Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-08 / 186. szám
2 Somogyi Néplap 1986. augusztus 8., péntek Alelnöki látogatás — baklövésekkel A problémák hetekkel ezelőtt kezdődtek, amikor a Bush alelnök közel-keleti látogatását előkészítő csoport leült .tárgyalni jordá- niaii vendéglátóival. A csoport tagjai azt kérték, hogy az alelinoköt, diplomáciai kíséretét, a titikosszoiigádat embereit és a kísérő újságírókat hélíkopiteren szállítsák egy olyan katonai támaszpontra, amely Jordánia, Izrael és Szíria határán fekszik. A jordániiaiak tiltakoztak, mondván, hogy kis légi erejűiknek nincs él ég helikoptere ennyi személy számára. Bush egyik embere ekkor azt javasolta a jordá- niaiaknak: ha nincs elég helikopterük, kölcsönözzenek a jobban felszerelt izraeli légierőitől. A jordániaiak — írja a lap — enyhén szólva meglepődtek. Jordánia jogilag hadiáilapotbain van Izraellel az 1967-es háború • óta. A helikopterügy különösen aizért volt kínos, mert amikor Husszein király tavasz- szail az Egyesült Államokban járt, a jordéniaiiak kérték, hogy a királyt helikopter szállítsa New England egyik iskolájából a másikba, s a Reagan-kormányzat visszautasította a kérést. A Bus'h-iátogatás — mondják amerikai diplomaták — inkább sajtóesemény volt, mint diplomácia kezdeményezés. A látogatást legalább részben előzetes reklámhadjáratnak szánták, Bush 1988. évi republikánus elnökjelölti kampánya számára. Az alelinök izraeli látogatása során nem kevesebb, mint 35 úgynevezett „fotólehetőségre” került sor. Ez a fehér házi zsargon szerint olyan alkalom, amikor fényképezni lehet az alelnö- köt. kérdést azonban nem intézhetnek hozzá. Jól értesült amerikai hivatalos személyiségek szerint az arab világban tett egész látogatást úgy rendezték meg, hogy jó kameralehetőségeket teremtsenek Bush részére, így póldáúl az áléinak emberei azt követelték, hogy útjának minden állomásán tevéket vonultassanak föl, holott Jordániában ritkán látni tevéket, legfeljebb az ország elhagyott vidékein. Egy másik alelnöki megbízott azt javasolta, hogy a jordániai katonazenekar fehér egyenruháját vörösre cseréljék, mert így majd jobbam fest a képen. A jordániai 'katonazenekar a hadsereg egyik büszkesége s a kormány meg is tagadta az amerikai követelés, teljesítését. A legnagyobb baklövést az előkészítő bizottság akkor követte el, amikor Bush látogatást tett azon a katonai támaszponton, amelyről átlátni az Izrael által elfoglalt Golan fennsíkra. Azt kívánták, hogy a jor- dán hadsereg rendezzen hadgyakorlatot, s így fényképeket lehessen készíteni robogó harckocsikról és tü- zelőállást elfoglalt lovegek- ről, mialatt az alelnök figyeli a manővert. Az amerikai nagykövetség megvétózta ezt a kívánságot, miután a jordániaiak tiltakoztak. Ilyen hadgyakorlatot ugyanis, mondták, mind az izraeliek, mind az stíriaiak félreérthetnének, sőt esetleg komoly összetűzéseikre kerülhetne sor. Bush propagandistái azt akarták, hogy olyan fényképek is készüljenek az alel- nökről, amelyeken látszik, hogy távcsővel szemlélti az „ellenséges területet”. A külügyminisztérium képviselői ezt nem engedték, mert a szóban forgó „ellenséges terület” Izrael lett volna. Kolumbia állóvíz Ritka gyors és látványos választ kapott Kolumbia új államfője az ország leghir- hedtebb gerillaszervezetétől. Virgilio iBarco, akit nemrégiben meglepően nagy szavazataránnyal választottak meg a dél-amerikai állam elnökévé, beiktatása előtt sajtóértekezletet tartott, s ezen hangsúlyozta, hogy fő feladatának a hatalom ellen harcoló gerillákkal való leszámolást tekinti. A reagálásra nem kellett sokáig várnia: néhány órával később az M—19 elnevezésű illegális fegyveres szervezet emberei rajtaütésszerűen megrohamoztak egy kisvárost, nem messze a fővárostól, Bogotától. A gerillák megszállták w települést, lelőtték a rendőrfőnököt, majd amikor a hadsereg vezetése sietősen katonákat küldött ellenük, visszavonultak a hegyekbe. Akciójukkal nyilvánvalóan azt akarták megmutatni, hogy nem lehet őket leírni, erejük és mozgékonyságuk lehetővé teszi, hogy újabb és újabb látványos akciókkal jelezzék harcuk folytatódását. Tehát — sugallta a minapi akció — jobb lenne, ha az új elnök inkább tárgyalni próbálna velük, s más gerillamozgalmakkal egy békés megegyezésről. De hát Kolumbiában — legalábbis az elnök nyilatkozata szerint — az inga ismét inkább visszalendülőben van. Ugyanis az előző államfő az utóbbi négy évben maga kezdeményezte a megbékélést a különböző gerillaszervezetekkel, amelyek jó évtizede igen keményen küzdenek a mindenkori hatalom ellen. Betancur, a most távozott elnök amnesztiarendelettel, fegyverszünettel vélte leküzdhetőnek az erőszak Kolumbiát hosszú éveken át rettegésben tartó hullámát. Nem is hatástalanul, hiszen az egyik legnagyobb baloldali nézetű gerillaszervezet, a FARC el is fogadta a békejobbot, s választásokra pártot alakított, mintegy ezzel is befejezettnek nyilvánítva a háborúskodást. A katonai vezetők azonban láthatóan nem akarnak megbékélést a baloldali szervezetekkel. Egymás után történtek provokációk a legális életbe visszatért gerillák ellen. Ennek hatására a leginkább szélsőséges, anarchista vezetésű M—19 folytatja a fegyveres harcot. K. A. Terroristák az MSZK-ban A hatalmas limuzint egyszerűen a:z út szélére vágta a robbanás, amely olyan erejű és koncentrált volt, hogy a benne ülő ké; embernek nem lehetett esélye a megmenekülésre. A merénylők rendkívüli precizitással abban a századmásod- percben robbantottak, amikor az autó orra elhaladt a kőrisfa mellett, amelyre a pokolgépet szerelték. A testőrök öt-hat méterrel hátrébb jövő autójának már csak a szélvédői törtek be. Ez a hajszálpontos tervezés és végrehajtás, valamint a legfejlettebb robbantás- techniikai eszközök felhasználása jellemzi a nyugatnémet szélsőbaloldali terrorizmus élosztagánalk számító, úgynevezett Vörös Hadsereg Frakció (nevezzük eztán a közismert német rövidítéssel RAF-.mak) újabb akcióit. Az imént említett merényletet az idén nyáron hajtották végre Münchenben. Az áldozatok: Kari Heinz Bec- kurts 56 éves atomfizikus, a Siemens maimmutvállalat egyik vezetője, a technológiai ügyék (katonai téren is) egyik legismertebb szakértője az NSZK-ban, és sofőrje. Az elmúlt 18 esztendőben a terroristák három vagy négy nemzedéke intézett támadásit az állam és a társadalom ellen. A müncheni merénylet indokolttá teszi, ..hogy a kezdeteiktől felidézzük a RAF történetét. 1968 áprilisában kigyulladt két frankfurti nagyáruház. A rendőrség azonnal megállapította, hogy gyújtogatás történt, s a nyomozás során rövidesen elfogták Andreas Baadert, az akkor 25 esztendős egyetemistát. Társával, élettáirsával Gud- run Ennslinnel, ők az első szélsőbaloldali terrorakció végreha.j tói. Mindkettőj ükét a hatvanas évek diáklázadásainak sikertelensége indította a „tettre”, azaz a fegyveres harcra a tőkés társadalom ellen, „Néhány tucat harcos, aki valóban cselekszik, nem pedig vég nélküli vitákat folytat, alapjában megváltoztathatja a politikai színteret” — fogalmazta meg valamivel később a terroristák egyik ideológiai-politikai alapeszméjét, Horst Mahler, 67—68 híres diákvezére. Röviddel később már ő a terroristák ügyvédje, aztán maga is a RAF tagja, végül pedig hires renegátja. Ezt a kis elszánt csoportot, amely tenni mert, Andreas Baader alakította. Hamarosan csatlakozott hozzájuk az a.kjkoriiban 34 év-es is - mert újságíróniő, Ulrike Meinhof, akiit elragadtattak Baaderék ,/tettei”, ö lett a Baader—Meinhof csoport másik névadója, a fő ideológia-fogalmazó. Másfél évvel később, 1971 A felrobbantott limuzin mer í iimmiű Schleyer — a képet a RAF készítette róla novemberében—decemberében már halálos áldozatai is vannak az időközben megalakított Vörös Hadsereg Frakciónak. Aztán 1972 májusában megindult a RAF nagy rohanna. Két hét alatt négy nagy bombamerényletet követtek el az NSZK nagyvárosaiban. A nyugatnémet közvélemény megdöbbent, a rendőrség hajtóvadászatot rendezett. A hálón lassan fennakadt a RAF egész vezérkara. Baader, Meinhof, Enmslin egymás után a rács mögé került. Űj korszak kezdődött ez- zél, színre lépett a második generáció, miközben az alapítók a börtönből irányítottak. Ügyvédeiken keresztül. A kintiek újabb, most már valóban kíméletlenül durva akciókat terveztek. Előbb 1975 februárjában kikényszerítették néhány társuk elengedését. Elrabolták Peter Lőrémét, a CDU nyugat-berlini vezetőjét. Kiszabadításáért a hatóságók szabadon engedtek öt terroristát. Talán a:z engedékenység gyors büntetése volt két hónappal később a stockholmi terrortámadás. A RAF néhány embere géppisztolyokkal és kézigránátokkal felfegyverkezve rajtaütött az NSZK stockholmi nagykövetségén. A nagykövetet és tucatnyi diplomatát ejtettek túszul. A vezérek, Baaderék elengedését követelték a nyugatnémet hatóságoktól. Követelésük alátámasztására, hidegvérrel kivégeztek két diplomatát. A kegyetlen akció nagy felháborodást váltott ki, s ebiben a hangulatban kezdődött meg az első generáció vezéreinek a pere. Életfogytiglanit kaptak, s ettől kezdve az ügyvédi közvetítés lehetősége is csökkent. A vezérek elszakadtak a kintlé- vőktől. (Ulrike Meinhof 1976 májusában öngyilkos lett.) A RAF-ban pedig a hangadók a harmadik generációsok lettek. Azok, akik már nem is nagyon ismerték az alapítókat. Ideológiával alig A Renault a bizalmiakért A CGT szakszervezet ma nagyszabású megmozdulást tart a Renault billancourt-i gyárában tiltakozásül, mert az üzem vezetősége elbocsátotta a szakszervezet tizenkét helyi vezetőjét. A felhívást a CGT országos tanácsa, a Fémipari Dolgozók szakszervezetével és az üzemi bizottsággal együtt a L’Humanitéban csütörtökön tette közzé.-L A Satnyák börtönzenekara Megremegnek a börtönká- palna falai, amikor a Scrubs (Satnyák), s slágerlistákon méig egyáltalán nem jegyzett együttes hat tagja rázendít a heavy metail-ra. Az új angol roökcsoportot most mutatta be a BBC tv — a Wormwood Scrubs börtönben. Az együttes valamennyi tagja ott él ugyanis, hárman, mint gyilkosságért életfoigytiglanra ítélt bűnözők, s hárman, mint börtönőrök. A hosszú hajú rabok és a rövid hajú börtönőrök egyaránt úgy nyilatkoztak a bemutató alkalmával, hagy a „vegyesváJoigaitottban” való zenélés segít a — nem kevés — idő jobb eltöltésében. Bevételüket jótékony célra fordítják, szeptemberben pedig megjelenik első nagylemezük. „Sajnos azonban nem indulhatunk turnézni, s ez rontja esélyeinket más együttesekkel szemben” -— mondták a Scrubs rabtagjai. Andreas Baader foglalkoztak. Annál inkább a harccal: eljött a rettenetes 1977-es év, a világraszóló gyilkosságok és merényletek éve. Buback főállamügyész, Ponto bankár legyilkolásá- nak, Schleyer gyárosvezér elrablásának éve. Az állam permanens fenyegetésének, zsarolásának éve. A RAF fénykora. 1976 decemberének egy sötét, ködös napján a nyugatnémet közlekedési rendőrség egyik járőre megállított egy gyorishajtót. A kocsi vezetőjét Siegfrid Haagnak hívták, a név a közlekedési rendőröknek nem sokat mondott. De valami mégis gyanús volt, átkutatták hát az autót. A dokumentumok megfejtésekor kiderült, hogy a szélsőbaloldali terrorszervezet a gazdasági és politikai élet vezető személyiségeinek elrablására és meggyilkolására készül. A terroristák dokumentációját, úgy látszik, nem vették elég komolyan, mert fél évvel később, 1977. április 7-én a bűnüldözőket nagy meglepetés érte. Karlsruhé- ban, a szövetségi állam- ügyészség központjában ezen a napon délelőtt egy motor- kerékpár állt meg a piros lámpánál várakozó állam- ügyészségi Mercedes' mellett. A motor utasa hirtelen géppisztolyt rántott elő és két sorozatot adott le a kocsiban ülőkre. A sofőr és a mellette ülő biztonsági ember azonnal meghalt. Halálos sebeket kapott a merénylet célpontja, a hátsó ülésen ülő Siegfrid Buback, az NSZK íőálamügyésze, a terroristák legfőbb hivatalos üldözője. A hatalmas erővel megindult rendőri nyomozás semmit nem tudott kideríteni. Három és fél hónappal később, július 30-án a rendőrség még mindig hiába nyomozott Bubaok gyilkosai után, amikor újabb merénylet híre rázta meg a szövetségi köztársaságot. Ezen a szombaton a Frankfurt melletti elegáns kisvárosban, Oberurselbein két nő és egy férfi csengetett Jürgen Ponto bankár villájának 'kapuján. A látogatók egyike pedig Susanne Albrecht, aki korábban Ponto lányának barátnője volt, maga is gazdag család sarja. A személyzet aztán csak azt hallotta, hogy amikor Ponto belépett a fogadószobába, heves szóváltás volt, majd lövések dörren- tek. Ponto pár óra múlva meghalt. A rendőrség ismét bottal üthette a RAF-osok nyomát. De azt még senki nem sejtette, hogy 1977 őszén a rémület hetei is eljönnek. Buback főállamügyész és gépkocsija Ulrike Meinhof Szeptember 5-én, hétfőn késő délután Köln egyik villanegyedében egy hatalmas kék Mercedes fordult be egy kis egyirányú utcába. Nyomában egy kisebb kocsi. Az utca közepe táján egyszer- csak egy parkoló mikrobusz mögül gyerekkocsi gördült a nagy Mercedes elé. A sofőr hirtelen fékezett, a mögötte jövő autó belefutott. A karambolt iszonyatos golyózápor követte. Csak egy középkorú férfi maradt sértetlen. íBetuszikolták a mikrobuszba. és az álarcosok eltűntek a környékről. Az elrabolt férfi Hans- Martin Schleyer volt, a nyugatnémet gyáriiparosok szövetségének elnöke, tehát az NSZK „első számú tőkése”. A RAF emberei, rövidesen eljuttatták követelésüket a hatóságokhoz: 11 bebörtönzött terrorista szabadonenge- désiét és több mint egymillió márka váltságdíjat kértek Schleyer élete fejében. A nyomozás azonban a szinte ostromállapotra emlékeztető viszonyok ellenére heteken át nem hozott különösebb eredményt. Október 13-án Mallorcán eltérítették a Lufthansa egyik .gépét. Közölték a világgal, hogy felrobbantják a repülőt mind a 87 utassal együtt, ha nem teljesítik Schleyer elrablóinak követeléseit. A pattanásig feszült hangulatban. a Schmidt vezette szociáldemokrata .kormány elhatározta, hogy nem enged a terroristáknak. Október 18-án a nyugatnémet határőrség különleges osztaga megrohamozta a Szomáliái Mogadishu repülőterén veszteglő gépet. A palesztin terroristáikat lelőtték, a túszokat kiszabadították. Ugyanezen az éjszakán a Stuttgart melletti Stammhe- im szuperbiztos börtönében kollektív öngyilkosságot követett el a RAF alapító vezérkara : Baader, Ensslin, Raspe és Möller. Ezzel azonban beteljesedett Schleyer sorsa is: másnap, október 19-én, egy határmenti francia kisvárosban, egy gépkocsi csomagtartójában megtalálták holttestét. A dráma véget ért. Színr e lépett azonban a következő nemzedék, ök már nem rendelkeznek akkora támogató bázissal, annyi erővel, mint elődeik. Jelentősebb akciót nem is tudtak elkövetni — 1985-ig. Akkor egy nyugatnémet nagyvállalat vezetőjének, Ernst Zim- mermann-inak meggyilkolásával,, majd most júliusban a látványos Beckurts-merény- lettél jelezték, hogy a RAF véres története még korántsem ért véget. Avar Károly
