Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

RÁDIÓSNAP A TÓPARTON A RsJ^4-svrt A DQIQrOn kOZUQY Aíki hétfőn, ebéd után be­kapcsolta a rádiót és a Pető­fi műsorra állította a készü­léket, több minit tíz órán át kísérhette figyelemmel a tó partjáról közvetített műsoro­kat. A nagy érdeklődést mu­tatta, hogy előzetesen is — a rádió- és televízióújság felhí­vása alapján — sok kérdés érkezett a szerkesztők!', öz, ezekre a délutáni beszélgetés résztvevői, dr. Ábrahám Kál­mán, az Országos Környezet­védelmi Hivatal és a Balato­ni Intéző Bizottság elnöke, Valamint Rosta Sándor, a BIB főtitkára adtaik választ. A stúdióban ülő vendégek válaszaikban elmondták: a Balaton szerelmesei ők is. Talán épp ez a személyes hang győzött meg bennünket arróll, hogy nemcsak hivata­li felelősséggel tartoznak a közösséginek ritka természeti kincsünk megóvásáért, ha­nem ezt diktálja személyes vonzódásuk is. Rosta Sándor úgy el tudta mesélni az esti fürdőzés csodálatos hangu­latát, hogy bizonyára lesz­nek követői. Azt hiszem, a hatszáz percnyi balatoni műsorból azt az egy órát hallgatták végig a legtöbben, amelyben a két vendég válaszolt a műsorvezető, illetve a hall­gatók kérdéseire. A legfontosabbakra szeret­ném csak emlékeztetni olva­sóinkat. A vízminőség témá­ja került szóba mindjárt a műsor elején. Megnyugtató válaszként hangzott el, hogy a vízminőség romlásának 1987-ig tervezett megállítása máris eredményes. 1995-ig a feladat a vízminőség javítá­sa, 2005-re pedig szeretnék elérni, hogy olyan legyen a tó vize, mint a hatvanas évek elején volt. A kormányprog­ramot — nyilatkozta a két vendég — a helyi lakosok, az ,,Újrealisták Ki hitte volna? Valamivel több mint negyed százada, amikor ezek a furcsa művé­szek összegyűltek egy pári­zsi művészlakásban, még a legújabb avantgard-ot kép­viselték, a polgárpukkasztás és világhökkentés fenegye­rekeit. E nyáron viszont tisz­teletteljes visszatekintő kiál­lításon emlékeznek meg ha­mar szétbomlott, de mind­máig ható művészeti mozgal­mukról. Az „újrealdsták” ugyan mindennek nevezhe­tők, csak realistának nem, de mindenesetre látványos szakítást jeleztek a II. világ­háború után a Nyugat mű­vészeti életét meghatározó absztrakcióval. Náluk az anyag vaskosan volt jelen — erről ma is meggyőződhet a modem művészetek párizsi — Szajma-parti — múzeu­mának látogatója. A Szajna-partd múzeum látogatói ma olyan művé­szekkel találkoznak, akik mára szinte klasszikussá vál­tak a nyugati világban. Ta­üdülő vendégek is támogat­hatják; egyrészt a BIB szá­mít a figyelőszolgálatukra, másrészt a kulturáltabb tu­rizmussal. Sok helyen még gond a szemétszállítás, hal­lottuk a bejelentéseket Sió­fokról, de igazat kell adnunk dr. Abrahám Kálmánnak és Rosta Sándornak abban, hogy a kellemetlenségeket java­részt magunk okozzuk. Nagyon hasznos volt az az észrevétel is, hogy a helyi tanácsok fordítsanak na­gyobb figyelmet a zaj elleni védelemre. A csendrendelet fölött részben eljárt az idő, ugyanis nem elég szabályoz­ni, hány órától meddig szól­jon a zene, a decibelre, a hangerőre is érvényesíteni szükséges valamilyen' szank­ciót. A száznegyvenegy mé­rőállomás jelzése szerint túl sok helyen magasabb a zaj- szint a megengedettnél. A kormányrendelet kimondja: a táj üdülőjelllegét és értékét meg kell őrizni, s ehhez hoz­zátartozik a zajártalom csök­kentése. Mintegy kétszáz-kétszáz- ötvenezer autó mozgott hét­főn a borús időben a Bala­ton melllett. A települések szélén létesített parkolókat alig, a 'központiakat túl so­kan veszik igénybe. Aki odafigyelt a műsorra, rájöhetett, hogy akkor érez­hetjük igazán jól magunkat a Balaton mellett, ha nem bosszantjuk egymást, nem zavarjuk mások nyugalmát, nem törünk borsot senki or­ra alá. Figyelmeztető adat: kétezerre egymilliárd lesz a föld lakossága, és ennek egy­ötöde turistaként kíván pb henni, üdülni. Föl kell rá készülni nemcsak létesítmé­nyekkel, hanem emberi ma­gatartásunk csiszolásával Is. H. B. ' új nyara Ián azért, mert „újrealiizmu- suk’ csírájában magába fog­lalta a későbbi irányzatokat, a koncept-művészeteket, a happeminget és a pop-artot is. Az „újrealdsták” legtöbb­je az ipari társadalom ter­mékeit és hulladékait emel­te „műtárgy” rangjára, s közben határozottan elvetet­te, hogy az esztétikum le­gyen a megítélés kritériuma. Ezeknek az alkotásoknak nagy része a csúnyaságával tűnik ki. A művészet az ő munkás­ságukkal sajátos előfutára lett a környezetvédők moz­galmának, a 68-as diákláza­dás mindent tagadóinak. Furcsa reakció volt a mo­dem jóléti társadalom meg­annyi visszásságára. Amikor a csúfat, az értelmetlent mi­nősítették műtárggyá, tilta­kozásukat foglalták sajátos keretbe. Csakhogy ők sem bújhattak ki bőrűkből: ma már legtöbbjük divatos mű­vész — része a világnak, amelynek hagyományos ér­tékel ellen lázadt. Elet az úttörőtáborban Nem könnyű manapság bejutni a fonyódligeti úttö­rő és ifjúsági üdülőtáborba. A kapu kulcsra van zárva, s akinek nincs igazoló „sárga bilétája”, az csak külön en­gedéllyel juthat a kapun be­lülre. Ottjártunkkor épp a kék egyenruhás csehszlovák fiatalok látták el a szolgá­latot. Az egyik fiú kitűnően beszélt magyarul, így előt­tünk hamar kinyílt a kiska­pu. — Rend, fegyelem, tiszta­ság. Minderre igyekszünk fo­kozottan ügyelni — mondta Teremi József, a tábor ve­zetője —, hiszen ezek hozzá­járulnak ahhoz, hogy a gye­rekek jól érezzék magúkat, s pihenten térjenek haza. Jelszavunk: pihenés, de nem henyélés! Igyekszünk a gyerekeknek minél több le­hetőséget teremteni a fizi­kai mozgásra és a szellemi tornára is. Az egykor csak hazai gye­Jobbra: egy kis zenés sza­badidőprogram. Alsó képünkön: bolgár gye­rekek népitáncbemutatója. rekeket fogadó tábor ma már -nemzetközivé bővült. Az idén másfél ezer fiatal ér­kezik a Szovjetunióból, Bul­gáriából, Lengyelországból, és az NDK-ból. Nem mind­egy tehát, hogy ezek a gye­rekek milyen élményekkel gazdagodva térnek majd ha­za Magyarországról, a Bala­ton partjáról. Az úttörőtábor az idén kapott egy 38 személyes autóbuszt, s ez nagyban se­gíti. hogy kiránduljanak a tó körül, Budapestre, Ka­posvárra, Pécsre, Badacsony­ba, Tihanyba, Keszthelyre. Természetesen hajókirándu­láson is részt vesznek. Az egyik csehszlovák cso­port, 33 fiatal Zsolnáról ér­kezett. Vezetőjük és egyben tolmácsuk Harasta István, A baleseti ügyeletén Évek óta növekedést mu­tat a kaposvári kórházban a betegforgalom a baleseti szakrendelésen, az orvosi ügyeletén. Nemrégiben hang­zott él egy tudományos ülé­sen ez a megállapítás. 1966- hoz képest megháromszoro­zódott a szakrendelésre je­lentkezők szórna, a huszon­háromezerrel szemben több mint hetvenegyezren keresik föl évente a kaposvári me­gyei kórház traumatológiai részlegét. A közvetlen ta­pasztalatokat fölmérés kö­vette. A kórlapok lapozásá­ból kiderült, hogy nem a visszarendelt betegek, sérül­ték száma emelkedett, ha­nem az egyszeri jelentkező­ké. A statisztikai adatok alapján fény derült arra Is, hogy évről évre többen szenvednek balesetet, és nemcsak Somogybán. Mi lehet a magyarázata a felfelé futó grafikonnak, a baleseti osztály ügyeleti, a szakrendelés forgalma növe­kedésének? Hétvégeken, kü­lönösen vasárnap este gyak­ran hangzik el: „Doktor úr, nem tudok holnap munkába állni, írjon ki engem.” Vizsgálat vizsgálatot kö­vet, és az ügyeletes a hom­lokát törölve ismételten azt kényszerül megállapítani, hogy elrabolták az 'idejét, szerencse, hogy időközben nem érkezett olyan súlyos sérült, akit azonnal el kell látni. A legutóbbi hétvégén is hasonló esetekről adtak szá­mot a kórházban. Szombat reggeltől hétfő reggelig száz- öten jelentkeztek az ügyele­tén. A baleseti szakrendelés adataiból az is kiderül, hogy a kisebb sérülések, többnyi­re horzsolások házi ellátása akadozik. Óramű pontosság­gal kiszámítható az is, hogy a nap melyik szakaszában keresik föl a kórházi ügyele­tet. Az elhanyagolt sérülés­sel is megvárják a pácien­sek a televízió népszerű mű­sorának végét, aztán kelnek útra. A balatoni nyaralás is legtöbb esetben hét végén ér véget, a néhány napja kagylótól megsérült lábbal az útipoggyász kipakolása után jelentkeznek. Van egy másik típusa is az ügyeletet kihasználó em­bereknek. A napközbeni sé­rüléssel nem keresik föl azonnal a zsúfolt rendelőket, este az ügyeletén majd el­látják — sokan így véle­kednek. De lássuk! Hány perc jut így egy sérültre a szakrendelésen ? Napi száz- tizenkét beteggel számolva — a statisztika alapján — három és fél percig tartóz­kodik az ügyeletén egy be­teg. A személyi adatok fel­vételével. az adminisztráció­val eltelik ennek csaknem a fele. FURCSA ÖZVEGY Idegesen forgatja a kávéspoharat. Barna szemét csak ritkán >meli fel az asztalterítő min- áiról. Nagy sóhaj után foly­tatja: — A volt férjemmel a tárházban ismerkedtem meg. 'de járt kezelésre. Az injek- :ió után néhány órát pihen- ile kellett. Eleinte csak vé- etlenül, később már közös ikarattal én ügyeltem rá a pihenőkben. ö 27 éves volt, in 23. Már az első pihenő itán észrevettem, hogy ra- taszkodik hozzám. Rövid idő !ítéltével bevallotta: meg- zeretett és el akar venni fe- eségül. Az orvosok úgy ítélték neg, hogy betegsége hosz- zabb távon gyógyítható. Én lem voltam szerelmes, de lem volt senkim, megszok- am, és — mint ápolónő — így kicsit anyáskodtam is elette. Egy hétvégen bemutatott álun élő szüleinek. Gangos, lágy ház, baromfiudvar, az istállók tele jószágokkal... A papa hatvanon felüli, jó kondícióban levő, nyílt te­kintetű, barátságos ember volt. A „mama” egy pipaszár lábú, agyondolgozott, határ­talanul gőgös, rátarti nő. Azonnal kikérdezett. Ki va­gyok? Mi vagyok? Mik vol­tak a iszüleim? Mennyi a keresetem? Van-e a taka­rékban pénzem? Amikor megtudta, hogy egy nagy család sokadik gyereke va­gyok és egészen piciny ko­romtól egy tehetősebb roko­nunk nevelt föl, most pedig albérletben lakom, magam­ról gondoskodom... a szeme színe mind sötétebbre vál­tott. Éreztem: a tekintetével bele tudna verni a padló­ba... Sütött a szeméből a vagyonosok gőgje, a szegé­nyek lenézése. Soha többet nem mentem el hozzájuk, és a fiuk is ritkábban emle­gette a házassági ajánlatát. Néhány hónap után vá­ratlanul rosszabbra fordult az állapota. Néhány hetet a kórházban töltött. Ragaszko­dásának nem tudtam ellen­állni. A kórházban szinte éj­jel-nappal én ápoltam. Egy idő után az orvosok is belát­ták, hogy menthetetlen! Szü­lei és isaját kérelmére ha­zaengedték. Két nap múlva fölkeresett az anyja és sírva, rimánkodva kért: azonnal menjek vele ... Éjjel-nappal engem szólitgat... Csak tő­lem akarja elfogadni az or­vosságot, az étket... „A fiam magát a menyasszonyá­nak tartja.” Fizetés nélküli szabadságot kértem és elutaztam. Pedig a szállásadónőm igen elle­nezte. Azt mondta: „Nincs magának ott már semmi ke­resnivalója! Nem menyasz- szony kell oda, hanem ápo­lónő ...!’’ Siralmas képpel fogadott, és később állandóan vitázott, veszekedett velem, valójában a szerencsétlen sorsával. Sírt, üvöltött, amíg ki nem me­rült. Élni szeretett volna! Oda már valóban csak ápo­lónő kellett! A „drága anyó­som” pedig minden munkát rám hagyott! Hordtam az ágytálat, mostam, vasaltam, főztem, takarítottam ... Egy éjszakai rosszullété- ben kijelentette a fiú, hogy elvesz feleségül. Ehhez az elhatározásához a betegeket jellemző makacsságával ra­gaszkodott. Ma is azt tartom, hogy ezzel akart kárpótolni a gondoskodásomért. És az esküvőnk! Fehér menyasszonyi ruhában vol­tam, ehhez ragaszkodtak! A vőlegény pedig az ágyban, feltámasztott párnákon, ar­cán a halál üzenetével... „Akarod-e férjedül?” „Aka- rod-e feleségedül?" Vaku- villanások, fényképezés .,. Három nap múlva meg­halt! Nagy temetés az egész falu részvételével. A temetés után két nap alatt rendbe tettem a lakást, kimostam, kivasaltam az ágyneműket. Amikor végeztem, elém állt az anyósom: szemében már újra a gőg, a lenézés csillo­gott, és kereken kijelentette: „Neked itt már nincsen sem­mi keresnivalód! Eredj vissza az albérletedbe, a kórház­ba.,.! Nem kellett kétszer mon­dani! Azonnal visszajöttem. A nevem előtt most az áll: özvegy, és őrzök egy házas­ságlevelet meg egy esküvői fényképet. Dr. Szendi József Á JELSZÓ: PIHENÉS aki elégedetten nyugtázta az itteni lehetőségeket: — Egyszerűen lenyűgöző ennek a tábornak a nagysá­ga, szépsége. Nálunk otthon nincs ekkora úttörőparadi- csom. Megérkezésünk nap­ján már fürödtünk a Bala­tonban, fociztunk, barátkoz­tunk más országbeliekkel. Mi amolyan csereüdülés ke­retében érkeztünk Somogy­ba. Nekünk a fürdés a nem mindennapi élmény, a somo­gyiaknak pedig télen a síe­lés. Otthon egy hatezer sze­mélyes építőipari vállalatnál dolgozom, amely nagysza­bású vízi előrűveket is épít. Vrátnán van egy üdülőnk, ott tudjuk vendégül látni a somogyiakat. Télen például a megyei tanács dolgozóinak gyermekei volták nálunk. S mivel tölthetik szabad- idejifket a gyerekek a fo­nyódligeti táborban? Többek között föllép a Népek barát­sága együttes, külföldi és hazai úttörők adnak műso­rokat, a Roller együttes tart koncertet, stúdiójátékon, KRESZ és más vetélkedő­kön mérhetik össze tudásu­kat. Már szerepelt, s még jön műsorával a 100 folk Celsius együttes, s lesz Nep­tun-karnevál is. A sportos programok közül érdemes külön is megemlí­teni a vitorlásoktatást, ahol a gyerekék 15 vitorláson is­merkednek e szép sportág­gal. Emellett kis- és nagy­pályás labdaírűgó-mórkőzése- sek, zajlanak, táborbajnoksá­gok asztaliteniszben kézi-, kosár- és röplabdában, te­niszben. Úgy hisszük a gyerekek valóban kellemesen és hasz­nosan tölthetik idejüket a megye reprezentatív úttörő­táborában. Gyarmati László Ezerkétszázkilencvenhárom esetet vizsgálva arról is meggyőződhettünk, hogy kétszer annyi férfi veszi igénybe az ügyeletét, mint nő. A foglalkozás szerinti megoszlás pedig azt jelzi, hogy elsősorban a fizikai munkások fordulnak a bal­eseti ügyeletes orvoshoz pa­naszaikkal. És az is sokat­mondó adat, hogy a legtöb­ben a háztartási munka köz­ben szenvednek kisebb-na- gyobb balesetet. A sürgősségi betegellátás­ra hivatott a kórházi balese­ti osztály és szakrendelő. Csip-csup panasszal nem szabadna zavarni az ügyelet rendkívül fontos munkáját, esetleg egy súlyos sérült el­látásának megkezdését halo­gathatjuk a fölöslegesen el­rabolt percekkel. A minap az egyik körzeti orvosi ren­delőben járva fölfigyeltem arra a táblára, amelyik be­mutatja, mit tartalmazzon a „házi patika”. A legfonto­sabb gyógyszerek között ott szerepelnek a különféle kö­tözőszerek is. Ezeket köny- nyen beszerezhetjük. Bármi­kor érhet bennünket kisebb baleset, amelyet otthon könnyen el lehet látni. Ké­nyelmesek lettünk, ezért in­kább az ügyeletesre bízzuk az ellátást? Vagy kevésbé vagyunk tájékozattak a házi betegellátásról? Szüléink, nagyszüleink tapasztalatait nem vettük át? Az újabb is­meretekkel nem vagyunk kellően felvértezve? Erre is gondolni kell, nem­csak arra, hogy a lógósok miként próbálnak ügyesked­ni még a kórházi ügyeletén is. Őket könnyebb kiszűrni, mint azokat, akik valóban jóhiszeműen — de mégiscsak fölöslegesen — fordulnak az ügyeletes orvoshoz olyan esetekkel, amelyeket maguk is elláthatnának. Az egész­ségügyi felvilágosítás sokat tehetne a gyakorlati tudni­valók elsajátítása érdekében. Horányi Barna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom