Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-05 / 183. szám

1986. augusztus 5., kedd Somogyi Néplap 5 Szürkeállományunk Nem új a fölismerés, hogy csak a „kiművelt emberfők'’ sokaságával gyarapíthatják igazán javainkat. Széchenyi gondolata ebben a század­ban, közelebbről a hatvanas években, egészen más gazda­sági környezetben új tarta­lommal bővült. Először az erős tőkés gazdaságokban fo­galmazták meg. a közgazdá­szok, hogy a legolcsóbb be­ruházás nem más, mint a „beruházás az emberi tőké­be”. Tekintsünk most el attól,- hogy a szaktudomány kissé falán túl tárgyiasan párosítja a tőkét az ember fogalmával, mintegy azono­sítva őket egymással. Inkább érdemes fölfigyelni arra a tendenciára, hogy ez a gon­dolat éppen a nálunk jóval gazdagabb és fejlettebb tő­kés országokban fogalmazó­dik meg először. Ennek oka, azt hiszem, szintén közis­mert. Kimerüiőben vannak ugyanis a természeti erőfor­rások, a nyersanyagokkal folytatott „rablógazdálkodás” hamar megmutatta, hogy olyan új erőforrás után kell nézni, amely gyakorlatilag kimeríthetetlen. S ez éppen az ember, az emberi találé­konyság, leleményesség, az emberi gondolat. A közgaz­dasági szakirodalom hazánk­ban is átvette ezt a tetszetős koncepciót. Más kérdés, hogy sokszor csak elméleti síkon ragadt meg ez az irányzat. Hogy miért? Aki látta a televízióban a közelmúltban ismét műsorra tűzött — a feltalálókról szóló — nagy sikerű szoeiofiílimet, Kovács András Nehéz emberek-jét, az magyarázatot talál az előbbi kérdésre. Sajnos Ma­gyarországon mintha hagyo­mánya lenne annak, hogy a találmányok^ a szabadalmak, az újítások,“ a sokat ígérő kezdeményezések gyakran nehézkesen, töredékesen va­lósulnak meg a- gyakorlat­ban. Sok az ellendrukkar, és nemegyszer a nem kellően •.tisztázolt érdekeltség az oka, hogy ez megtörténhet. De ez­zel együtt látnunk kell azo­kat az erőfeszítéseket is, me­lyek révén’ a kormányzat a jogi szabályozás korszerűsí­tésével, újabb anyagi érde­keltségi formák megteremté­sével próbálja ösztönözni, hogy minél több szellemi ter­mék valósuljon meg a gya­korlatban. Hazánkban a lélekszámhoz képest viszonylag nagy szel­lemi potenciál halmozódott fel. A cél most ennek a „szür­keállománynak” az eddiginél sokkal jobb hasznosítása, ki­használása. Az elmúlt öt év­ben 63 százalékkal nőtt a Magyarországon bejelentett külföldi szabadalmak száma. Ez arra utal, hogy a külföldi országok fantáziát látnak a magyar piacban. Másrészt ez idő alatt a magyar, tehát a hazai be jelentésű találmá­nyok megduplázódtak. Ez pe­dig az itthoni vállalkozó kedv élénkülését jelzi. A találmá­nyokból és az újításokból származó hasznos eredmény is növekedett az átmeneti visszaesés után. Ezzel együtt senki nem le­het elégedett. Összhangba kell hozni a tudomány és a gazdaság érdekeit. Bármeny­nyire szűkösek is az anyagi lehetőségek, az alapkutatá­sok külön finanszírozására nemrégiben létrehozott or­szágos tudományos kutatási alap is — négymilliárd forint öt évre — azt a felismerést tükrözi, hogy a tudomány és a gazdaság jövőjét megala­pozó elméleti kutatások fej­lesztéséről senki nem mond­hat le. Szervezetileg ebben a munkában az Akadémia is nagyobb szerepkört kapott: a jövőben hazánkban folyó alapkutatások döntő hánya­dát felügyeli, irányítja, koor­dinálja és finanszírozza, előnyben részesítve a kuta­tásban’ a pályázati rendszert. Ez utóbbitól a teljesítmény nagyobb elismerését is remé­lik. De éppen a napokban ol­vashattunk hírt arról is, hogy Szegeden a biotechnológiai tudományos központban új ipari laboratóriumot fognak építeni. A tudományos beru­házások sokba kerülnék, de áldozni kell rájuk még akkor is, ha az eredmény csak hosz- szaibb 'távon, s gyakran csak áttételesen jelentkezik. S e példa után visszatérhetünk ahhoz a gondolathoz, hogy még így is a legolcsóbb erő­forrás a „beruházás az em­beri tőkébe”. Kovács -András filmjében az egyik szakem­ber azt mondta: 15 kiló pa­pírért — ennyit nyomtak az egyik találmány dokumentu­mai — 80—90 ezer fontot kínáltak az angolok. Nincs vita tehát abban, melyik ol­dalra is billen a mérleg nyelve. A tudomány és „gyakorlati szövetségese”, a műszaki fej­lesztés egyaránt hajtóerő. Eredményeik nagymértékben hozzájárulnak a gazdaság, végső soron mindennapi éle­tünk megújulásához, jobbra fordulásához. Szluka Márton TARDI GÁBOR Lakótársak v 3. Később aztán következnek a komolyabb építkezések,. min­dennek koronájaként talán megvalósíthatja régi álmát, önálló tervek szerint dolgoz­hat, ami ha nem is valami flancos villa fölbúzását je­lenti, de egy kisebb nyara­ló összerakását mindenkép­pen. Amikor idáig jutott az elmélkedésben, a képek színt kaptak, és egyre per­gőbben követték egymást, majd- elsötétültek, hogy újabb képek sorozata jelen­jék meg... Hegedű hangja riasztotta fel a bóbiskolásból. Nem is egy hegedű: hegedűk hada, lúrok és vonók dáridója. Egy darabig hallgatta a fü­lének oly szolkatlan zenét, íztárt lassanként tudatoso- iott b-érrhéi hogy ezek a szá­mára vijjogásszerű hangok a szomszédból áradnak, s min­ien bizonnyal lakótársa, az i Bakos szolgáltatja az éb­resztőt, a dobhártyaszaggató muzsikát. Felült, várt — csak nem lett csönd. Kapta magát, kicsörtetett a szabadba. Majd megfe­gyelmezte mozdulatait, s az ablakhoz lopakodott. Fél szemmel belesett: Bakos- Áron egy szakadozott huza- tú, de azért kényelmesnek tetsző fotelban ült, ölében kazettás magnetofont tartott, s lehunyt szemmel élvezte a zenét. A kőműves energikus . mozdulattal benyitott az aj­tón; a fiatalember nem moc­cant, még a szeme is csuk­va maradt. A kőművest ez tovább bőszí tett e.,. — Mi ez?! — bődült a kü­szöbről. — Paganini — válaszolta Bakos Áron leeresztett pil­lákkal. — Hegedűverseny: h-moll. Érdekli? A kőműves kissé lehiggadt a nyugodt hangtól. — Még ha verseny is ... — mondta akadozva. — Ez itten nem szokás. — Mi nem szokás, Dénes úr? — A fiatalember felné­zett, amiért a kőműves igen hálás volt.— Zenét hallgat­ni? — Bömböltetni! Az nem szokás. Én dolgozó ember vagyok, talár} már holnap munkába állok, mégpedig felelősségteljes munkába ... Bakos Áron érdeklődve kérdezte: — Mivel foglalkozik, Dé­nes úr? — Kőműves vagyok, na! Mester. — Igazán szép szakma. Gratulálok a választásához. A kőműves végképp elbi­zonytalanodott: komolyan beszél ez itten, vagy csak hízelegni, alakoskodni pró­bál, hogy levegye a lábáról, és a továbbiakban háborítat­lanul zenebonádon, meg ki tudja, miket forgat a fejé­ben ... Amíg ezen töpren­gett, a fiatalember lehalkí­totta a magnetofont. — Bár az én kezemben lenne egy ilyen szakma, mely nyugodt megélhetést biztosítana — sóhajtotta. — Nem kellene napról napra élnem, mint valami erdei vadnak. Egyszer talán meg is nősülnék, gyermekeket nemzenék... — Ez engemet nem érde­kel — szakította félbe a kő­műves, és indult volna ki­felé. Ám a fiatalember sza­va, akár egy horog, megál­lította: —| Dénes úr! Meginna ve­lem egy pohár italt? A kőműves csak ekkor vette észre a fotel lábánál álló palackot. Szokatlan for­májú palack volt, valamifé­le bordó színű folyadékkal, amiből már jócskán hiány­zott. — Hát az meg micsoda? — kérdezte. — Campari — válaszolta Bakos Áron. — Sajnos jég nélkül, s narancslevem sincs; maga bizonyára úgy szereti... — Megteszi anélkül is — mondta gyorsan a kőműves. Nem ivott még Campari t, de már hallott róla. S most elérkezett az alkalom, hogy megkóstolja. Hiszen egy po­hár panes elfogadása nem kötelezi semmire, legföljebb alfeallomadtán majd vissza­kínálja egy íröccsel kövidin- kából; arról igazán nem te­het, hogy jómaga ahhoz szo­kott, azt issza munka köz­ben és magányos estéken. (Folytatjuk.) TV-NÉZŐ Zsebbe vágó Pest mégis szebb... Né­hány hónappal ezelőtt még nem voltunk ebben olyan biztosak, most Korda György rácáfolt a kósza hírre Kana­dában fölvett műsorával Nyugodtan énekelhetett a magyar énekes, valamint felesége,, Balázs Klári és az ismeretlen Jean Semion. A magyar kamerák csak fél szemmel nézték a műsort. Sajnos a nézőit sem kötötte a képernyőhöz. A Hírháttér csütörtöki adása az egészségügyi ellá­tás továbbfejlesztésének le­hetőségeivel foglalkozott. Egészségesebb lesz az egész­ségügy gazdálkodása? Dr. Jávor András a szekszárdi kórház törekvéseiről tájé­koztatva elmondta, hogy mi­ként igyekeznek a fölösleges vizsgálatok elhagyásával megtakaríltott pénzt és időt azokra a betegekre fordítani, akiknek hatékonyabb egész­ségügyi ellátásra lenne szük­ségük. Szerencsére terjed ez a szemlélet. A beteg rovására nem lehet, nem szabad spó­rolni. Meg kell kapnia azt, amire fölépüléséhez szüksége van. Ezt a szemléletet nem válthatja föl a takaréko­sabb, vagy ahogy a Mester Ákos-interjúban elhangzott: költségérzékeny gazdálkodás sem. Éppen fordítva, ezt a fontos alapelvet erősíteni kell. A társadalombiztosítás­nak is lépést kell tartani az új, most formálódó gazdál­kodási módozatokkal. A né­zőre, a betegre is tartozik, hogy ezután mi mennyibe kerül. Sokunkat foglalkoztat ez, de meglepően kevesen gondolnak arra, hogy miként ■előzhetnék meg a bajt. Erről is szólt a műsor! Arról, hogy többet törődhetnénk egészségünkkel! Él. B. MOSZKVA: PUSKIN MÚZEUM Másolatoktól a remekművekig A moszkvai Puskin Szép- művészeti Múzeumot évente több mint félmillióan tekin­tik meg. Méltán aratnak si­kert a kiállítások, a tárlat- vezetések, előadások, hiszen a múzeum gazdag egyiptomi, görög'és római kori gyűjte­ménnyel rendelkezik, emel­lett a nyugateurópai festé­szet, grafika és szobrászat XV. századtól napjainkig terjedő időszakának remek­műveit is megtaláljuk, itt. A Képzőművészeti Kiadó nyári újdonsága, azt hiszem annak is meglepetés, aki már járt a moszkvai Puskin Múzeumban, hiszen a csak­nem száz színes reproduk­ció nemcsak felidézi a már látottakat, hanem a művek újabb részleteire is fölfigyel­hetünk, A múzeum története az 1750-es évekre vezethető vissza, amikor a moszkvai egyetemen felvetődött egy klasszikus művészeti mú­zeum létesítésének gondola­ta. A közvetlen előd a Szép­művészetek és Antikvitások Terme volt, melyet 1848-ban alapítottak. A teremben kü­lönböző másolatok és numiz­matikai értékeket mutattak be. Volt egy kitűnő művé- szetélmóleti és művészettör­téneti szakember. Ivan Cve- tajev, aki messzebre tekint­ve lelkesen támogatta a Moszkvában felépítendő mú­zeum tervét. A professzor­nak viszonylag rövid idő alatt sikerült elnyernie a közönség támogatását. Ma- gánadománvökból hatalmas összeget gyűjtött a múzeum építésére, megszerezte a te* rületet is a várostól, nem messze a Kreml-től jelölték ki a helyét. Itt áll ma is, a Puskin halálának századik évfordu­lóján a költő nevéről elke­resztelt, ma már világhírű múzeum, melynek alapkövét 1898-ban helyezték el. 1912- ban nyílt meg, 1937-ben ne­vezték el Puskinról. Moszk­va egyik építészeti neveze­tessége azóta, gyűjteményét sokan megcsodálják. Nyissuk fel az albumot, tegyünk egy rövid sétát a reprodukciók segítségével a múzeumban. A nagyon szép kivitelű kötet első képes ol­dalán Michelangelo híres szobrának, a Dávidnak a másolatát találjuk. Egyet kell csak lapoznunk, hogy megismerkedjünk az egyip­tomi gyűjteménnyel, a fa-, gránit- és mészkőszobrok­kal. Görög vázák, hellenisz­tikus szobortöredékek, római Aphrodiité-torzó bűvöli el a nézőt. Az album nagyszerű reprodukciót külön is dicsé­ret illeti ( Eduard Steinert készítette). Néhány bizánci A Púskixi Múzeum remekművei ikon következik, majd meg­ismerkedhetünk Nvugat- Európa művészetével is.­1924-ben a múzeum • mint­egy hatszáz festményt ka­pott a korábbi moszkvai Kumjacev múzeum szépmű­vészeti részlegétől. A fest­mények közoitt olyan re­mekművek szerepeltek, mint Rembrandt, Ahasvérus, Ha­ntán és Eszter című lesitmé- nye, Rubens Mucius Scae- volája, valamint Guardi-ké­pek. Magánképtárak is gaz­dagították a múzeum anya­gát, így került kiállításra Cranach, Chardin egy-egy műve. A XIX. századi képzőmű­vészet reprezentánsainak . a műveit is elkezdték gyűjte­ni : Delacroix, Courbet, Co­rot, Millet, Bastien-Lepage alkotásait találjuk e sorban. Közben az Ermitázs raktárá­ból előkerült és a múzeum­ban lelt otthonra néhány csodálatos remekmű, minit Rubens 1 Bacchanália című festménye, Matteau Az orvo­sok kigúnyolása, Veronese, Murillo, David, Botticelli, Tiepolo egy-egy festménye, Ahogy egy képtárral sem lehet egyszeri látogatással betelni, úgy újra és újra ki kell nyitni ezt az albumot, hogy friss szemmel ismét gyönyörködjünk. A XX. szá­zadi képzőművészet jeles al­kotói sem hiányoznak a gyűjteményből, Monet, De­gas, Picasso, Van Gogh, Ce­zanne, Gauguin,—> Bonnard, Derain, Léger festményeivel ismerkedhetünk meg. Irina Antonova — az al­bum szerzője — vezetésével csodálatos élményben volt részünk. Azt is megtudhat­tuk, hogy a gyűjtemény ko­rántsem befejezett mű, a kö­zelmúltban az ölasz Guttoso Manzu, Messina, az amerikai Kent, a mexikói Siqueiros és Rivera, a francia Buf­fet és Carzou, a német Cre- mer és Heller műveivel gya­rapodott a moszkvai Puskin Múzeum. Horányi Barna Hétvége a kert­Sarátoknál \ Makai Károly felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom