Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-14 / 191. szám

2 Somogy: Néplap 1986. augusztus 14., csiitörtöli Alkotmány A nicaraguai nemzetgyűlés illetékes bizottsága meg­kezdte az új alkotmányterve­zet végleges formájának ki­dolgozását. A tervezet a ta- tavaly február 21-én kidolgo­zott első változat, és az erről folytatott széleskörű társa­dalmi vitában elhangzott mintegy háromezer hozzászó­lás figyelembe vételével ké­szül. Későbbiekben a nem­zetgyűlés elé kerül. A készülő alkotmány az el­ső alaptörvény, amelyet a Somoza rendszer 1979-es megdöntését követően elfo­gadnak Nicaraguában. Reagan sajtókonferenciája Reagan amerikai elnök de- térium kedden bejelentette, rűlátó az újabb szovjet— hogy a szovjet—amerikai amerikai csúcstalálkozó esé- szakértői tárgyalások foly- lyei-t illetően. Az amerifcai'?>tatódnafc. A szovjet kiiiügyj elnök Chicagóban tartott saj-4*minis,ztéiúum' magasrangú tóértékezletén egyelőre nem adott értékelést a leszerelés kérdéséről hét elején meg­tartott szovjet—amerikai szakértői tárgyalásokról, mi­vel — mondta — még nem kapott ezekről jelentést. Reagan továbbá kijelen­tette, hogy Goríbacsovhoz intézett legutóbbi levelében nem ajánlotta föl az űrfegy­verek tervezett amerikai te­lepítésének elhalasztását, de megismételte, nem hajlandó közzétenni Gorbacsovhoz in­tézett levelének pontos tar­talmát. Az amerikai külügyminisz­Pieter Botha dél-afrik&i elnök Durbanban a kormányzó párt kongresszusán éleshangú beszédet mondott TERRORISTÁK ELFOGÁSA A pandzsábi rendőrség el­fogta a július végi muiksztá- ri tömeggyilkosság fő gyanú­sítottját. Szikh terroristák akkor az indiai szövetségi állam említett településénél egy autóbusz tizennégy hin­du utasát hidegvérrel lemé­szárolták. A letartóztatott Tarszem-<Szingh Kahar — aki a „Khalisztáni Felsza­badító Hadsereg” tábornoká­nak titulálta magát — a rendőrség szerint annak áz osztagnak parancsnoka, amely a merényletet végre­hajtatta. (Khalisztán a szél­sőségesek követelte függet­len szikh állam neve.) A terrorista fejére százezer rúpiás vérdíj volt kitűzve. A hétvégén két másak osz­tagvezetőt is elfogtak. A szerdai Times of India sze­rint az utóbbi hetekben in­dított nagyszabású rendőr­ségi razziák során tizenhá­rom olyan terroristát tar­tóztattak le, aki rajta van a leginkább keresettek listáján. A hatóságok a szikh ter­rorcsoportoknak összesen harmincnyolc vezetőjét azo­nosították már és adtak ki körözést ellenük. A becslések szerint a szö­vetségi államban ötszáz „hi­vatásos” terrorista működik — vagy működött •— oszta­gokba szerveződve. képviselőbe Washingtonban a kétoldalú kapcsolatok kér­dését tekinti át legközelebb amerikai partnerével, és más szakértői szintű eszmecseré­re is sor kerül még a kül­ügyminiszterek szeptemberi találkozója előtt. A sajtóértekezleten az amerikai elnök ismét heve­sen támadta Nicaraguát és felszólította a szenátust, sza­vazza meg a nicaraguai kont­ráknak szánt százmillió dol­láros katonai segélyt. Reagan „szabadságharcosoknak” ne­vezte az ellenforradalmáro- kat, akik szerinte „a demok­ráciát akarják kivívni”, és azt mondta, az amerikai tör­vényhozásnak „nem lehet ölbe tett kézzel ülnie mi­közben a Szovjetunió hídfő­állást létesít Nicaraguában, az amerikai földtéjjzpi”. Az elnök ismét elutasítot­ta azt, /hogy gazdasági tilal­makat alkalmazzanak a dél- afrikai fajüldöző rendszer ellen. Ismét támadta az Af­rikai Nemzeti Kongresszus vezetőit, és védelmébe vette viszont Botha dél-afrikai el­nököt, aki szerint „a faji elkülönítés felszámolását akarja”. Az elnök kér’désre vála­szolva ismét támadta -a ber­lini fal felépítését. Kijelen­tette: véleménye szerint az Egyesült Államoknak „még az építés kezdetékor határo­zottan fel kellett volna lép­nie, le kellett volna rombol­nia azt, mert a falért nem kockáztattak volna világhá­borút”. Amerikai szenátus — kontrák Az amerikai szenátus el­utasította azt az indítványt, hogy tiltsák meg a nieara- guai eltenforrjadalmároknak, a „kontráknak” szánt száz­millió dolláros katonai se-- gély folyósítását. A republikánus többségű szenátus tagjai 54 szavazat­tal 46 ellenében utasították el a demokrata párt javas­latát a „kontráknak” szánt segély törléséről. A szava­zást megelőző vitában Jim Sasser szenátor, az indítvány előterjesztője kijelentette: a segély „az első lépés a há­ború felé, amely minden va­lószínűség szerint az Egye­sült Államok közvetlen ka­tonai részvételével folynék”. Ä segély ügyében mintegy harminc módosító és ellen­ző indítvány fekszik a sze­nátus előtt. Tüntetés, erőszakhullám Húszezres felvonulást rendezitek az észak- írországi Gondonderryben a Nagy-Britanniiá- hoz tartozás protestáns hívéi, az augusztusi történelmii emléknapok keretében. A menet békésen vonult, a sorfalat állító rendőröket kívülről dobálták itt-att kővel suhaincok, má­sutt katolikus fialtatok benzines' palackokkal támadtak rendőrautókat. Este rövid tűzharc is támadt nem azonosított fegyveresek és a rendőrök között, de senkii sem sebesült meg. Húsz embert letartóztattak. A protestáns erőfitogtatáson együtt haladt á Demokratikus Union ista Párt vezére, lan Paisley lelkész és helyettese, Peter Robinson. Paisley amerikai körútját megszakítva hét­főn gyorsain visszatért Észak-írországba, ré­szint, hogy le ne ,maradjon a tüntetésről, ré­szint mert olyan híirdk terjedtek el, hogy még nála is erőszakosabb fiatal allvezéire a felgyorsuló eseményeiket meglovagolva „pucs- osot” készít elő a pántban. Robinson a helyzet erőszakos kiélezésével, a tartomány katolikus kisebbsége és az ír Köztársaság provókálásával akarja sem­missé tenni jNíagy-Brltannia és az ír Köz­társaság tavaly november óta érvényben le­vő együttműködési megállapodását. A múlt héten párthívei élén .botort az ír Köztársa­ság területére és egy kisvárosban garázdál­kodott. Robinson előretöréséhez a múlt hét elején a katolikus terrorszervezet, az IRA új fenyegetései adtak ürügyet. A protestáns erőszakhullám megerősödhet, mert az Unlioniista Párt vezére, a viszonylag mérsékeltebb James Molyneaux, úgy látszik, nem mer többé a brit kormány és a „szél- Égő gépkocsi Londonderryben, sőséges” protestánsok közé állni. sok színhelyén (Telefotó: — AP­Készülődés Bécsben Európai biztonsági és együttműködési konferencia Pár hlf múlva, szeptem­ber 23-án a bécsi Hofburg- ban megkezdődnek az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési utókonferencia elő­készítő tanácskozásai — no­vember 4-én pedig maga a tanácskozás. Az elmúlt évek feszült nemzetközi légköré­ben a 35 résztvevő ország népei érthető várakozással tekintenek a tanácskozás elé. Ez ugyanis kettős szerepet játszhat: „hőmérője” lesz a kelet—nyugati kapcsolatok­nak, a szovjet—amerikai vi­szony alakulásának — egy­úttal pedig, e kapcsolatok alakulásától s a többi euró­pai ország állásfoglalásától függően módot adhat hala­dásra az európai politikai, gazdasági, kulturális és em­beri kapcsolatok fejlesztésé­ben. A bécsi Hofburg egyik pa­tinás szárnyát állították helyre a konferenciát előké­szítő osztrák diplomáciai ap­parátus részére. Története­sen a „Stallburgban”, az egy­kori császári istállók felett — ahol ma a táncoló lipicai mének tanyáznak —, s a re­dut-terem közvetlen szom­szédságában, ahol 13 éve folynak a haderőesökkentósi tárgyalások. Az EBK végrehajtó titkár­ságának barokk szobáiban komputer-terminálok — és általában bizakodó hangulat. A titkárság vezetője, Helmut Biedermann nagykövet, va­lamennyi európai konferen­cián részt vett s legutóbb hazája moszkvai nagykövete volt. Mind. ő, mind munka­társai az elmúlt h etekben - hónapokban . sókat utaztak: szinte ínindegyik résztvevő ország fővárosában tanács­koztak a konferencia előké­szítéséről — és jó benyomá­sokkal tértek haza. Mint mondják, keleten és nyuga­ton, a katonai-politikai szö­vetségekben és a semleges, nem kötelezett országok­ban egyaránt nagy figyelem­mel és várakozásokkal ké­szülnek Bécsre. A már be­jelentett d-elegációvezetők általában elsőrangú, tapasz­talt diplomaták, ez. ugyan­csak híven jelzi, hogy ko­moly, érdemi tárgyalásokra készülnek föl a résztvevők. A semleges vendéglátók — érthetően — gondosan kerü­lik a politikai állásfoglalást, de érezhető elégtétellel köz­ük: jóllehet ezt hivatalosan még senki nem jelentette be, bizonyosak abban, hogy a novemberi megnyitó ülésen a 35 állam — amint a Var­sói Szerződés országai Buda­pesten indítványozták — külügyminiszteri szinten képviselteti magát. Az előkészítő tanácskozás politikai szempontból aligha lesz kisebb jelentőségű, mint maga a konferencia, hiszen már itt érdemi döntéseket kell hozni. A kéthetesre ter­vezett, zárt ajtók mögött fo­lyó tárgyalásokon már a de­legáció vezetők vesznek részt, . hogy kidolgozzák a tanács­kozás napirendjét, ügyrend­jét. Az előlkészítő tárgyalások sikere esetén (amiben a há­zigazdák nem kételkednek) az október közepétől hátra­maradó idő a további gon­dos előkészületeké. A Hof­burg kongresszusi központját hétmillió schillinges költség­gel máris korszerűsítik. Az­zal számolnak, hogy a 35 küldöttség átlag 5—6 delegá­tussal érkezik, hiszen szak­bizottságokban folyik majd a munka nagyobbik része. Ez egyébként azt is jelen­ti, hogy vagy száz elsőosztá- iyú szinkrontolmácsra, for­dítóra van szükség, aki a tanácskozás hivatalos nyel­vein dolgozik. Érthetően nem közölnek számot a rendőri személyzetről, amely a kül­döttek biztonságén őrködik majd — csak annyit monda­nak, hogy ez lesz az egyik legnagyobb kiadási tétel. (Már ami az osztrák államot terheld, imént a konferencia költségeit a még Helsinki­ben kidolgozott kulcs alap­ján, a résztvevő államok kö­dösem viselik.) A rendőröknél többen csak az újságírók lesznek: a központ földszintjén kiala­kított sajtóteremben, ahová ipari tévén közvetítik imajd a (nyílt) üléseket, összesen vagy ezer tudósító akkredi­tálását várják. A legtöbben nyilván a nyitó napákra ér­keznek majd, s az osztrák szervezők gyakorlatiasan megjegyzik: ha novemberre eldől, hogy tartanak szov­jet—amerikai csúcstalálko­zót, nyilván kisebb lesz az érdéklődés Becs iránt. Ha viszont mégsem, akkor a Shultz—Sevardnadze talál­kozó még a vártnál is sok­kal több újságírót vonz majd Bécsibe. . . Az előzetes elgondolások szerint a bécsi konferencia első szakasza 1987 áprilisáig tart. A húsvéti szünet az­után. lehetőséget ad a házi­gazdáknak, hogy két hét alatt átköltöztessék a (ta­nácskozást a Duna-parton, az ENSZ-közporrt mellett évek óta épülő új konferen­ciaközpontba, amely a 35 ország képviselőit fogadja először falai közé. A „Vien­na-center” hasonlíthatatla­nul korszerűbb, s kényelme­sebb munkalehetőséget kí­nál — ami azért is kárpó­tol, hogy a résztvevők Bécs szívéből a város szélére utaznak ki majd tárgyalni. A kérdésre, meddig tart­hat a bécsi konferencia, a házigazdák diplomatikus mosollyal válaszolnak. Vagy 1987 őszéig, vagy 1988-ig . . . Annyi tény, hogy egy sor küldöttség a drága szállodai szobák helyett lakásokat bé­relt küldötteinek az osztrák fővárosban. Heltai András Nyomdászok harca Ördögi körben A brit szakszervezett szö­vetség (TUC) nem adja meg a ként támogatást a halt hó­napja Wappingban tüntető nyomdászoknak. Legalább­is erre utal a szeptemberi országos TUC-értekezüetet előkészítő bizottság keddi döntése: nem vették föl a napirendre a,z NGA nyom­dászszakszervezet javaslatát, amely szerint a TUC-nak fel kellene szólítania az élektiromos szakszervezet tagjait, hagyják abba a lap- készítésit a wappingi telepen. Ha az elektromosak nem vállalnak közösséget a nyom­dászokkal, föl kell függeszte­ni szakszervezetük TUC-tag- ságát — ez volt a nyomdá­szok elutasított javaslata. Wapping londoni külvá­rosiban állítják elő, már elektronikus úton a Mur- dadh-sa|tőb;iirodalom lapjait, köztük a The Timest és még három nagy példány- számú újságot. Az új eloál-. líitási mód miatt elbocsátott 5500 nyomdász képviselői a telep előtt folyamatos tün­tetéssel halt hónapja igyekez­nek akadályozni a lapter­jesztést, .(je harcuk mind ki­látás' talahaibb. Lapvéleményeik szerint a TUC magatartása kát körül­ményt tükröz. Az együk, hogy a technológiai fejlődés nem­csak szakmákat szűnt ét meg, hanem velük együtt a szak- szervezeti mozgalmat is át­alakítja. Csökken a régi szakmák, s velük a legré­gebbi, legkeményebb mun­kásmozgalmi hagyományok­kal rendelkező rétegek befo­lyása a mozgalomra. A másik tényező: a Mun­káspártban arra számítanak, hogy a parlamenti választá­sokat már jövőre megtart­ják.. A TUC pedig nem akar­ja társadalmi harcokkal ke­resztezni a választásokra ke­vésbé „polgárriasztó” prog­rammal készülődő Munkás­párt terveit. Szerda esti kommentárunk Terror és ellenterror. Hala. los fenyegetéseket tartalma­zó közlemény és tüntetés, letartóztatások és ijesztő ru­tinnal ismétlődő összecsapá­sok ... A jelek szerint nem sok változás tapasztalható az észak-írországi politikai krí­zis mindennapjaiban. Sőt: a napokban a feszültség még tovább is nőtt, annak nyo­mán, hogy — nem egyszer középkori történelmi esemé­nyekre emlékezve — augusz­tus dereka táján hagyomá­nyos felvonulásokat rendez­nek Belfastban, Londonder­ryben és számos más észak­ír nagyvárosban. A legutóbbi megmozdulá­sok viszonylag békésen feje­ződtek be. „Csupán” köveket és benzinpalackokat hajigál- tak; „csak” rövid tűzharc bontakozott ki ismeretlen fegyveresek és a rendfenn­tartó egységek között, de az incidensek ezúttal nem kö­veteltek emberéletet. A hosz­szú évtizedek óta parázsló, a felszínen katolikus—protes­táns ellentétek formájában megjelenő, de valójában mé­lyebb társadalmi és gazdasá­gi ellentmondásokat is taka­ró válság összes áldozata azonban csaik ezrekben mér­hető. Némi — úgy tetszik átme­neti — reményt szült az el­múlt hónapokban a brit és az ír kormány között létre­jött emlékezetes Hillsbo- rough-i egyezmény, amely el­ső ízben biztosított hivatalos formában jógot Bubiinnak az ulsteri katolikus kisebbség érdekeinek védelmére. A Nagy-Britanniához való tar­tozást foggal-körömmel vé­delmező protestáns szerveze­tek viszont azonnal csatasor­ba álltak a szerződés ellen-, Észak-írország „kiárusításá­nak” bélyegezve a Thatcher asszony által aláírt okmányt. Beígért általános sztrájkjuk­ra ugyan végül nem került sor, de a mostani tüntetések, a protestáns „vadak” egyre radikálisabb akciói azt jel­zik, hogy London nemigen bízhat a kedélyek lecsillapo­dásában. Sőt egyes szakértők szerint az unionisták fiatalabb nem­zedékei között teret hódíta­nak a még szélsőségesebb né­zetek is. Erre felelet persze az IRA újabb halállistái és merényletei képében látható — vagyis továbbra sincs ki­út abból az ördögi körből, amelyben Észak-írország oly régóta téveltfeg. E kibogozha­tatlan válsággóc egyik legna­gyobb veszélye pedig épp az, hogy egy idő után már kö­vethetetlen, melyik megtorlás volt az ok vagy az ürügy a válaszakcióra. S ami ,,vegy­tisztán” marad, az csupán az újabb erőszakot gerjesztő erőszak. Szegő Gábor Sinowatz kampánya Rövid és olcsó legyen a parlamenti választási- kam­pány — javasolta szerdán Fred Sinowatz, az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) elnö­ke. Sinowatz sajtóértekezle­tén leszögezte, hogy pártja kitart az 1987 áprilisi válasz­tási időpont mellett. Az el­lenzéki konzervatív Osztrák Néppárt (ÖVP) korábbi idő­pontot szeretett volna — az­után, hogy jelöltje, Kurt Waldheim számottevő fö­lénnyel győzött az elnökvá­lasztásokon az SPÖ jelöltjé­vel szemben. Sinowatz. aki e választási vereség után le­mondott kancellári posztjá­ról, hogy teljesen a párt Ve­zetésének szentelhesse ma­gát, közölte: felméréseik sze­rint az SPÖ és az ÖVP jelen­leg is körülbelül egyforma erős. A szocialisták 1983 óta aj Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) koalícióban kormá nyoznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom