Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-04 / 156. szám

Népfrontmunka a társközségekben Új filmek a Budapest és a Dialóg Stúdióban Kihelyezett ülés Balatonföldváron A Hazafias Népfront So­mogy Megyei Bizottsága ki­helyezett ülésén tárgyalt a Balatonföldvárhoz tartozó társközségek életkörülmé­nyeiről, a nagyközségi ta­nács körzetében működő népfrontbizottságok mun­kájáról. A földvári tanács­házán tartott értekezleten részt vett az MSZMP me­gyei bizottságának képvise­lője, valamint a nagyközsé­gi pártbizottság munkatár­sai. Rostás Károly, a Megyei Mépfrontbizottság elnöke kö­szöntötte az ülés résztvevő- t, akik megvitatták Oravecz Lászlónak, a Hazafias Nép­front elnökének írásbeli elő­erjesztését. ő Kőröshegy, 3álványos, Kereki, Puszta­szemes fejlődéséről, gondjai- •ól számolt be. Az idényben — Balatonföldvár népessége i többszörösére emelkedik, igyanakkor a társközségek­en a lakosok száma folya- natosan fogy, Kőröshegy ki­ételével. Kőröshegynek je- entős az idegenforgalma, Bálványos is kedvelt hely, le sem egészséges ivóvize, e megfelelő kereskedelmi Jlátása nincs. A községek a Balaton-part vendégei, fő­ént a külföldiek kedvelt ki- ándulóhelye. Bálványos, Ke- eki, Pusztaszemes gazdasági életét a pusztaszemesi ter­melőszövetkezet fogja össze. A gazdák itt növénytermesz­téssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Bálványoson jelentős hagyománya van a szarvasmarhatenyésztés- neik, Kőröshegyen a szőlő- termesztésnek. Felszólaltak a falvak nép­frontbizottsági elnökei is. Kiegészítették Oravecz Lász­ló gondolatait. A témakörhöz kapcsoló­dott Futó Kornélnak, a Sio- tour osztályvezetőjének elő­adása a falusi üdültetés le­hetőségeiről, az ezzel kap­csolatos somogyi törekvések­ről. „A falusi üdültetésnek vannak hagyományai Euró­pában, a szomszédos Auszt­riában is. Ám népszerűsíte­nünk kell a falvakban a mi­nimális feltételeket. Futó Kornél gondolatait ugyancsak vita követte: a résztvevők főként a nép­front tennivalóit próbálták megfogalmazni hozzászólá­saikban. Novák Ferenc, a megyei népfromtbizottság tit­kára mondott zárszót. Az ülés résztvevői Föld­várról Szántódpusztára utaztak, ahol Szabó Miklós, az idegenforgalmi és kultu­rálisközpont igazgatója mu­tatta be a műemléképülete­ket és a kiállítást. Űj produkciók készülnek a nyáron a Mafilm műter­meiben. A Budapest Stúdió­ban nemrégiben fejeződött be Dömölky János „Hajnali háztetők” című filmjének forgatása. A főbb szerepek­ben Cserhalmi Györgyöt. And órai Pétert, Takács Ka­tit, Udvaros Dorottyát lát­hatja majd a közönség. Ugyancsak ebben a stúdió­ban dolgoznak a Mikszáth Kálmán regénye nyomán forgatott „Akii Miklós” cí­mű kosztümös kalandfilmen. A Révész György rendezte produkció főszereplője Hirt- ling István, Július elsején fogták hoz­zá Erdóss Pál „Lázálom” című alkotásának felvételei­hez. A Dialóg Stúdióban be­mutatásra vár András Fe­renc „A nagy generáció” cí­mű filmje. A hatvanas évek újat akaró, önmagát legen­dás generációnak képzelő nemzedékét ábrázoló alko­tás szereplői között van Cserhalmi György, Udvaros Dorottya, Eperjes Károly, Koltai Róbert, s ebben az al­kotásban játszotta utolsó filmszerepét Major Tamás. Ugyancsak befejeződtek Gyarimathy Lívia „Vakvbúg­ban ” című, a tv-ben készült filmjének munkálatai, ame­lyet a Dialóg Stúdió nagyí­tott fel játékfilmnek. A sze- retetről a demokráciáról szóló, ’“eST” nap eseményeit Karinthy Ferenc: Zenebona Ha Karinthy Ferencre and ólunk, az áradó humorú lókamester jut eszünkbe, 'edig Karinthy Ferenc jóval ibb ennél: súlyos egyéni­ig, nemcsak fizikailag, ha­em mint író, alkotó is. Bér­es Erzsébet találó megfo- almazása szerint „Karinthy erenc készen kapott egy agyszerű, de épp ezért ria- almas örökséget”. Ennek az rökségnek bátor vállalásá- an, apja szellemi súlya latt Immár évtizedek óta piti saját életművét, az az etmű, de sokatmondó egy­neműségében is. Az örökké yitott, mindenre figyelő Ka- níhy Ferenc szinte mág- eskénf vonzza magához az menyeket, hogy velünk legosztva, minket is gazda- tson. Csak bámulunk, hogy ). évén túl is mi minden- : van ereje és energiája, egújalbb könyve, a „Zene- ma” az idei könyvhét íyik legkeresettebb kötete olt. Az élvezetes, kiihegye- >tt poénú elbeszéléseket emélyes hangú vallomásos ipló váltja fel a kötetben, íg a második felét kitevő Cz-az”-ban az író velünk szekacsintva mesél csalá- és baráti köréről, szám­lán utazásainak érdeke- bb epizódjairól. Üj könyvének legerősebb, gfajsúlyosabb darabja két- gkívül a „Recordare”. A ipló meleg, emberi hangon ézi fel az egyik legjobb ba­KÖNYVESPOLC rát, a fájdalmasan korán elvesztett Devecseri Gábor alakját, de figyelmeztet sok minden másra is és szinte teljesen elfelejtettük. Nem­csak őt. Kíméletlenül törte­tő, rohanó korunkban egy­más után veszítjük el érté­keinkéit, Felejtünk akkor is, amikor az emlékezés, az ér­tékek megőrzése mindennél fontosabb lenne. A „Recor­dare” nemcsak napló, nem­csak baráti tiszteletadás. A mindenre figyelő, irodalmi, művészeti életünk zsákutcái­ban megszenvedett otthonos­sággal mozgó -Karinthy Fe­renc sommás, megalapozott ítélete is: „Manapság a mű és a közönség közé talmud- magyarázók ékelődtek be. S nemhogy közelebb hozták volna a kettőt, ellenkezőleg, tovább mélyítették a szaka­dékot. Persze, hiszen ők csakis e szakadékban és ez által élnek meg. Hatnak a művészre, olyanná formálják (divatos kifejezéssel: mani­pulálják), ne lehessen első olvasásra., hallásra, látásra befogadni. És hatnak a kö­zönségre, azt is manipulál­ták, már igényli a magyará­zatot, sőt, gyanakszik magá­ra, ha valamit egyből meg­ért. Esztéták, kritikusok, ideológusok egész hadai él­nek ebből a közvetítésből, okoskodásból, „fölfejtésből” és így tovább. Ekként kitar­tó munkával szétrágták a művészetet és elzüllesztik a közönséget. S igen nagy kér­dés, vajon a kettő visszata­lál-e valaha is egymáshoz?” Az „özönvíz” az 1965-ös nagy dunai árvíz eseményeit idézi fel, amikor az író leányfalui kis háza is komoly veszélybe került. Karinthy a bátor helytállásnak, a sok­szor emberfeletti hősiesség­nek számos epizódját felvil­lantja és — velünk együtt — elgondolkozik; mi az oka, hogy nálunk a barátsághoz, a segítéshez, egymás jobb megbecsüléséhez először mindig valamilyen tragédia vagy katasztrófa szükséges. Kedves színfoltja a vissza­emlékezésnek a kis tacskó, Zsiga bemutatása, „aki” 14 éven keresztül kísérte hűsé­gesen az írót Pest és Leány­falu között számtalan vádor- lásában. Karinthy* Ferenc az idén töltötte be 65. életévét. Legújabb míves, sokat öle­lő és adó könyve is bizonyí­ték arra, hagy alkotókedve, szellemi intenzitása töretlen. A „Budapesti tavasz” és a „Budapesti ősz” mellett ta­lán megszületik a „Budapes­ti nyár” is — és még sok minden — valamennyiünk gazdagítására. Dr. Sípos Csaba megörökítő produkció az idei Karlovy Vary-d Nemzetközi Filmfesztivál. versenyében képviseli a magyar filmmű­vészetet. Makk Károly „Az utolsó kézirat” című produkcióját Tóti) János operatőr fényké­pezi. A Déry Tibor „Vidám temetés” című írása alaoján készülő alkotás egy napló sorsáról szól. A filmben sze­repet vállalt Jozef Kroner, Alexander Bardini, Both Béla, Psota Irén, Váradi Hé­di, Temessy Hédi, Űj'latki Dénes, Bezenédi Zoltán, Dé- gi István, Bécsi Ildikó és Nagykalózi Eszter. Vitézy László „Érzékeny búcsú a fejedelemtől" című filmjének forgatása Jankura Péter operatőr közreműkö­désével a napokban kezdő­dik- meg. A Hianikiss Ágnes írásából készülő alkotás Bethlen Gábor erdélyi feje­delemről szód majd. Folynak az előkészületei Toflmár Tamás, elsőfilmes rendező „Zuhanás közben” című produkciójának is. A júliusi nyár már igazá­ban a családi vakáció ideje. Sokan töltik idejüket a Ba- laton-parton, éppen ezért előbb az itteni rendezvé­nyekre hívjuk föl olvasóink figyelmét. Hagyományos rendezvénynek számít Bog- lárlellén a júliusi népi ipar­művészeti vásár, szombaton kedvünkre nézegelődhetünk és vásárolhatunk is. A Bé­ke művelődési házban ezen a napon néptáncosok adnak gálaműsort, előtte menet- táncukkal igyekeznek a ven­dégek kedvében járni. Bar­cson tizedik alkalommal ren­dezik meg a Dráva menti nyár programsorozatát, mely pénteken kilenc város talál­kozójával kezdődik. A Mó­ricz Zsigmond művelődési központban ebből az alka­lomból Kék panoráma cím­mel a városban élő fotós. Győri Vilmos mutatja be jugoszláviai képeit. A meg­nyitót ma fél hatkor tart­ják. A Siófokon és környékén üdülő és arra járó vendégek figyelmébe ajánljuk a Dél- balatoni Kulturális Központ­ban látható kiállítást, mely betekintést nyújt a Zsolnay- porcelán sajátos világába. Ezt a bemutatót egyébként szeptember közepéig láto­gathatják az érdeklődők. A boglárlellei kápolnák­ban ezekben a napokban az Izlandban élő Jóna Gud- vardardottir és a magyar Probstner János kiállítása látható. A boglárlellei- Tóparti Ga­lériában Orosz István gra­fikusművész mutatkozik be, hétfő kivételével délelőtt 9-től 12-ig, illetve délután 15 órától 20 óráig látogatha­tó a kiállítás. A megyeszék­helyen is új tárlat várja az érdeklődőket. Lengyel fes­tők alkotásaiból nyílt kiállí­tás a Kaposvári Galériában, a Lengyel Képzőművészek Szövetsége opölei területi szervezetének tagjai állíta­nak ki. Nagyatádon a hét végén zárul Gera Katalin kaposvá­ri szobrász tárlata, melynek a Gábor Andor Művelődési Központ adott otthont. Az intézménytől kapott tájékoz­tatás szerint a művelődési központot július 15-től augusztus 5-ig részlegesen bezárják, de látogathatók a mozielőadások és a kiállítá­sok ebben az időben. A kaposvári nyár prog­ramjából: a városba látogat a Schaumbergoher Sotzwei- ler-Bergweiler férfikórus, előadásukat hétfőn 18 óra­kor tartják a Kilián György Városi Művelődési Központ­ban. Közreműködik a kapos­vári V-ikár Kórus. A Latinca művelődési köz­pontban hétfőn fotókiállítás nyílik. Ugyancsak -kiállítás­sal várja látogatóit az ÉDOSZ művelődési ház, ahol a képzőművészeti szakkör tagjainak legszebb munkáit tekinthetjük meg. A gyere­keknek az intézmény könyv­tára a legszebb gyerekköny­vekből rendez kiállítást. A neves hazai zenekarok szívesen vendégszerepelnek a Balaton-parton a nyári hónapokban. A méltán nép­szerű Dolly Roll együttes ma 21 órakor mutatja be műsorát Boglárlellén, a Béke művelődési ház sza­badtéri színpadán. Tizenegyedik alkalommal rendezik meg a szövetkeze­ti néptáncosok országos ta­lálkozóját és versenyét, melynek Somogybán Siófok ad otthont. A ma kezdődő és vasárnap befejeződő prog­ramból : hagyományőrző együttesek bemutatója a Dél­balatoni Kulturális Központ­ban ma 15 órától 21 óráig, szombaton délelőtt fél tíz­től 13 óráig, majd 14-től 17 óráig. Szombaton szabad­téri előadásokat tartanak Balatonföldváron, Boglár­lellén 20.30-kor. Vasárnap gála Siófokon; táncos felvo­nulás 18 órától a szállodaso­ron, 20.30-kor díszelőadás a díjazott együttesek részvéte­lével, a szabadtéri színpa­don. Somogyból a hagyo­mányőrző együttesek kö2ül a szuloki együttes vesz részt a versenyen és bemutatón. Reflektorfényben — a bábművész Gyurkó Henrik és kedvelt bábfigurái Gyurkó Henrik Miskolcon született, munkáscsaládban, s úgy tűnt, ő is folytatja a hagyományt; géplakatos lett a Lenin Kohászati Művek­ben. Ám a munka mellett élt benne a játék szenvedé­lye is. A gyár színjátszócso- portjánák tagja lett, s volt egy titkos vágya: a színé­szet. A kohászati művekben ki­tűnő amatőr bábegyüttes is tevékenykedett, s amikor az egyik szereplő megbetege­dett, őt kérték meg, ugorjon be helyette. Bár sosem fo­gott még bábot a kezébe, kisegítette kollégáit, s maga sem sejtette, hogy ettől kezdve életében meghatá­rozó szerepet fog játszani a bábművészet. — Ügy éreztem, megtalál­tam a műfajomat. A bábo­záshoz kézügyesség kell, ma­nuális érzék, ez megvolt bennem. Vonzódtam a fcö- zösséghez, de ezt a műfajt nem lehet csapat nélkül, egyedül játszani. A világosí­tók, a díszletmunkások, a hangosítók összehangolt te­vékenysége mind bennünket segít, s nekünk, akik a pa­raván mögött dolgozunk, ugyancsak segítenünk kell egymást, különben nincs előadás. A beugrásként vállalt el­ső szerepet — a Farkast A bárom kisgida című bábjá­tékban — még sok követte, míg 1960-ban Budapestre jött, hogy felvételizzen az Állami Bábszínház első szí­nészképző stúdójába. — Ismerték miskolci tevé­kenységemet, így azonnal fő­szerepet bízták rám: én let­tem Ludas Matyi. Ezt a bábjátékot többször felújí­tottuk az év során (legutóbb épp ez év májusában), s én 26 esztendeje játszom a fur­fangos parasztfiút, aki há­romszor teszi csúffá Döbrögi urat. A Ludas Matyi után jött a többi főszerep: a pago­dák hercege, a Petruska, a Fából faragott királyfi, a János vitéz; Stravinsky, Bartók, Britten zeneművei­nek hősei. Az egykori gép­lakatosból, aki tizenéves ko­rában elnyerte a „szakma ifjú mestere” kitüntetést, vi­lágjáró, ismert (s elismert: Jászai-díijas, 1986 április óta érdemes művész) báb­színész lett. A bábozás nemcsak szép, de rendkívül munkaigényes is. A jeleneteket ’nagyon pre­cízen, sok-sok próbával kell kidolgozni. Bartók, Kodály, Stravinsky és mások művei­nek bábadaptációjánál a kottafejek szabják meg a mozdulatokat, s elengedhe­tetlen a precíz együttműkö­dés, a lazítás nélküli kon­centráció. — Éppen olyan sokat kell- gyakorolnunk, mint a lég­tornászoknak. Elég egyetlen hibás mozdulat, oda nem fi­gyelés, s a produkció, a je­lenet menthetetlenül szét­esik. Sok a szakmai árta­lom: gyengül a szemünk, mert ha úgynevezett „feke­te színházat” játszunk, sö­tétben, többszörös tüílréte- gen keresztül nézünk. A másik rém: az ízületi bán- talom, elhasználódik a nyak- csigolya, a váll, a könyök, a csukló, jönnek a kopások, fáj minden részünk. Ám mindezekért bőven kárpótol a játék, a taps, a gyermek­közönség zsivaja, öröme, a külföldön elért sok siker. Játszott már Amerikában és Indiában, Angliában és Egyiptomban, fellépett az 1800 személyt befogadó wa­shingtoni Kennedy Center­ben, és Obrazcov bábszínhá­zában, Moszkvában. S szíve­sen játszik itthon, eldugott kis falvakban, iskolák rend­hagyó irodalomóráin, mű­velődési házakban. Mert — mint mondja — nem a he­lyiség nagysága, a csillogás, a bársonyfüggöny, * a kris­tálycsillár a lényeg, hanem a közönség, amely odalent ül, és várja a csodát... Kárpáti György

Next

/
Oldalképek
Tartalom