Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

1986. augusztus 25., hétfő Somogyi Néplap 3 Az elöljáróságok megala­kulásával minden községben helyben is van képviselet, helyben is intézni lehet a legsürgősebb ügyeket. Ter­mészetesen fontos, hogy a községek lakói pontosan is­merjék az elöljáróság létre­hozásának célját, feladatait, hatáskörét, jogosultságát. Életrehívásuk okát röviden megfogalmazva azt mond­hatjuk, hogy az elöljárósá­gok révén a legkisebb köz­ségnek is legyen érdekeit hatásosabban képviselő és a közösség együttélését szer­vező, irányító önálló szerve. Az elöljáróságok tagjai lé­nyegében kettős funkciót töltenek be. Tagjai a közös tanácsnak, és ők alkotják az elöljáróságot. Kettős funkciójukat azonban hiba volna szembe állítani, hi­szen mindkét minőségükben a település lakosságának megbízásából járnak el. A közös tanácsban tanácstag­ként választókerületüket, az elöljáróság tagjaként a társ­községet képviselik. Felme­rülhet a kérdés: miért kell külön hangsúlyozni, hogy az elöljáróság a társközség ér­dekeit képviseli a közös ta­nácsban? Hiszen ez a társ­községekben megválasztott tanácstagokkal szemben nyilvánvaló követelmény, így látszólag felesleges volt az elöljáróságok funkciói közé felvenni. Az elöljárósági érdekkép­viselethez azonban a tanács- törvény többletjogosítvá­nyokat biztosít. Így például a tanácsot össze kell hívni az elöljáróság indítványá­ra. Az elöljáróság javaslatát fel kell venni a tanács — és a végrehajtó bizottság — napirendjének tervezetébe. A tanácsnak, illetőleg a vég­hajtó bizottságnak ismétel­ten meg kell tárgyalnia azt a társközséget érintő dön­tést, amelyet az elöljáróság sérelmesnek tart. Ha vala­mely napirend érinti a társ­községet, a végrehajtó bi­zottság ülésére tanácskozási joggal meg kell hívni az elöljáróság képviselőjét. A társközségi érdekek kö­zös tanácsban való képvise­lete nem értelmezhető szű­kén, nem szorítható csak a testületekben történő kép­viseletre. Az elöljáróságok által kifejezésre juttatott társközségi érdekek a szak- igazgatási döntések során sem hagyhatók figyelmen kívül. Ellenkező esetben az elöljáróság a társközség ne­vében és képviseletében jog­orvoslatért fordulhat a fel­sőbb fokú tanácshoz. A társközségi érdekkép­viselet másik része a nem tanácsi szervekhez kötődik. Az elöljáróságok a tanácsap­parátussal együttműködve, de tőlük teljesen függetle­nül, saját jogon is eljárhat­nak, intézkedéseket kezde­ményezhetnék a különböző szerveknél. A megkeresett hatóságok, gazdálkodó vagy szolgáltató sezrvezetek köte­lezettsége, hogy az elöljáró­ságok kérelmével, javasla­taival érdemben foglalkozza­nak. A társközségék ellátottsági problémái miatt sok vitát váltott ki az elöljáróságok anyagi eszközeikkel való gaz­dálkodásának kérdése. Jól mutatták ezt a terveket tár­gyaló tanácsüléseket meg­előző lakossági fórumok ép­pen úgy, mint maguk a ta­nácsülések. Általában érvé­nyes szabály erre nézve sem adható. Az azonban belát­ható, hogy nem lenne sze­rencsés a közös tanácsnál kezelt pénzeszközök társköz­ségék közötti mechanikus felosztása, hiszen ezzel ép­pen az anyagi lehetőségek koncentrálásából származó előnyöket veszítenék el. Az elöljáróságok munkája csak a legszükségesebb mér­tékben formaságokhoz kö­tött. Működésüknek inkább a közvetlen demokrácia for­máihoz kell hasonlítaniuk. Üléseikre nézve sincsenek merev szabályok, azokat szükség szerint tartják. Dr. Bálint Tibor Befejeződött a fakitermelők versenye SOMOGYI CSAPATÉ A KÜLFÖLDRE UTAZÁS TOGA Tizenhatodik alkalommal rendezték meg az idén a fa­kitermelők országos verse­nyét. A ropolyi erdőben ti­zenhét erdőgazdálkodással foglalkozó erdészet, állami gazdaság és termelőszövet­kezet legjobbjai, csütörtök óta vetélkedtek azért, hogy a jövő évi kanadai nemzetkö­zi versenyen ki vesz részt. Somogy ismét — már har­madszor — jó házigazda volt. Szervezésből jelesre vizsgá­zott a Sefag és jelesre vizs­gáztak a somogyi versenyzők is. A Sefag első és második csapata szerezte meg az el­sőséget a csapatversenyben, somogyi versenyző lett az összesítés után az egyéniben Kántor János erdőmérnök, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság dolgozója, ka­posvári lakos lett az első. — Egy mérnök miért áll csatasorba a fűrészgéppel? — Szakmunkásként kezd­tem, Leningrádban végeztem az erdészeti akadémián, sze­reztem bölcsész diplomát is. Ez nekem sport. A verseny­re készülve rengeteget edzet­tem. Egy vezető akkor iga­zán vezető, ha a gyakorlat­ban maga is meg tudja csi­nálni azt, amit a dolgozóitól követel. Ezért vállalkoztam arra, hogy egy kaposvári gazdasági munkaközösség tagjaként fizikai munkát végezzek. A legkényesebb, a lehető legbonyolultabb favá­gásokra vállalkozunk: ott a tudásra és az ügyességre egyaránt szükség van. — A verseny végén a bo­rítékba — ha jól számoltam — több mint tízezer forint került? — Szenvedélyes alpinista vagyok. Amikor a riport megjelenik, én már Jugosz­láviában leszek és szeretném megmászni a Julianna Alpo- kot. A különböző különdíjak mellett öt érmet vett át. Ebből kettő arany, három bronz volt. Számított a si­kerre, hiszen több országos versenyen vett már részt és legutóbb Svédországban is ott volt a nemzetközi viada­lon, ott ötödik lett. Az idén Csehszlovákiába utazik, majd jövőre Kanadába a nagy nemzetközi erőpróbára. Égig érő kavicshegy FINOMABB LETT A SÓDER, MAGASABB A NYERESÉG A hajó kikötni készül: kormányosa mindenféle ma­nőverbe kezd, aztán egy matróz kötelet dob a part­ra és villámgyorsan csomó­kat kötött. — Kétszáz hektár a kiter­melt vízfelület mögöttünk: évente hat hektár új terü­letet tárunk fel — mondta Riitecz János, a Gyékényesi Kavicsbánya vezetője. — A kavicsot 18—20 méteres mélyről hozzuk fel. Egy hajó 100 köbméternyi rakomány - nyal érkezik. Három kotró­hajóval biztosítani tudjuk a rendszer folyaimatos üzeme­lését. A rendszer végtelen hosz- szúságú szállítószalagokból áll: valahol a közepén egy osztályozó van nagy víznyo­mású mosóval és a durva anyag összezúzásakor szük­séges berendezéssel: 25 perc alatt ér át rajta a kavics. Nagyjából ilyen időközön­ként kell kikötni a szállító- hajóknak. ötezer köbméter sóder kerül le naponta a szalagokról. A bányában — ahal víz veri vissza a nap­fényt, 129 ember dolgozik. Keresem őket, de a két ha­jóson, egy slaggal locsoló asszonyon és egy munkagép- vezetőn kívül nem látok sen­kit. A kitermelt anyag em­beri kéz érintése nélkül te­szi meg az utat a szállító­szalag végén tornyosuló, ta­lán csúcsa sincs kavics­hegyig. Ritecz János 1957- ben került "a kavicsbánya élére; még lapát és csákány volt akkor a fő munkaesz­köz. az építkezési kedv csökkené­sét érzik ők is. A tavaly ér­tékesített 900 ezer köbméter sódernál az idén sem fog­nak többet. Ennek ellenére nem panaszkodnak Gyéké­nyesen: az első félévben a tervezett nyereség megdup­lázódott, mert 444 ezer köb­méter kavicsot tudtak érté­kesíteni terven felül, A szalag végéről lehulló kiav.ies tovább növeli a „he­gyet”; 17 ezer köbméter anyagot hordtak össze ide. A kavicshegyan túl vasúti kocsik sorakoznak: a napfé­nyes bányának saját mozdo­nya van, saját személyzettel és saját rakodógéppel. A ko­csikat viszont bérelik a MÁV-tól. Naponta öt-hat vo­natot töltenek meg szürke termékükkel. A bányánál szervezett a közúti szállítás is: bárhová és bárkinek szállítanak. A vonat egyenlőre nem mozdul, de a kavicshegyen túl, a csillogó bányatón rin­gatózva dolgozik a kotró, hogy a mélységből félszínre emelje a szürke kavicsot. Lehőcz Rudolf Az innen kiürített uszály rakománya zúzdánál járhai. Ez a zúzda finomabb szem­cseszerkezetű terméket állít elő: pillanatok alatt teszi meg ezt, amit a természet évezredekig csiszol. Az idén márciustól a 32 milliméteres finomságú (vagy durvaságú) sódert 24 milliméteres szem­cseszerkezetűvel váltották fel. A kedvezőbb finomsági mutatókkal rendelkező ter­mék siker a vevők között. A felhasználók korábban más termelőhelyekről fogadtak finomabb minőséget. A ka­vicsbányánál piacmegtartó tényezőnek tekintik a kivá­ló minőségű kavicsot. Piac­bővítésről viszont nem be­szélnek, mert a fuvarköltsé­gek határt szabnak a szállí­tási távolságnak. Ráadásul Otto Kehrer, a Svéd Elektrolux Motor képviselő­je, az évente egymillió fű­részgépet gyártó Hu sq var na megbízásából jött. — Gépeinket Svédország­ban a fenyőfélékhez kísérle­tezik ki: ott nincsenek lom­bos, kemény fák, ezért Ma­gyarország kísérleti terep is. Itt szerzünk tapasztalatokat a helyi sajátosságokról. Ta­lálkoztam olyan szakmunká­sokkal, akik a mindennapi munkájukban használják fű­részeinket és hasznos tapasz­talatokat gyűjtöttem új lánc- típusok kifejlesztéséhez. Több mint száz országba ex­portálunk: több olyan hely­re, ahol a magyarországi­hoz hasonló fák vannak. Az lentett ez, mint amit a min­dennapi munka megkövetel. Reggeltől késő estig kint voltak az erdőn és azért, hogy számításaikat megta­lálják, szombat, vasárnap is dolgoztak. Dávid Jenő szerint, a napi munka még akkor sem ért véget, amikor hazatérnek, hiszen a gépet javítani kell, fel kell készí­teni a másnapi műszakra. — Esőben, hóban is, mi­ért vállalják? Varga Tibor nem kertel: — Megtaláljuk a számítá­sunkat: becsületes munkával tisztes keresethez jutunk. Göndöcz Gyula, a Sefag szervezési és továbbképzési vezetője szerint a jó szak­ember sajnos ma még kevés. itt szerzett tapasztalatok máshol is kamatoztathatók. Legújabb Husqvarna 281 XP típusú gépünkből tizet adunk át a somogyi gazda­ságnak, hogy egyéves teszte­lés után tökéletesíthessünk. A somogyi első csapat tagjai: a barcsi Horváth Jó­zsef, a marcali Molnár Fe­renc és Bocskai József, a nagyatádi Varga Tibor és Dávid Jenő, a zselici Rip­pert Tibor és az iharosi Ba­kos Sándor. Aranyérmet kaptak. Kemény munkával, nem titok, hosszú időn ke­resztül edzőtáborban — ké­szültek erre a versenyre. Va­lamivel jobb feltételeket je­Náluk is próbálkozik min­denféle ember. A legjobba­kat igyekeznek megbecsül­ni, segíteni. Hogy siker szü­letett, az éppen ennek kö- • szönhető. Nemcsak a somogyiak ta­roltak Ropolyban. Döntésben a budavidéki Roznik László, gallyazásiban a kaszói Gulyás János, fűrészgép-szerelésben a kiskunsági Zsikla József, kombinált darabolásban a somogyi Horváth József, a lánckímélő darabolásban a budavidéki színekben indu­ló Kántor János, közelítés­ben Bocskai József, szállítás­ban Dávid Jenő lett a leg­jobb. Nagy Jenő LIBICS IMRE EMLÉKEZETE Koszorúzás Kőröshegyen Libics Imre 1875-ben szü­letett Székesfehérváron, hét gyermeke közül ketten még rna is Kőröshegyen élnek. Kőművesmester volt. 1905- ben azért költözött Kőrös­hegyre, mert a földvári vil­laépítéseknél sok jó szakem­berre volt szükség. Már Szé­kesfehérváron szákszerve­zeti tag volt, következéskép­pen közösségi ember, s mint meggyőzőeféses szocialista és szervezett munkás, új „állo­máshelyén” az épülő üdülő­településhez közel eső falu­ban is sokat foglalkozott a munkásokkal, fiatalokkal: kirándulásokat, kulturális. programokat, előadásokat szervezett (tartott) számuk­ra. E „szokatlan” aktivitás­sal magára haragította a reakció helybeli poten.táltja- it. 1919-ben a kommunista párt titkára volt Kőröshe­gyen, s a többi között május 1-én a község melletti Bor- kúton majálist szervezett a munkásmozgalom legjobb hagyományai széliemében. (Később ezt a tevékenységét is megbocsáthatatlan bűn­ként szegezte mellének az el­lenforradalom.) A tanács- köztársaság bukása után 1919. augusztus 15-ém jöttek érte a tahi különítményeseik és 24-én a tabi temető mel­lett — a balatonföldvári Fe­hér Imrével, annak felesé­gével és fiával együtt — ki­végezték. • A Tanácsiköztársaság meg­alakulásának 50. évforduló­ján márványtáblát helyez­tek el Libics Imre egykori lakóházán, és ezt minden évben március 21-én a he­lyi párt és állami szervek megkoszorúzzák. Halálának 67. évfordulóján, tegnap délután a helyi párt és KISZ szervezet, valamint a siófoki kommunisták nevé­ben helyezték el az emlék­táblánál a megemlékezés koszorúit. A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA ÉRVÉNYESÜLÉSE A társközségi képviselet

Next

/
Oldalképek
Tartalom