Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
1986. augusztus 9., szombat 5 ISMÉT A SZÜLŐFÖLDÖN Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A Németh József tárlata r •» % >.? • i-j}' >.<*>■ >.f Megyénk szülötte, Németh József majd két évitizede, 1967-fben, állátott ki utoljára Kaposváron. Most egy szerencsés összefogás tette lehetővé, hogy a legutóbbi húsz évben készült jelentősebb alkotáséiban gyönyörködhessen a kaposvári közönség: a Műcsarnoknak, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumnak és a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának együttműködésével összeáll t az a — legnagyobb részében köztulajdonban lévő alkotásokból álló — kollekció, amely most — az Ernst Múzeum és Vásárhely után — a Somogyi Képtárban látható. A tárlat egyik korai, 1968- ban készült képével kapcso- , latban (Lány és bivaly) érdemes idézni az alkotó szavait: „Ennek a képnek nagyon örülök, mert ezt biztosan nem festette meg senki más, még csak hasonlót sem. Ez tulajdonképpen modell után készült. No nem úgy, hogy közvetlenül lerajzoltam volna, de láttam. Ha csak ezért mentem volna az. Alföldre, már megérte. Akkor ebbe béleéneztem az egész Alföldet, az egész ottlétemet. Hihetetlenül szürreálisnak hatott, egy lány ráült a bivaly hasára. Akik ismerik a bivalyt, tudhatják, hogy nagyon jámbor jószág, de nagyon vad is tud lenni. Láttam már bivalyokat vágtázni is. De ezt a jelenetet így nem láttam, csak egyszer. Olyan csodálatos nyugalom és nemes tisztaság volt benne. Az állat, az ember és a természet döbbenetes egységet alkotott. Ez fogott meg, ott láttam meg az Alföld lényegét; nem abban, hogy milyen magas a horizont. így tudtam beleérezni az Alföldbe, abba, ami kimondottan rá jellemző: kicsit mediterrán, kicsit szikár ... Tíz évig váratott magára, amíg megcsináltam ezt a képet”. A képek sorát végignézve azonban láthatjuk,* hogy Németh József mem a klasszikus értelemben vett alföldi , festő, legalábbis nem úgy, ahogy a „vásárhelyi iskolához” tartozók. Tárgyválasz-. tása, témái sokkal általánosabbak, festésmódja, képalkotása pedig sakkal egyénibb. Látványsaerűségükben éppúgy jellemzőek lehetnek a Dunántúlra* mint választptt otthonára, az Alföldre. Témaválasztása, képi szimbolikája pedig abból az ősi, plebejusa paraszti népségből táplálkozik, ahol nem tesz különbséget a nehéz, egész embert kívánó mezei munkában a tájegység, a földrajzi környezet. Egyszerű ez a képi szimbólumrendszer, közérthető, nem afféle műRÁDIÓJEGYZET Tizenöt perc lelkiismeret Leány és bivaly * vészé magámmá tológia. Tehenek, lovak, birkák, mezei és erdei munkát végző emberek és a természet maga. Tehenes és lovas képei szánté kínálják az összehasonlítást Nagy Istvánnal. Az 1966-os Hóolvadás, ahol az olvadó hófoltok a tehenek szőrmintájában jelentkeznék, önkéntelenül átviszik szemünket és gondolatainkat a két évtizeddel később készült Tehenek a földeken című képre, amely bár festés- módijában, ecsetkezelésében egészen más, mégis gondolatilag szervesen következik az előzőből, és mindkettő mögött érezzük Nagy István erdélyi legelőkön- készült pasiztelljeit. A Bóbiskoló lovak is emlékezetünkbe idézheti a jeles erdélyi magyar mester kompozícióit, de Németh festői felfogása más, nem pusztán leíró, mint Nagy Istváné. Jó példaként idézhetjük fel ehhez a birkás képeit. Az öreg báránnyal érzelemteli, de példabeszédszerűen egyszerű kompozíció. A Bárányok és a Bemáth Aurél-te- remben kiállított Juhász az állatokkal való munkának állít művészi emléket, a Szövött faliképterv Szövött faliképterv (részlet) Lány fekete báránnyal az öregéhez hasonlóan tőmon- dategerű, de talán még erő- télj^§3)(b érzelmi kapcsolatot rögzít es közvetít. A képek gondos tanulmányozásakor felfedezhetjük,- hogy a művész milyen alaposan ismeri. a természetet, rácsok között osonó rókával A Köd című kép, a hófogó alighanem minden tíz éven aluli látogatónak Vuk-olt fogja eszébe juttatni — de próbáljuk a kép nézése közben valóságban átélni a téli ködöt! Az Ősz című festmény (szintén a Bernáth Aurél- teremben) a lombjait lassan vesztő erdőt oly nemes és mégis visszafogott színorgiával állítja elénk, hogy a természeti élményt szinte teljesen átéljük. És a madarak... A hódmezővásárhelyi házasság- kötő teremben készült gobelintervén Németh József szinte kvintesszenciáját adta korábbi kompozícióinak. A hatalmas vásznat nézve, amelyet nem tervként, hanem önálló műként is helytálló festménynek készített el, azonban a nézőnek először talán mégis a madarak tűnnek fel. A kép egésze alapvetően barátságos, megnyugtató, vidám hangvételű. De lehet, hogy ezt éppen a madarak keltik fel. A bal oldalon levő Subás madonna pulykapár, fölöttük a fiú kezéből kirepülő galamb és a fán ülő mátyás, a kissé szokatlanul nyugodt szarka, a zöld küllő, a harkály és a többi, ami bizonyosan szintén mind pontosan felismerhető, de az én ornitológiái ismereteim már nem terjednek odáig. Németh József most látható kiállítása jó áttekintést ad munkásságának utóbbi két évtizedéről, méltó anyaggal mutatkozik be egykori földijei előtt. Azók is jól megismerhetik művészetét, meleg szívű, emlberszerető egyéniségét, akik eddig nem találkoztak festményeivel. Pogány Gábor Rokonszenvvel figyelem azokat az embereket, akik a divat ellen dolgoznák. Szabatosabban fogalmazva talán úgy lenne pontos, hogy a divatról nem vesznek tudomást, végzik a saját munkájukat, mert úgy gondolják, hogy-a siker érdekében függetleníteniük kell magukat a minduntalan változó korparancstól. Ezek közé sorolom azokat a nyelvészeket is, akik hetente a rádió nagy- közönsége előtt számolnak be arról, hogyan áll nyelvi műveltségünk. A Magyarán szólva negyedórányi műsora pergő ritmusának köszönheti, hogy sok minden elhangzik benne, így bővíti a hallgató ismeretanyagát. Ügy látszik, hogy a század utolsó évtizedeiben egyre nagyobb szerepet kap a környezetvédelemmel foglalkozó megannyi kérdés, s e valóban közös ügyünkként számon tartott probléma mellett hajlamosak vagyunk arra, hogy megfeledkezzünk olyan fontos \ területekről, mint mondjuk a nyelvművelés. Pedig a nyelvi környezet- szennyezés is egyre nagyobb méreteket ölt. Igaz, emiatt nem járták a tereket, utcákat egyenruhás felügyelők bírságolási cédulákkal. Ebben az esetben nem is vezetne eredményre az ilyenféle szankció. Mostanában, úgy látom, nagyon gyakran írjuk ie, hogy tudati változásra lenne szükség. Bármennyire közhelyszerűnek látszik is ez a kitétel, mégis ezt kell megállapítanunk. A szép beszéd, vagyis törekvés a szabatos és szép beszédre, napjainkban csak nagyon kevesek nyelvhasználatában ismerhető föl. A Magyarán szólva egyik rovata, a Nyelvőrködés, mintha az egész műsor célját határozná meg. Nyelvészeink, miként a végvári vitézek, strázsák állnak, hogy erejük megfeszítésével tegyenek kísérletet a pongyola nyelvhasználtat megfékezésére. A túlerő olyannyira nyilvánvaló, hogy fáradozásukat rokonszenvvel kell szemlélni. Nemrégiben írók vitatkoztak egyik folyóiratunk fórumán arról, hogy vajon mennyi a mai magyar prózában az úgynevezett trágárság. Jó-e egyáltalán, hogy nyelvünknek eme alanta- sabbnak tartott rétege nyomtatásba kerül, így mintegy t örvény esi tődik. Elgondolkodtató annak a hozzászólónak a véleménye, aki azt mondta, hagy a való--, ság ábrázolására fölesküdött irodalom, ha hű akar lenni a valósághoz, márpedig ez kötelessége, akkor egy dialógusban olyan sokszor kellene élnie a trágársággal, hogy befogad hatatlanná tenné a szöveget. Tehát valahogy . nyelvünkben > is» .. a, VikgPSf'- nyebb ellenállás irányába ható mechanizmusok működ- Mek. Elvárni egy műsortól, ráadásul ilyen rövid időben, hogy gátat szabjon a megannyi káros jelenségnek, természetesen nem lehet. Ha már a műsoridőnél tartunk: talán nem lenne hátrányos és megoldhatatlan, hogy a mindenkori ismétlés helyett új műsor következzen. Nem biztos az sem, hogy ebbe a pár percbe szükséges belepréselná egy szópánbaj- nyi vetélkedőt. Bár igaz, hogy vetélkedő népként tartanak számon bennünket, ezt mégis meg kellene hagyni könnyedebb, kisebb felelősséget hordozó műsorok számára. Varga István Filharmóniai koncertek Kaposváron A következő évadban ismét rangos bérleti hangversenysorozatot hirdet Kaposváron az Országos Filharmónia. A koncertek helye ezúttal is a Latinca művelődési központ lesz, az előadások este fél nyoldkor kezdődnek. A sort november 17-én a Kaposvári' Szimfonikus Zenékar nyitja Ligeti András vezényletével. Szegedi Anikó zongoraművész közreműködésével Bach-, Liszt- és Haydn- darabokat adnak elő. December 11-én a budapesti vonósok látogatnak a megyeszékhelyre. Művészeti vezetőjük Botvay Károly. A több rövid zeneműből, dalból és operarésztótből összeállított programban Gallai Judit és Kertész Ottó gordonkaművészek is fellépnek. Romániai vendég, Ovidiu Bálán vezényli február 18- án a Pécsi Szimfonikus Zenekart. Silvesteri, Dvorak és Mendelssohn műveiből játszanak, gordonkán Koós Tamás működik közre. Ismét a kaposvári szimfonikusokat hallhatja a közönség április 27-én, ezúttal a Vikár Béla kórus társaságában — karigazgató Zákányi Zsolt —, Merényi György vezényletével. Ezen a koncerten több énekművész is színpadra lép, Szabadi Vilmos hegedűn, Konrád György pedig mélyhegedűin játszik. A sort május 19-én a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Debreceni Kodály kórus zárja, a karnagy Breitner Tamás. Ezen a koncerten ismét hallhatunk énekes szólistákat. A Kaposvári Állami Zeneiskolában megrendezendő kamarabérleti programban több külföldi vendégművész is helyet kapott. Az „A” sorozat keretében szeptember 29-én egy holland énekkar, a Pentacost Vocal Ensemble mutatkozik be a város közönségének. Műsorukon zsoltárok, Josquin, Lassus, Sweelinck és Glaches de Wert kórusművei szerepelnek. Február másodikén a zeneiskola tanárai adnak hangversenyt. A „B” sorozatban egy bolgár zongorista és egy jugoszláviai együttes lép a színpadra. December harmadikán lesz Bóján Vodenicsarov önálló estje, a Collegium Musicum Zagreb pedig március 11-én ad koncertet. A centenáriumi vitához A lap hasábjain a közelmúltban hárirnyüjaiommul Móricz Zsgimond Mezőgazdaság i Szakiközépiskola ünnepi készülődéséről, melyben a szakoktatás 100 évéről emléke- zünlí meg. Ügy gónicfoiom, hogy az iskola igazgatójának joga és kötelessége a múlthoz fűződő dokumentumok birtokában útjára indítani e tö-- rekivéseiket. Ezt célozta az általam készített iskolatörténet, amelynek múltbeli forrását dr. Molnár László főiskolai tanár a somogyi szakoktatás 90 évét félölelő monográfiája szolgáltatta, és a nálunk lévő dokumentumok, amelyek 100 évre visszamenően elénk sorakoztatják a tanárokat és a tanulókat a földmívesiskolában, a téli gazdasági iskolában, és a középiskolában. ' Dr. Király István történész állításait, amelyek az utódlás jogosságát vitatják, dr. Molnár László megválaszolta. A végleges döntést azonban a Minisztertanács hozta meg azzal, hogy hozzájárult az ünnepség megrendezéséhez. A fentiek alapján Király István állításai a kontinuitást illetően alapvetően tévesek. Tehát történelemhamisításról — mint ahogy a szerző írta •— szó sem lehet. Az ünnepélyre tehát készülünk, amelyet október végén vagy november elején tartunk meg. Ünnepe lesz ez a szakoktatásnak, melynek irányítóitól mindig olyan támogatást és körülményeket élveztünk, hogy öröm volt itt tanulni és tanítani. Ünnepe lesz iskolánknak is, hiszen az oklevél rangot ad. Találkozóra hívjuk volt hallgatóinkat, akiknek többsége hazánk mezőgazdaságában szolgálja az élelmiszer- ellátás ügyét. Meghívjuk a korábban iskolánkban tanító tanárokat is. Gondolom, e tények eldöntik azt a feltétlen követelményt is, hogy a tanulóknak mindig az igazat keli mondani és soha nem hazudni. Ezt vallottam 36 éves tanári pályafutásom alatt, és erre neveltem az ifjúságot. Beregszászi Ilona, a Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakrközépiskola igazgatója
