Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-08 / 186. szám

2 Somogyi Néplap 1986. augusztus 8., péntek Alelnöki látogatás — baklövésekkel A problémák hetekkel ez­előtt kezdődtek, amikor a Bush alelnök közel-keleti látogatását előkészítő cso­port leült .tárgyalni jordá- niaii vendéglátóival. A cso­port tagjai azt kérték, hogy az alelinoköt, diplomáciai kí­séretét, a titikosszoiigádat em­bereit és a kísérő újságíró­kat hélíkopiteren szállítsák egy olyan katonai támasz­pontra, amely Jordánia, Iz­rael és Szíria határán fek­szik. A jordániiaiak tiltakoz­tak, mondván, hogy kis lé­gi erejűiknek nincs él ég heli­koptere ennyi személy szá­mára. Bush egyik embere ekkor azt javasolta a jordá- niaiaknak: ha nincs elég he­likopterük, kölcsönözzenek a jobban felszerelt izraeli lé­gierőitől. A jordániaiak — írja a lap — enyhén szólva meglepődtek. Jordánia jogi­lag hadiáilapotbain van Iz­raellel az 1967-es háború • óta. A helikopterügy különösen aizért volt kínos, mert ami­kor Husszein király tavasz- szail az Egyesült Államokban járt, a jordéniaiiak kérték, hogy a királyt helikopter szállítsa New England egyik iskolájából a másikba, s a Reagan-kormányzat vissza­utasította a kérést. A Bus'h-iátogatás — mondják amerikai diploma­ták — inkább sajtóesemény volt, mint diplomácia kezde­ményezés. A látogatást leg­alább részben előzetes rek­lámhadjáratnak szánták, Bush 1988. évi republikánus elnökjelölti kampánya szá­mára. Az alelinök izraeli lá­togatása során nem keve­sebb, mint 35 úgynevezett „fotólehetőségre” került sor. Ez a fehér házi zsargon sze­rint olyan alkalom, amikor fényképezni lehet az alelnö- köt. kérdést azonban nem intézhetnek hozzá. Jól érte­sült amerikai hivatalos sze­mélyiségek szerint az arab világban tett egész látoga­tást úgy rendezték meg, hogy jó kameralehetőségeket teremtsenek Bush részére, így póldáúl az áléinak em­berei azt követelték, hogy útjának minden állomásán tevéket vonultassanak föl, holott Jordániában ritkán látni tevéket, legfeljebb az ország elhagyott vidékein. Egy másik alelnöki megbí­zott azt javasolta, hogy a jordániai katonazenekar fe­hér egyenruháját vörösre cseréljék, mert így majd job­bam fest a képen. A jordá­niai 'katonazenekar a hadse­reg egyik büszkesége s a kormány meg is tagadta az amerikai követelés, teljesíté­sét. A legnagyobb baklövést az előkészítő bizottság akkor követte el, amikor Bush lá­togatást tett azon a katonai támaszponton, amelyről át­látni az Izrael által elfog­lalt Golan fennsíkra. Azt kívánták, hogy a jor- dán hadsereg rendezzen hadgyakorlatot, s így fény­képeket lehessen készíteni robogó harckocsikról és tü- zelőállást elfoglalt lovegek- ről, mialatt az alelnök fi­gyeli a manővert. Az ameri­kai nagykövetség megvétózta ezt a kívánságot, miután a jordániaiak tiltakoztak. Ilyen hadgyakorlatot ugyanis, mondták, mind az izraeliek, mind az stíriaiak félreérthet­nének, sőt esetleg komoly összetűzéseikre kerülhetne sor. Bush propagandistái azt akarták, hogy olyan fényké­pek is készüljenek az alel- nökről, amelyeken látszik, hogy távcsővel szemlélti az „ellenséges területet”. A kül­ügyminisztérium képviselői ezt nem engedték, mert a szóban forgó „ellenséges te­rület” Izrael lett volna. Kolumbia állóvíz Ritka gyors és látványos választ kapott Kolumbia új államfője az ország leghir- hedtebb gerillaszervezetétől. Virgilio iBarco, akit nemré­giben meglepően nagy sza­vazataránnyal választottak meg a dél-amerikai állam el­nökévé, beiktatása előtt saj­tóértekezletet tartott, s ezen hangsúlyozta, hogy fő fel­adatának a hatalom ellen harcoló gerillákkal való le­számolást tekinti. A reagá­lásra nem kellett sokáig vár­nia: néhány órával később az M—19 elnevezésű illegá­lis fegyveres szervezet em­berei rajtaütésszerűen meg­rohamoztak egy kisvárost, nem messze a fővárostól, Bogotától. A gerillák meg­szállták w települést, lelőtték a rendőrfőnököt, majd ami­kor a hadsereg vezetése sietősen katonákat küldött ellenük, visszavonultak a he­gyekbe. Akciójukkal nyilvánvalóan azt akarták megmutatni, hogy nem lehet őket leírni, erejük és mozgékonyságuk lehetővé teszi, hogy újabb és újabb látványos akciókkal jelezzék harcuk folytatódá­sát. Tehát — sugallta a mi­napi akció — jobb lenne, ha az új elnök inkább tárgyal­ni próbálna velük, s más gerillamozgalmakkal egy békés megegyezésről. De hát Kolumbiában — legalábbis az elnök nyilatko­zata szerint — az inga is­mét inkább visszalendülőben van. Ugyanis az előző állam­fő az utóbbi négy évben ma­ga kezdeményezte a megbé­kélést a különböző gerilla­szervezetekkel, amelyek jó évtizede igen keményen küz­denek a mindenkori hatalom ellen. Betancur, a most tá­vozott elnök amnesztiaren­delettel, fegyverszünettel vélte leküzdhetőnek az erő­szak Kolumbiát hosszú éve­ken át rettegésben tartó hul­lámát. Nem is hatástalanul, hiszen az egyik legnagyobb baloldali nézetű gerillaszer­vezet, a FARC el is fogadta a békejobbot, s választások­ra pártot alakított, mintegy ezzel is befejezettnek nyilvá­nítva a háborúskodást. A katonai vezetők azonban láthatóan nem akarnak meg­békélést a baloldali szerve­zetekkel. Egymás után tör­téntek provokációk a legális életbe visszatért gerillák el­len. Ennek hatására a leg­inkább szélsőséges, anarchis­ta vezetésű M—19 folytatja a fegyveres harcot. K. A. Terroristák az MSZK-ban A hatalmas limuzint egy­szerűen a:z út szélére vágta a robbanás, amely olyan erejű és koncentrált volt, hogy a benne ülő ké; em­bernek nem lehetett esélye a megmenekülésre. A me­rénylők rendkívüli precizi­tással abban a századmásod- percben robbantottak, ami­kor az autó orra elhaladt a kőrisfa mellett, amelyre a pokolgépet szerelték. A test­őrök öt-hat méterrel hát­rébb jövő autójának már csak a szélvédői törtek be. Ez a hajszálpontos terve­zés és végrehajtás, valamint a legfejlettebb robbantás- techniikai eszközök felhasz­nálása jellemzi a nyugatné­met szélsőbaloldali terroriz­mus élosztagánalk számító, úgynevezett Vörös Hadsereg Frakció (nevezzük eztán a közismert német rövidítéssel RAF-.mak) újabb akcióit. Az imént említett merényletet az idén nyáron hajtották végre Münchenben. Az ál­dozatok: Kari Heinz Bec- kurts 56 éves atomfizikus, a Siemens maimmutvállalat egyik vezetője, a technoló­giai ügyék (katonai téren is) egyik legismertebb szakértő­je az NSZK-ban, és sofőrje. Az elmúlt 18 esztendőben a terroristák három vagy négy nemzedéke intézett tá­madásit az állam és a tár­sadalom ellen. A müncheni merénylet indokolttá teszi, ..hogy a kezdeteiktől felidéz­zük a RAF történetét. 1968 áprilisában ki­gyulladt két frankfurti nagy­áruház. A rendőrség azonnal megállapította, hogy gyújto­gatás történt, s a nyomozás során rövidesen elfogták Andreas Baadert, az akkor 25 esztendős egyetemistát. Társával, élettáirsával Gud- run Ennslinnel, ők az első szélsőbaloldali terrorakció végreha.j tói. Mindkettőj ükét a hatvanas évek diáklázadá­sainak sikertelensége indí­totta a „tettre”, azaz a fegy­veres harcra a tőkés társa­dalom ellen, „Néhány tucat harcos, aki valóban cselekszik, nem pe­dig vég nélküli vitákat foly­tat, alapjában megváltoztat­hatja a politikai színteret” — fogalmazta meg valamivel később a terroristák egyik ideológiai-politikai alapesz­méjét, Horst Mahler, 67—68 híres diákvezére. Röviddel később már ő a terroristák ügyvédje, aztán maga is a RAF tagja, végül pedig hi­res renegátja. Ezt a kis elszánt csopor­tot, amely tenni mert, And­reas Baader alakította. Ha­marosan csatlakozott hozzá­juk az a.kjkoriiban 34 év-es is - mert újságíróniő, Ulrike Me­inhof, akiit elragadtattak Baaderék ,/tettei”, ö lett a Baader—Meinhof csoport másik névadója, a fő ideoló­gia-fogalmazó. Másfél évvel később, 1971 A felrobbantott limuzin mer í iimmiű Schleyer — a képet a RAF készítette róla novemberében—decemberé­ben már halálos áldozatai is vannak az időközben meg­alakított Vörös Hadsereg Frakciónak. Aztán 1972 májusában megindult a RAF nagy ro­hanna. Két hét alatt négy nagy bombamerényletet kö­vettek el az NSZK nagyvá­rosaiban. A nyugatnémet közvélemény megdöbbent, a rendőrség hajtóvadászatot rendezett. A hálón lassan fennakadt a RAF egész ve­zérkara. Baader, Meinhof, Enmslin egymás után a rács mögé került. Űj korszak kezdődött ez- zél, színre lépett a második generáció, miközben az ala­pítók a börtönből irányítot­tak. Ügyvédeiken keresztül. A kintiek újabb, most már valóban kíméletlenül durva akciókat terveztek. Előbb 1975 februárjában kikénysze­rítették néhány társuk elen­gedését. Elrabolták Peter Lő­rémét, a CDU nyugat-berli­ni vezetőjét. Kiszabadításáért a hatóságók szabadon en­gedtek öt terroristát. Talán a:z engedékenység gyors bün­tetése volt két hónappal ké­sőbb a stockholmi terrortá­madás. A RAF néhány em­bere géppisztolyokkal és kézigránátokkal felfegyver­kezve rajtaütött az NSZK stockholmi nagykövetségén. A nagykövetet és tucatnyi diplomatát ejtettek túszul. A vezérek, Baaderék elengedé­sét követelték a nyugatné­met hatóságoktól. Követelé­sük alátámasztására, hideg­vérrel kivégeztek két diplo­matát. A kegyetlen akció nagy felháborodást váltott ki, s ebiben a hangulatban kezdő­dött meg az első generáció vezéreinek a pere. Életfogy­tiglanit kaptak, s ettől kezd­ve az ügyvédi közvetítés le­hetősége is csökkent. A ve­zérek elszakadtak a kintlé- vőktől. (Ulrike Meinhof 1976 májusában öngyilkos lett.) A RAF-ban pedig a hang­adók a harmadik generáció­sok lettek. Azok, akik már nem is nagyon ismerték az alapítókat. Ideológiával alig A Renault a bizalmiakért A CGT szakszervezet ma nagyszabású megmozdulást tart a Renault billancourt-i gyárában tiltakozásül, mert az üzem vezetősége elbocsá­totta a szakszervezet tizen­két helyi vezetőjét. A felhí­vást a CGT országos taná­csa, a Fémipari Dolgozók szakszervezetével és az üze­mi bizottsággal együtt a L’Humanitéban csütörtökön tette közzé.-L A Satnyák börtönzenekara Megremegnek a börtönká- palna falai, amikor a Scrubs (Satnyák), s slágerlistákon méig egyáltalán nem jegyzett együttes hat tagja rázendít a heavy metail-ra. Az új angol roökcsoportot most mutatta be a BBC tv — a Wormwood Scrubs börtön­ben. Az együttes valamennyi tagja ott él ugyanis, hár­man, mint gyilkosságért életfoigytiglanra ítélt bűnö­zők, s hárman, mint börtön­őrök. A hosszú hajú rabok és a rövid hajú börtönőrök egy­aránt úgy nyilatkoztak a be­mutató alkalmával, hagy a „vegyesváJoigaitottban” való zenélés segít a — nem kevés — idő jobb eltöltésében. Be­vételüket jótékony célra for­dítják, szeptemberben pedig megjelenik első nagyleme­zük. „Sajnos azonban nem indulhatunk turnézni, s ez rontja esélyeinket más együttesekkel szemben” -— mondták a Scrubs rabtagjai. Andreas Baader foglalkoztak. Annál inkább a harccal: eljött a rettenetes 1977-es év, a világraszóló gyilkosságok és merényletek éve. Buback főállamügyész, Ponto bankár legyilkolásá- nak, Schleyer gyárosvezér el­rablásának éve. Az állam permanens fenyegetésének, zsarolásának éve. A RAF fénykora. 1976 decemberének egy sötét, ködös napján a nyu­gatnémet közlekedési rend­őrség egyik járőre megállí­tott egy gyorishajtót. A kocsi vezetőjét Siegfrid Haagnak hívták, a név a közlekedési rendőröknek nem sokat mondott. De valami mégis gyanús volt, átkutatták hát az autót. A dokumentumok megfejtésekor kiderült, hogy a szélsőbaloldali terrorszer­vezet a gazdasági és politi­kai élet vezető személyisé­geinek elrablására és meg­gyilkolására készül. A terroristák dokumentá­cióját, úgy látszik, nem vet­ték elég komolyan, mert fél évvel később, 1977. április 7-én a bűnüldözőket nagy meglepetés érte. Karlsruhé- ban, a szövetségi állam- ügyészség központjában ezen a napon délelőtt egy motor- kerékpár állt meg a piros lámpánál várakozó állam- ügyészségi Mercedes' mellett. A motor utasa hirtelen gép­pisztolyt rántott elő és két sorozatot adott le a kocsiban ülőkre. A sofőr és a mellet­te ülő biztonsági ember azonnal meghalt. Halálos se­beket kapott a merénylet célpontja, a hátsó ülésen ülő Siegfrid Buback, az NSZK íőálamügyésze, a terroris­ták legfőbb hivatalos üldö­zője. A hatalmas erővel meg­indult rendőri nyomozás semmit nem tudott kideríte­ni. Három és fél hónappal ké­sőbb, július 30-án a rendőr­ség még mindig hiába nyo­mozott Bubaok gyilkosai után, amikor újabb merény­let híre rázta meg a szövet­ségi köztársaságot. Ezen a szombaton a Frankfurt mel­letti elegáns kisvárosban, Oberurselbein két nő és egy férfi csengetett Jürgen Ponto bankár villájának 'kapuján. A látogatók egyike pedig Susanne Albrecht, aki ko­rábban Ponto lányának ba­rátnője volt, maga is gazdag család sarja. A személyzet aztán csak azt hallotta, hogy amikor Ponto belépett a fo­gadószobába, heves szóváltás volt, majd lövések dörren- tek. Ponto pár óra múlva meghalt. A rendőrség ismét bottal üthette a RAF-osok nyomát. De azt még senki nem sej­tette, hogy 1977 őszén a ré­mület hetei is eljönnek. Buback főállamügyész és gépkocsija Ulrike Meinhof Szeptember 5-én, hétfőn ké­ső délután Köln egyik vil­lanegyedében egy hatalmas kék Mercedes fordult be egy kis egyirányú utcába. Nyo­mában egy kisebb kocsi. Az utca közepe táján egyszer- csak egy parkoló mikrobusz mögül gyerekkocsi gördült a nagy Mercedes elé. A sofőr hirtelen fékezett, a mögötte jövő autó belefutott. A ka­rambolt iszonyatos golyózá­por követte. Csak egy kö­zépkorú férfi maradt sértet­len. íBetuszikolták a mikro­buszba. és az álarcosok el­tűntek a környékről. Az elrabolt férfi Hans- Martin Schleyer volt, a nyu­gatnémet gyáriiparosok szö­vetségének elnöke, tehát az NSZK „első számú tőkése”. A RAF emberei, rövidesen eljuttatták követelésüket a hatóságokhoz: 11 bebörtön­zött terrorista szabadonenge- désiét és több mint egymil­lió márka váltságdíjat kér­tek Schleyer élete fejében. A nyomozás azonban a szinte ostromállapotra emlé­keztető viszonyok ellenére heteken át nem hozott kü­lönösebb eredményt. Októ­ber 13-án Mallorcán eltérí­tették a Lufthansa egyik .gé­pét. Közölték a világgal, hogy felrobbantják a repülőt mind a 87 utassal együtt, ha nem teljesítik Schleyer el­rablóinak követeléseit. A pat­tanásig feszült hangulatban. a Schmidt vezette szociálde­mokrata .kormány elhatározta, hogy nem enged a terroris­táknak. Október 18-án a nyu­gatnémet határőrség külön­leges osztaga megrohamozta a Szomáliái Mogadishu re­pülőterén veszteglő gépet. A palesztin terroristáikat lelőt­ték, a túszokat kiszabadítot­ták. Ugyanezen az éjszakán a Stuttgart melletti Stammhe- im szuperbiztos börtönében kollektív öngyilkosságot kö­vetett el a RAF alapító ve­zérkara : Baader, Ensslin, Raspe és Möller. Ezzel azon­ban beteljesedett Schleyer sorsa is: másnap, október 19-én, egy határmenti fran­cia kisvárosban, egy gépko­csi csomagtartójában megta­lálták holttestét. A dráma vé­get ért. Színr e lépett azonban a kö­vetkező nemzedék, ök már nem rendelkeznek akkora támogató bázissal, annyi erő­vel, mint elődeik. Jelentő­sebb akciót nem is tudtak el­követni — 1985-ig. Akkor egy nyugatnémet nagyválla­lat vezetőjének, Ernst Zim- mermann-inak meggyilkolá­sával,, majd most júliusban a látványos Beckurts-merény- lettél jelezték, hogy a RAF véres története még koránt­sem ért véget. Avar Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom