Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-13 / 216. szám

1986. szeptember 13., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Nagy árvizek után Botránnyal ért véget a: labdarúgó-bajnok - sáig őszi szezonja. A traktorosok és a vas­utasok kiesési rangadóján az előbbieknél hamisan játszott az egyik játékos. Horváth Géza azonban nem olyan emlber, hogy tűr­hette volna a csalást. Felutazott Pestre, hogy az országos fórumon szerezzen érvényt saját és ai Vasutas igazának. A sport'hivar tatban egyetlen embert talállt, akinek rögtön előadta jövetelének indítékait. A hivatalnok összecsapta a kezét, és mérgesen rámordult: maiga ezért feljött Pestre, hát van magának józan esze? Horváth Géza vonatjegyén ugyanis a következő dátum állt: 1956. ok­tóber 26. Dolgavégezetlenül tért haza, ám Kapos­váron még váratlanabb hír fogadta, mint Pesten. Míg odavolt, a: két csapat egyesült. A történetre még ma is emlékeznek a régi cseriek, hiszen abban aiz időben isimer­ték egymást, ha idegen tévedt arrafelé, azt hosszan megbámulták az őslaikók. Érdekes városrésze a Cser Kaposvárnak. Késői szü­letését talán annak köszönheti, hogy nem valamilyen nagyobb település felé veze­tő út mentén fekszik, csak a zselici falvak asszonyai hozták a Cseri út középen letég- lázott utcáján a piaci terhet fejükön. Húsz­huszonöt kilós kosarak alatt imbolygó, de mégis stabil járással, komótosan haladtak a piac felé. Helyjegyüket már az Erdősor utca sarkán is megválthatták, hiszen ott kü­lön bódé állt erre a célra. Hóolvadáskor vagy nagy esők idején aztán gyakran csak donneri kerülővel térhették haza, hogy hí­rül vigyék: a Csert ismét viszi a víz. — A mi házunk előitt volt a kikötő — meséli a Cseri út vége félé lakó Fekete Ká­roly bácsi. Emlékeiben mélyre kelli, hogy ásson, .hiszen nyolcvan évnyi történetet hal­mozott már föl. Ebből hatvanat a Cserben töltött. A későbbi városrészt ismerő embernek nehéz elhinni, hogy a szelíd folyású Kapós miiként vehette föl Petőfi Sándor kedves fo­lyójának szokásait, s öntötte el még ezeket a jó pár száz méterre levő házakat is. Bi­zonyságul régi-régi fényképeket mutat Fe­kete Károly. Nagy sózóteknö'kből néznek ránk rövidre nyírt hajú kisfiúk, valahonnan a harmincas évek derekáról, s láthatóan még élvezik is, hogy lapátolhatják a vizet. Vajon számítottak-e erre az építők, ami­kor annak idején elhatározták, hogy a Cse­ri úton is házak legyenek? Honnan számít­hatjuk egyáltalán a városrész történetét, amely erdejével — amelyről nevét is kap­ta — mintha a Zselic üzenete lenne Ka­posvárnak? Bereczk Sándor nyugalmazott városi mű­szaki tanácsos Kaposvár tönténetóben azt írja erről a területről 1925-lben: ,,A cseri városrész 1906-ban keletkezett, mikor a vas­igyár és a mellette levő utoa kezdett ki­épülni. Rohamos fejlődése azonban 1908-ra esik. Ekkor a dr. Kovács József-féle telket a Cseri út keléti oldalán parcellázták, és ott az építkezést megkezdték. Az 1912. feb­ruár 29-ón tartott ülés határozatából agg- ápoida és egyéb városi célra dr. Kovács' Józseftől további ingatlanokat vásároltak meg.. Két óv múlva kisajátítás útján meg­szerzett a város a vasúti főműhely nyuga­ti oldalán herceg Esterházytól újabb 71 ka- tasztrális holdat. Itt a földmunkálatok jú­liusban már meg is kezdődtek.” A gyanútlan polgárok nem is sejtették, hogy munkájukat már nem tudják befejez­ni. Néhány hét választotta el ugyanis őket attól az időponttól, amikor egy Gavrilov Princip nevű szerb férfi pisztollyá! vette célfoai a trónörököst. A főműhely építése az első világháborút követően a városra szállt vissza. Ebiből a területből a Hungária Or­szágos Vajkivitelii Rt. vásárolt birtokot, s itt kezdte meg működését a vaj gyár. Elhúzódott az aggápolda ügye is. Véglege­sen csak 1921-ben költöztek át a Szigetvári útról az idős emberek a Kecel-hegyi feljá­ró áljába. Néhány óv múlva pár száz mé­terrel fölöttük egy furcsa iskola nyílt. Tör­ténetét Molnár Ferenc meséli el, aki maga is tanított ebiben: — A jó levegőjű Keceli dombon, a fejlő­dő fák közé építtetett a város egy szellős, levegős tantermet, közelébe fürdőmedencét. Volt homokozó 'és mapozótenasz, és létesítet­tek fekvőhelyeket is. Kora tavasszal ai vá­ros tisztiorvosa végigvizsgálta az összes is­kolában az alsó tagozatos gyerekeket. A 'leginkább fejletlen, rosszul táplált harminc­öt-negyven tanuló került egy csoportba. Áp­rilis közepétől október közepéig jártak a kecel-ihegyi iskolába a gyerekek. Az idő­sebb cseriek még ma is emlékeznék arra az omnibuszra, amit f> fővárosból szerzett a város vezetősége. A megbatározott útvona­lon haladva minden reggel és este fuvaroz­ta a gyerekeket az iskolába. A lovacska azonban csak a feljáróiig bírta az igénybe­vételt, onnan a dombra már amúgy sem jelentett gondot feljutni. A régi Cser képét segíti. fölidézni Vass József is. Itt született, így majdnem hat­van esztendőit fog át Visszaemlékezése. — Mióta emlékszem, a mostani Centená­riumi park helyén katonai lőtér volt. Az erdő, a dombok korlátlan lehetőséget adtak gyerekkoriban a játékra. Neves sportolók is kerülték ki erről a vidékről. A Kölcsey ut­cában lakott Bódis Károly, aki labdarúgó- tehetségének köszönhette, hogy Csepelig el­jutott. A harmincas évek végén a Sport címtepján is szerepelt a cseri fiú. Olimpi­konok is születtek itt. Dőry András 1956- ban Papp Lászlóval képviselte a magyar ökölvívást az olimpián, másfél évtizeddel később pedig Pamuki József szerzett di­csőséget 11500 méteres síkfutásban. Aztán a Cserben lakott egy időiben a pol­gármester is. Bőr István egykori Katona József utcai házát nehezen közelítjük meg. Az utca ugyanis máig kövezetlen, mintha csak megfeledkeztek volna róla az útépí­tők. Felidézzük még a bakterek emlékét is. Hiszen a Cserről nem lehet említést tenni a sorompó nélkül, ami régen a mostani fe­lüljáró alatt helyezkedett el. Bizonyos Ma­gyar Lajos bácsi sokszor volt tanúja szol­gálatban, ahogy a nagyobbacska fiúk be-be- csöngették a Vár utcai nyi'livánosfaázba, az­tán futásnak eredtek a Cseri úton. ugatás­ra ingerelve a fűrésztelep harapós kutyáit. — Ebben a városrészben volt abban az időben a legtöbb üzem és gyár — mondja Vass József. — A sörgyár, a vasgyár mel­llett a vajgyár, a fűrésztelep is itt kapott helyet. Ma már azonban nem ez jellemzi Kapos­várnak ezt a részét. A hatvanas évektől nemcsak új házák, hanem új utcák is ke­letkeztek. Mélyítették a Kapós folyó med­rét, az árvízveszély megszűnt, nem kell1 a víz visszahúzódása után a gyerekeknek sem iszapot járni a ponytkeresés miatt. A városrész azonban sajátos arculatot őrizett meg. Megmaradták a régi házak, s az újak is a régi stílust követték építkezé­sükben. Fölimehetümk a Kecel-dombra, s bár a ré­gi kilátótornyot lebontották, azért mégis lát­ják, hogy a Cser harmóniáját nem zavar­ják emeletes házak. Igaz, hiányoznak mór a nénikék, fejükön a súlyos kosárral, nem térnek be a Kocsis pékhez kiflit venni, de minden hónap első vasárnapján mégis meg­elevenedik a Cser. A havi vásárok helye van itt már több esztendeje. A hajdani lő­tér ma városunk egyik szép parkja, ideális környezetiben folyhatnak hát a hóeleji al­kuik. A régi Gárdonyi Géza általános isko­la, ahol annak idején csak az első hat osz­tályt járhatták a gyerekek, a hetedik, nyol­cadikért a városba kellett menniük, új, szóbb környezetbe köLtözött, a Madár utca végébe. RöVid sétát teszünk Fekete Károllyal és Horváth Gézával a parkban. Az egykori leventeképző helyén most gyerekek játsza­nak. Számukra' maradt még valami illúzió abból, amit úgy hívnak: természet. Az idő­sebbek azonban emlékeznek még a régi akácokra is, a nagy cser- és nyírfákra. Ha nyaranként cirkusz érkezik a város­ba, az is itt telepedik le, nem pedig a régi vásártéren, ahol annak idején a Cája cir­kusziban áimulva nézték a kisfiúk az erőmű- vész lenyűgöző .mutatványait... Éppen ezekben a napokban munkások jelentek meg a cseri úton, hogy a csaknem százéves vízvezetékcsöveket újra cseréljék. Régi gondja volt a városrésznek, hiszen ezen az úton az elmúlt években több csőtö­rés volt talán, mint az egész városban. Megőrizték nevüket az utcák is. A Kato­na József, a Kölcsey, a Vflsvári Pál, a Sör­ház, a József utca. Valami azonban nem változott. A sorompó éppen úgy eláll ja a város felé vezető utat, mint annyi sóik évvel ezelőtt. — Én már nagyon régóta nem bosszanko­dom ezen — mondja mosolyogva Vass Jó­zsef. — Szinte hiányzik, ha munkába me­net vagy jövet nincs lezárva. Ez a beletörődés mintha csak jelképes erejűvé emelné a dolgot. Mintha ezzel is azt jelezné, hogy a városon belül itt valami más veszi kezdetét. Valami más, amit úgy hívnak, Cser. Akik régóta Iáknak itt, büsz­kék városrészükre. Még elkerülve is erről a vidékről, számon tartják egymást, tudnak egymásról. Oka ennek az talán, hogy a vá­ros történelmén belül lis nekik van egy kü­lön történetük. Mint ahogy bizonyára van a többi városrésznek is. Átmenet volt ez a Vidék a falu és a vá­ros között, hiszen szerényebb sorsú munkás- csailádok lakták a Csert azokban az idők­ben. Természetes, hogy a nyolcvanas évek­re már minden annyira fölgyorsult, hogy nincs is szinte jelentősége a városon belüli lakhelynek. Csak a régiek őriznek szívük­ben egy-egy kis helyet szükebb szülőföld­jükön belül is egy még szükebb zugnak, ahól gyermekkoruk, ifjúságuk, életük telt el. A parkot járva pillantást vetünk a gye­rekekre. Vajon lesz-e köztük egy is, aki Festig megy, hogy megszerezze az igazságot egy focicsapat számára? Vagy kapufáikat ál­lít saját költségén, mint Fekete Káröly tet­te, avagy kubilkol a pálya építésénél, mi­ként Vass József. — Hallotta? — kérdi tőlem Horváth Gé­za bácsi. — A mostani bajnokságba nem nevezett be a Vasutas. Fölbomlottak annyi év után. S szeméiben látszik, ha ereje en­gedné, újra elindulna, hogy intézkedésével jó útra terelje a dolgokat. Varga István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom