Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-18 / 194. szám
1986. augusztus 18., hétfő Somogyi Néplap 5 Muzsika a kertben Néhány perccel nyolc előtt még alig lehetett elhinni, hogy rövidesen koncert kezdődik. A bogiári Vörös Kápolna előtti színpad körül zörgő kavicson jöttek-meni tek az érkező vendégek, magyar, német, angol csevegés hallatszott, a zongora pedáljaira játékos kismacska próbált felikapaszkodni. Aztán a pódiumon megjelent a két művész, s némán helyet foglaltak az egymásnak háttal várakozó zongoráknál. Lantos István és Sebestyén János egyetlen szó nélkül ütött a billentyűkre. Goldmark Tavasszal nyitányával kezdték a műsort. Egymás fekete-fehér tükörképeként játszottak, a két kottalapozó is egyszerre mozdult, mintegy varázsütésre. A nyitányt egy négykezes, Beethoven két tételes szonatinája követte. A lágy zene közben lassan besötétedett. s a fákkal övezett játszóhelyen a muzsika vette át a hatalmat. A korábban zavaró tücsökciripelés, kutyaugatás, távoli zsivaly egyre inkább hangulatos aláfesrés- sé szelídült a háttérben. Mozart D-dúr szonátája ismét két zongorán szólalt meg. Gyengéd, játékos dal lamfoszlányofc keigetőztek. A közönség virtuóz, köny- nyed játéknak tapsolhatott Ezután Árenszkij Keringő je következett a sorban, hogy azután egy egészen más hangvételű zenének, Weiner magyar népdalra írt változatainak adja át a helyet. A bejelentett programot ismét egy négykezes, Diabeli! pergő ritmusú, dallamos Szonatinája zárta. A két világhírű művész már eddig is nagy élményt szerzett a közönségnek. Az igazi csemegét azonban a ráadás kínálta. Az első szám: Rögtönzések egy guggisbergi népdalra. A darabválasztással a koncerten jelenlevő, zenekedvelő svájci nagykövetnek, Paul Wipfli- nek kedveskedtek a művészek. Ez egyúttal arra is jó alkalom vdlt, hogy a két évre Japánba utazó Lantos István improvizációját még egyszer élvezhesse a. hazai közönség. Szépen lebegő, tüinedező dallamvonalaitok, egymásra figyelő szemek, a billentyűket szinte alig érintő mesteri kezek. A finálét pedig Peter Warlock angol zeneszerző két paródiája alkotta, klasszikus’ témákra. A jól ismert szimfóniák rap- saődikusan egymásra szerkesztett mozzanata i ban az oly ritkán élvezhető zenei humor csillant fel derülésre késztetve a hallgatóságot. A szombat esti hangulatos, szép hangversenynek még egy nemzetközi vonatkozása volt. Kedvtelésből a hazánkban koncertező és a Balatonnál üdülő angol orgonaművész, Malcolm Rudland forgatta a kottát Sebestyén Jánosnak. Nem először jár itt, tavaly nyáron ő is failépett a régi muzsika bogiári kertjében. S hogy élvezte-e a koncertet? Olyannyira, hogy néha maga választotta kötelességéről, a kotta- lapozásról is megfeledkezett ... Térsztyánszky Krisztina Nem sokkal később kijött Bakos Áron, s leült a kőműves mellé a kút kávájára. Elővette kemény dobozos külföldi cigarettáját, odatoínálta. — Hagyjon nékem békát ezzel a kölnivizezett dohány- nyál — hárította el a kőműves. — Én Kossuthot szívok. Pelenka nélkülit. — Milyet? — kérdezte Bakos Áron. — Mezítlábast — mondta a kőműves. S látván a másik erteilen tékintetét, hozzátette: — Fütsszűrő nélkülit.--- Vagy úgy. Hanem ... — Bakos Áron pillanatnyi szünetet tartott. — Ügy sejtem, mégiscsak vállalja a munkát. — Majd ... meglátom, mit tehetek. Először is beszélnem kell az asszonykával. — Próbáljuk meg — emelkedett föl Bakos Áron. — Talán még nem késő ... Indultak volna, de a lány még nem készült el. Egy repedt tükörben rajzolta a szemöldökét. Még a nyelve hegyét is kidugta. — Nem mondaná meg a babájának, hogy mozogjon egy kicsit?! — ripakodott a fiatalemberre a kőműves. — Ernes,ém, édeském, a mester türelmetlen — szólt oda Baikos Áron, (Folytatjuk.) Alit a búcsú, állt a bál TAEDI GÁBOR Lakótársak 14. Az ajtóban visszafordult, megkereste Laskai kárörvendő tekintetét; hiszen poharat zúzott, s dühkitörését nyolc forintja bánta. — Ide hallgasson, maga madárijesztő! Ráesik még arra a sebes pofájába, azt megígérem ... Nagy léptekkel indult hazafelé. * * * Abban bízott, hogy Bakos Áront még odahaza találja; alig múlt dél, és a hétalvó ilyenkor szokott oihelődni. Megzörgette az ajtót, aztán rögtön benyitott. Jól számított: a félhomályból szuszo- gást hallott, s szeme előtt lassan körvonalat alkotott a vetett ágy. — Ébresztő föl! — kiáltotta öblös hangon. Utoljára a katonaságnál alkalmazta ezt a felszólítást a nyavalyás kopaszokkal szemben, akiket nem létezett másként kifordítani az ágyból. — Történt valami rendkívüli, Dénes úr? — ásította Bakos A róni, és kézfejével dörzsölte a szemét. — Hát csak annyi, hogy ki akarják rabolni a leendő anyósát! — förmedt rá a kőműves. — Szóval ki az ágyból, indulás van! — Kirabolják a mamit? — hangzott egy vékony, nyafka hang a fal mell öl. A kőműves akkor vette észre a másik borzas fejet: a szőkéslbarna haj ezer meg ezer szállal szőtte be a párnát. — Emese, a menyasszonyom — mutatta be Bakos Áron, — Az úr pedig a lakótársam, egyben nagyon jó barátom. A lány felemelkedett, bágyadtan nyújtotta a kezét, miközben félig lecsúszott felsőtestéről a takaró; nem zavartatta magát. — Zsák a foltját... — dünnyögte a kőműves megkövültén. Ezután a fiatalember fölkelt az ágyból, körbesétált a helyiségben, összeszedte a ruháit. A kőműves kifakadt: — Mozogjon már, maga lajhár! — A szép testet nem szabad szégyellni... A kőműves nyelt egy nagyot: meglett volna ugyan a válasza a girhes, csaknem izomtalan alkatra vonatkozóan, de nem akarta zavarba hozni a menyasszonya előtt. — Na, csak igyekezzenek — mormolta. — Odakinn várok... rülállják őket az emberek, s Hegedűs Jánosné munkája közben a régi búcsúkról beszél. A templomból törékeny énekszó hallóik,, hangverseny van. A körhinta csak egy villanás, lányok boldog sikolyát kapja föl a szál. Szétnyílik a tömeg, az úton aprócska kis férfi közeleg, pörge kalapban, fekete mel- lényes öltönyben, tizenkét éve minden komolyságával karikás ostort cserdít. Nyomában a táncosok, elébb gyerekek, pörgős szoknyában vezetik a sort, egy-egy mosolyt villantva a nézőkre, forognak boldogan a zenére. A szanyi néptáncosok előtt idősebb pár halad, módosán lépve ki az ütemet. Hófehér asszonykendő, s piros, Bitteres menyecskekonty díszíti a táncosokat, a férfiakon áirvalányhajas süveg. A stuttgarti népi együttest három zászlós vezeti, égbe röpülnek a színes selymek, hullámzó szelídséggel szellőt kavarva hullanak vissza. All a búcsú, áll a bál. Fények gyúlnak, s sejtelmes árnyak nyúlnak meg az utcán. Buzsákon kivilágos ki- virradtig ünnepelnek az emberek toválbb. Klie Ágnes Buzsák ünnepre készült. Színes sátrakat állítottak, s a körhintákat szerelték reggel az emberek, valaki végigverette vízzel az utat, párás meleg csapott a felhe- vült aszfaltról, s pillanat alatt tűnt el a levegőben. Az iskola előtt zenészek gyülekeztek, s vasárnap fél kilenckor a rézfúvósok indulójára ébredt, aki akkor A folyosó végén lábbai hajtott korong mellett fiatal fazekas tart bemutatót. Légii Attila a szőlöskislaki fazekasházból jött, szőke haja göndör szarvacskákban keretezi az arcát, keze alatt ördöngős gyorsasággal alakul az anyag. Az egyik teremből illatokkal csábit a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát gyümölcsbemutatója, a mámég aludni tudott a faluban. Mozdulatlan hőség ígérete volt a reggel. Szólt a zene, és a lassan gyülekező emberek hamarosan átvették a pattogó ütemet. Kicsi öregúr, zakóiban, nyákkendősen, kezében bottal, ünneplőbe öltözött lányok, asszonyok várták, hogy megnyissák végre a buzsáki búcsút. Látnivaló akadt éppen elegendő. Végét sem fogta be a szem a sátrak sorának. Fél tíz volt, mikor meg- konduilt a templom harangja, s a hirtelen beállott csöndben mindenki a torony felé fordult. Kalász Zoltán, a boglárlellei városi tanács művelődési osztály- vezetőjének szavaival pedig hivatalosan is kezdetét vette a kétnapos ünnepség. Az iskola tantermeiben népművészeti kiállítás várta a látogatókat. A helytörténeti szakkör gyűjtésében Buzsá'k és környékének múltja elevenedett meg, fafaragások, hímzések gyönyörködtették az érdeklődőket. sik teremben a vidék fafaragó népművészei vonultatták fel munkáikat, boszorkányos ügyességgel faragott székek, tálak mutatják magukat. Gyertyás László fotóművész kiállításán a falvak népét megörökítő portrék fogadják a látogatót. Az utcán pedig kavarog az élet. A hangszóróból bánatos férfihang tudatja min- denikilvél: Egy asszony miatt vágyók ilyen léha, de hogy miért, titok maradit. Piillaina- tok alatt vevőre talál a kazetta, elpárásodó szemmel vásárolják, szinte egymás kezéből kapkodva a hölgyek. Alig-gyerek faggatja apját sírásán, mondd apu, a búcsúban miért drága minden, egy másik az aprócska dió- bélkirályfit követeli hangosan. A tükrös szívek, kac- ksíás bajszú huszár legények, mézeskalács kisasszonyok búcsiúfiaként lapulnak mega szatyrokban, a törökméz sárga olvadásnak indul a hőségben. Három asszony ül a tájház előltt, a pádon, kezükben fáradhatatlanul jár a tű, ráté- tes hímzést készítenek. KöMAPRJAL-KONGRESSZUS Békefelhívás a záró napon (Folytatás az 1. oldalról.) országából érkezett szakemberek élénk vitát folytattak arról is, hogy a korábbi jó tapasztalatok hasznosításán túl milyen új eszközök, módszerek alkalmazása segíti a hatékonyabb idegen- nyelv-tanítást. Különösen nagy érdeklődés kísérte az oktatási folyamatba mind jobban bekapcsolódó új technikának, a számítógépnek és a videónak a felhasználási lehetőségeit taglaló szekció munkáját. Első ízben rendeztek ke- rekasztal-konferenciát a kisiskolások és az óvodások orosz nyelvi oktatásának lehetőségeiről. A résztvevőknek módjuk voLt a magyar gyakorlat megismerésére is. Gazdag lehetőséget adott a találkozó arra is, hogy a különböző fórumokon elhangzottakat hazatérve hasznosíthassák az orosz nyelvtanárok, akik a rendezvény alkalmából nyílt kanytvfciéllításon látható 'módszertani, nyelvészeti és irodalmi tankönyvek mellett számos propaganda- anyagot is tanulmányoztak, s filmvetítéseken szemlélték meg a különböző országokban készült nyelvleckéket, módszertani anyagokat. A tanácskozás résztvevői kifejezték reményüket, hogy a budapesti kongresszus jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy világszerte még többen és 'minél eredményesebben tanulják az orosz nyelvet. A MAPRJAL kongresszusának záró ülésén elfogadott békefelhívás hangsúlyozza: az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok VI. nemzetközi kongresszusa küldötteinek meggyőződése szerint valamennyi nyelvtanár arra hivatott, hogy a nyelvet tanulókat a népek közötti kölcsönös megértés, barátság és bizalom szentemében nevelje. A dokumentum a továbbiakban kiemeli: a nyelvtanárok munkájának lényege, hogy az embereket az egymással való érintkezésre, egymás megismerésére és jobb megértésére tanítsa. Az ellenségeskedéssel, gyűlölettel szemben, az erködcs és a lelkiiismeret szellemében kell cselekedniük. Kötelességük segíteni abban. hogy az- emberek felismerjék azt az egyszerű igazságot: az emberiség tud háború nélkül élni, és úgy is kell élnie. Ezért azonban küzdeni kell. A felnövekvő; nemzedéknek tudatában meg kell erősödnie annak a gondolatnak, hogy a mai világban az atomfegyverek alkalmazása világméretű katasztrófa kezdetét jelentené. Feltárva az orosz nyelv és irodalom gazdagságát, arra törekszünk — hangsúlyozza a dokumentum —, hogy a nyelvtanulók a jó és az igazságosság eszméit, az emberi civilizáció eredményeit magukévá tegyék. Az orosz nyelv tanításakor azt keressük, ami a népeket egyesíti és nem azt, ami elválasztja. Mi, 66 ország orosz nyelv- és irodalomtanárai felhívunk mindenkit, aki nyelvet tanít, hogy határozottan lépjen föl a béke és az országok közötti párbeszéd érdekében, Az erőfeszítések egyesítésére, az emberiség önpusztításának megakadályozására irányuló békekez- deményezésék támogatására szólítunk fel mindenkit. Felhívással fordulunk az idegen • nyelvek 'Oktatóinak nemzetközi és nemzeti szervezeteihez, hogy használjanak fel minden lehetőséget az atomfegyverek és más tömegpusztító eszközök mielőbbi betiltása és teljes megsemmisítése érdekében — hangsúlyozza végezetül a felhívás. A kongresszus befejezését követően megkezdődött a nemzetközi szövetség közgyűlése. A vasárnap záruló közgyűlésen a MAPRJAL munkájáról szóló főtitkári beszámolóját követően a küldöttek elfogadták a szövetség következő négyéves munkatervét, s 'megválasztották a testület tisztségviselőit. Az Orosznyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szö- vetségénék elnöke Pjotr Nyi- kolajev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem tanszékvezető tanára lett. Főtitkárrá ismét Vitalij Kosztomarov akadémikust, a moszkvai Puskin Orosz Nyelvi Intézet főigazgatóját választották.
