Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-25 / 199. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 199. szám Ára: 1,80 Ft 1986. augusztus 25., hétfő Pótolhatatlant NÉGY FALU ÖSSZEFOGÁSÁVAL ÉS KÉT HEGYE SEGÍTSÉGÉVEL ÉPÜLT pótolni Figyeljük a fiatalokat: ki és hogyan neveli őket? Milyen környezetben élnek? Ez az érdeklődés csak erősödött, amikor tudomást szereztünk arról, milyen sok az állami gondozott kiskorú, s ma már egyre kevesebb közöttük az árva. Az állami gondozottak többségét kényszerből kellett kiemelni környezetéből, sorsuk és jövőjük mentéséért. Számuk 1985-ben meghaladta a harmincezret. Sokféle elhelyezési, nevelési mód van, bár — a szakemberek mondják — nem elegendő. Az állami gondozottak nagyobb része valamilyen nevelő intézményben él, minden negyedik, majdnem nyolcezer, nevelőszülőknél. A család semmivel nem pótolható, de a nevelőszülői hálózat ma többnyire betölti hivatását. Tavaly a nevelőszülők kétharmada egy gyermeket nevelt, ami önmagában is jelzi: már ré-. gén nem a pénzért, a többletjuttatásokért „vesznek ki” intézetből kiskorút. Az okok egészen mások. Sokan azért, mert nekik maguknak nem lehetett, de tartanak az örökbefogadás kockázatától. Mások azért, mert a sajátjaik kirepültek már, s a megüresedett házban van hely, és erejük is a gondoskodáshoz. Nem kevesen azért, m irt a gyermeknevelést, a szülői érzést igazi hivatásuknak tartják. A feladatuk nem könnyű: az állam pénzbeni, természetbeni támogatása annyi mint a saját gyermekek után. Tudjuk, amit ma a társadalom adni képes, könnyen elkölthető: legfeljebb beosztása okoz fejfájást. A nehézségeknek ez a kisebbik része. A gyerekek, akik az otthonból az idegen portára kikerülnek, rendszerint kisebb-nagyonb mértékben sérültek: akad olyan két—hároméves, aki nem jár még rendesen, mert korábban örökké bezárva tartották, fogyatékosán beszél, mert emberi szóban alig volt része, annál többször gorombaságban, durvaságban, megalázásban. A gyermek méltósága ma még az egészséges családban is olykor hiányzó fogalom. A nevelőszülő tehát mindenképpen többet nyújthat, mint amire egy nevelőintézet képes. Mit kaphat a nevelőszülő cserébe? Semmit és mindent. A hála nem alku tárgya. Ám a gyerek még őszinte lény. Ügy szeretni, mint ők — a szeretetért cserébe — senki sem tud. De úgy örülni és úgy bánkódni sem. A Művelődési Minisztérium gyermek- és ifjúságvédő osztálya 1984-ben kísérletképpen hivatásos nevelőszülői hálózat szervezésébe kezdett a hagyományos és bevált módszer mellett. Azoknak a családoknak, amelyek legalább öt állami gondozottat befogadnak, lehetőséget adtak, hogy az anya főhivatásban vállalja ezt! Fizetést kap, hogy minden erejét, türelmét, szeretetét a gyerekekre fordíthassa. Ma harmincnyolc hivatásos nevelőszülő van az országban. Egy részüknek központi keretből juttattak pénzt, de a Csongrád, Heves, Somogy, Győr-Sopron és Zala megye Gyermek- és Ifjúságvédő Intézete is áldozott erre a saját költségvetéséből is. Rege Sándor Yarászlón és Paton át vezet az út Nagykanizsára lamint dr. Gyenesei István Somogy megyei tanácselnök és Loppert Tibor, a Zala megyei tanács általános elnökei elyáttese. A két megye határán ez volt az első út, amely az országos hálózat részeként, gazdasági megfontolások alapján, a ihelyi erők összefogásával és tevékeny munkájá- naík eredményeként épüli fel. Hasonló módszerrel — figyelembe véve azt is, hogy hol van olyan gazdasági erő, amely az építésben való részvételével képes csökkenteni a költségeket — még nyolc-tíz összekötő út épülhet meg a megyében és a megyehatáron. A második átadására jövőre számíthatunk: ez a Somogy megyei Somot köti majd össze a Tolna megyei Dég községgel. A 1,5 kilométeres szakasz átadását követően azonban Fejér megyébe vezet tő- Jünk, pontosabban Észak-So- mogyból rövidebb út. Az is tény, hogy az igény a bekötőutak építésére jóval nagyobb annál, mint amivel reálisan számolni lehet. Az igényék előbb vagy utóbb, de biztosan megteremtik a lehetőséget is a kivitelezésre. Bizonyíték erre Varászló és Pat esete, ahol közös ügy volt az útépítés és közös ünnep az avatása, amelyen százak őrülteik a sikeres munkának, és ezrek használják majd energiát, időt és 'pénzt takarítva meg. Tanácskozás a rákról lyamatokat, amelyek szem- beszállnak a rákos sejtek burjánzásával. A délelőtt további részében cytológiával, az onkogé- nek funkciójával és szabályozásának lehetőségeivel foglalkoztak a tudósok, s megvitatták a prosztatarák gyógyításának új módszereit. Délután kerekasztal-konfe- renciákon vitatták meg a molekuláris génsebészeti módszerek diagnosztikai alkalmazásának kérdéseit, foglalkoztak a csontvelő-átültetés legfrissebb eredményeivel, a vérrák gyógyszeres és sebészi kezelésének problémáival. Utat nyitott egymásnak két falu Somogy és Zala határán. Nem kímélve saját erejét a megyei tanács anyagi támogatásával építette meg Varászló és a Zala megyei Pat között a hiányzó 1,6 kilométert. Tízszer ekkora kerülőt faragtak ezzel le. A 8,5 millió forint értékű útépítésen minden érdekelt jelen volt: nem hiányoztak a szomszéd falvak — Ne- mesdéd és a Zala megyei Miháld — gazdálkodó egységei sem. A régóta tervezett út megépítését tavaly ősszel kezdték el. A tereprendezést és Borünnep volt a hétvégén Boglárlellén: a megye legfiatalabb városában — a dél-balatoni borvidék központjában — rendezték meg a bogiári szüreti ünnepséget. Erről és a megyei borverseny díjainak átadásáról (képünkön) szól'írásunk az 5. oldalon A XIV. nemzetközi rákkongresszus csaknem 8000 küldöttének tanácskozása szombaton folytatódott. A délelőtti ülés első előadója, Hallery Koprowsky amerikai professzor a daganatok diagnosztikájában és gyógykezelésében is fontos szerepet játszó, úgynevezett monoklo- náris antitestekkel kapcsolatos eddigi kutatási eredményeket foglalta össze. Szólt annak fontosságáról, hogy a beteg szervezetét ellenálló- képessé tegyék, és ismertette az Interleukin—2 elnevezésű gyógyszer alkalmazási lehetőségeit. . Ez az immun- sejt-termék, amelyet az úgynevezett T-sejtek termelnek, képes megindítani olyan foa földmunkákat a zalaiak, a kőszállítást a somogyiak végezték el. A szorosan vett szakmunkát — az útépítést — a közúti igazgatóság marcali szakaszmérnöksége végezte: hét hónapig dolgoztak a lakók napi ellenőrzése mellett. Az útnak — amely a megyehatár zalai oldalán élőknek közelebb hozza Kaposvárt és Nagyatádot, a somogyiaknak pedig Nagykanizsát — együtt örültek a két település lakói, búcsúi hangulatot teremtettek a megyehatáron, az erdők őrizte csendben. Az avatás igazi örömünnep volt, amelyen nemcsak szívhez szóló köszöntők hangzottak el, hanem az alkalmi sátrak alatt halászlét kínáltak, sört» és bort is mértek. Az ünnepen — az út avatásán — részt vett dr. Nagy Ervin közlekedési miniszter- helyettes, Klenovics Imre, a Somogy megyei, és dr. Kar- valics Ferenc, a Zala megyei pártbizottság első titkára, vaVÁLLALKOZÓ FALU Hajnali háromkor kibotorkáltam a sötétben a falusi ház tornácára. Huszadik századi sámántudással a Göncöl rúdjának első fényes pontját vettem célba. Háromszor legyeztem rá a kezemmel, különös varázsigéket mormolva, majd szintén háromszor hangosan ezt mondtam, éledjen újra a magyar falu. Mit vártam ettől? Azt, hogy a romba dőlt portákat szorgos kezek újraékesítik, kaszás-sarabolós had vág rendet az utakat övező csamosőlyával üzent: ma öt különböző vállalkozó robogott át a falun kincseket ígérve. A kisfurgonján érkező drótos azt állította, hogy csak tőle érdemes a fonott portékát megvenni. Lám itt az igazi szolgáltatás, kegyes nagylelkűség. Nem kell drága pénzen a városba fölutazni néhány méter portakerítöért. Bizalmat is szavaztam volna neki. de a gömblabdáikat áruló barna legények még harsányabban üvöltöttek alig félóra múlva: — igazi alföldi dinnye ez, jobb, édesebb, akár télre is eltehető. Már mondták is volna sajátosan keveredett magyar nyelvükön a receptet a rosszul öltözött legényemberek, csakhogy a nyolcforintos árról — ami a harminckilométerre lévő megyeszékhelyen mindösz- sze hat — valamiképpen eltereljék a figyelmet. A dinnyések után vállalkozó fiatalemberek vinnék a vasat, de régi csillárt is vennének, ha volna, s ígérik, hogy küldenek valakitől oltott meszel. Egyikük azt „hallotta”, nem szűnt meg a tollascsapat sem, csak a jó csere edényekre vártak. Lesz apró fémtányér, félliteres tejesbögre, zsírosedény, vizesfazék... Lesz, minden lesz. Minden harmadosztályú vacak egyszercsak idevándorol májd. „Türelem jatusi emberek, azért dolgozunk.” ígéretek, mosolyok, kilók, árak, borravalók. A minap azt kérdeztem az egyik falu elöljárójától, próbálta-e megállítani, megkérdeni, miféle jogosítványok alapján özönlik el e lélegzetelállító ügyességű szerencsevadászok a magyar falut? Nem kaptam feleletet. Ha szólna, haragosa támadna, Szükség van ezekre a portékákra, mert a boltos csak saját szakállára tud ilyen árukat hozni. Azt meg ki fizetné meg? Ugyanabban a belső-somogyi faluban hallottam, hogy a felszabadulás előtt, amíg nem kapott engedélyt az árus — cirkuszos — vagy akárcsak lucernaszéna vásárló gazda, addig be oda nem tehette a lábát. Az mégiscsak az ő falujuk, hát minden jött-ment, kétes erkölcsű ott ne zavarjon. Ezt várnám újra? Micsoda egy dolog lenne, hamég a nyári szünidőt itt töltő unoka is az elöljáró könyvébe kerülne? Most, amikor már valamicskét sikerült lefaragnunk a bürokratikus ügyintézésekből — támadnék ezzel a satnya ötlettel? Nem ezt várom, de azt igen, hogy egy friss . nge- délyű vállalkozó ne tudja az őszinte szóhoz szokott falusi öreget „lehengerlő” modorával becsapni. Végigtopogok a tornácon, azt gondolom, valami sikerült a ráolvasásból. Azt, hogy legyen a saját érdekében vállalkozó a falu. Békés József lanrengetegben, megszépülnek az utcák, elvesztik slamposságukat az ittlakók, s egymásra józan, őszinte szavakat illetve élnek a falusi emberek. A fénylő augusztusi csillagmenybolt semmi jelét nem adta, hogy támogatja a tervemet. Tükrös nappali
