Somogyi Néplap, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-02 / 154. szám

Feladatok és feltételek A tűzvédelem helyzetét értékelte a megyei tanács vb A tűzoltóság munkájáról tárgyalt — egyebek mellett — keddi ülésén a Somogy Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Mim az előter­jesztett írásos beszámoló tartalmazza, az elmúlt terv­időszakban 1981 és 1985 kö­zött az állami tűzoltóegysé­gek kettőezer-kettőszáznyolc- Vankiilenc esetben vonultak ■ki kisebb-nagyóbb oltáshoz, a korábbi öt esztendőhöz vi­szonyítva 27,6 százalékkal többször riasztották őket, ami önmagában is jelzi egy­re növekvő feladataikat. A somogyi tűzoltók mun­kájának eredménye is első­sorban a gyorsaságukon múlik, azon, hogy milyen hamar érnek a helyszínre. Ez általában összefügg a hírközlés lehetőségeivel. Például a múlt héten azért égett le villámcsapás követ­keztében a nagybajomi templom, mert a településen egyetlen telefon sem műkö­dött, szünetelt az áramszol­gáltatás, így hiába rendezik a kaposvári, a marcali, a nagyatádi tűzoltóparancs- nakságot CB-ródióval Nagy­bajomból nem tudták őket értesíteni. A megye hatvan három ön­kéntes tűzoltóegyesületében több mint két és fél ezer önkéntes tűzoltó áll napról napra .készenlétben. Sokkal többet tehetnének, ha éjsza­ka is segítségül tudnák hív­ni őket, aminek megint csak az az akadálya, hogy a me­gyében a telefonálilapotok kritikusak. Így a társadalmi tűzoltók^ elsősorban saját észleléseikre hagyatkozva, mindenekelőtt a kisebb, a körzetükben előforduló la- kástüzek megfékezésében je­Befejeződött a Sütév rekonstrukciója .Nem lesz több gond a kenyérrel — ígérik a So­mogy Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat vezetői. A felújított nagyatádi kenyér­gyár átadásával befejező­dött a rekonstrukciós prog­ramjuk, a megye minden településére friss és jó mi­nőségű kenyeret tujlnak szál­lítani. Az elmúlt öt és fél év­ben kétszázmillió forintot költöttek új üzemek építé­sére és a régebbiek korsze­rűsítésére. Ekkora fejlesz­tést a vállalat történetében még soha nem vállaltak. Igaz azonban az is, hogy a Sütév kényszerű helyzetben volt. A hetvenes években leskednek. A tanácsok ere­jüktől tellöen megfelelően segítik e fontos társadalmi munkát,, biztosítják az alap­vető tárgyi és technikai fel­tételeiket. Az elmúlt öt év során állami költségvetésből tizenöt Zuk típusú gépko­csit, hetven NDK-gyártmá- nyú kismotorfecskendőt sze­reztek be, harminc tűzoltó- szertárat újítottak fel és két új tárolót építettek. Ebben az ötéves tervben várhatóan jelentős fejleszté­sek lesznek az állami tűzol­tóságnál. Mindenekelőtt a nagyon rossz körülmények között levő barcsi és nagy­atádi egységek költöznek majd jobb épületekbe, és Siófokon nyolovanöfcmillió forintos beruházással új tűz­oltólaktanyát építenek. A cél érdekében számottevő tár­sadalmi munkát vállaltak és végeznek. Eredményesebb tűzvédel­mi munkát mindenek előtt a megelőzés hozhat. Sajnos a megye 200—250, fokozot­tan tűzveszélyes gyárának, üzemének, létesítményének egyikében sincs olyan riasz­tókészülék felszerelve, amely közvetlenül a tűzoltóságnak jelezné a bajt. A másik ol­dala a dolognak', hogy jóné- hány módon tehetnék érde­keltté az egyes vállalatokat abban, hagy minél korsze­rűbb tűzjelző berendezéseket szereltessenek fel. Ebben partner lelhetne most már a mindkét hazai biztosító is olymódon, hogy a korszerű tűzvédelmi ,technikai beren­dezéseket alkalmazó munka­helyek részére kedvezmé­nyeket adna, kisebb összeget kérne az anyagi biztosítá­sért. Kávéházat felépült a kaposvári gyár, bővítették a siófokit, s több kisebb üzemet hoztak létre a Balaton-parton. A fej­lesztési lehetőségek ezzel ki is merültek, Belső-Somogy pékségeire már nem maradt pénz. A vállalati nyereség­ből, s a megyei tanács negy­venmillió forintos támoga­tásából kezdődhetett meg végül is a legtöbb gondot okozó üzemek korszerűsíté­se. Bánkuti Béla igazgató ér­deklődésünkre elmondta, hogy a csurgói, a marcali és a barcsi üzemük helyébe új gyárakat építettek. Tizen­egy üzemben kicserélték az elavult berendezéseket. ÉVEK A VÉGEKEN Akkoriban sok minden megeshetett. Sütő Imre azon­ban nem ismerhette azokat az összefüggéseket, amelyek meghatározták további pá­lyáját. A falusi asztalos fiá­nak eszébe sem jutott, hogy tiszti pályára készüljön. Lö­vésznek vonult be Kiskőrös­re. Három vagy négy nap múltán hivatták parancsno­kai, s néhány órai gondol- kozási időt adva megkérdez­ték, hogy akar-e tiszti isko­lára jelentkezni. Az esti be­szélgetést reggel egy újabb parancs követte: csomagol­jon, Budapestre utazik a Dó­zsa Lövésztiszti Iskolába, ötvenhárom októberében lett hadnagy, de ünneplésre nem volt idő. Otthon távirat várta, hogy azonnal utazzon vissza a fővárosba, a Voro- silov laktanyába. Ekkor tud­ta meg, hogy határőr lesz. — Megbánta? — Nehéz napokat éltünk át, de ha ismét hasonló helyzetbe kerülnék, akkor újból határőrnek készülnék. A vízvári őrsparancsnok harmincöt évet töltött egyen­ruhában. Történeteinek se szeri, se száma. Ott volt fő­iskolásként a nevezetes Du- na-parti razziában, megjárta a nyugati határszakaszt, megélte ötvenhat őszét a jugoszláv határ mentén. Nem volt könnyű akkor helytállni, emberségből is vizsgázni kellett. Amikor parancsnoknak nevezték ki Zákánytelepre, délelőtt tíz órakor érkezett meg az őrs­re. Nem sokkal négy óra után már egy szomorú hírt kellett megfogalmaznia, öt- venhét augusztus tizenhato­dikén az utóbbi évek legna­gyobb vihara söpört végig a Dráva mentién. Tövestül tépte ki a fákat, villanyosz­lopokat döntött. Szivák Ist­ván határőr ekkor indult szolgálatba. A magasfigyelő­be villám csapott: hősi ha­lált halt. — Társadalmi munkában csináltuk meg az őrs udva­rán az emlékművet. Ma minden járőr úgy indul szolgálatba onnan, hogy az emlékmű előtt tiszteleg. Tudja, a mi hivatásunknak a veszélyek ellenére megvan a maga szépsége. Nehéz len­ne bármihez is hasonlítani. Harminc kilométernyi sza­kasz biztonságos őrzését bíz­ták rám, amikor tizenhat évvel ezelőtt Vízvárra küld­tek mint parancsnokot. Mo­ziba, színházba nem sokat járhattam. Korábban, régeb­bi szolgálati helyemen elő­fordult, hogy a feleségem­mel elmentünk moziba. Még meg sem kezdődött az elő­adás, máris jöttek értem. Itt minden pillanat hozhat vá­ratlan eseményeket. Az őrs­től ötven méterre lakom, könnyen elérhetnek a mun­katársaim. Hogy mit szól ehhez a család? A felesége­met még Nagycenken ismer­tem meg. A határ mentén nőtt föl, tudja, mit jelent a határőrsors. A lányunk nagy, most Barcson az ABC- ben eladóként dolgozik. Per­sze benne is él a határmen­ti emberek gondolkodásmód­ja. Büszke vagyok arra, hogy tizenhárom éve nem volt büntetlen határsértésünk, nyitnak a Szögre akasztották a pékla­pátot, hiszen ma már min­denütt szalag-, illetve alag- útkemencék vannak Javul­tak a munkakörülmények, a szociális létesítményék. S ez már csak azért is fontos, mert az elavult munkavi­szonyok közé nem szívesen jelentkeztek a dolgozók. Könnyebb a munka, több a bér. Az átlagkereset hetven­ötezer forint — és ez már csábító. — De mindebből mi hasz­na van a vásárlónak? — Többet és jobbat szál­líthatunk az üzletekbe. Ma a gyárainkban huszonnyolc­féle kenyeret, sütünk, amely­nek hatvan százaléka kéz­pékek zel készített, minőségi ke­nyér. Süteményekből nyolc­vankét fajtát kínálunk. Per­sze a rekonstrukció befeje­zése után is vannak még gondjaink. Tudjuk, hogy sok baj van a kaposvári zsem­lével. Szeretnénk itt egy korszerű gyártósort felál íi- lítani. A Baliaton-parton fel kellene építenünk még egy kisebb üzemet Balatonfeny- ves környékén, mert csak így tehetjük zavartalanná a nyári ellátást. Ami ennél is fontosabb: a jövőben már a különleges igényeknek is eleget tudunk tenni. Siófo­kon például még az idén üzembe helyezünk egy házi- jellegű tésztát készítő gép­sort. Marcaliban a régi üze­münket átalakítjuk és kül­földi tőke bevonásával sze­retnénk itt korszerű termék­családot gyártani. Kidolgoz­tuk a vállalati stratégiáin­kat. melylben megfogalmaz­tuk, hogy az ellátás javítása mellett, meg kell keresnünk azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel tovább növelhetjük nyereségünket. Gondoltunk például kávéháza'k kialakí­tására. Egyelőre Kaposváron és Barcson szeretnénk Ilyent. Az így keletkező haszonból újabb összegéket fordítha­tunk az ellátás színvonalá­nak emelésére. A Somogy Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat új uta­kat jár — megelégedésünk­re. Hírei, törekvései bizta­tóak. N. .1. hogy most immáron hatod­szorra érdemeljük ki az élenjáró címet. Nem ismeretlenül kopog­tattam Sütő alezredesnél. Határőrként találkoztunk, amikor először csöngettem az őrs kapuján. Tudom, szerették a sorkatonái, ma is visszajáró vendégek. Sokan a környékre nősültek. Ha gondjuk, problémájuk van, akkor bizton számíthatnak segítségére. Mesélte, hogy számára sokat jelentenek ezek a kapcsolatok, mint ahogy fontos az itt élő emberekkel való kapcsolat­tartás is. Vízvár 1975-ben lett határőrközség, bizony­ságául annak, hogy a hely­beliek is hozzájárulnak a biztonságos határőrizethez, h határrend megtartásához. Mostani találkozásunkkor érkezett az őrsre a kerület nyugdíjas parancsnoka, Né­meth László. Régi barátként üdvözölték egymást. Tőle tanultam meg, hogy mit jelent az emberekkel való kapcsolatteremtés. Egy­szer elment a tsz majorjá­ba, s megkérdezte az éjje­liőrt, hogy tudja-e, hogyan hívják az örsparancsnokot. Az nemmel válaszolt. Hát itt kezdődik a dolog lényege, Amíg nem ismernek az em­berek, addig nem végeztem jó munkát. A volt kerületparancsnok látogatása afféle búcsúzko- dási alkalom is volt. Sütő alezredes nyugdíjba készül A következő napokban átad­ta az őrsöt. Harmincöt évet szolgált a végeken. A Ha­za Szolgálatáért érdemérem mellett több más kitünte­téssel is elismerték munká­ját. Bármennyire is ragasz­kodik Vízvárhoz, szeretne olyan helyre költözni, ahol közel vannak valamelyik kórházhoz. Az évtizedek fe­szültsége megviselte egészsé­gét — Ha sikerül, akkor Nagykanizsán vagy Sopron­ban keresünk házat. Jó len­ne egy kicsit pihenni, egy­szeregyszer színházba vagy moziba is eljutni. Nagy Jenő Emlékszoba Marcaliban Ápolják a hagyományokat a munkásőrök Jövőre lesz 30 éve, hogy a marcali munkásöregy- ség zászlót kapott és föl­vette Kovács József 1919- es mártír nevét. Nagy gondot fordítanak a név­adó emlékének ápolására. Az első emeleten a fő fa­lon látható Kovács (Zsirka) József felnagyított fényké­pe, alatta a tárlóban róla szóló könyveket, cikkeket helyeztek el. A kitűnü szó­nok a Tanácsköztársaság ideje alatt a földbirtokuk átvételét irányította szülőfa­lujában és környékén, tag­ja volt a járási munkásta­nácsnak is. A legszebb anyag a há­rom évvel ezelőtt, a név­adó születésének 100. évfor­dulóján felavatott emlékszo­bán látható. Fehér János, a Kovács József munkásőr- egység parancsnoka mindig örül, amikor vendéget ve­zethet végig az emlékszobá­ban. — Ezen a tablón látható az 1957. őszi zászlóavató és névadó ünnepség. Egyenruha, fegyverek, ki­tüntetések, oklevelek színe­sítik a kiállítást. A doku­mentumok között az is ott van. amelyen engedélyezték Kovács József nevének a fölvételét. — Mindig nagy gondol fordítunk arra, hogy minden korosztály, az alapítók, a fiatal munkásőrök. az út- törögárda munkásör szakal­egységének tagjai, a KIS2- esek is ott legyenek, amikor valamilyen formában meg­emlékezünk a névadóról, például megkoszorúzzák a szülőházán levő emléktáblát. Az is sokat segít nekünk, hogy közvetlen baráti kap­csolat alakult ki a névadó fiával. Az 1957-es névadó óta minden nagyobb ünnep­ségen — az évzáró egység­gyűléstől a tanácsköztársa­sági koszorúzásig — mindig itt van a Kaposváron élő Kovács László. — Felhasználják-e ezeket a hagyományokat a kikép­zésben ? — Természetesen. Az év eleji szakaszpolitikai foglal­kozásokon, a születésnapján megemlékeztünk Kovács Jó­zsef életéről, munkásságáról. Ebben szintén nagy helyei szenteltünk az ő tevékeny­ségének. Az alapító és idő- i sebb munkásőrök ismertet­ték márciusban minden sza­kaszban a névadó becsüle­tes helytállásra, politikai el­kötelezettségre. kitartásra kötelező példáját, amikor a munkásőregység történeté­ről beszéltek — Mit tudnak a fiatalok a névadóról? — Átplántáljuk a fiatal generációkba is ezt a tiszte­letet. politikai elkötelezett­séget, amely a munkásörö- ket jellemzi. A marcali út­törőgárda munkásőrszázad névadója szintén Kovács Jó­zsef, a csapatzászlót a Me­chanikai Müvek gyáregysé­gének Kovács József szocia­lista brigádjától kapták. Nagy örömükre szolgál, hogy elsőnek a marcali Mik­száth Kálmán utcai általá­nos iskola gárdistái dolgoz­ták fel a 19-es hagyományo­kat. Az Útlörőszövetség megalakulásának 40. évfor­dulója alkalmából részt vet­tek a Csillagos iránytű-pá­lyázaton, s ebben Kovács Józsefről, aztán az emlék­szobáról is írtak. Ugyanilyen érdeklődést tapasztaltunk a böhönyei és a fonyódi út­törő mimká’sőrgárdistáknál is. Most azt tervezzük, hogy a testület megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére munkásör-gyermeknapot szervezünk minden úttörő­csapat részvételével. Fényképek, fegyverek és különböző dokumentumok a munkásör-egység múzeumában Lajos Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom