Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

1986. augusztus 16., szombat 5 Gondok tanévkezdés előtt Történészek fürdőnadrágban A KEZDEMÉNYEZÉSBŐL MINTA LEHET Van megoldás Manapság szinte divat a tömegsportról beszélni. Szá­mos cikk, felihívás látott napvilágot arról, hogy éle­tünk természetes rendjének megőrzése érdekében rend­szeresen mozognánk kell. A testkultúra fejlesztése orszá­gos feladattá vádit. A tömeg­kommunikációs eszközök a versenysport mellett' egyre több időt szánnak az ama­tőrökre. örülhetnénk ennek, ha a valós tényeket nem ködösíte­nék el sokszor semmitmon­dó szólamok.. Statisztikák bűvkörében élünk, számok­kal igazoljuk a haladást. Ez nem is lenne baj, ha az adatszolgáltató csak valós tényekből dolgozna. Igaz az is, hogy többnyire kényszer-. bői teszi rosszul a dolgát. Nincs anyagi fedezete szín­vonalas rendezvényekre. Gaz­dasági nehézségeink az élet minden területén tafcarékoá- ságra intenek, ám csak ez­zel magyarázni a sikertelen­séget nem lehet. Sokkal in­kább szervezési hibák okoz­zák a megtorpanást. Noha nem testnevelő ta­nár vagyok, több évben ta­nítottam már e tárgyat a lengyeltóti iskolában. Sokat bosszankodtam a tárgyi fel­tételek hiánya miatt. Az utóbbi időben azonban meg­indult a fejlődés az általá­nos iskolákban is, aminek nagyon örültünk. Úgy érez­tük, hogy a vezetők is meg­értették: a sportot, a mozgást gyermekkorban kell élet- igénnyé tenni. Célszerűbb — és olcsóbb is! Ehhez az ál­talános iskolák felszerelését, tárgyi feltételeit kell, kelle­ne korszerűsíteni — amelyet azután a felnőtt lakosság is használtatna. Ebben az évben azonban — a múlt évihez hasonlóan — úgy kezdjük a tanévet,, hogy rossz idő esetén nem tudjak hol megtartani test­nevelési óráinkat. Több mint ötszáz gyereknek! Ugyanis az időközben átalakított kul- túrházból, amelynek nagy­termét használtuk, kiszorul­tunk. Helyette semmiféle megoldást nem találtak az illetékesek. Augusztusban öt napig So­mogy, Tolna, Baranya és Za­la megye nyolcvan fiatal tör­ténésze tábor ozott Balaton - fenyvesen, a KISZ Baranya Megyei Bizottságának veze­tőképző táborában. A tábor­vezető Vonyó Józsefet, a Pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem adjunktu­sát, a Magyar Történelmi Társulat Dél-Dunántúli Cso­portjának titkárát arról, kér­deztük: hogyan született meg ez az országosan egye­dülálló kezdeményezés ? — A tábort az év elején a társulat dél-dunántúli.cso­port ja kezdeményezte, s eh­hez csatlakoztak a négy me­gye KISZ-bizottságai, a ta­nácsok művelődési osztályai, és a megyei pedagógiai in­tézetek. Ezen kívül a KISZ KB anyagilag, a pécsi tudo­mányegyetem pedig szakmai­lag segítette a munkát. A kezdeményezés lényege, hogy összefogjuk a régióban dol­gozó történészek munkáját. — A felső korhatár har­mincöt év. Miért? — Elsődleges célunk a kutató utánpótlás képzése, hiszen például Baranyában mindössze négy harminc év alatti kutató tevékenykedik. További oél a történészek mun ká j á nak összeha n go 1 ása, valamint a szóbeli bemutat­kozás, és a publikáció lehe­tőségének elősegítése. Mind­ezek mellett a történelemta­nároknak színvonalas szak­mai továbbképzést is szer retnénk nyújtani. Nem csu­pán kutatókat akarunk ké­pezni. Ha valakiből az itt töltött napok után jobb ta­nár lesz, aki az órai felké­szüléshez bemegy a levél­táriba, vagy beviszi a diák­jait is, már az is nagy ered­mény. — Történelemtanárok, le­véltárosok, muzeológusok, népművelőik vesznek részt a táborban. Más lehetőségük nincs a továbbképzésre? — A különböző szakmák­ban vannak találkozók, de olyan alkalom, ahol vala­mennyien személyes munka­kapcsolatba léphetnek, ta­pasztalatot cserélhetnek, nincs. Itt szemtől szembe ta­lálkozhatnak az élvonalbeli kutatókkal, tudják, kihez for­dulhatnak segítségért, érzik, hogy törődnek velük, szük­ség van a munkájukra. A tábor minden nyáron foly­tatódik majd, s .ev is rendezünk több napos konferenciákat, így egymás munkáját folyamatosan fi­gyelemmel kísérhetik. — Hogyan állították ösz- sze az előadások tematiká­ját? — Az első napon Kosáry Domokos akadémikus és Or­mos Mária, a történettudo­mányok ddktora, egyetemi tanárt világtörténelmi kite­kintést adtak, szélesebb ösz- szefüggésbe helyezték a kis államok helyzetét. A későb­biekben elsősorban . a ■ hely­történeti kutatásokra helyez­tük a hangsúlyt. T. Mérey Klára, Andrásfalvy Berta­lan, Tilkovszky .Lóránt és más neves előadók adtak országos és regionális átte­kintést arról, hogyan építke­zik a kutatás, a helyi mun­kák hiogyao épülhetnek be­le az országos áramlatba. — A helytörténetet és az országos történetet nem le­het szétválasztani — veszi át a szót Majoros István, a JPTE egyetemi adjunktusa, a tábor vezetőségi tagja. — Nem a kutatási terület, ha­nem a színvonal minősíti a munkát. Egyre nyilvánva­lóbb, hogy országos áttekin­tést csák központi források alapján nem lehet adni. Az események, döntések vidéki előzményei és lecsapódásai is fontosak, ezért egy kis területet országos szinten feldolgozó történész segíthe­ti a központi munkát. A tá­bor célja, hogy felhívja a fiatalok figyelmét arra; mi­lyen területet érdemes egy adott körzetben kutatni. A négy megye kutatást szerve­ző intézményeinek vezetői is­mertetik, hogy milyen mun­kába lehet bekapcsolódni. Természetesen ez a pár nap nem jelenthet teljes felké­szítést, csak ízelítői, ötlete­ket, és sok módszertani se­gítséget ad a pályakezdők­nek. — Ilyen tábort most elő­ször indítottak az országban, egyelőre kísérleteznek. Mik á tapasztalataik? — Igen jó kezdeményezés — feleld Kiss Géza kandidá­tus, egyetemi docens, a tá­bor egyik előadója. — El­múlt az az idői, amikor az egyetem öt éve alatt teljes ismereteket lehetett adni. Az egyetlen járható út egy ke­mény alapozó képzés, melyet színvonalas posztgraduális képzésnek ikell követnie. Er­re nagyon jó példa ez a tá­bor. Azt hiszem, ebiből a kötetlen formából minta lesz. — A diákok az egyetem elvégzése után általában el­vesztik a kapcsolatot a ku­tatóhellyel — teszi hozzá Majoros István. — Időköz­ben változik a történelem­szemlélet, sok új forrás vá­lik hozzáférhetővé. Ma már nem csak a természettudo­mányokban, hanem a törté­nettudományban is nélkülöz­hetetlen a folytonos to­vábbképzés. Megyénkből tíz tanár és két tanító vett részt a tábo­rozáson. Bíró Gyula tavaly végezte a főiskolát, ősztől a csurgói szakközépiskolában tanít. Több éve foglalkozik életmódkutatással, népszo­kások gyűjtésével/ — Újszerű problémákkal, nyílt hangvétellel találkoz­tam az előadásokon — mondja. — Itt egy órán be­lül annyit megtudtam példá­ul a kis államok helyzetéről, ami önállóan sok ■ időmbe telt volna. A kutatáshoz mód­szereket, szempontokat ka­punk itt, s tanácsokat, hogy melyik területen érdemes el­indulni. A felhasználható se­gédanyagókról, irodalomról is tájékoztatást kapunk. Sza­koly Ferenc kandidátus is­mertette a Magyar Történel­mi Társulat munkáját, mely­be én is szeretnék belépni. Remélem, a ‘jövő nyáron Fadd-Domboriban ismét résztvehetek a táborozáson. A dél-dunántúli kézde-: ményezés iránt máris érdek­lődnek Vas megyéből, Győr- Sopronból. Nem ok nélkül. A történész utánpótlással ugyanis gyengén állunk. Glatz Ferenc kandidátus elő­adásában említette, hogy a magyar a világ tíz legjobb történetírása között van. A színvonalat, a szellemi telje­sítőiképességet tekintve — tette hozzá Vonyó József. Az anyagi és személyi feltételek azonban rosszak, s ez lassít­ja a munkát. Ha többen és szervezettebben dolgoznának a helytörténetírásban, akkor hazánknak ez az erőssége jobban érvényesülhetne a nemzetközi tudományos élet­ben. T. K. „Mindig a tánc vonzott" Hol lakik? Nem .tudom. Az otthonát igen. Ez a színpad. A színház. A balett-terem. — Majdnem a színpadon születtem. Anyám, apám színészek voltak. Én két és fél éves koromban már fel­léptem egy Mikulás-esten. Négyévesen együtt játszot­tam Latabánral az Operett Színházban. Filmeztem, so­kat szerepeltem a rádióban, de soha nem akartam szí­nész lenni. Mindig a tánc vonzott. Nyolcévesen kezd­tem táncolni az Operaház- ban, 14 éves koromban szer­ződtettek, s még nem vol­tam 19, amikor a Diótörő hercegeként debütáltam. Természetesen mindez csak így leírva-, „távolnézet­ben” ennyire meseszerűen szép. Hiányoznak belőle a hajnali kelések, a felnőttek teherbírását igénylő gyerek­kor, a test „megtöretése”, a sok-sök gyakorlás. Első egér volt a Diótörő­bein. Az, aki először dugja ki a fejét a lyukból. — Nagyon boldog voltam, hogy a szovjet baletímeste- rek engem választottak ki erre a feladatra, öt évig voltam egér, aztán 1955 má­jusában, egy csütörtöki na­pon váratlanul szóltgk, hogy vasárnap beugrásként el kell táncolnom a herceg szerepét. Az 50 éves Róna Viktorról 18 éves voltam, amikor a Diótörő hercegéként debü­táltam, s azóta több mint kétszázszor táncoltam el ezt a szerepet. Egy beugrással kezdődött ez á pálya, s Róna Viktor nevéhez fűződik a balett történetének talán leglbravú- rosabb és legkalandosabb be­ugrásai is. 1978-ban történt. Kedden délben beteget jelentett A viliág teremtése című balett egyik főszereplője, s veszély­be került a szerdai előadás. Vagy elmarad, vagy haza­hívják azonnali Róna Viktort, aki akkor az oslói Operaház baierttegyüittesének vezetője volt. Gyors telefon Oslóba, s Róna szerda reggel hétkor helyet foglalt a Budapestre tartó repülőgépen. Hét óra elő« tíz perccel, meggémbe- redetit tagokkal, fáradtan ért be az öltözőbe. Negyed órá­val később színpadon volt, s a kalandos légióiról, a bravúros beugrásról mit sem tudó közönség vastapssal köszöntötte színpadi alakítá­sát. Csütörtökön hajnalban újra gépre szállt, s még az­nap déliben Oslóban próbált HUSZONHÉT DUDÁS EGY CSÁRDÁBAN Átmeneti megoldásként jó volna, ha az új ebédlő alag­sorában rendeznénk be tor­naszobát. A tanács azonban elzárkózik kérésünk elől. Az okát nem tudjuk. Lehet, hogy ez a megoldás késlel­tetné az új tornaterem épí­tését?' Lehet. De ez a szo­ba később is megfelelne az alsóitaigazatas testnevelés cél­jaira ... •Nemrég elkészült egy bitu­menes kézdllábda-pálya, mel­lette egyenetlen talajú, kis­méretű füves pálya van, amelyen egyidőben négy-öt osztály testnevelés óráit tart­juk. Tehát jó időben sem ró­zsás a helyzetünk. Rossz idő­ben majd szobai játékokat tanítunk, arait kevés moz­gással, kis hangerővel játsz­hattunk, hogy ne zavarjuk a többi órát. Tornaterem? Lesz. Négy—öt év múlva. Höl mozognak az addig fel­növő gyerekek rossz időben? Ahol eddig. „. Átmeneti meg­oldás? Lenne; Csak az nincs, aki megvalósítsa. Nem. is olyan régen ol­vastam egy „megnyugtató” cikket Lengyeltóti tömeg­sportjáról. Úgy- érzem, hogy jelenlegi helyzetünkben nem megnyugvásra, hanem gon- lolkodásra, cselekvésre van szükség — a gyerekek ér­dekében. Ambrus Judit Lengyeltóti A Magyar Országos Levél­tárban nemzeti múltunk Írásos emlékeinek jelentős részét őrzik, gondozzák. Az intézmény Űri utcai res­tauráló műhelyében a régi oklevelek, térképek, köny­vek, tervrajzok konzerválá­sával pótolhatatlan értéke­ket mentenek meg. A ké­pen: III. Fcrdinánd címe­res adománylevele a Vas megyei levéltárból került fel restaurálásra.­Nemrég ért véget Csurgón a nyári dudaiskoda. Résztve­vői egy újaibfo erőpróba előtt állnak. A csehszlovákiai Strakoniceben a világ min­den részéből augusztus 21- től négy napig ezer népmű­vész méri össze tudását. Ha­zánkat huszonheten képvise­lik, köztük Sebestyén Márta és Csikvár Gábor. Vezető­jük Csikvár József, a So­mogy Megyei Művelődési Központ főmunkatársa. Először szerepelünk együtt nemzetközi dudafesz- tivádon. Somogyi csapatunk­nak öt népténcos pár is tag­ja. Nemzetközi zsűri értéke­li majd versenyprogramun­kat. Hangszereink között lesz cserépsíp, furulya és furugla is. Csupa régi hang­szer. Többségüket magunk készítjük el. Erre is jó a dudais'kola, amelyet miniden évben megrendezünk. Hét éve dolgozunk, és célunk vál- ■ tozattan: felfedezni, újra megtanulni az ' archaikus hangszereket, az eredeti népzenét 'és. népművészetet. Eddig nyolcszáztizenheten vettek részt az iskolán, köz­tük háromszáz külföldi is volt. A legfiatadaibb dudás alig múlt hároméves, a leg­öregebb pedig betöltötte már a hetvenkét évet. — Kezdetben csak hang­szeres előadásokkal foglal­koztunk. De mit ér a zene tánc nélkül? Könnyebb a számot megtanulni akkor, ha ismerjük a táncot is. Elkezd­tük hát a néptánc Oktatását is. A néptánc ének nélkül mégsem igazi: kezdőditek a népdalszemináriumok fel­nőtteknek. De miiért, csak nekik? A gyerekek tadán még fogékonyabbak a népi kul­túra iránit. S a következő év­ben már el is indítottuk az aprók táncházát. A hagyományos kultúrá­nak nemcsak szellemi, ha­nem anyagi oldada is van. Ezért kezdtük el felelevení­teni a régi népi ízeket, a mézeskalács-készítést, a fa­ragást, a szövést.. Min­den anyagot magunknak kellett előállítani. Csikvár József mutatja a saját készí­tésű kottákat, hangszereket. Több hangszeren oktatják a népzenét, ismerkednék aiz el­méleti alapokkal. De leg­alább ilyen fontos az együtt zanélés, a közös éneklés örö­me. ' Ezért is örülnek a cseh­szlovákiai meghívásnak. H. É. együttesével. Túl nagy jelentőséget nem tulajdonított ennek az eset­nek. Megszokta a 10—12 órás munkát, a mindennapos gya­korlást, amely 50 éves korá­ban is éppen úgy hozzátar­tozik az életéhez, mint a fogmosás. A repülés is olyan számára, mint mikor valaki Villamosra ÜL Hiszen bejár­ta már szinte az egész vi­lágot, körültáncota a- föld­gömböt Amerikától Japánig, Olaszországtól Ecuadorig. Margot Fonteyn, a világ ta­lán leghíresebb táncosnője, őt választotta partnerének, s a hatvanas években fellépett vele az angol királyi család előtt, majid Kennedyék meghívására Washingtonban. Azt hiszem, magyar tánc­művész még nem fűtött be olyan karriert, mint Róna •Viktor. A Párizsi Nagyopera balettmestere lett, s ennek a táncirányítói posztnak betöl­tésére nemhogy magyar, de más külföldi művész sem kapott korábfran felkérést. Augusztus 17-ón lesz 50 éves. Fiús alakját, mozgását látva ez szinte, hihetetlen­nek tűnik. Példás szorgal­mát, önmagával szembeni kíméletlenségét, a tánc irán­ti odaadását ismerve már nem is tűnik csodának örök- ifjúsága. Kárpáti György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom