Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

LÉGGÖMBÖS ÉJ Megújul a fonyódi könyvtár A víztükör nyugalmát még megzavarja néhány ké­ső esti fürdűző, a nap meg elindul a Badacsonyon túlra, mint aki megunta mér néz­ni a sok sütkérező testet. Belién a műút mellett ég­nek tartott mutatóujjal pró­bálja az utolsó stopot elkap­ni egy hosszú hajú fiú, szemben barátnője ugyan­így várja a jó jószívű autó­sokat. — Siófokra akarunk men­ni, de Fonyód is megfelel — mondja egykedvűen a fiú. Egy hete vagyok lent a .ta­von, van még egy százasom. Meg kell néznem, mire adom. Minden diszkóba be­lógni sem lehet, még akikor sem, ha több helyen ismer­nek már. A lányt nehezebb szóra bírni, csak az látszik rajta, hoigy nagyon szerelmes, s ezt minduntalan igyekszik is kifejezni. Hja az időt ki kell használná, már egy nap­ja ismerik egymást, s hogy elrepült az is. — Ha nem jön semmi jár­gány, visszaballagunk a Vö­rös Csillagba, elég jó a ze­ne — ott — oldja meg a reménytelennek látszó hely­zetet a fiú. Sók szerencsét kívánunk (anélkül, hogy .tisztában len­nek azzal, valami babona miatt dllik-e) s elindulunk. Néhány perc múlva vissza­nézve látom, hogy egymást átölelve elindulnak a szóra­kozóhelyekben e gazdag centrum felé. Meglehetősen kibicnek ér­zem magam autóba szállva, így az az érzésem, csak tu­ristaként szemlélhetem a Balatont. Olyan vendég sze­Számítógép a vérellátás szolgálatában Teljes kapacitással üzeméi az Országos Haematológiai és Véntmans zfúziós Intézet számítógépes rendszere. A Magyar Tudományos Aka­démia Központi Fizikai Ku­tató Intézetében kifejlesz­tett nagy teljesítményű, TPA—11/440-es típusú szá­mítógép — amelyhez eddig nyolc képernyős adlatbeváte- li állomást kapcsoltaik — nyilván tartja az intézet vér­adódnak személyi adatait és vérjellemzőit, s hogy mikor és milyen célra adtaik vért. A vérkészítmények előállítá­sának folyamatát is nyom­ban követi, és ellenőrzi, hagy a levett vér, s az ab­ból előállított készítmény minősége meg£eleiő-e, hasz- nálbaitó-e transzfúzióra, gyógykezelésre. A vüláigvaszanylatban is magas színvonalú technika alkalmazásával az esetleges tévedés lehetőségét is kizár­ták az intézetben, és jelen­tősen gyorsították az egész­ségügyi intézmények vérein látását. A számítógépes rendszer ugyanis folyamato­san működik. Nappal és éj­szaka bérmálkor rögzíti a be­táplált adatokat, s pillana­tók alatt a szakemberek .ren­delkezésére bocsátja azokat. Mindegyik vérről legalább 70 féle adatat regisztrál. Mi­vel évente mintegy 100 ezer egységnyi vért vizsgálnak meg és csaknem 200 ezer da­rab — 30—40 féle — készít­ményt állítanák elő az inté­zetben, összesen több mint 100 millió karakternyi in­formációt tárol. Ezeket ed­dig kézzel írták a donorok személyi lapjaira, a regisz­tereikbe. Amikor valakinek sürgősen vérire, vagy speciá­lis vérkészítményre volt szüksége,, sok kartont kel­lett átnézni A számítógép .ászon t perceik alatt kiözili ki­től kérjék az életmentő vért. 3oík vizsgálatot nem kell megismételni, mert ezék sredményeit ismeri a gép. A szdkszár.di, a békéscsa- aai, a zalaegerszegi és a szegedi vérellátó központban tisebb teljesítményű számí­tógépeiket használnak. mével, aki csak felülről Iáit ja rohanni a tájat. A part egyébként már tel­jesen a pecásoké. Jó idejük van, néha még kapást is je­lez a villogó jelző. Hosszan nézem, nem tudni, honnan kölcsönzött türelemmel a láthatatlan hallal való vias- kodást. Egyszer csak kilós körüli pontyot emel partra az egyik. Társával, aki tíz­tizenöt méterrel ül tőle, most vált szót először. — Ugye, irigykedsz, ugye? — kérdi ugratva a szeren­csésebb. — Húshorgászokikal nem tárgyalok — vág vissza az. — Én sportból • csinálom, független vágyók az ered­ménytől. Néhány méterrel odább a kempingben készülődnek a lefekvéshez a lakók, no meg van, aki éppen erre az idő­re készült el a sminkeléssel, és nekivág az éjszakának. Diáklányok indulnak az alkalmi munkásszállás felé. Illik tisztázni a leszólítás célját, nehogy olcsó ismer­kedésnek tűnjön. Nagy víg- ságot okozunk, egymással kuncoknak, hogy bekerülnek az újságba. Az a nyilatkozattól is függ — mondom kikötésként. — Hát akkor én azt nyi­latkozom, hogy eléggé unjuk magunkat itt a Balaton- parton. Dolgozunk napi nyolc órát, én például kem­pingben takarítók. És az is jó volna, fia megjelenne, hogy ma kaptam harminc forint borravalót eey holland férfitól, tegnap meg egy nyugatnémettől százat. Pe­dig nem akartam elfogadni, azt hittem lesül a képemről a bőr. Rögtön új barátnők szól­nak a beszélgetésbe, majd mindegyiknek van effajta borravalós élménye, s mind­egyikük azt vallja, hogy egy idő után olyan nagy volt az unszolás, hogy képtelenség lett volna nem elfogadni. — Sok a vendég? — kér­dezem. — Vannak még üres he­lyek — mondja az egyik lány, s szemében látszik, hogy nem nagyon érez együtt az idegenforgalmi szakem­berekkel. Csak annyit lát, hogy a vendégek után taka­rítani kell, azok meg ha kedveskedni akarnak né­hány forint borravalóval, rontanak csak a helyzetü­kön. — Azt hiszem, nem ’ mi vagyunk a nagy fogás az új­ságnak, jobb, ha a diszkók közelében próbálkoznak — búcsúzik tőlünk az egyik alkalmi takarító. Éttermek persze vannak bőven. Odabent diszkó szól, a legújabb divat szerint öl­tözött és fésült alkalmazott pedig gondoskodik róla, hogy csak jegy ellenében lehes­sen bemenni. Harminc fo­rint a beugró — mondja, az újságíró természetesen hiva­talból nem fizet. Növek­szenek az árak, lépést kell tartani. Odabent a nagy füstben a tévé képernyőjén csak a Dire Statis együttes video­clipje ismerhető föl tisztán. A belső teremben táncolnak, én meg egy kóla mellett el­tűnődöm, vajon melyik év nagy slágere volt az utolsó, amit még számontartot tam, — Üj fiúk jönnek — mondja egy rövidre nyírt hajú fiú velem szemben, mintha csak érez né, hogy diszkón kívüli világnézetünk­kel nem'Sllünk ebbe a slá­ger uralta képbe. — Jártam én Kaposvárra is főiskolára — mondja. — Kirúgtak, de nemcsak on­nan. Az ötödik felsőoktatási intézményt nyűvöm — mo­solyog, mintha valamilyen csúcsibeállító lenne. — Most a nyári szünetben léggöm­böt árulok a kisgyerekeknek. Ha holnap megkeresel, adok egyet. A vasútállomás padra ku­porodott embereivel viszont már nem tudtunk szót vál­tani. Éjfél elmúlt régen, ők pedig hajnali ébredők. Ami itt ezután történik, az már holnap lesz. Másfajta nap, másfajta éjjellel. Vagy talán a balatoni éjjelek is úgy hasonlítanak egymásra, mint az oxigénnel fölfújt léggömbök. Csakugyan, mit is kezde­nék én egy léggömbbel? Varga István Mutatás épület Fonyódon a felújított könyvtár. A „régi” falak 1964 óta állnak. A helyi tanács támogatásá­val a háromszáz négyzetmé­ter alapterületű könyvtárt most 'kétszázhúsz négyzet- méterrel bővítették. Szorgos munka folyik az épületben, bár az építők el­vonultak. A könyvtárosok a nyitásra készülnék. Nagy Károllyal, a könyvtár igazgatójával a katalógus és a polcok rendezése közben beszélgettünk. — A nagyközségi tanács mintegy kétmillió forintot fordított az épület bővítésé­re. Tavaly októberben zár­tuk be az intézményt, s az ünnepélyes avatást augusz­tus 20-ra tervezzük. — Nem félnek attól, hogy ez idő alatt olvasókat ve­szítenek el? Hány rendszeres látogatója volt régen az in- tézménynék? — Kétezer-négyszáz. At­tól azonban nem tartunk, hogy nyitás után ennél ke­vesebben veszik igénybe szol gá 1 tatása! n'ka t. Naponta tapasztaljuk, hogy a lakos­ság érdeklődéssel kíséri a könyvtár bővítését. Nyolc­ezer üdülőtulajdonos van Fonyódon. Akik nem tud­ták, hogy tavaly ősszel be­zártunk, meglátogatnak ben­nünket, és sajnálkoznak, hogy nem kölcsönözhetnek. Nálunk a nyár mindig sok olvasót hozott. A gyerek­üdülőkből is tömegesen ke­resnék fel bennünket. — A gyermekrészlegből irodák lesznek. Nagyon szűk hély állt a legfiatalabb ol­vasók rendelkezésére. Mi­ként változik ennek a rész­legnek a helyzete? — Harminc négyzetméter­nyi alapterületen kellett el­látnia feladatát a gyerek - részlegnek. A bővítéssel nyolcvan négyzetméterre nőtt a terület. Ezután nyu­godtan tervezhetünk nekik is különféle programokat. — Milyen újdonságokat ígér a könyvtár? — A fonyódi Oktatási in­tézményétekéi létrehozzuk a videotárat. Ha összeadjuk az erre fordítható pénzt, több­re telik; mi pedig vállaljuk a kölcsönzéssel járó mun­1978-ban kezdték Győr bel­városának 15 évig tartó re­konstrukcióját. ■ 2358 lakást újítanak fel, ebből 150 mű­emlék. ,Az épületek helyreál­lításának terveit a helyi ta­nácsi tervező vállalat készí­tette. A munkát a győri IKV végzi, a műemléki helyreál­lításokat pedig az Országos Műemlékfelügyelőség. A VII. ötéves tervben 1048 milliárd forintot költenek a belváros felújítására. Nemcsak az épületeket újítják fel. hanem a szobrokat, kovácsoltvas díszeket és az épületekben található freskókat is. A bel­város műemlékegyüttesét az építészeti stílushoz illő út­burkolattal, cégérekkel, ház­számtáblákkal és lámpákkal szerelik föl. Fotó: Makai Károly kát, a videofilmek katalogi­záláséit. A megyében a könyvtárak között talán az egyik legjobban fölszerelt hangtárral mi rendelkezünk. Ezt is megújítjuk. A hat lehallgatóhellyel szemben huszonkét fülhallgató pár lesz kölcsönözhető. A techni­kai felszerelésünkön is kor­szerűsítünk. A könyvtár új bútorzatát a megyei könyv­tártól kapjuk. — A megjnövekedett alap­terület nemcsak a kulturál­tabb olvasást, kölcsönzést teszi lehetővé, hanem bizo­nyára jut hely majd rendez­vényeknek is, mint például a gyerekikönyivtárosok ter­vezik. \ — Igen, a felnőtt olvasók­ra is gondoltunk. Író—olvasó találkozókat szervezünk, iro­dalmi esteket. Befogadjuk a nyugdíjasak klubját; szá­mukra is sok színes prog­ramot igyekszünk majd ösz- szeállítani. — Mindaddig, míg nem nyit ki a könyvtár, hova járnak könyvért az olva­sók? — Két könyvtárt működ­tetünk Fonyódon. Az egyi­ket az általános iskolában, a másikat a településtisztasági vállalatnál. Fonyód fenyvesi részében húszezer kötetes könyvtárat rendeztünk be. Fonyód olvasói már vár­ják, hogy újra kinyisson a könyvtár. A megszépült, bő­vült intézmény dolgozóinak addig —’geteg a tennivaló­juk. a költözés, a bérc s fárasztó, de őrön tkájával télik. Horányi Barna Á cár árnyékában Egy tehetséges hadvezér visszaemlékezései Nyugodtan mondhatjuk, hogy az olvasók mindennapi igényei közé tartozik a do­kumentumok, a tényiroda­lom, a különféle visszaemlé­kezések tanulmányozása. A Zrínyi Katonai Kiadót min­denképpen elismerés illeti, hogy megjelentette Alekszej Alekszejevics Bruszilav visz- szaemlékezéseit A cár ár­nyékában címmel. A cári Oroszország hadse­regének kiemelkedő képes­ségű hadvezérét elismerték az októberi forradalom után is. Sok későbbi katonai visz- szaemlékező tanult könyvé­ből, amelyet eddig hat al­kalommal adtak ki a Szov­jetunióban. Azt hiszem, nem véletlen, hogy két megjele­nés éppen a nagy honvédő háború időszakára esett, amikor szükség volt a győ­zelembe vetett hitre, a ha- zafiságot sugárzó érdekes visszaemlékezésekre. A. A. Bruszilov 1853-ban született a kaukázusontúli Tbilisziben, ahol apja, az orosz hadsereg altábornagya katonai szolgálatot teljesí­tett. Szüleit korán elveszí­tette, a rokonai íratták be tizenegy éves korában a pé- tervári hadapródiskolába. Innen egyenes út vezetett a legmagasabbra. Ezt érdékfe- szítően írja le művében. Bruszilov, aki rendszere­sen olvasta a katonai folyó­iratokat, az orosz és kül­földi szakkönyveket, tuda­tában volt az első világhá­ború közeledtének, kitartóan készült rá és felkészítette csapatait is a bátor és kez­deményező harctevékeny­ségre. Üj fejezet kezdődött éle­tében akkor, amikor való­ban kitört az első világhá­ború. Az első két hadjárat folyamán a 8. hadsereg pa­rancsnoka volt, amely az Ausztria—Magyarország el­len felvonult Délnyugati Front állományába tartozott. Régi öregek elbeszélése is megerősíti, mit jelenthetett az 1914-es galíciai csata, amely az osztrák—magyar hadsereg súlyos vereségével végződött. S ki ne emlékez­ne Przemysl, a katonai erőddé kiépített galíciai vá­ros elfoglalására 1915 tava­szán. Bruszilovot 1916 tavaszán kinevezték a Délnyugati Front hadseregeinek főpa­rancsnokává. Az ő nevéhez fűződik az első világháború egyik legnagyobb hadászati hadművelete. Nem csoda, hogy az első világháború történészei nagy elismeréssel adóznak hadvezér! tehetsé­gének. Az ő nevét adták az áttörésnek, s a tudományos munkákban is Bruszilov-of- fenzívaként szerepel. Az 1917 februári forrada­lom után őt nevezték ki a legfelsőbb főparancsnok­nak. Jellemességét bizonyít­ja, hogy a felajánlott kato­nai diktátori szerepet nem vállalta, mert nem akart szembefordulni a néppel. Bruszilov igazi hazafi volt, s a nagy októberi forrada­lom után nem állt a szov­jethatalom ellenségeinek tá­borába. Belépett a Vörös Hadseregbe, segített meg­szervezni a fiatal állam fegy­veres erejét. Ö is aláírta azt a 'felhívást, amelyben Lenin, Kalinyin és mások a szov­jethatalom védelmére szólí­tották fel a régi tiszteket. Az ellenség ezért az orosz hadsereg tizenegy másik tá­bornokával együtt „áruló­nak”, „a kommunisták cin­kosának” kiáltotta ki. Bosz- szújukat nem rajta, hanem a fogságba esett egyetlen vö- röskatona-fián töltötték ki: rögtön kivégezték. Az 1926. március 17-én el­hunyt tehetséges hadvezér emlékét ma is ápolják. Bru­szilov visszaemlékezése, amelyet S. Nyíró József ár­nyaltan fordított magyarra, elsősorban egy katonai te­hetség fejlődését mutatja meg. Stílusa azonban nem nélkülözi a lírát, az erősebb érzelmüket sem. Bruszilov elvei ma is meg­szívlelendőik. Így ír erről: „Mindenkinek azt mondtam, minden állampolgár köteles­ségének tartom, hogy ne hagyja el népét, s tartson ki mellette bármi áron is”. Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom