Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-12 / 215. szám

Huszonnyolcadik alkalom- lal rendezték meg Siófokon somogyi orvosnapökat. Az ven,ként eigy-egy aktuális etegségcsoport diagnoszti- us és gyógyítási módszereit anertető konferencia szer­éin kezdődött és ma déliben r véget,, A megyénkből je- anilevő mintegy 200 egész- égüigyi dolgozó 74 előadá- an és az azt követő vitá- on gyarapíthatta ismereteit. Dr. Dornány Sándortól, a kaposvári Megyéi Kórház zuiészeti-nőgy ógyásza ti 06z- ályának főorviosától meg­adtuk, hogy az előző nap llh&nigzott előadásiok fő tá­rnája ; a népességszaporodás s a korasziülések gyiakorisár iáinak kérdéseivel foglalko- ott. Somogyiban különös ak- ualitása van e témának,, nert a lakosság száma 9—10 ve fogy, miig országosan sak 4 éve érzékelhető a lé- akszáim csökkenése. Ebben . kérdéskörben számos refe- átuim foglalkozott a kora- zülések számának csökken­ésével, a méhen belüli kó- os elváltozások ma már fel- smerhető kórképeivel, is­mertetve a gyógyítás lehe- őségének kutatási alapjait s. A konferencia külön ki- ímelte azokat a módszere­cet, amelyek lehetővé teszik i ma még elmaradott népes- légcsoport körében is az sgészségügy által biztosított zolgáltatások elfogadtatását. A népszaporult csökkenése mellett az egészségügyi ellá­tás másik, az egész országra kiterjedő gondja a felnőtt halálozás növekedése. A kon­ferencia második napján a halálozást leginkább előidé­ző szív- és érrendszeri, vala­mint az egyre szaporodó da­ganatos betegségek megelő­zésével és gyógyításával fog­lalkoztak a résztvevők. A POTE képviseletében jelen­levő kiváló szakemberek is­mertették a daganatos meg­betegedésekkel kapcsolatos kutatásaik legújabb eredmé­nyeit. Az előadások utáni viták és hozzászólások a konferen­ciát olyan, értelemben is hasznossá tették, hogy a la­kosság közvetlen ellátását szolgáló orvosok és egész­ségügyi dolgozók megismer­kedhettek a korszerű ellátás és megelőzés módozataival. Az alapellátást végző orvo­sok érdeklődését és jó mun­káját jelzi, hogy a szaba­don választott előadássoroza­tok folyamán számos beszá­moló hangzott el a munka­területük problémáival és az elért eredményekkel kapcso­latban. Az eddigi tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy az évenként megrendezett so­mogyi orvosnapok az orvos­tudomány mindenkori fejlő­dését követve hasznos szol­gálatot tesznek megyénk egészségügyi ellátásának job­bítása édekében. V. Á. KÖNYVESPOLC Néprajzi gyűjtőnapló Az ötvenes évek elején a röltő Takáts Gyula a So­mogy Megyei Múzeum élén néprajzi gyűjtőmunkába fo­gott, hogy a gyorsan halódó pásztorvilág emlékeit meg­örökítse, följegyezze, meg­mentse az elhalványulástól. íJormogyot járva így nem­csak költészetét gazdagította a sok élmény, mellyel lírá­jában is találkozunk, hanem a néprajz tudományát is. Költészetében sajátságosán jelennek meg a pásztorélet eseményei, de a tárgyi vi­lág is: Néha halladaszerűen, másszor tájleírásban, de min­denképpen őrző szándékkal. A költő születésének het- venötödik évfordulója al­kalmából a Hippi-Rónai Mú­zeum az egykori igazgatót megtisztelve, néprajzi gyűj­tőmunkásságát megbecsül­ve kötetbe foglalta és kiad­ta gyűjtőnaplóját a somogyi pásztorvilágról. Takáts Gyu­la írt bevezetőt könyve elé, melyből azt is megtudhatjuk, hogy vonzalma a pásztor­élethez már kisgyerek korá­ban kialakult, ezt fokozta később Gönczi Ferenc, a So­mogy Megyei Múzeum egy­kori jeles igazgatója, aki a diák Taikátsnak hasznos út- r aval ót adott. A Gönczi gyűjtötte néprajzi tárgyak megragadták a fiatalember figyelmét, különösen az azo­kon megjelent pásztorábrá- zolásak. Tálasi Istvánnal, a kiskunsági pásiztorélet tudós kutatójával történt sokszori beszélgetés során alakult ki Takáts Gyulában, hogy mi­ként is kellene hozzálátni a mind sürgetőbbé vált gyűj­tőmunkához. Szerkesztett magának egy kérdőívet, hogy minél többet megtudjon a somogyi pásztorokról a so­mogyi pásztoroktól. A napló kötetté összeállít­va három fejezetből áll. A somogyi kanászdk elmondá­sai állnak az élén, majd a nádi pásztorkodással, a ha­lászassa! és madarászással. ismerkedhetünk meg. Az utóbbi gyűjtéseket a Nagy- berekén végezte. Megismer­kedett idős Kapoli Antallal, faragóművészetével, és fon­tosnak tartotta, hogy följe­gyezze életéről szóló törté­netét, illetve elbeszélését a juhászairól, vallomását a fa­ragásról. Takáts Gyula eze­ket a gyűjtéseket saját raj­zaival, a pásztorélet tárgyi emlékeinök megörökítésé­vel, idős Kapoli faragásairól készült fényképekkel egészí­tette ki. Másfélszáz év emlékeit si­került összegyűjtenie a csa­ládi emlékezésekből a somo­gyi kanászak életéről, a Drá­va és a Balaton közti erdei- berki emberek szokásairól, viseletéről, a legelőkről, a le­geltetésről, a tanyákról, a bojtárokról, de nem kerülte el a figyelmét a kanászok „étrendje” sem, főzési szo­kása. A nádi pásztorkodás, halászás és madarászás té­makör talán azért is szere­pelt a néprajzi gyűjtőmunka programjában, mert a Nagy­berek különösen vonzotta Takáts Gyulát. A tájjal bő­vebben foglalkozott már a Pécsi Erzsébet Tudomány­egyetem Földrajzi Intézeté­ben, 1934-ben jelent meg ró­la dolgozata A somogyi Nagyberék címmel, melyben adatokat közölt a táj gaz­dagságáról és településföld - najzárói. Hogy mennyire a szívéhez nőtt ez a vidék, csupán emlékeztetni szeret­nélek az olvasót arra, hogy nemrégiben ismét bejárta Nagyberek szépségeit, hogy lapunkban megemlékezzen róla A múzeum gondozásában megjelent Somogyi pásztor­világ című kötetért nemcsak azoknak a figyelmébe ajánl­juk, akik a néprajz iránt érdeklődnék, hanem azok számára is hasznos olvasni­valót kínál, akik a költő lí­rájához kívánnak „hozzáol­vasni”, hogy még közelebb összességében kedvező változást hozott a veszélyez­tetett műemléki kastélyok és középületek megmentésére központi támogatással indí­tott program. Az elmúlt öt év mérlegéről készített je­lentést megtárgyalta és elfo­gadta a kormány gazdasági bizottsága, a munkák továb­bi támogatásáról hozott GB- határozatot pedig csütörtöki ütésén megerősítette a Mi­nisztertanács. A program kezdetekor a védett kastélyállomány 29 százaléka a pusztulás szélén állt, mert kezelőik elhanya­golták és műemléki értékük­höz métatlan célokra — egyébek között irodai, gaz­dasági és tárolási feladatok­ra — használták az épülete­ket. Pusztulás fenyegette a védett épületeknek azt a to­vábbi 7 százalékát is, amely gazdátlanul, üresen állt. A legsürgősebb állagvédelmi és szerfcezetfelújítási mun­kákra, valamint a legfonto­sabb helyreállításokra nyúj­tott központi támogatás ösz­tönözte a megyei és helyi erők összefogását, erőforrá­saik felhasználását e műem­lékek védelmére. Az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség ebben az időszakban közpon­ti forrásból 190 millió forint­tal támogatta ezeket a mun­kálatokat, amelyek az épü­letek jóval szélesebb körére terjedtek ki a korábban szá­mítottnál. így a program in­dításakor előirányzott 72 műemlékfcastóly és középü­let helyett 117 épület meg­mentését segítették elő. A megfelelő célú hasznosítás­hoz és a teljes helyreállítás­hoz az Állami Fejlesztési Bank is teljesen, vagy rész­ben vissza nem térítendő támogatást nyújtott. A múlt év végéig 21 védett kastély és középület rekonst­rukciójára kötött szerződést a helyreállítást és hasznosí­tást vállaló partnerekkel, akik így 77 millió forint tá­mogatáshoz jutottak. A központi támogatás ré­vén sok vállalat, intézmény, sőt magánvállalkozó is be­kapcsolódott e védett épüle­tek helyreállításéba: és hasz­nosításába. A program alapján a múlt év végéig 14 épületet állítot­tak helyre, s az idén továb­bi kilenc műemlék teljes fel­újításával számolnak. A felmérések szerint a kastélyprogramba bevont csaknem 120 épületből mint­egy 40-40 szolgál majd kul­turális, illetve idegenforgal­mi, 18 -oktatási célokat, a többinél pedig az állagmeg­óvást követően döntik el a hasznosítás módját. Ezeknek a patinás épületeknek a helyreállítása többéves fel­adat, mert a munkák nagy szakértelmet, rendkívüli gondosságot igényelnek, s gyakran a helyreállítási ter­vet is meg kell változtatni a feltárás közben felfedezett jelentős építészettörténeti, művészettörténeti leletek megmentése és bemutatása érdekében. Az eddig átadott épületek közül kulturális központként hasznosítják a solti Vécsey-kastélyt, a nagy­cenki Széchenyi-kastélyt és a bajai zsinagógát; idegen- forgalmi központot rendez­tek be a gálosfai Festetich- kastélyban; oktatási közpon­tot a dábasd Halász Móric kúriában, a seregélyesi Zi- chy-ikastélyban, a vaseger- szegi Markusovszky-kas­tély ban, ez utóbbit egyúttal vállalati üdülőként is hasz­nosítják. Panzióként szol­gál például Vádhartyánban a Rudnay; Sitkén a Nagy Pál kastély, Bük községben a Nagy Pál-kúria. Az idén befejeződő munkák között szerepel a szentgotthárdi Magtár templom, az egri Kispréposti palota, a vasszé- csényi Ó-Ebergényi kastély és a Pácini-kastély. A kastélyprogram folytató­dik, s a munkák végrehaj­tásának fontos szakasza a VII. ötéves tervidőszak, amelyben az eddig megkez­dett állagmegóvási munkák nagy része befejeződhet. En­nek érdekében döntött úgy a gazdasági bizottság, hogy a tervidőszak hátralévő sza­kaszában az eddigi évi 50- ről 60 millió forintra növe­lik a veszélyeztetett kasté­lyok és középületek legsür­gősebb felújítási munkáihoz nyújtott állami támogatást. A szüret és a búcsúk he­teiben a hétvégek különösen gazdagok eseményekben, programokban. A szőlőhe­gyeken a szorgos munkával jól megfér a vidámság is. Lábodiól kaptuk a hírt, hogy vasárnap a művelődé­si házban búcsúi bált ren­deznek, közreműködik a ka­posvári Nostra együttes, A hétvége másik nagy­szabású rendezvényének ígérkezik Kaposváron a kis­iparosok és magánkereske­dők megyei találkozója és vására vasárnap a cseri parkban. Játékos sportve­télkedők, modellező bemu­tató, díszállatkiállítás, kira­kodóvásár tarkítja a prog­ramot. Reggel kilenc’ órától vásárolhatunk itt búcsúfiát. A mai nap kiemelkedő eseménye lesz Marcaliban a helytörténeti múzeumban a Lengyel-emlékszoba meg­nyitásai, a város szülöttének emlékére készített szobor avatása, illetve a második alkalommal megrendezésre kerülő tudományos tanács­kozás, melyen Lengyel Jó­zsef munkásságának legfon­tosabb állomásait tekintik át az előadók. Kaposváron a Kilián Vá­rosi Művelődési Központban tini-diszkót rendeznek szom­baton 15, illetve 19 órakor. Itt tekinthető meg tegnaptól Szőke György kiállítása. (Képünkön.) A Laitinca mű­velődési központban pedig hétfőn nyitják meg Erényi Lajos grafika kiállítását. Megnyitó 16 órakor. Barcson a Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsá­gi Központban vasárnap if­júsági bált tartanak a köz­kedvelt Pay együttes közre­működésével. A helyi Drá­va múzeumban vasárnap zárul a Boczátn Béla hang­szerkészítő mester gyűjte­ményéből rendezett bemu­tató, illetve a barcsi sport klub hetvenöt évét bemuta­tó kiállítás. Somogyudvanhelyein is ké­szülnek a búcsúi bálra; a művelődési házban vasár­nap ropják a táncos kedvű­ek. Nagyatádon a Gábor An­dor Művelődési Központban szombaton diszkó várja a fiatalokat. A nyugdíjasok bodvicai klubjában érdekes eseménynek ígénkzeik hét­főn a felolvasó est. Arany János Toldi estéjével, ismer­kedhetnék meg a klub tag­jai. Ha az időjárás kedvező lesz, érdemes a turisztikára is gondolni. Fölkészülhetünk a kaposvári Kinizsi termé­szetbarát egyesület túrájára, mely Kárász, Köblény, Ma- gyaregregy, Márévára útvo­nalon vezet. Érdeklődni az Édosz Művelődési Házban Lehet. A közkedvelt Donald ka­csa jelenik meg a vásznon a kaposvári Helyőrségi Műve­lődési Otthonban szombat délelőtt 10 órakor rende­zendő filmvetítésen, melyet díjtalanul tekinthetnek meg az apróságok. Könyvtári mozóképernyő címmel sorozatot szervezett a kaposvári városi könyv­tár. Az ötvenes évek film­sikereiből tizenötöt mutat­nak be hétfőnként. 15-én a Tóparti látomást vetítik, a főszerepben Jávor Pált, Tod- nay Klárit és Simor Erzsit láthatjuk. A filmet 18.30- kor kezdik vetíteni. Borús időben mindig töb­ben érd öklödnek a képző- művészeti kiállítások iránt. Kaposváron a Somogyi Képtárban a déL-alfalidi képzőművészek tárlata lát­ható. A megyei múezum épületében a napokban nyílt meg Fodor-Lengyel Zoltán grafikus kiállítása. A fazekaskorongtól a fehérhímzésig LerKöZi hoz. Horányi Barna A zamárdi porta ápolt kertje, viruló rózsabokraí között fogadott bennünket Kosztar Józsejné. Az asz- szony ajkán leheletnyi rúzs csillogott, s a divatos szem­üveg mögött jókedv* mo­solygó vidámság bujkált. A szobáiba lépve tekintetünk szinte rátapadt a ritkán lát­ható, gyönyörű bútorra, amely szépségével^ hatalmas tükreivel uralja a helyisé­get. — Családi bútordarabok, ebédlőszekrények — magya­rázta. — Neoromán stílusú; legalábbis olyan hangulatot áraszt. Népművészeti kiállításo­kon, zsűrizések alkalmával már sokszor hallottuk Kosz­tár Józsefeié nevét. Keze- munkáját számos leheletfi­nom hímzés, arany-fehér csoda dicséri. Lakását még­sem zsúfolja tele alkotásai­val, itt-ott látható csak a kedves darabokból néhány. A sarokban' szövő szék áld, türelmesen várja ördöngős •kezű gazdáját, A kézimunkázás, a hímzés szeretetéig, addig míg e ki­tartó munkát követelő tevé­kenység önkéntes rabjává lett, hosszú út vezetett. Így beszélt erről: — Dombóváron jártam is­kolába, s rajztanámőrn — embersége és szaktudása is emlékezetes — plántálta be­lém a népművészet szerete- tét. A kézimunkázás nem volt kedvenc időtöltésem; a kötelező hímzéseket mindig édesanyám készítette el. Vi­szont remekül tornáztam, és a rajzot is szerettem. Így lettem rajztanár. Hogy és zen dolgozott már, amikor a helyi kályhásmes- tar megtanította korongozni. ligy a népművészet újabb ágával került közelebbi kapcsolatba. Akkor még nem bököd tem a tűt. Amikor a népművé­szeti szalkkörvezetők orszá­gos tanfolyamára küldtek, hímzőkkel kerültem egy szobába, s ez tett rám olyan hatást, hogy a következő összejövetelre már én is ké­zimunkával érkeztem. — Harsányan ki is nevet­ték — tette hozzá — enyhe fintorral. — Bizonyára bor­zasztó volt. De az elméleti foglalkozásokat ettől kezdve — 1959-et írtak — a kézi- munkásokkal ültem végig, így ^vedlettem át” rajzta­nárból a népművészetek ra­jongójává'. Tolna megyében később népművészeti szakreferens lett, majd pedig Tamásiban művelődési osztályvezető,. — 1969-ben költöztünk Za- márdiba, itt a nevelőotthon helyettes igazgatója lettem, majd az általános iskolában rajztanár. Ezekben az évek­ben volt néhány tünemé­nyes gyermekgárdám; hí­meztünk, szőttünk, fontunk, gyöngyöt fűztünk. A megyei szakkörvezetők kategóriaszerző tanfolyamá­nak szakmai szervezője volt. Milyen céllal indították ezt • .a továbbiképzést ? alkotók felzárkózhassanak az országos színvonalhoz. Hasonló céllal és tematiká­ival Veszprémben is vezet­tem tanfolyamot. Az 1960-as évek közepétől szinte egymást követték az elismerések, jutalmak, arany- plakettek. Számos népmű­vészeti kiállításon lett első díjas; 1968-ban miniszteri dicséretet kapott, most au­gusztus 20-án a megyei ta­nács közművelődési díját vette át. — Melyek a legközelebbi tervei? — Nemrég alakítottunk egy népművészeti stúdiót, ott a népművészet minden ága képviselve van. Jövőre az országos amatőr kiállí­tásra egy jellegzetes somo­eredményit talán egyszer könyvben foglaljuk össze. — A kiállításokon Kosztár Józsefeié neve fölött több­nyire úgynevezet történeti textíliákat láttunk. Szolid szépségük vagy valamilyen más dk miatt választja eze­ket? — A fehér hímzéseket szeretem, de ez nem jelenti azt, hogy mással ,nem fogr lalkozom. A vásárhelyi az egyetlen színes hímzés, ami meleg pasztellszínei, gyapjú­anyaga miatt tetszik. — Alkotásai saját terve- zésűek. Hol gyűjti az eredeti motívumokat ? — Tervezéskor ismerni kell a tájegység népművészeti gyökereit. Tudni kell azt is, hogy egyes motívumok mit jelképeznél* Múzeumokban — 1977-ben kezdtük, azóta gyi tájegysége, Törökkop­és templomokban i s gya;k­három csoport végzett: két pémy vidékének bemutató­ran láthatók szinte páratla­hímző és egy szövő. Előadá­sáho; : gyűjtünk anyagot. Cé­inul szép hímzések. A mim­sokat, gyakorlati foglalkozá­sokat szerveztünk. A cél az hunk, mogy hogy valamennyi so- ri tájegység népművé­tálkát kezdettől én az alapanyagra... rajzoliom volt. hogy az egyéni amatőr szeté t körvonalazzuk; a vég­Tamási Rita Somogyi orvosnapok kutatási eredmények a gyógyítás szolgálatában Á MINISZTERTANÁCS MEGTÁRGYALTA A kastélyprogram HÉTVÉGI jfájolÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom