Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-21 / 170. szám
Nyári táborok Népi hímzés a könyvtárban GYERMEKEINK SZÜNIDEI PROGRAMJAI Nemrégiben még a napközis tábor fogalma eléggé kelletlenül csengett a fülünkben. Néhány éve mintha kezdenének oszladozni rosszérzéseink. Sőt olykor igen szép példáit látjuk annak, miképpen- lehet az iskolaév nyomása alól föllélegző, ám színes családi programokkal le nem kötött gyerekeket maradandó nyári élményekhez juttatni. Napközis tábor, iskolai úttörőtábor, jutalomtábor, vándortábor, nyelvi tábor, szaktábor — hányféle fogalom L És mindhez másfajta képzet- társítások tapadnak, /négpe- dig nem is véletlenül. Természetesen minden táborfajtában találhatunk a körülményekhez képest jót, rosz- szat, de áltálában már a körülményeket is a tábor célja határozza meg. Ilyen körülmények: a létszám, a helyszín, a gyerekek és a nevelők aránya. Az anyagi ráfordítás is (mind a működtető intézményé, mind a résztvevőké) a tábor jellegétől függ. Egyetlen minőségformáló tényező nem függ semmitől, csupán a szerencsétől: akármilyen tábor légyen is, találjon egymásra benne néhány olyan nevelő, aiki örömét leli abban, ha élvezetessé tud tenni néhány hetet vagy napot a gyerekek számára. Nevelőn természetesen nem csak pedagógusokat értek, hiszen eddigi tapasztalataim szerint éppen azok a legsikeresebb táborok, amelyekben a hivatásos nevelők más szákmáik vállalkozó kedvű önkénteseivel keverednek. (Hivatásos és amatőr művészekkel, diákokkal, népművelőkkel, könyvtárosokkal, műszaki emberekkel.) A példák sokasága bizonyítja: minden munkaterület képviselői hasznossá tehetik magukat az összes táborfajtában. Az utóbbi idők legörven- detesebb jelensége, hogy a táborfajták közelednek egymáshoz. Az olvasótábori módszerek és a kézműves- műhelyek tevékenységformái egyre több helyen felbukkannak. A legnagyobb létszámú és legmostohább körülmények közt dolgozó napközis táborokban pedig a tematikus játszötáborok hagyományai kezdenek meghonosodni. Egyre több indián, reneszánsz, honfoglaló és más hasonló játékkeret jelenik meg nagy létszámú és laza szervezetű gyermekközösségeikben is. Ez az eredetileg az úttörők és a múzeumok jóvoltából életre kelt forma a művelődési központok programkínálatában is födJbukkan, s olykor helyi színekkel gazdagodik. Legutóbb például egy hajdúsági hajdútáborról kaptam hírt, de többi tájegységünknek is megvannak a maguk játékosan fölidézhető történelmi helyzetei, szerepűlehetőségei. Miért hangsúlyozom e közösségi szerepjátékok jelentőségét? Azért, mert ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy kialakítsák gyermekeinkben a közösséggel való azonosulás igényét és reflexeit. Más szóval: játékosan, de cselekvő módon taSzegedi tárlat Szegeden a Móra Ferenc VLúzeum Horváth Mihály ut- ai képtárában vasárnap déljen megnyitották a XXV. izegedi nyári tárlatot. Az országos képzőművészeti se- ^gszemlére 400 mű érke- :ett, s ebből a zsűri 177 alkotó 283 festményét, szobrát, 'nafikáját, kisplasztikáját, iomborművét, plakettjét ta- ál'ta bemutatásra érdemes- íék. A megnyitón adták át a áilőnböző intézmények diait, illetve a különjutalma- sat. A Művelődési Miniszté- ium díját Szabados Árpád ;rafikusművész, a Művészeti tlap díját Veress S. László estőművész kapta. A szegedi nyári tárlat zeptember 21-ig fogadja a átogatókat. nítják meg a felnövekvő nemzedéket közösségben gondolkodni. Ha figyelemmel kísérjük a művelődési intézmények, sportegyesületek, úttörőtáborok programkínálatát, egész szép skáláját állíthatjuk össze a különböző életkorú és érdeklődési körű gyermekek számára ajánlható lehetőségeknek. Szerep- esés esetben egyazon településen vagy környéken is megtalálható minden programfajta. Több. vállalkozás pedig azt ígéri, hogy ugyanazok a gyerekek játékban, sportban, művészedben egyaránt részesülnek. Az ötlet című lap hirdetési rovatában sok ‘szünidei gvermekprogram-ajánlatot oh&sna ttunk. A fentebb említett intézményfajtákon kívül itt utazási irodák, gazdasági munkaközösségek és magánszemélyek — pedagógusok, népművelők, szakmunkások — kínáltak ki- sebb-nagyobb gyermekcsoportok számára különféle fajtájú (olykor többrétű), hosszabb-rövidebb időtartamú programokat. Ki-ki erejéhez mért feladatokra vállalkozik. Némelyik hirdetés- bőn nagyszabású sporttáborra, másikból játékos nyelv- tanfolyamra, a harmadikból egy-két gyermeknek szinte családias vendégül látására következtethetünk. Természetesen minden hirdetés vállalkozást jelez — intézményekét csakúgy, mint magánszemélyekét —, de e vállalkozások léte is a valóságos társadalmi igényre utal. Szülőként szívesen áldozunk gyermekeink tartalmas nyári foglalkoztatására. S ezt nyilvánvalóan köny- nyebben teszi az, akinek van miből, mint akinek szűkebben méretett. Ám hogy ez az örvendetesen terjedő szd- gáltatási-válllalkozási forma ne ossza meg igazságtalanul a felnövékvő gyermeknemzedéket, egyre jobban kell törekedniük állami-társadalmi intézményeinknek — tanácsoknak, művelődési központoknak, úttörőknek —, hogy munkájuk színvonala ne maradjon alatta a természetszerűleg sokkal inkább gazdasági célú kisvállalkozásokénak. Nagyon hasznosak azok a módszertani pályázatok, amelyek igyekeznek növelni a napközis tábor rangját. Bárcsak terjedne a leleményesség is mindenfajta igényes és ötletes nevelői munka elismerési módjait illetően, jelentkezzék az akár újszerű, akár hagyományos szervezési formák között. Trencsényi Imre Szombaton a szokásos nyitáskor különös látvány fogadta a bo glár lel lei városi könyvtárban a látogatót, a lellei városrészben. Az ismerős fotelokat, asztalkákat párnákkal, hímzett terítékkel borították, az ablakok elé paravánok kerültek, ezeken Magyarország jellegzetes tájegységi hímzései láthatók. Öt év után ismét jelentkezett kiállítással a boglár- Iellei Béke Művelődési Ház kézimunka szakköre.- A harminchat ügyes kezű asszony — akik főleg helyi nyugdíjasok, nyaranta üdülőkben dolgoznak —. munkáját Dolbert Jánosné irányítja. Hetven szebbnél szebb hímzést tathaÉ a kiállításra betérő vendég. A térítőik, párnák mellett olvasnivalót is ajánl a könyvtár a .népművészetről. hímzések közül la^^EP'^Riresiztszemest és buzsálki rátétest, szépek a palóc minták és az ókalo- csaiialk is. A szakkör valóságos szellemi műhelye a népművészet ápolásának, ahol a díszes térítők hímzésével megismerik az asszonyok hazánk hagyományait. Nagyon szépek a zalai fehér hímzések, a hékési csokorban Guba Ferencné vásárhelyi anyaiga látható. Népművészeti utazást tehetünk a Rábaközbe is. írásosnak nevezett hímzéssel szerepel a kiállításon a szakikor legidősebb asszonya, Tábori Gézáné. A bemutató augusztus 8-iíg tekinthető meg a könyvtár nyitvatairtá&i idejében. SIKERES LÁBVISSZAÜLTETÉS HAZÁNKBAN ELŐSZÖR Már járni „tanul” az a 39 éves beteg, akinek ez év március 15-én baleset következtében megsérült jobb lábát sikeresen visszaültették Budapesten, az Országos Traumatológiai Intézetben. Dr. Renner Antal, az intézet főigazgató-helyettese, a mikrosebészeti munkacsoport vezetője az MTI munkatársának elmondta: a fiatalember combjára esett igen súlyos tárgy a comb középső harmadában teljesen levágta a lábát. A sérültet — az akkor felvételes ügyeleti szolgálatot ellátó — baleseti intézetbe szállították, ahol azonnal megkezdték a végtag visszavarrását. A műtétet dr. Renner Antal leggyakorlottabb munkatársaival végezte. Az operációt annak ismeretében kezdték meg, hogy számos szövődmény léphet fel. Minél nagyobb izomtömeget tartalmaz a levágott végtag, annál több szövődmény adódhat. A visszavar- rás után ugyanis a különböző gyorsasággal elhaló lágyrészekből olyan mérgező anyagok kerülnek a már helyreállított vérkeringéssel a szervezetbe, amelyek nemcsak a visszavarrt végtag sorsát veszélyeztethetik, hanem a beteg életét is. A 7,5 órás műtét után sajnos bekövetkezett, amitől tartottak: szövődmények keletkeztek, a lágyrészek zúzódása miatt felszabaduló mérgező anyagok súlyos állapotot idéztek elő. Ugyanakkor általános szövődmény is fellépett: a beteg veseműködése átmenetileg több napra leállt. Ezt az állapotot az intézet különböző orvoscsoportjai áldozatos munkával — többek között méregtelenítéssel, művesekezeléssel, a helyi szövődmények kiküszöbölésével — megszüntették, s megindult a gyógyulás folyamata. A közvélemény előtt ismert, hogy az intézményben már sikeresen visszaültettek levágott kézujjakat és más végtagokat, lábreplantációt azonban Magyarországon még nem hajtottak végre. Ennek oka elsősorban az, hogy a sérült végtag vissza- ülitetéséhez szükséges feltételek nem mindig adottak. A műtét akkor válik lehetségessé, ha időben kórházba szállítják a beteget, s az operációt az izomsejték nagymérvű elhalása előtt megkezdik. Most különleges „szerencse” volt, hogy az úgynevezett replamtációs munkacsoport leggyakorlottabb tagjai bent tartózkodtak az intézetben. A főorvos elmondta, hasonló műtétet viszonylag ritkán hajtanak végre sikeresen, éppen a fellépő szövődmények miatt. Ezért sok függ attól, meri-e vállalni az orvos a beavatkozást. Az intézet személyi és műszeres feltételei jók, így — megfelelő körülmények esetén — a jövőben is vállalkoznak hasonló operáoióra. ,,Ragaszkodó típus vagyok...” A tanácsnál kanyarodjanak jobbra, ott lakik a lelkem — irányított bennünket egy berzancei porta előtt üldögélő fejkendős néni, mikor dr. Tornóczky József fogorvos után érdeklődtünk. A szépen rendben tartott ház előtt színes virágok pompáznak. Tornóczky József világoskék, legombolt gallérú inge kiemeli hófehér fogait, rmelegbama szemét. — Elfogadnak, megbecsülnék: tudják, hogy mindig számíthatnak rám. A kötelező fogászati ellátáson kívül kisebb fogsébészeti beavatkozásokat is végzaki, megkímélem betegeimet az utazás okozta kellemetlenségektől, az időpocsékolástól. Berzence és Somogy udvarhely lakossága, valamint Bé- lavár felnőtt lakói tartoznak hozzá. A vízváriak szabadon választhatnak Berzence és Babóasa között. A mi generációnk hűséges természetű, én pedig kifejezetten ragaszkodó típus vagyok. A barátommal két hely közül választhattunk: ő Somogyváron, én pedig Itt keadtem. Már az egyetemi éveink alatt készültünk arra, hogy a körzeti orvos teendőit megfelelő színvonalon tudjuk majd ellátni. 1967-ben kerültem ide, kedvesen fogadtak. Beilleszkedésemet csak az nehezítette, hogy nem ismertem Dél-So- mogyot. Zamárdíiban születtem. A megye északi és déli nésae között nemcsak gazdaságilag nagyok a különbségek. Könyvekből ismertem meg a település történetét. Az emberek ma szinte háziorvosnak tekintenek. Jobb munkafeltételek kedvéért sem hagynám el ezt a falut, az itt 'kialakult és megkedvelt életformát, életritmust. — Mi volt itt, amikor ide jött? — Félig kész ház és sok barátságos ember. A rendelő felszeretésére egységese-- magot kaptam, a legfontosabb gépem alig volt jobb a lábhajitásos fúróberendezés- nél. Ma légturbinás fúrógép- fjei dolgozom és a kézámű- szerkészletem is jó. Egyébként van nekem „tisztességes” szakmám is — vált a beszélgetésünk fonalán mosolyogva. — Erősáramú elektroműszerész vagyok, szüléim elektromérnököt akartak faragni belőlem. Egy évig ddtgoztam is ezen a pályán, de nem adtaim fel régi állmomat, és felvételiztem az orvosira. Az az egy év sokat segített abban, hogy a munkások között megtanuljam a tisztességet, az alkalmazkodást, a szakma iránti alázatot. A kicsik a kedvenceim. Türelmet igényelnek, sokszor csák bohóckodással lehet a megfelelő, félelem nélküli kapcsolatot kialakítani velük. Az ujjamat is gyiaik- raim megharapják, mégis őket szeretem a legjobban. Búcsúzunk. Megkérdi: — Nincs valami probléma a fogukkal? Gyorsabban köszönünk el. Tamási Rita DÖNTÖ ÉS GÁLA Nagydíjas: Napóleon BLD, Giorgia A péntek esti tévéadások révén az ország „könnyűzenei közvéleménye” is megismerhette a siófoki rendezvényre meghívott együtteseik, szólisták produkcióit, az elődöntőik • hangulatát (tegnap a döntőt is közvetítette a televízió), mely kétségtelenül a hajdani táncdaifésztiválokra emlékeztetett. A könnyűzenéért nem rajongó, s egyik popirányzat által sem elfogult néző is (például e sorok hója) beláthatja : a Bailatan-parti vállalkozással a rendezőik nem vallottak kudarcot, sőt Immár a szombat esti döntő tapasztalatainak birtokában reálisnak tetszik a megállapítás; érdemes folytatni. Ehhez hozzátehetjük: a Balaton- parton, pontosabban Siófokon érdemes a jövőben is ehhez hasonló fesztiválokat rendezni, mert itt — legalábbis a szezonban — van erre igény, lehetőség (szabadtéri színpad hangulatos környezetben), s nem utolsósorban együttműködési szándék a helybeli vezetők és a művelődési központ dolgozói részéről. A szombati döntőn 18 hazai és külföldi együttes, szólista lépett színpadra: Névtelen együttes, Frutti, Nyeső Mária, Lord együttes, Krasznai Kriszta, Alex Busanel, Edyta Geppert, Z’zi Labor, Napoleon BLD Georghi Sztancsev, Arnuf Wenning, Cristine Jaccard, Natalia Nurmuhamedova, Bagány Anikó, Balogh Ferenc, Zoltán Erika, Petra Janu, Giorgia Fio- rio. Megismételték az elődöntőiben bemutatott, a zsűri, valamint a közönség által elismert produkciókat, majd érthető izgalommal várták a bíráló bizottság végső döntését, s a díjaikat. Míg a nemzetközi zsűri tanácskozott, az R-GO együttes szórakoztatta a szabadtéri színpad közönségét, köztük egy jókora csapat tinédzsert, a népszerű együttes rajongóit. Az eredményhirdetés nem ökozott nagy magiepe,test. A hazaáák közül a nagydíjait a Napóleon BLD együttes kapta, melynek szólistája Vincze Lilla siófoki származású énekesnő (diákikarában a Kodály női kar tagja volt). Első díjas: Balogh Ferenc, az előadói díj a Z’zi Laboré, a szerzői díjra pedig Balázs Ferenc bizonyult érdemesnek. Külföldi nagydíj: Giorgia, Olaszország, első díjas Cristine Jaccard, Svájc, előadói díj: Petra Janu, Csehszlovákia, szerzői díj: Georghi Sztancsev, Bulgária. A közönségdíjat Giorgia, a Nemzetközi Koncert Igazgatóság Ikülöndíját (egy kübaii fellépést) Zoltán Erika, a Siófoki Városi Tanács különdijét pedig Nyeső Mária és együttese kapta. A döntőn és a gálán ismét Bogyay Katalin konferált. Zenei vezető Bolha Lajos, díszlettervező Tóth A. Pál volt, a műsort Desewffy Zsuzsa rendezte. Közreműködött az Interpop fesztivál zenekara. Szapudi András
