mert. a fiatalok végülis dugják előle a gyereket, úgy érezve, hogy túlságosan el­hatalmasodott fölöttük — illetve már csak a f i atal asz- szony fölött — az édesanya szeretete, a kisun oka iránti vonzalma. Az apuka ugyanis elhagyta a családot. Veszte­sek maguk a fiatalok is: a férj és a feleség, de megpe­csételte a kisfiú sorsát is a sok családi 'veszekedés, a vá­lás, a háború a nagyival. A vesztesek közül a leg­többet a kisfiú veszített. Ér­zelmileg kinek is álljon a pántjára? Meg aztán: milyen családmodell álakul ki ben­ne ezek után felnőtt korára. Azt mondják, az elvált szü­lök gyerekei esetében na­gyobb az esély, hogy felbom­lik az ő házasságuk is. A Családi köt;, más céllal írja időről időre történeteit a ■képernyőn!, mint a drámai műhely: itt olyan alapitörté­neteket látunk, amelyeknek nevelő célzata fontosabb. mint az, hogy milyen ügye-, sen bonyolítja a drámai cse­lekmény szálait. Nem tudom, a kedves olvasó, aki csütör­tökön a képernyő előtt ült, elgondolkodott-e rajta. Vagy csak annyit jegyzett meg — és ezért is érdemes volt be­kapcsolni a készüléket —, hogy jobban figyeljünk egy­másra. Nincs összeütközés nélkül kapcsolat. A család­ban sem! De a megoldás, il­letve a feszültség feloldása tudatos, körültekintő maga­tartást követel tőlünk, fel­nőttektől. Pénteken Budapesten a sportcsarnokban világhírű popsztárok adták egymás ke­zébe a mikrofont, hogy az S. O. S.-gyerekfaluért, amely Battonyán épült fel, énekel­jenek. A televízió ugyan egyenes adásra nem vállal­kozott, de a nagyszabású koncerttel egyidőben a részt­vevő együttesekkel megis­merkedhettünk egy-egy fel­villantott jelenetben — ter­mészetesen zenével. Ezt hív­ják videoclipnek. Győrffy Miklós a »tüdioban, a telefon mellett várta azoknak a hí­vását, akik anyagi áldozatot vállalva próbálnak segíteni a battonyaj S. O. S.-gyerek- falunak. Sokan csengettek, sok intézmény, közösség, egyén pénzajándéka járul hozzá a .gyerekfalu lakóinak mind boldogabb életehez. Ám — lehet, hogy maradi­nak fognak most tartani, kü­lönösen azoic a fiatalok, akik járatosábbak az ilyen video- cliippekben — ez az összeál­lítás nekem nem tetszett. Egyenesen rossz érzést kel­tett bennem a szad’izmusra, kegyetlenségre épült rövid videoclip-összeállítás. Tu­dom, hogy ez csak játék, s a zene a fontos. Tudom. De azt nem értem meg, hogy ha a kemény rock szól is, miért kell ütésre emelnie a kezét a jelenet szereplőjének? Horányí Barna A villányi szobrász-alkotótelepen az idén nemcsak egyéni al­kotások születtek, hanem egy nagyszabású közös tereprende­zéshez is hozzákezdtek az angol, román, magyar, francia szobrászok. A munkát a résztvevők jövőre folytatják. A ké­pen: Mary Kenny angol szobrász művével TARDI GÁBOR Lakótársak 38. Azon a hajnalon a kőmű­ves tornával kezdte a na­polt; előzőleg az asszony szavát vette, hogy kerék­pártúrára megy vele, és nem akart teljesen felkészületle­nül nekivágni az útnák. A guggolások után liheg­ve magára öntötte az újon­nan vásárolt ,/búraöűitözatet”, mindenekelőtt a gyapjúból készült, piros színű rövid- nadrágot, mélyet egykoron „forró” néven keresett a jó­alakú asszonynép, az ujjat­lan trikót Eötvös Lóránd Tudományegyetem felirat­tal, a fehér térdzoknit, majd bélébújt a strandpapucsba — tornacipőt, vagyishát „dongót” nem kapott meg­felelő áron. Legvégül csuk­lójára csatidlita a kapott ér- szorítót. Egy ideig forgolódott, né­zegette magát, kicsit hüm- mögott, de végeredményben elégedett volt; ha mások­nak jó az ilyenfajta tarka flancos öltözék, neki miért ne lenne az? Vastag reggelit készített magának: hat tojásból rán­tottat, egy liter tejeskávét. Gondosan ragot, nyelt. Utá­na ücsörgött még egy dara­big, csak azután lépett ki az ajtón. — Szép jóreggelt, Dénes úr — fogadta Bakos Áron hangja. A fiatalember a kü­szöbön állt, talpát a fél iá­nak támasztdta; a kőműves gyanította, hogy nem vélet­lenül ácsorog ott a léhűtő ilyen korai órában, — Jó reggéllt... — mor­molta. — Mi van, nem tud aludni? — Húsz forintra van szükségem — mondta » fia­talember, minden köntörfa­lazás nélkül. , — Tegnap "még igencsak zsíros volt — mondta a kő­műves. — Idegen pénzzel is spekulált. Ilyen hamar el­szegényedett ? — Letörtem. — Mit művelt? — Minden pénzemet el­kártyáztam az éjszaka. — Az a Tóni nyerte el? — Igen. Tony nyerte el. — Megérdemelte. Maga... — Hagyjuk ezt, Dénes úr. Kisegít húsz forinttal, vagy sem ? — Nem én! — Akkor sem, ha élelem­re kérem? — Akkor sem! A kőműves megfordult, és elszántan megindult a nagy­ház felé. Pillanatnyi tétová­zás után bezörgetetit. — Ki az?! — hallatsizott az ajtó mögül. — Dénes vagyok, jó reg­gelt ... Megvan még a bi­ciklije, öreganyám? — Minek az magának? Meg akarja venni?' — Nem. Kölcsönbe kérem. — Kölcsönbe? Kölcsönbe nem adom. — Tán használja? — Soha. A kőműves tanácstalanul ücsörgött. Eközben Páfliné résit nyitott az ajtón, Ikile- seltt, fonnyadt ajkai lassan elváltak egymástól. — De hogyan néz ki, mes­ter uram ... — Köténye zse­béből előkapott egy szem­üveget, s az orrára biggyesz­tette. — Miért nem ölit tisz­tességes ruháit, ha elibem áll? A kőműves megmosolyog­ta az öregasszony butaságát. — Ez a túraöllltözetem, Pélné. Csodálom, hogy nem látott még ilyent. — Túraölitözet? Minek az? — Kerékpártúrára me­gyek. Azért is kéne a bicik­lije. Az öregasszony a fejét csóválta, majd közölte, hogy az a kerékpár már nem egv sportgép, ha vadul, sporto­san hajítják, könnyen tönkre meheifc, és ő nem vállalhatja ezt a kockázatot a mai arak mellett, ezt bárki beláthat­ja. A kőműves egyre kétség­beesettebben bizonygatta, hogy ő sem egy sportember, ígéretet tett, hogy vigyázni fog a biciklire, egyben biz­tosította az öregasszonyt, hogy amennyiben mégis va­lami baja esne a szerkentyű­nek, a javítási költségeik természetesen őt terhelik. — A javított gép feleany- nyilt se ér ... — makacsko- dott Pálné. ‘ — Vásárolja meg,, az a tiszta üzlet. — Még ha meg is ven­ném ... — ravaszkodott ki­csit a kőműves —, előtte mindenképpen kipróbál­nám. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom