Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

1986. augusztus 1., péntek Somogyi Néplap 5 Életmód és kispolgáriság Soha életemben nem vol­taim beteg — mondta egy televíKióüinterjúban a -kitűnő író, és mivel ő maiga is tisz­táiban van vele, hogy kevés hiatviamegynéhány éves em­ber dicsekedhet ilyesmivel, nem rejtette véika alá a tit­kot: véleménye szerint ho­gyan érhetjük el mi is ezt az irigylésre méltó álllapo- tot. Elmondta, hogy soha nem ivott, dohényoizni is csak keveset dohányzott — majd ezt az egészséghez ve­zető életmódot röviden így foglalta össze: mindig na­gyon kispolgári életmódot folytattam! Ez a megfogalmazás meg­hökkentett és elgondolkoz­tatott. Mert habár az író (mellesleg: humorista) ezt olyan mosollyal közölte, ami­nek az érzékeltetésére írás­ban idézőjeleket viagy záró- jelibe tett felkiáltójeleket szoktunk használni (mintegy filgyéimeztebve az olvasót, hogy a szó vagy a fordulat nem a megszokott értelmű) — már ebiből a mosolyból is meggyőződhettem róla, hogy hizoniy vannak, akik ezt az életmódot kispolgárinak te­kintik. Holott egyszerűen csak józannak vagy mérték­tartóinak keli neveznünk. A kérdés ezzel az élet­móddal kapcsolatban, kettős. Az egyik az, hogy vadában kispolgári-e — tehát azok­nak az embereknek a jel­lemzőije, akiket a tőkés tár­sadalmi. rendben kispolgá­roknak neveztünk. A másik kérdési, hogy a szó mai ér­telmében is kispolgári-e, vagyis olyan jelenség, ame­lyet elítélünk, amely szem­ben áll a mi társadalmunk emberének életmódj ával. Ma Ugyanis a kispolgári jelző egyértelmeűn rosszalló, el­ítélő. Így azt nevezzük, ami véleményünk szerint nem izocia] ista. Nos, itt a zavarok és ell­entmondások forrása. Mert ;zűnte mindenkinek a véle­ménye szerint más-más je- enségiek sorolhatók a kis­polgári címszó alá. Abban mindenesetre egységes az ál- áspont, hogy amit kispol­gárinak nevezünk — rosgz * élíitélendő, És most jön a logikai >uikiérne: sokan megfordítják i sorrendet, és nem azt íté- ik el, ami kispolgári, ha- íem mindent kispolgárinak »élyegeznék, ami az egyes jmlherek szemében r osszal - ott vagy elítélendő. Így lesz áspoligári a hosszú hajvjise- et vagy a farmernadrág, amely pedig csak egyszerű livatjelenség, múló bolondé- ia; így kiáltják ki kispolgá- i jeflenség|niek a kutyatar- ásít és még sok másít, ami ■setleg valóiban elítélendő — safcbogy egészen más okból. Ez a mindent lekispolgá- izó szemlélet azért káros, nert elmossa a határt a va­dban elírtélendő jelenségek s az ártalmatlan emberi yengeségek, szokások, bob­ok (sőt olykor erények!) özött, ugyanakkor a kétség- elemül helytelén magatar- ásformákat is osszefcaviarja- warja. Nem árt itt emlékeztetni á, hogy a kispolgárságon a ükiés társadalomban egy re glehet ősén bonyolultan étegeződött embercsoportot rtünk, amelybe elsősorban kistulajdonosok tartoznak: kisiparosok, a kiskereske- ők, a kisparasztság, de az Ikakmazottak és az értelmi­ig egy része is. A kispoligá- . magatartás gyengeségei — kicsinyesség, a szűkLátókö- ifiég, a gyávaság, az anya­iasság és a többi — termé- zetesen ennek a rétegnek a »kés társadalomban fennállt azdasági-társadaimi helyze­tből fakadtak. De ne felejt­ik el, hogy a kispolgárad- at a tőkés társadalomban éldául az is jellemezte, agy igien szorgalmas volt! nnyira, hogy a felső tár- idailmi rétegek szemében ibbelk között éppen ez tette nézetté a kispolgárságot! kispolgár léte, amely többnyire bizonytalan volt, munkájára épült — ezért a kispolgárok túlnyomó több­sége lelkiismeretesen, szor­galmasan dolgozott: gondol­junk elsősorban a paraszt­ságra, de a kisiparosokra, kiskereskedőkre, kistisztvise­lőkre is. Hogy ez a szorga­lom a tőkés rendszer szorí­tásaiban született, és mint­egy a szükségből csináltak erényt, amikor a szorgalmat annyira tisztelték — megint más kérdés. Helytelen tehát a kispol­gárit egyértelműen megbé­lyegző és elítélendő foga­lomnak tekinteni. De amint nem minden rossz, ami kis­polgári — ugyanúgy nem miniden kispolgári, ami rossz. És voltaiképpen itt kanya­rodom vissza az idézett író által ironikusan említett, de • sokiak által komolyan gon­dolt „kispolgári életmód” fo­galmáihoz. Az anyagi gon­doktól szorongatott kispol­gárság erényt csinált a szo­lidságból, és valóban gyak­ran élt úgy, amint az író ■említette: nem ivott, nem dohányzóit — sokuknak nem is tellett rá. Csakhogy ez a józan, mértéktartó életmód, ha kispolgári volt ,is abban az értelemben, hogy a kis­polgárok éltek így, egyálta­lán nem kispolgári, a szó mai, vagyis elítélendő értel­mében! Ha a túlzottan visszahúzó­dó, zárt és elszürkült életvi­teli; megbélyegző jelzőivel akarnánk illetni, nyárspol- giárimiak nevezhetnénk. De vajon az-e a józanul mér­tékletes életmód ? A mun­kásmozgalomban például az antialkoh öli zmusnak komoly hagyományai .vannak; hogy újabban a közvélemény nem ítéli el az alkoholizmust olyan mértékben, amennyire az a szocialista társadalom fejlődése szempontjából kí­vánatos volna, hogy lábra kapott és megtűrtté vállt a névnapok ürügyén rendezett ivésaat — ez még nem je­leníti azt, hogy most már a józan, mértéktartó életmódot (amelyet szerencsére azért mégiscsak a lakosság több­sége folytat) bárki is elítél­hetné. — Azért tartottam szükségesnek példaként ép­pen az alkoholizmust ki­emelni, mert hallottam már olyan becsmérlő megjegyzést — például névnapot, kine­vezést, újévet ünneplő mun­kaihelyi összejöveteleken —, amely a nem ivót kispolgá­rinak nyilvánította. Holott a mértékletes, józan, egészsé­ges életmódi csakúgy, mint a szorgalom és szerénység nem kispolgári asökevény, hanem alkotó eleme a szocialista életmódnak. Megbecsülést és követést érdemel. Ellentét­ben a kapzsisággal és a ha­szonleséssel, ami viszont sokszor éppen a mértékte- lenség. az oktalan költeke­zés és a karrierizmus kísé­rőjelensége. Pető Gábor Pál Marika a Nyírségben szívta magába az anyatejet, a szép ma­gyar szót, és a mindennapi tudnivalót. Húszéves korában a fővárosba került. Ott újabb ismeretekre tett szert; hamarosan Máryvé vált, ami a kisebb baj, ám a szép ma­gyar szót is levetkezte. A közismert kötőszavakat, di­cséretére mondom, nem használja, sokkal inkább nyelvünktől teljesen ide­gen módon nyilvánul meg közléseiben. A baráti mi új ság?-ra „nem sok semmi" a válasza. A jó viccet így nyugtázza: „Szakadok meg a röhögéstől”. Jobb sztori hal­latán kijelenti: „A padlón vagyok”. Ügyeit „semmi perc alatt” végzi, ha szabad­idejéről érdeklődnek, közli: „Szétsportoltam magamat”. Legutóbb a kétnapos káni­kula idején a Mátrába igye­kezett „szétsportolni” magát, de mire odaért „a hó any­Wulff, Beketow és a többiek 1886-ban merült föl az ál­landó városi cirkusz építé­sének terve, s egy év múl­va a főváros szerződést kö­tött Wulff Edével, a híres német cirkuszos dinasztia tagjával az épület felépítésé­re. 95 éve, 1891-ben nagy­szabású gálaműsorral nyitot­ták meg a mai fővárosi Nagycirkusz elődjének szá­mító Wulff cirkuszt. Akkoriban 2290 néző lát­hatta az előadásokat. A Városi Cirkusz életének következő fejezete Beketow Mátyás orosz származású ar­tista, műlovar és cirkusz­igazgató nevéhez fűződik: 1904-től 1919-ig, majd 1923- tól 29-ig állít az intézmény élén. Beketow világvárosi mű­sort mutatott be, elkápráz­tatva a közönséget. Nem saj­nálta a pénz (később ez ve­zetett bukásához), a csillo­gást, a cirkusz jelentette egyetlen szenvedélyét. Igaz, a bevétel hajszolása miatt a műsor már az első esztendőkben kezdett eltolód­ni a grand guignol, az ideg­borzoló látványosságok haj­szolása felé: bemutatták a halálugrást a magasból, a motorkerékpáros halálkört, megkezdték a pankrációs birkózóversenyek rendezé­sét, a eowboymutatványokat. Beketow öngyilkossága után gyakran változtak az igazgatók. 1935-ben ismét gazdátlanul maradt az intéz­mény, s a pályázatot Fényes György, egy mutatványos- család leszármazottja nyerte. ö 1936-tól 1943-ig állít áz in­tézmény élén. Elsőként mu­tatott be a ligetben neviimű- sort. Felléptetett addig so­sem látott női trapézművé­szeket, beszélő babákat, nő- imitátort, a porondba vitte Hacsak és Sajó jeleneteit. Jelszava ez volt: „Mindig többet adni; mint amit a kö­zönség vár”. A felszabadulás után már 1945 júliusában megtartot­ták az első előadást. A mű­sorokban a revü dominált: neves színészek léptek a po­rondra: Latabár Kálmán, Kiss Manyi, Bi'licsi Tivadar, Kazal László, Alfonso, Sala­mon Béla és mások. 1949-ben a cirkuszt is ál­lamosították. Az 50-es és 60- as években híres külföldi cirkuszok látogattak a Vá­rosligetbe: így az Aeros és Busch cirkusz, a Párizsi Jég- revü, a svéd Trolle Rodin és a dán Benneweiss cir­kusz. 1971-ben nyitotta meg ka­puit a modern, minden igényt kielégítő új cirkusz. Jelenleg az Akiket még nem láttunk című produkció „fut”, amelyben hét ország félszáz artistája produkálja magát. S már készülnek az új műsorra is — ezt októ­berben mutatják be. Ekkor medencévé alakul át a po­rond, s színpompás vízi re­vükben gyönyörködhet a Nagycirkusz gyermék és fel­nőtt közönsége. Kárpáti György VADLIBA nyi...” Lehetett valami elő- érzete az időjárásról, mert nagyon sietett, s emígyen be is jelentette: „Elhúzunk, mint a vadlibák”. Nyelvi ficamaival elérte, hogy feltűnővé vált, főleg a férfiak körében. Mert rá kétszer is kellett figyelni, mit mond, s közben bájai is szembeötlővé váltak. így történt aztán, hogy a hivatal egyik főosztályveze­tője, régi barátom, felakadt a szavak hálójában, és ko­molyan teszi neki a szépet. Nem állítom, hogy ez „sem­mi perc alatt” ment volna végbe, mert M'áryben van tartás és megfontoltság is a férfiakat illetően. A helyzet azonban komolyra fordulni látszik, mert minap némi za­varral azt mondja a bará­tom: — Nézd, komolyan vesz- szük egymást. Ezeket a hü­lye allűrjeit majd szépen le­nyesegetem. De most zavar­ban vagyok: mit gondolsz, ez a Máry milyen kifejezéseket tartogat nekem a meghitt percekre? — Van magyar értelmező szótárad? — kérdeztem tőle, felcsillantva benne a re­ményt. — Természetesen — léleg­zett föl. — Akkor ne vidd magad­dal — mondtam —, mert Máry szókincsét neked kell feldolgoznod . .. Háromnegyed ötkor lát­tam őket a kapunál. Semmi perc alatt elhúztak, mint a vadlibák... Benikő Károly HÉTVÉGI tájoló Augusztus első napjaira színes programról gondos­kodtak a megye több tele­pülésén. Kétnaposra tervez­ték a Surján völgyi ese­ménysorozatot, mely szom­baton Gáiosfán kezdődik. A programiból: a zenés ébresz­tő után lovasbemutató kez­dődik, malacfogó versenyre is benevezhetnek az érdek­lődők és kutyabemutató lesz a sportpályán. A tíz órakor nyíló képzőművé­szeti kiállítás megtekin­tése után ki-ki kedvére sétakocsikázhat a kelle­mes környezetben. Délután táncházba hívják a fiatalo­kat, akiknek a Surján örö­köslök együttes segít a tánc­lépésekben. Húsé órától kul­turális program lesz. Vasár­nap egész napos népi ipar­művészeti vásárt tartanak ugyancsak Gáiosfán, a hor­gászok á szerencsiével pró­bálkozhatnak, délután ismét alikaiom lesz sétakocsdkázás- ra, 16 árakor néptánobemu- ta'tó, majd búcsúi bál zárja a kétnapos rendezvénysoro­zatot. Ma este kezdődik Barcson a III. nemzetközi rézfúvós kamarazenei tábor, mely ’két hétig tart. A versenyre és a fesztávéira négyszáz résatve- * vöt várnak a Dráva parti városiba. A közönség érdek­lődésére is számítanak, ugyanis a húsz árakor kez­dődő megnyitó után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola kvintettje ad hangver­senyt. Szombaton kezdődnek a rézifiúvós kamarazenei ver­senyek. Csurgóra látogat a bajor tartományi ifjúsági zenekar, s hangversenyt ad a nemzet­közi békeév alkalmából. Fellépnek még Barcson. Ba­Józsa Bálint Budapesten fel­állított szobra, a címe: Lük­tetés latonfölldváron és Budapes­ten is. Vasárnap 14.30-kor térzenét ad az együttes Csur­gón, a Széchenyi téren. Köz­reműködik a kaposvári ka­mara réztfúvós együttes és a csurgói zeneiskola rézfúvós zenekara. A tomboló nyár a Balaton mellett üdülőket a vízpartra csalogatja, ám a késő dél­utáni órákban érdemes meg­látogatni Fonyódon, a nyári galériában Józsa Bálint szob­rász kiállítását. Vasárnap 18 órakor lesz a megnyitó, me­lyen Szabados János kapos­vári festőműviész beszélget az alkatával. Józsa Bálint 1968-han a keszthelyi Bala­toni Nyári Tárlaton elnyer­te a szobrászati díjat. Ka­posváron egyik korai mun­káját találjuk a megyei könyvtár elő(tt — a címe Ülő nő. Balatonszéplakon, a SZOT-üdülőIben egy . relief­jét helyezték el. Űj kiállítás nyílik Boglár- lellén, a Tóparti Galériában is. A korábban Kaposváron szerepelt Te.nk László festő­művész mutatkozik be a lei­lei városrész Napfény s trand­ja melletti kiállátóteremiben. A megnyitó szombaton 17 árakor lesz. Vasárnap a bog- lárlelei Kék és Vörös kápol­nában a veszprémi egyház- megyei múzeum anyagából nyílik kiállítás. Délelőtt ti­zenegy árakor dr. Dávid Ka­talin művészettörténész mu­tatja be a válogatást. A menyitón közreműködik Me­rényi Judit előadóművész, Kovács P. József előadómű­vész, Sebestyén János orgo­naművész. A kiállítás szep­tember közepéig tekinthető meg. Lengyel József születésé­nek kilencvenedik évfordu­lója alkalmából Marcaliban ma író—olvasó találkozót tartanak, melyen a két Len­gyel-ösztöndíjas fiatal író, Deák Mór és Koppány Zsolt mutatkozik be a kulturális központ kamaratermében — 15 órától. Az ösztöndíjasok­kal Major Ottó író, a Len­gyel-hagyatékot ápoló kura­tórium elnöke beszélget, majd 16.30-fcor a színházte­remben bemutatják a Ma­gyar Televízió Lengyel Jó­zsefről készített Igéző című dokumentumfilmjét. Ősbe­mutató színhelye lesz Mar­cali, az a város, ahol kilenc­ven éve Lengyel József író született. Pincetárlat Siófokon A Kárpát-medence ásványai Egyre többen állnak meg — helybeliek, hazai és kül­földi vendégek egyaránt — a Kálmán sétány egyik öreg háza előtt, pontosabban az egykori szenespince lejára­tánál, ahol szerény hirdet­mény közli, hogy pár forint ellenében érdekes látnivaló vár a látogatóra: a Kárpát- medence ásványainak gaz­dag gyűjteménye. Az állam által védett háromezer ás­vány tulajdonosa Kövecses- Varga Lajos föidrajz-öúáló- gia szakos tanár, aki 12 év alatt gyűjtötte össze ezt a ritka gazdag anyagot. Az el­ső három vitrinben úgyne­vezett ősmaradványokat, il­letve a világ minden részé­ből való ásványokat látha­tunk, majd három pincerész- ben Erdély és egy nagyobb helyiségben Magyarország ásványai sorakoznak a va­donatúj tárolókban. —• Gyerekkoromban kezd­tem foglalkozni az ásvá­nyokkal, de tervszerűen 17 éves korom óta gyűjtök — mondta. 29 esztendős és az ország egyik legtekintélyesebb ma­gángyűjteményét mondhat­ja magáénak. — 12 esztendeje szinte minden szabadidőmet felál­doztam érte, és nem csekély összegeket költöttem rá. A szüleim kezdetben nem lel­kesedtek ezért a számomra gyönyörűséges szenvedé­lyért, mert telehordtám a lakást ásvánnyal. Csak ami­kor már látták, hogy terv­szerűen és tudományos fel- készültséggel, alapossággal igyekeztem dolgozni, akkor békültek meg. A nyár elején nyitotta meg a tárlatot Siófokon, ahol ez az első állandó nyilvános magángyűjtemény. — Enyingi vagyok, de úgy véltem, olyan helyen kel Lene állandó kiállítást berendez­nem, ahol sokan megfordul­nak. Siófokra, Magyaror­szág második legnagyobb idegenforgalmi központjára gondoltam. A városi taná­cson örülitek az elképzelé­semnek, s lehetővé tették, hogy kibéreljem ezt a pince- rendszert. Közönséges sze­nespince volt, 220 000 forint költséggel alakíttattam át kiéliMtóhelyiséggé. (Elzárt 1988-iig nem kell bérleti dí­jat fizetnem a tanácsnak.) Kétségtelen, nemcsak a szakembernek, hanem a lai- kusrjgk is emlékezetes él­ményt adhat Kövecses-Var­ga Lajos nagy türelemmel, szívós akaraterővel létreho­zott és áttekinthetően meg­rendezett kiállítása. Sz. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom