Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
Nem omlik ötae! ]ó Színvonalú Mész-homokvár állato,vosi •"*** A barcsi Mész-homok téglagyár idén ünnepelné fennállásának 10. évfordulóját. Nem véletlen a feltételes mód, ugyanis a még megmaradt dolgozóknak sem okuk, sem kedvük nincs az ünneplésre. De nézzük sorjában ... A Dráva homokjára alapozott — terhiekét illetően az országban egyedülálló — gyár Barcs városiasodását volt hivatva erősíteni. Éveken át sikerrel töltötte be ezt a szerepét, s bár létszámát tekintve — mintegy 100 dolgozónak adott munkalehetőséget — a kisebbek közé tartozott, még a környékbeli településékről is fogadtak munkaerőt. A gyár egyik legjobb évében — 1984-ben 18 millió téglát gyártottak. Három műszakban, sőt a vgm'k-k jóvoltából még a hétvégeken is folyt a termelés. Akkor még senki sem gondolta, hogy a rákövetkező évben — megrendelés híján — a termelés a 12 milliót sem haladja meg, azt meg végképp nem, hogy az ez évi tervük 3, esetleg 4 milliói!) tégla gyártása lesz. Bódis János üzemvezető az indulástól itt dolgozik. Nem is igyekszik szépíteni a helyzetüket, a „mi lesz ezután?” kérdésre nem tud biztató választ adni. — A múlt év nyarán érezhetően visszaesett a kereslet. Ez nemcsak nálunk volt így, az egész iparág „leült”. Több millió forint veszteséggel zártuk az évet. Októbertől nem is dolgoztunk. Megszüntettük a három műszakot, a vgmk-kat, a fizikai dolgozók számát 82-ről 32-re csökkentettük. Sokan maguktól mentek el; akik maradtak, várnak. A hangulat feszült, a múlt havi átlagbér 4600 forint volt, egyébként május elején indultak a termeléssel. Azt a mennyiséget, amit a tervek szerint az idén kell gyártaniuk, csak gazdaságtalanul lehet teljesíteni. — Van-e megoldás, és mi lenne az? — A térségben van igény erre a téglára, ezért — bár nem az én feladatom erről dönteni — a gyárat semmiképpen nem szabad leállítani. Emellett a 3—4 millió tégla mellett valamilyen más terméket kellene találni, ami gazdaságossá tehetné az üzemeltetést. Szerintem bizonyos betontermékek jöhetnek számításba. Nemcsak mi, hanem a város vezetői is szeretnének segíteni, hogy kilábaljunk a bajból. A napokban lesz egy koordinációs értekezlet, ahol közösen döntenek a gyár sorsáról. A dolgozók — érthetően — számukra kedvező döntést várnak. Most bizalmatlanok és elkeseredettek, nem tudják mit hoz a holnap. Brandtmüller György 1977- ben került a gyárba. Lakatosként — míg volt mit tenni — elégedettek voltak a munkájával, kiváló dolgozó kitüntetéssiel jutalmazták. Alig másfél évvel a nyugdíjba vonulása előtt így látja a jövőt: — Nem sok jót mondhatok, és nem is várhatok sokat. Még jó, ha addig munkát kapok, és nem mondják, hogy keressek más munkahelyet magamnak. Nem jókor jött ez sehogy- sem. Kevesebb a pénz, kevesebb lesz a nyugdíjam is. A családom sem örül ennek, mondták is, hogy nézzek valami más után, de hova mehetnék? Maradok és várok. Bircsák Péter egy évvel később, 1978-ban jött a gyárba. A menni vagy maradni kérdés őt is foglalkoztatja. 36 éves, nem látja biztatónak a helyzetét. — Azt gondolom, olyan ez a gyár, mint egy fiatal, erős fa, amelyiket idő előtt ki akarnak vágni. Hogy mi lesz velünk? Ma még senki nem tudja. Az OTP-nek nem mondhatom, hogy nem fizetem a törlesztést, mert kevesebbet keresek. A családi költségvetés is megsínyli ezt az állapotot. Akik itt vagyunk, valamennyien maradni szeretnénk. Azt reméljük, hogy olyan vállalat veszi át a gyárat, amelyik munkát is tud biztosítani. Zaccomer János, a Somogy —Zala megyei Téglaipari Vállalat igazgatója a koordinációs értekezlet előtt ezt mondta: — A tégla iránti kereslet az egész országban csökkent. Ez a mi gyáraink közül hármat érintett érzékenyen: a kaposszerdahelyit, ahol meg is szüntettük a termelést, a bőszénfait, ahol áttértünk más termék, a kazánszigetelő thermalittégla gyártására, és a barcsi mész-homok téglagyárait. A vállalat össztermelése 1984-hez képest ez év végéig több mint 40 millió téglával csökken; Barcson mintegy az ötödére esik vissza a termelés. Egy ilyen gazdaságtalan tevékenységet nem engedhetünk meg magunknak. Jó, ha az idén 8—10 millió forint nyereséggel zárjük az évet. Ha emellé hozzáteszem, hogy két éve 72, tavaly 32 millió forint volt, akkor nem is kell további magyarázatot adnom. — Mi a tervük a barcsi gyárral ? — Az Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztériumtól a múlt héten kaptuk meg az engedélyt a leállításra. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb december 31-i.g döntenünk kell a gyár jövőjéről. Az előzetes tárgyalásaink alapján az a véleményünk, hogy valamilyen más, gazdaságos tevékenységre kell áttérni ott. A július első hetében megtartott koordinációs értekezleten hozott döntésről az alábbi tájékoztatást kaptuk a vállalat igazgatójától: — Elvi döntés született arról, hogy a gyárat továbbra is üzemeltetni kell. A mész-homok téglán kívül kell keresni valamilyen -más terméket a gazdaságos üzemeltetéshez. Az új termék bevezetésével a jelenlegi egy műszak helyett kettőt szeretnénk beindítani, tehát munkaerőfelvétélre is lehetőség lesz. A gyár üzemeltetésére társulás alakul, többek között a vállalat, a költségvetési üzem, és az OTP megyei igazgatósága részvételével. Még az idén kidolgozzuk a gyár jövőjét meghatározó programot. Reméljük, hogy ez -mindenki számára megnyugtató lesz. Nagy Zsóka A megyei tanács mezőgazdasági bizottsága a szennai termelőszövetkezetben tartotta tegnap kihelyezett ülését, ahol többek között értékelték az állategészségügy, az állatorvos ellátottság helyzetét. A tegnapit megelőzően két évvel ezelőtt, az állattenyésztés helyzetével összefüggésben foglalkozott a testület az állategészségügyi ellátottsággal. Ahogy mondta dr. Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese erre a mostani helyzetelemzésre azért van szükség, mert időközben állattenyésztési telepek szűntek meg, és értékelni kell, hogy alakult ilyen körülmények között az állatorvosok helyzete. Másfél évtized tapasztalatait tekintették át, és figyelemreméltó az a tény, hogy az 1960-tól a megyében dolgozó állatorvosak száma lényegesen nem változott. Akkor százhármán, most száz- hatan munkálkodnak az állattenyésztés eredményessége szempontjából kiemelten fontos területen. Kisebb létszámbeli mozgás természetesen adódott, volt idő, hogy százhuszonketten dolgoztak az állategészségügyért, de összességében nagy változások nem jellemzik ezt az időszakot. Ahogy dr. Bánáti Henrik, az állategészségügyi állomás igazgató főorvosa jegyezte meg, sókkal jelentősebb az az átcsoportosulás, amely a társadalmi, gazdasági változásoknak megfelelően az állatorvosok munkahelyében bekövetkezett. Lényegesen csökkent a körzeti állatorvosok száma, és számottevően nőtt a termelőszövetkezetekben dolgozó üzemi állatorvosoké. Többen is kifejtették azt a véleményüket, hogy ez a szervezeti rendszer, az, hogy az állatorvos az üzemhez kötötten végzi feladatát, mindenképpen hasznos, célravezető, közvetlenül is érdekelt így a kívánt állategészségügyi színvonal biztosításában. Azzal, hogy néhány gazdaság megszüntette állattenyésztését, csak látszólag vált feleslegessé az állatorvos az üzemben, mert szinte minden településen folytatódik háztáji, a kisüzemi állattartás. A folyamatos állategészségügyi ellátás érdekében legfeljebb területi átcsoportosítás válhat szükségessé. Bihari Andrásnak a kaposvári tangazdaság igazgatójának véleménye szerint, a rpegyé- ben dolgozó állatorvosi karra szükség van, feleslegről nem beszélhetünk. A kaposvári gazdaság például hosszú idő óta' hirdet (kaposvári lakással együtt) egy főállatorvosi állást, — kicsi az érdeklődés, nehéz találni megfelelő pályázót. Ehhez hasonló gond az élelmiszerhigiénikus ellátottság. A regionális vágóhidak szaporodásával, a húsfeldolgozás szélesedésével már most és a közeljövőben négyöt élelmiszerhigiénikus állatorvosra lesz szükség a megyében. Ahogy két évvel ezelőtt, a mezőgazdasági bizottság most is megállapította, hogy a somogyi állatorvosok szakmai feladataikat javuló színvonalon, súlyosabb szakmai hibák nélkül látják el. De elhangzott az is, hogy a gyógyító tevékenységen, a szabályok szerinti hatósági munkán túl, az eddiginél még nagyabb figyelmet kellene fordítani a megelőzésre. V. M. Részvényes Egy közös gazdaság kivételével valamennyi somogyi termelőszövetkezet, továbbá egy-egy társulás és vállalat ■taigja a Mezőgazdasági Termelőszövetkezeteik Somogy Megyei Szövetsége meülatt működő Kölcsönös Támogatási Alapnak, mély immár tizenkét éve — figyelembe véve atz időközi finomításokat, módosításokat is — maghatározó szerepet tölt be a szövetkezetek pénzgazdálkodásában. Az önkéntes alapon létrehozott szervezet képesnek bizonyult arra,, hogy az alapszabályban rögzített tételeket a gyakorlatban megvalósítva, saját erőforrásból oldijion ímeg fontos pénzügyi féladátókat: biztonságot adott, segített át- hiidalimi anyagi feszültségeket — a saiját lebonyolíitású kölcsönök folyósításával például jelentősen hozzájárult a téeszek fizetőik ép essiégéneik javításához, pénzügyi gondjaik enyhítéséhez. Fejlesztési célra .tavaly .tizenhárom téesz több mint 23.,2 milliót A PULTTÓL A KATEDRÁIG Az oktatóterem polcain égy hagyományos élelmi szerbolt cikkei sorakoznak: papírárutól a dobozos soriig, texitiliöblíitőtől a kakaóig, a száraztésztától a mirelit áruig — valamennyi üres dobozban. Kaposváron, a miunikásőrsari kabinetben találkoztunk Molnár lstván- néval, a Kaposvári Kemeske- délimi Szakközépiskola, sízak- ökjtlaitójávaL. — Ez az én Igazi munkahelyem — mondja mosolyogva a szakoktató, aki 1975 óta kétszázötven végzős,, jól felkészült kereskedőt bocsátott útjára. — Tizenhárom évet dolgozott különböző boltokban. Mi késztette arra, hagy otthagyja a pultot, állást változtasson? — Tizenegy évvel ezelőtt az egyik munkatársaim említette ezt a léhetőséget. Boltos korszakomban is szerettem foglalkozni a tanulókkal, s úgy döntöttem, hogy tudásomat ezen a pályán így adhatom tovább a leginkább. Eleinte niem ismertem az iskolában .rám váró feű- aidaitot, melyről csak később derült ki, hogy milyen ösz- szeftett és bonyolult. — Mi a feladata a szakoktatónak? — Az éleimiszeilbolliti eladók szokásos tevékenységébe kell beavatni a hallgatókat. A négy és fél órás elméleti alapozást a következő héten gyakorlati bemutatás követi. Itt a kabinetben ismerkednék meg a különböző gépek — szeletelő, ár- számolós mérleg, fóliás csomagoló, pénztárgép — kezelésével. Elsajátítják az ajándékkosár készítését is, itt kell megtanulniuk az élel- miszer-áruismeretet, az adminisztrációs feladóitokat, a boltvezető munkáját s a végzős diákoknak a leltározás követelményeit szintén tudniuk kelti. Az oktatásiban nagyszerű segédeszközök állRecseg a fém... Valaha nyolc-tíz méteres izomkolosszusok, a Tyranno- saurusok feszülhettek egymásnak ilyen erővel és vehemenciával, mint most e benzinfalé masinák. Nyüszít a motor, pattanásig feszülnek a drótkötél „idegei”, megremeg az ormótlan, nagy fémtest. Murvadarabok röpülnek a levegőbe a pörgő kerekek nyomán, csikorog a rozsdás fém. S a vén, kiszolgált bányagép végzete beteljesedik. Recsegve törik le róla masszív alváza, s megadja magát az enyészetnek. Hennyótalpát lángvágó metszette ketté, kiszikkadt ben- zintankjábói nem áramlik az utánpótlás, motorjaiból hiányzik az energia, öntöttvas kerekei közül porzik a vörös bauxitsalak, ami évtizedes, szorgos munkája során lepte el letiszitít'hatatla- mul. A ketté tépett alváz, s az egyéb alkatrészek visszajutnak az anyag (és technika) körforgásába, fémhulladékként. A megmaradt motort, és egyéb hasznosítható részeket felújítják a Bog- lárlellei Meliorációs Vállalat gépüzemében. Mert a monstrumok „pankrációja” ezt a célt szolgálja: újra hasznosítani a legkisebb hiaszno- sííhatót is. somogyi téeszek kapott, ebből a pénzből hat téesz 8,7 milliói; gépvásárlásra, ugyanennyi közös1 gazdaság 12,5 imillldót építésre, egy téesz pedig kétmilliót VT—20-as számítógép .beszerzésiére fordított. A KTA az eddiígi működése alatt hetven taigsizövatikezetnék összesen 578 millió fonint kölcsönt adott... — Saját alapunk ez idő szerint — a befizetett zárolt fejlesztéssel együtt — 188 miiilliió forint. Ebből a pénzből, meg az Országos Kölcsönös Támogatási Alapból átmeneti forrásként igényibe vett 63,6 milliós kölcsönnel, illetve a Teszövtől ideiglenesen átengedett ugyancsak számottevő össizeggel segítettük tagjainkat — tájékoztatott Fábri Béla megyei KTA-ügyintéző. — Jelenleg a TÖT elmiökségéniek múlt év decemberi állásfoglalásának igyekszünk érvényt szerezni : intézőbizottságunk részt viesz a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Pénzintézete Részvénynak rendelkezéseimre: diaivetítő, magnetofon, fényképezőgép és természetesen ez a jól felszerelt — KAPOSKER által üzemeltetett — helyiség. — Nem sajnálta otthagyni a pultot? — Sokszor még ennyi év után is szívesen állnék a kiszolgál óasztal másik oldalán, die akkori döntésemet sohasem bántam meg. — Most is tanul,, rendszeresen Oktat, három gyermeket nevel. Hogyan tudja beosztani az idejét? — Nehezen, sokszor kevés a mialp huszonnégy órája. Szigorú napirend szerint élék; hisizen a gyermekeim nevelésétől, a családom ellátásától a szaklapok böngészéséiig mindenre időt kell nyernem. — És a tanulást ki is felejtettem — teszi hozzá nevetve. A Marxista egyetem általános tagozatának éllsó élvét végeztem most. — Milyen a kapcsolata a diákokkal ? — A kollégáim szerint túlzotton anyáskodó vagyok. Magáimról is .tudom, hogy zaklatott életritmusunk miatt fcieyés időit fordíthatunk saját gyerekeink nevelésére), „pátyölgatásáira”. Ezt a hiányt pótolni ugyan nem tudtom, ám valamelyest csökkenteni, biztosan. Nagyobb eredményt lehet elérni a gyerekekkel, ha nem szigorúan a tanár—diák kapasotársaság létrehozásának előkészítésében. Ez a szakosított pénzintézet — összhangban a bank korszerűsítésével összefüggésben hozott szabályozókkal — érintetlenül' hagyná a területi KTA-k működését, viszont az Országos Kölcsönös Támogatási Alaptól eltérően több területre élvez majd jogosultságot — például közvetlen fejlesztési kölcsönt nyújthat a tóeszeknek és olyan fejlesztéseket szervez, finanszíroz, melyek a területi KTA lehetőségeit meghaladják. A pénzintézet tervezett alaptőkéje mintegy egy.millldárd forint. A somogyi KTA a közelmúltban tartotta küldöttgyűlését, s ott az intézőbizottság megbízást kapott arra, hagy a Testövvel együttműködve alakítsa k.i javaslatát a részvénytársaság létrehozására. Azóta — a gazdaságoknak küldött körlevél nyomán — sorra érkeznék a részvényjegyzések. H. F. lat uralkodik közöttünk, hanem munka tá rsaikként viselkedünk. — Milyen érzés évek múltán saját diákjaival találkozni a boltokban ? — Nagyon jó, mert a munkám értelmét, fáradozásom gyümölcsét iátom bennük. — Érte már csalódás ezen a pályán? — Igen. Tavaly a Szakma Kiváltó Tanulója országos verseny elődöntőjére — többek között — egy kiváló kislányunk nevezett be. Budapesten, a Sugárban rendezett „.összecsapásán” az elméleti verseny kiemelkedő, legjobb teljesítményét nyújtotta. Aztán jött a gyakorlati feladat — igazságtalan, szubjektív véleményeik alapján kieseit. Tanártársaim szerint is a gyerek képességei .kimagaslóak voltak, minden tíz évben, ha egy ilyen diákunk van. A kudarcba majdnem belebete- gedtam. — Munkájával kapcsolatban miilyen kívánsága lenne? — Sokáig ezen a pályán maradni sok jó kereskedő - tanulóval, és egyre kevesebb pályaelhagyóval. Molnár Isitvánmét másfél évtizedes eredményes tevékenységéért a Belkereskedelmi Minisztérium a Kiváló Munkáért kitüntetésével jutalmazta. Tamási Rita
