Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

4 Somogyi Néplap 1986. augusztus 2., szombat Részleges átadás előtt a szennyvíztelep Új telkek az Eger utcában — Gyorsítani kell az építkezéseket Elkísértem egy délelőtt Farkas Istvánt, a városi ta­nács általános elnökhelyet­tesét aura a kőrútjára, ame­lyen a megyeszékhely né­hány beruházását ellenőriz­te. Rendszeresen megnézi a kaposvári építkezéseket és a terület-előkészítéseket, hogy megfelelő alapja legyen a döntésekhez. — Az idén mintegy 400 millió forintot tesz ki a ta­nácsi beruházások és előké­szítések értéke a városiban. Az igazat megvallva, egy ki­csit rosszabb volt az átme­net a VI. ötéves terviből az újlba, s később indult mag egynémely munka. Ennek az ötéves terv bizonytalansága, a program,vita és az volt az oka, hogy például először nem tudtuk, hány lakást építhetünk, vitatkoztunk azon, legyen-e vagy ne kis- gáti lakótelep. Sajnos, ez visszahatott az előkészítésire is. Ezenkívül tapasztalható egy bizonyos, csöppet sem kedvező ciklikusság, amely a tervgazdálkodásiból ered. Kaposváron most inkább az előkészítés időszakában va­gyunk, jól összehangolt mun­kával azonban szép eredmé­nyeket tudunk elérni ebben az ötéves terviben is. — Ml a legfontosabb most? — Elsősorban a beruházá­sok, különösen a lakásépítés gyorsítása. Ennek érdekében mindent megteszünk. Az egész várost körüljár­tuk. A városi tanács általá­nos elnökhelyettese elsősor­ban arra volt kíváncsi, hogy dolgoznak-e és milyen ütem­ben a beruházásokon. Jók voltak a tapasztalatai a Bú­zavirág utcában, ahol 287 lakás épül. Innen a volt Gárdonyi iskolába mentünk. Két ,gm(k most alakítja át építőipari szakközépiskolá­nak. Mindenhol dolgoztak, mégis vegyes kép fogadott bennünket. Találkoztunk az iskola jövendő vezetőivel, ők is elmondták az aggodalmu­kat: hátha az ígéretek elle­nére sem lesz kész az át­alakítás szeptemberre. — Az bizonyos, hogy itt gyorsítani , kell — állapítot­ta meg az általános elnök- helyettes is. Szépen épül az új kisegítő iskola. Jó érzéssel indultunk tovább,. Megcsodáltuk azo­kat a „palotákat”, amelyek a Henman Ottó és a Beszé­des utcáiban eddig" fölépül­tek. Most lent a völgyben, az Eger utcában nyílik le­hetőség további családi há­zas építkezésre. — Itt fenn HO ház épült és épül — mutatott körbe Farkas István. — Odalenn 65 telket adunk tartós hasz­nálatba. A Közúti Építő Vál­lalat végzi az előkészítést, már látható a jövendő út alapja, s folyamatosan, állít­juk helyükre az oszlopokat, szerelik a villanyt. A teraszházak a város egyik híres botránykövének számítanak. Most a Tanép küszködik azzal, hogy végre elkészüljön a 27 lakás idei teljes szerelésével. Üjabb akadályként azonban meg­csúszott a partfal, s ez to­vábbi munkálatokat igényelt. — Most tizennyolc szak­munkás dolgozik itt — mondta Haris Lajos műve­zető. — Ahhoz, hogy átad­juk az elsőnek vállalt tíz lakást, több munkás kelle­ne. Mindig jön közbe vala­mi újább munka is. Sajnos, még nem kaptuk meg az óvodai kazáhház építési ter­veit, ahonnan a teraszhó zat is fűtik. Itt szintén csúszós várható. Farkas István jól tudja, hogy sok megoldás menet köziben alakul ld, hogy ment­sék a menthetőt, mégis úgy vélekedik: többet kell ten­ni a vállalt átadáshoz. Utunk következő állomása az épülő új szennyvíztelep volt. A napi 20 köbméter teljesítőképességű első ütem iköltsége hatszázmiiilióra rúg. Gépkocsink elsuhant a régi szennyvíztelep mellett, ahonnan csővezetéken viszik májd a szennyvizet át az új telepre. Hamarosan befor­dultunk az építkezésre. Hor­váth Dezső, a Délviép mű­vezetője kalauzolt bennün­ket a hatalmas építkezésen. Nagyon szép a szociális épü­let, amely már tavaly óta kész. Megépült a transzfor­mátorház, már csak áram alá kell helyezni. A Délviép dolgozói a mellette lévő ha­talmas épületen dolgoznak, amelyben a rócshomolkfogó és osztó van. — A műszaki átadáson túl vagyunk, s most tulaj­donképpen a hiányokat pó­toljuk. Ez padlósimításí, fes­tést és mázolást jelent — magyarázza a művezető.. — E hónapra tervezi a válla­lat a próbaüzemet. Végigjártuk az épületet, megnéztük a csőrendszert, a gépeketJberendezésébet. Fent a tetőn, ahol a homokfogók vannak, még lakatosak dol­goznak. Innen lelátunk a most készülő előülepítő me­dencére. — Fontos szakaszába ér­kezett a beruházás — nyug­tázta Ress Endre, a városi tanács csoportvezetője. — Miost tárgyalunk a részleges üzembe helyezésről.. Ez a ■meohanikai tisztítást jeleníti, mégis sokat javít a helyze­ten. A teljes üzembe helye­zés két év múlva várható. Megnéztük a toponárái vá­rosrész iskolájának bővíté­sét és felújítását is. Huszon- nyolamillió forintot fordíta­nak erre, az új szárnyban konyha, étterem, egy tante­rem épült. Ez a munka jól halad, a régi rész felújítá­sával azonban igyekeznie ikelll a szentbalázsi tsz rész­legének. — Még sok a munka a régi épületrészben — álla­pította meg Farkas István'. — Lehet, hogy nem lesz minden kész, az oktatás ak­kor is megkezdődik szep­temberben. Lajos Géza TARDI GÁBOR ■ ■ . KLÓ Lakótársak 1. Azon a kora tavaszi dél- előttön ketten szálltak le a vonatról: a kőműves vállán mészfoltos malterkeverő ka­nál, melynek végén zakója és egy ruhaneműkkel tö­mött batyu himbálódzott, bal karját nadrágszíjjal össze­szorított bőrönd húzta, míg a másik jövevénynél, a fia­talembernél csak egy köny- nyű utazótáska volt. A kőműves egy pillanatra megállt, szusszantott. Végig­hordozta tekintetét a peron mentén húzódó fehér kőke­rítésen, a kerítéshez láncolt padokon, az állomás süveg alakú tetőzetén, a hozzáépí­tett, éd es -mostohákén t kezelt vasúti restin. Elégedetten nyugtázta, hogy lám, ismét a nyaralótelepen van, s mint minden szezonkezdet előtt, most is Idejekorán elkezd­heti a munkát. Nehézkesen baktatott a napfénysárga kavicsokon, melyeket még nem lepett be a por, csupán néhány gyu­faszál hevert köztük, mint megannyi hullámtörőre ve­tett kenu. Előtte lépdelt a fiatalember. Az újságosbódé- nál megállt, levetette a nap­szemüvegét, és tüzetesen megnézett egy színes maga­zint. A kőműves rásandított, aztán némán elhaladt mel­lette. Átvágott a parkon, befor­dult egy mellékutcába. Két­oldalt, a kerítések mögött » felújított paraszthózak áll­taik, de néhány kétszintes villa is emelkedett köztük. A kőműves időnként megállt, ajkbiggyesztve vizsgálta az építményeket. Amikor leha­jolt a bőröndért,' hogy im­már késlekedés nélkül foly­tassa útját, ismét megpillan­totta a fiatalembert: az ut­ca végén lépkedett könnye­dén, s a házszámokat néze­gette. Az öregasszony háza két részből állt, egy emelt, négy­zet alakú tömbből, meg a csirkeláb-rajzolta földes ud­var végéig nyúló lapos tete­jű melléképületekből; az utóbbi két külön bejáratú helyiség, nyári konyha és mosókonyha. A csengetésre előbb a csipkefüggöny lib­bent félre a nagyház abla­kán, csak azután araszolt elő botjára támaszkodva az öregasszony. Fejkendője ke­resztre feszített védőidéként fogta körül az arcát. — Magában, mester uram? — kérdezte, miközben ösz- szehúzta a szemöldökét; a gyér szőrszálak úgy kapasz­kodtak egymásba, akár ' a szikes talajon vegetáló bo­gáncs. — Hogyan másképpen? — kérdezett vissza a kőműves. — Mert ide holmi fehér­cselédet nem hozhat, az{ tu­datom! — támadott az öreg­asszony. — Tudatja minden érke- zésemkör, öreganyám. — Cselédnek itt vagyok jómagam! Mosok magára, va­salok magára. Már ahogy ezt eddig is megtettem. S nem kell bizonygatnom: igen cse­kély eRensizaigálitatás fejé­ben. A kőműves kijelentette: nem hibás az emlékezőké­pessége, különben sem há­lózhatná be akármilyen kis nőcsfce, őnéki a fővárosban saját lakhelye és bekerete­zett mesterlevele van — a lakhelyről, a város szélére vontatott, tengelyig földbe süppedt, komfort nélküli, ki­selejtezett cirkuszos kocsiról nem beszólt részletesen. — Bölcs beszéd — bólin­tott az öregasszony. Gyors pillantást vetett a súlyosnak látszó bőröndre. — Akkor pediglen marad a tavalyi lakbér, nálam nem emelked­nek az áraik, mint a piacon. — A mondat végét elharap­ta, mint aki máris megbán­ta döntését. Akkor ért oda a fiatalem­ber. A kőműves bizalmatla­nul nézte simára borotvált arcát, divatos öltözetét. Be­leszippantott a levegőbe: so­ha nem érzett kölni illata támadta az orrát. — Pálné? — kérdezte a fiatalember. Vállára kanya- rította a sporttáskát, felbon­tott egy doboz cigarettát, s hosszú szálú szivarkát illesz­-tett az ajka közé. — Remé­lem, megkapta a levelezőla­pomat. — A szoba tiszta és taka­ros, rögvest elfoglalhatja — válaszolta az öregasszony.— Föltéve, ha maga a Bakos. — Bakos Áron a nevem — mondta a fiatalember. (Folytatjuk.) EGYÜTTMŰKÖDÉS NÉGY KÖZSÉGBEN Vegyesbolt épül Látrányban A múlt évi falugyűlések. Srássíltőan hatottak a nép­frontbizottságok és a Látrá- ny|i Községi Közös Tanács együttműködésére, az elöljá- róságok szervező munkájá­ra. A tanácsülés az idei tele- püiéspoli'tikai feladatokat a közös fórumokon elhangzott közérdekű igények alapján, az egyes társközségek gond­jainak számbavételével és arányosan határozta meg. A testület a településfejleszté­si hozzájárulás céljait is községenként fogadta el, és ezen túl a lakossággal továb­bi együttműködések alakul­tak ki a szőkébb közösségi érdekek megvalósítására. A székhelyiközségben. jár­dát épít a lakosság. Az em­berek maguk végzik el az összes munkát, és családon- ként még 600 forint önkén­tes hozzájárulást fizetnek. A tanács a szükséges anyagról és a szervezésről gondosko­dik. Az idén így két utca­részen egy km hosszú jár­dával gyarapszik a község. A kisebb útjavítások mellett a Május 1. utcában 1 400 000 forintért új' út készül. Ez a belsőSégi vízelvezetést is megold.ja ezen a részen. A több éves vízhiányt meg­szünteti, hogy a balatoni regionális vezetékre kapcso­lódunk a közeid napokban a DRV-vei v|aló együttműkö­dés. alapján. A tanácsház több éve hú­zódó felújítása befejezés előtt áll, a kereskedelmi el­látás javítása édekében az áfiész-Szel való együttműkö­dés alapján új vegyesbolt épüli a péntekhélyd faluré- szen. Somogytúr társközségben felújítottuk és korszerűsítet­tük az elöljáróság! épületet. Az egyik utcarészen a lát- rányi tapasztalatok alapján járda készül. Üt épül a most kialakított lakótelkeknél, az öregek napközi otthona új helyre költözik, s megkez­dődött a művelődési ház fel­újítása. Samogybaíbod társközség­ben elkészült a járda a Má­jus 1. úton. Közös összefo­gással mindkét temető víz­ellátását megoldottuk. Jelen­leg épül az új gázcserebelep, felújítjuk a művelődési há­zat. Visz társközségben most indul meg társulati formá­ban a vízműhálózat építése. A lakosság 27 000 forint ér­dekeltségi hozzájárulást ad, a beruházás több mint felét pedig más forrásból sikerült biztosítani. A megyei taná­cson, a vízügyi igazgatósá­gom kívül a helyi tanács és a szövetkezetek nagyobb részt vállaltak. A még hiányzó összeget a Ba laton- iboglári Mezőgazdasági Kom­binát ajánlotta föl az együtt­működés alapján, az itt lakó dolgozóik érdekében. Minden településen na­gyobb összeget fordított a tanács a belsőségi vízelveze­tés gondjainak enyhítésére, a buszvárók korszerűsítésé­re, a köztisztaság javítására. A tanács a közös intézmé­nyek működtetését is javí­tani igyekszik, új eszközök, például fogorvosi gépek be­szerzésével. Emri Gyula tanácseflttiök PIACI KÖRKÉP Hajnali adok-veszek Ki korán kelt, nemhogy aranyat nem lelt a tegnapi kaposvári hetipiacon, hanem még átlagosan 10 százalék­kal többet is ffeetett a zöld­ségért, gyümölcsért. A ter­melők tanácstalanul egymást kérdezgették az árakról, s olyan is volt, aki nem tud­ta eldönteni, mennyit is kér­jen a zöldbabért. A korai vásárlóknak elsősorban a Zöldért szerzett kellemes meglepetést azzal, hogy áru­dájában már 8-ért mérték a görögdinnyét, 15-ért pedig szemrevaló paradicsomot kínáltak. Ez utóbbi a tér# medőknél még 20 forint volt. A zöldpaprika 18 és 36 fo­rint közötti nagy árkülönb­sége egyre kevésbé tükröző­dik a minőségben. Olcsón is tűrhető állagú portékát kap­tunk. Kapós volt az eltenni való uborka 10—12-ért. 7—8- ért szerezhettük be a saláta- uborkát. Zsenge karfiolt 35- ért árultak, 6 forint a fejes káposzta. Meghökkentő mé­retű vegyeszöldség-csomót adtaik 15-ért, a megszokott fajtából 7-ér.t kaptunk. A zöldbab kilója és a fejtett bögréje egyaránt 15-öt kós­tál. A száraz kánikulai napok után hiánycikk lett a gom­ba Ezért tartották egyfor­mán 180 forintra a róka­gombát és a sampinyont. A laska 100 forintba került, s a galíambicát sem adták 50— 60 forintnál olcsóbban. A nap heve beérlelte a szőlőt, mely azonban eső híján ugyancsak apró szemű. Sok helyen árulták, mégsem ad­ták 40-nél olcsóbban. Hét nyelven beszélt a francia- barack 26—36 forintért. Kaj­sziból már csak lekvárnak való minőségűt vehettünk 30-ért. A ringló mérettől. és fajtától függően 20—30 fo­rint. Tetőz a görögdinnyesziezon, így már a kiskereskedőknél is vehettünk 8-ért, változat­lanul 20-art zsaroltak ki azon­ban a sárgadinnyéért. A 15 forintos nyári alma egyre bizalomgerjesztőbb. Szeré­nyebb ízélményt ígért a li­terenként 15-ért tukmált szeder. Korán reggel élénkebb a bairomfipiac, nagyobb a vá­laszték. Egy pár mutatós csirkéért 240 forintot szeret­ték volna kapni, egy hí zá­kány tyúkpárért 280-at. Egy sok pocsolyát megjárt néma kacsa és egy délcegebb ka­kas egyaránt 160-ért talált vevőre. 2,30—2,50 a tojás. Aki sietett, még kapott a 72—75 forintos élő pontyból. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom