Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-12 / 189. szám

1986. augusztus 12., kedd Somogyi Néplap 5 Arcok a nemzetközi versenyről (balról jobbra): Bernice Schwartz (USA), Pei Lin (Kínai Népköztársaság), Philip Jones (Nagy-Britannia), Hans Timm (NSZK) SZÉLES KÖRŰ ELISMERÉST ARATOTT A „BARCSI MODELL” Fesztiválvárosok-tapasztalatcsere induló Savania őszi fesztivá­Augusztus eleje óta fiatal rézfúvósok népesítik be Bar­csot. A Dráva-parti város­ban. alig akad olyan zug, ahol ne próbálna, hangolna vagy épp koncertezne vala­ki. A rézfúvós kamarazenei fesztivál első napján égy kissé csendesebb program is helyet kapott. A nemrégiben megalakult Fesztiválvárosok Szövetsége, mely évente két alkalommal tanácskozik, ez­úttal Barcson gyűlt össze ta­pasztalatcserére. A találko­zón részt vett dr. Németh Jenő barcsi tanácselmölk, va­lamint dr. Király György, a városi pártbizottság titkára. A fesztiválvárosi szervezők mellett itt volt sok fontos országos kulturális intéz­mény képviselője. A beszélgetés első részé­ben a barcsi fesztivál ered­ményeiről, további lehető­ségeiről esett szó. Dr. Né­meth Jenő ismertetője végién így összegezte a nemzetközi fesztivál érdemeit: a lakos­ságot a kultúrához, a köz­reműködő intézményeket pe­dig a magas követelmények­hez szoktatja. Bauer Vendel zeneiskolai igazgató a ren­dezvény történetét tekintet­te át, az 1979-as középisko­lai tábortól kezdve a mai nagyszabású rendezvényso­rozatig. Az Interkoncert Fesztiváliroda vezetője, Kle- nyánszky Tamás hangsú­lyozta a nemzetközi kapcso­latok decentralizálásának szükségességét. A barcsi dí­jak színvonalát bizonyítja, hogy az 1982-es és 1984-es itteni versenyek győztesei el­ső, illetve harmadik helye­zést értek el Franciaország­ban, a Maurice Andre zenei versenyen. További hozzászólók mél­tatták a Dráva-menti ren­dezvényt, melyet a szakmai igényesség és a jó szerve­zés példájaként röviden csak „barcsi modeH”-fcént emle­gették. A fesztivál, egyelőre fakultatív, de rövidesen kö­telező nyári gyakorlatként kiegészíti a közép- és felső­fokú zeneoktatást — mondta Körber Tivadarné, a Műve­lődési Minisztérium mun­katársa. A Triál kereskedel­mi vállalat hanigszerosztályá- nak vezetője, Végső Béláné arról számolt be, hogy japán partnereik, a Yamaha cég képviselői hasznos igényfel­mérő munkát végezték a verseny ideje alatt. Ugyan­akkor a résztvevők örömmel fogadták a négymillió forint értékű kiállított kollekciót, melyn ek minden hangs zerét a helyszínen ki is próbálhat­ták. A külföldi vendégek is el­ismeréssel szóltak a „ma­gyar v á llallkozószeiil em ről ’ ’. Alexander Schischlik itteni tapasztalatait továbbviszi a Jeunesses Musicales nemzet­közi zenei táborainak ta­nácskozására. Camill Swin- nen, az UNESCO nemzetközi zenei tanácsának alelnöke szerint pedig, mivel ezt a területét eléggé mostohán kezeli a tanács, a rézfúvós kamarazenélés terén nemzet­közi jelentőségé is lehet a barcsi kezdeményezésnek. Ezután következett a fesz­ti válvárosok képviselőinek eszmecseréje. Minden város­nak sajátos gondjai vannak, az együttgondolkodás, az egy helyen, már bemutatott műsorok felújítása és cseré­je azonban jó programlbőví- tési lehetőség lenne vala­mennyiünk számára. Hor­váth Mihály a szegedi sza­badtéri . játékokról adott helyzetjelentést, Kovács László a soproni ünnepi he­tekről. a felújított barlang­színházról számolt be. Szom­bathely és Kőszeg a most Ion a határ.menti helyzetből adódó sajátosságokat igyek­szik kihasználni, a kultúrát az idegenforgalommal össze­kapcsolni — mondta Zsárn- hoki Árpád, Vas megye kép­viselője. Tóth János Pest megyéből többek között a szentendrei nyári színház kö­rül zajló vitáról szólt, arról, hogy az intim környezet a jövőben inttmebb műfajokat követel. Kürt János a pécsi nyári színpad képviseleté­ben az anyagi helyzet rom­lásával párhuzamosan a cserekapcsolatok fontosságát hangsúlyozta. Végül az országos .intéz­mények vezetői szóltak. Orosz László, a Nemzetközi Koneertigazgatóság igazga- tójő egy közösen létrehozan­dó, külföldre is utaztatható operett műsor tervét emlí­tette meg. A tanácskozásnak pedig szinte mottója lehetne llátki Andrásnak, az Orszá­gos Filharmónia igazgatójá­nak a hozzászólása: keve­sebb fesztivált és több hét­köznapot! — Azaz, minél több koncert, minél több em­berhez jusson el a jövőben. Tersztyánszky Krisztina Lakótársak 1 9. A kőműves érezte, a kér­dés nem más, mint burkolt felhívás, majdnemhoigy .kö­vetelés arra vonatkozóan, hogy fizessen egy — netán kettő, vagy még több! — italt ennek a bizonytalan létű embernek. Viszont azt is meg kell adni, egy pofá­ra valóra valóban rászolgált, ha mással nem is, a múlt­kori flancos. nedű odakíiná- lásával, hogy a babája pe­reputtyánál történt beaján- lásról ne is essék szó. Rásandított oldalról. — Aztán mit in.n.a maga? — kérdezte leereszkedőn. — Azt hiszem, ilyen me­legben egy sör mindkettőnk­nek jólesne. — Nem bánom, befordul­hatunk a restibe. A vasútállomás végénél voltak, mellettük tépett szár­nyú kiscsdbék próbáltak riadtan átrepülni a fehérre meszelt kőkerítés túloldalá­ra. Bakos Áron megtorpant. — Inkább egy kellemes drinkbárt ajánlanék — mondta. — Itt .található a közeliben, -a választék bőséges, a kiszolgálás udvarias. Kőporral hintett úton lép­kedtek, a járdát kétoldalt enyhe lejtésű árok szegé­lyezte, a kertekből frissen nyírt gyep illata áradt, néhol öntözőberendezés perme­tezte könbe a vizet. — Némelyik dolgozónak az egész vagyona a nyaraló­jában fekszik — jegyezte meg a kőműves, az egyik erődítményhez hasonló épü­let előtt. — Naiv lélek maga Dénes úr — mondta Bakos Áron. — M.it gondol, ennek a villának nincs meg a párja valame­lyik nagyváros zöldövezeté­ben? — Mit irigykedik? — mor­dult rá a kőműves. — Aki dolgozik manapság, az viszi is valamire. Nem úgy, mint egyesek... , A fiatalember egy ideig némán nézte a kőműves szé­les arcált, dülledt borjúsze­mét. — Az értelmiségiekre cé­loz? — kérdezte kis mosoly- lyatl — Vagy a kétkezi mun­kásókra? A havi fizetésből élőkre? Jól mondom, Dénes úr? M.i előtt a kőműves vála­szolhatott volna, befordultak egy nyitott kapun, s élen Bakos Áronnal, a napernyők­től tarkálló terasz felé vet­ték az irányt. Az ernyők alatt 'kicsiny asztalok, színes vá­szonnal bevont ülőkék vol­taik, melyek kukább napozó- ágyaiknak tűntek. A kőműves beledőlt a$ egyik ülőalkalmatosságba — az alkotmány jókorát nyek­kent. Fészkelődött. de seho­gyan sem tudott kényelembe helyezkedni. Bakos Áron ke­resztibe vetett lábbal, szája szögletében enyhe mosollyal figyelte; csak a felszolgáló- lány érkezése zökkentette ki szórakozásából. — Isznak valamit? — kér­dezte únottan. Tizenhat éves lehetett, szemöldöke helyén félkör alakú festés, ajkán gyöngy- házfényű rúzs. Rövid tenisz- szoknyát és fürdőruhafelsőt viselt. —• Világos, van? — kapta fel a fejét a kőműves. — Mit akar? — meredt rá a lány. — Sör! — A kőműves hangja támadóan zengett. — Világos sör. Az van? — Kizárólag importsörrel szolgálhatunk — mondta a lány. — Goid Fassl, Rei- ninghaus, Gösser — sorolta. — Meg dobozos Amster ... — Amsteiji kérünk, tündér — szólt közbe Balkos Áron. — Kettőt. A kőműves megkérdezte: • — Mennyibe kerül az a doboz? — Hatvan forint darabja — felelte a lány. — Mennyi? — ámult a kőműves. Homlokán össze- rándult a bőr. — Van képük hatvan forintot kérni fél in­ter sörért? Micsoda szabad­'rablás ez?! — Három és fél deciért — vágta oda a lány. — Hozza csak, szaporán — sürgette Bakos Áron, majd a kőműveshez fordult: — Ne aggódjon, Dénes úr. tt ér, fizetek. A kőműves fanyalogva kor­tyolta az italt, noha ízlett neki. Amikor Bakos Áron a harmadik kört rendelte, ki­fakadt: — Mondja, honnan a franoból van magának erre pénze?! — Baráti kölcsönökből, ki­sebb üzleti manőverekből... Miért érdekli? — És azokat a kölcsönöket miiből fogja megadni? —kí­váncsiskodott tovább a kő­műves. — Hosszú még a nyár! Délutánra járt az idő, mi­kor feltápászkodtak, hogy folytassák útjukat. —' Érzi ezt a kellemes bó­dulatot? — sóhajtott Bakos Áron. — Holmi gyengébb minőségű sör nyakalása után egész más érzése támad az embernek: telítettség, fej­fájás ... Különösen a maga által előnyben részesített „vi­lágosra” jellemző hatások. — Tudja, hány üveggel kaptunk volna ennyi pén­zért? — kérdezte a kőműves. (Folytatjuk.) MAPR3AL-KONGRESSZUS Kádár János levele A tanácskozáson a Magyar Népköztársaság kormánya nevében Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese üdvözölte a világ minden táljáról érkezett orosz nyelv- és irodalomtanárókat. A világtalálkozót köszön­tötték a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt ve­zetői is. Borisz Sztűkalin is­mertette Mihail Gorbacsov- nak, az SZKP KB főtitkárá­nak a tanácskozáshoz inté­zett üdvözletét. „A világ fejlődésének je­lenkori tendenciái az egész földkerekség országainak és -népeinek konstruktív együtt­működését igénylik — írta többek között Mihail Gor­bacsov. — E kapcsolatok ki­alakításában a nyelvtanulás­nak különleges szerepe van. Jó példa erre az orosz nyelv. Más nyelvekkel együtt, szé­les körben használják a kü­lönböző országok közötti megértés és együttműködés érdekében, elősegíti a .köl­csönösen előnyös nemzetkö­zi gazdasági kapcsolatokat, jól szolgálja az egyenjogú­ság és a kölcsönös segítség elvein alapuló szocialista .gazdasági integrációt. Fontos szerepet játszik a tapaszta­latok, ismeretek gyors és gyümölcsöző cseréjében, a haladó kultúra fejlesztésé­ben. Kongresszusukra a béke évében kerül sor. A szovjet nép, amely aktívan;támogat­ja minden jóaakratú ember békeszerető törekvéseit és akcióit, büszke arra, hogy az orosz nyelvet a béke és a barátság nyelveként tartják számon, s hogy ezen a nyel­ven hangzott el az SZKP XXVII. kongresszusának szó­noki emelvényéről az átfogó nemzetközi biztonsági rend­szer létrehozására vonatko­zó felhívás. Világunknak szüksége van vailamennyi embernek a né­pék közötti bizalmat, -a sok­oldalú szellemi együttműkö­dést erősítő erőfeszítéseire. Kádár János, az MSZMP főtitkára ugyancsak levelet intézett a kongresszus részt­vevőihez : „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának. az . orosz nyelv és irodalom magyar barátai­nak nevében és a magam részéről tisztelettel üdvözlöm önöket, az Orosz nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetkö­zi Szövetsége VI. kongresz- szusának küldötteit, vala­mennyi kedves vendégünket. Nagy örömünkre szolgál, hotgy otthont adhatunk a vi­lág számos, országából ér­kezett russizisták nemzetkö­zi tanácskozásának. A nyelv tanulása és taní­tása fáradságos, kitartást követelő tevékenység, de jól megtérülő befektetés. En­gels már 1875-ben. meggyő­ződéssel vallotta: »Az orosz nyelv, meiy — mint a leg­erőteljesebb és leggazdagabb élő nyelvek egyike — mind önmagáért, mind az általa feltáruló irodalom kedvéért busásan megjutalmazza a tanulmányozására fordított fáradságot...« Nem szorul külön bizonyításra, hogy e meggyőződést ma már sok országbán, sokan vallják magúikénak. Számunkra, magyarok szá­mára az orosz nyel.v köz­vetíti a baráti szovjet nép politikai, tudományos ered­ményeit és gazdag kultúrá­ját, s egyben . segíti, hogy saját értékeink eljussanak a szovjet emberekhez, s e vi­lágnyelv révén széles kör­ben terjedjenek. A szocia­lista átalakulás kedvező fel­tételeket teremtett hazánk­ban a tömeges nyelvtanu­láshoz, s ma már százezrek értenék, beszélnek oroszul. Társadalmunk, kultúránk nagy értékének tartjuk ezt. Elisimerés illeti mindazokat, akik hivatásuknak tekintik az orosz nyelv- és irodalom tanítását, és tevékenységük­kel segítik kultúránk gazda­gítását. Az Orosz Nyelv- és Iroda­lomtanárok Nemzetközi Szö­vetsége fontos és hasznos küldetést tölt be. A nemzet­közi együttműködés szerve­zésével szinte a világ min­den táján segíti az orosz nyelvoktatás fejlesztését, a klasszikus orosz és a mai szovjet kultúra terjesztését. E tevékenysége fontos hoz­zájárulás á népek közötti megértés^ barátság és együtt­működés elmélyítéséhez. Meggyőződésem, hogy ta­nácskozásuk az új tudomá­nyos eredmények, a jó mód­szerek, a hasznos tapasztala­tok közkiinccsé tételével elő­mozdítja a nemzetközi szö­vetség nemes céljainak va­lóra váltását. Eredményes, jó munkát kívánok a kong­resszusnak, s kívánom azit is,, hogy a tisztelt küldötteik, vendégeink érezzék jól ma­gukat hazánkban.” A plenáris ülés ezután Vi- talij Kosztomarov, a MAPR- JAL főtitkára tartott elő­adást. A kongresszus ma szekció­ülésekkel folytatja munká­ját. Fiatal történészek táborban Fiatal történészeknek kez­dődött tábor hétfőn Bala­toni enyvesen. Az idén első allkal, ómmal hagyományte­remtő szándékkal megrende­zett regionális találkozón a 83 résztvevő, Somogy, Za!.a, B'aranya és Tolna megyék 35. évüket még be nem töl­tött amatőr történészei, egyetemi hallgatók és külön­böző intézmények tudomá­nyos munkatársai, neves szakemberek előadásait hall­gatják meg. A .péntekig tar­tó táborozáson alkalom nyí­lik arra, hogy a legjobban felkészült kutatók beszá­moljanak munkájuk eredmé­nyeiről. és egyeztessék tevé­kenységüket a rokon terü­leteken munkálkodókkal. Az előadásokat konzultációk követik, amelyeken a részt­vevők többek között a kisál­lamok történelmi szerepével, hazánk nemzetközi viszo­nyaival foglalkoznak, és szóba kerülnek mezőgazda­ságtörténeti témák is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom