Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-13 / 138. szám

1986. június 13., oéntek Somogyi Néplap 3 Diplomával a munkahelyen Gyarapodásunk elkép­zelhetetlen a jól képzett, magas színvonalon dolgoz­ni, alkotni tudó értelmiség nélkül. Az értelmiségiek számának növelése, a hiá­nyosságok megszüntetése - a növekvő feladatok miatt - napjaink egyik gondja. S több helyen ta­lálni fontos poszton olya nokat, akik nem rendelkez­nek ugyan a szükséges diplomával, de feladatu­kat megoldják; tehát szükség van rájuk. Ám olyan esetek is vannak, hogy a szakembert nem képességei alapján fog­lalkoztatják. A Somogy Megyei Tanács 1982-ben hozott határozata rávilá­gított, hogy a fiatalok, a pályakezdők, a tehetségek fölkarolása fontos megyei feladat; őket segíteni, élet- és munkakörülmé­nyeiket fokozatosan javí­tani kell. Összeállításunk ezúttal az értelmiségi rétegek né­hány csoportjának helyze­tét érzékelteti. Azt, hogy hány szakemberre van szükség megyénkben és hány helyre várják a fia­talokat. A pálya presztízse A legnépesebb értelmisé­gi réteg a pedagógusoké. Az elmúlt tíz évben számuk ki- lencszázzal emelkedett me­gyénkben, háromezer-egy- száatizenhárman jegyezték el magukat ezzel a szép hi­vatással. Az iskolák fokozó­dó igényeit azonban csak úgy tudja kielégíteni az ok­Kielégítő betegellátás — orvoshiánnyal Az átlag hiányokat takar A mosdósi tüdőgyógyinté­zet bővítése eredményezte, hogy itt a legtöbb betöltet­len állás . a somogyi egész­ségügyi intézmények közül. A tapasztalatok azt tükrö­zik: a heLyibővítést késve kö­veti a személyi feltételek megteremtése. Somogybán a múlt év vé­gén nyolcszázihuszanihét or­vos dolgozott^ tavaly ötven­egyen telepedték le és hu­szonnyolc állás üresedett meg. A legtöbben — húszán — más megyébe kérték áthe­lyezésüket’. heten Fejér me­gyében,, négyen Budapestre. A legtöbb orvos Tolnából és Za,lóból érkezett. Vannak állandó gondjai is a munkaerő-gazdálkodás­nak: három év óta nem si­került betölteni a gyermek­orvosi állást Barcson, a ka­posvári kórház vérellátó- központjában három orvosra volna szükség és a siófoki köjál is ilyen gonddal küsz­ködik. Évek óba két-három gyógyszerész hiányával szá­molnak Somogybán. A megyei egészségügyi osztályon elmondták: a di­vatos egészségügyi szakmák mellett úgynevezett hiány­szakmákat is nyilvántarta­nak. Nemcsak Somogyiban: mindenhol kevesen választ­ják a labororvosi, a rönt­gen-, a szemész- és az anesztezioflógiai orvosi szak­mát. Nemcsak a pedagóguspá­lyán, hanem az orvosin is tapasztalható az elnőiesedés: az egyetemeken a hal ligátok­nak több mint a felét a lá­nyok adják. Az elnőiesedés is hozzájárul,, hogy néhány orvosi területre nehéz biz­tosítani az utánpótlást. A kaposvári megyei kór­ház 'hivatott arra, hogy a Pécsett tanuló orvostanhall­gatóknak biztosítsa a gya­korlati képzést. Az oktató­kórháznak nemcsak az a feladata, hogy a képzéshez hozzájáruljon, hanem — s ez törekvése is — igyekszik fölhívná a hallgatók figyel­mét azokra a szakmákra, amelyekre nagy szükség van Kaposváron. Somogyiban a körzeti orvo­si állások betöltése nem okoz gondot; ezekre a helyekre többnyire a középkorosztály­ból jelentkeznek. A helyi ta­nácsok azon vannak, hogy segítsenek a letelepedésben. Épp ezért sokat fordítanak az élet- és munkakörülmé­nyek javítására. A megyei tanács 1982-ben hozott határozata alapján a fiatal, pályakezdő orvosok­nak, a hiányszakmákra je­lentkezőknek a bérét is úgy állapítják meg, hogy ked­vezményt élvezhetnek. A be­tegellátás további javítása érd ékében fontos feladat ar­ra törekedni, hogy vala­mennyi orvosi állás be le­gye töltve. A rendelők zsú­foltságának csökkentése, a kiegyensúlyozottabb orvosi munkamegosztás feltétele a hatékonyabb munkának, az orvosok jobb munkahelyi közérzetének, az elmélyült kutatómunka további kibon­takoztatásának. tatásügy, hogy egyre több képesítés nélküli pedagógust foglalkoztat. A megyei felmérések alap­ján kitetszik: az állások je­lentős részét nem a feltéte­lek hiánya miatt utasítják vissza a pályakezdők, a ta­nítók. A többség ugyanis a városokban keres állást. A kisebb települések a pe­dagógusok lakásgondján is igyekeznek javítani. Ám mit mutat a statisztika? Ta­valy hatvanöt állást hirdet­tek meg a munkáltatók vi­déken pedagóguslakással, negyvenhetet szolgálati szo­bával; az idén hatvanhétre emelkedett a lakással együtt meghirdetett pedagógus-ál­láshelyek száma megyénk­Somogyiban a közgazdasá­gi végzettségűek száma az utóbbi öt. évben kilenszázra nőtt — az emelkedés a fél évtized alatt 45 százalékos volt —; rajtuk kívül mint­egy háromszázan felsőfokú iskolai végzettség nélkül dolgoznak közgazdasági munkakörökben. A közgazdászok munkahely szerinti összetételének vál­tozása is követte a megyé­ben végbement strukturális mozgást: nőtt a vidéken élő és ott dolgozó szakemberek aránya, jelenleg a felsőfokú végzettségű közgazdászok­nak mintegy a fele a me­gyeszékhelyen, 27 százalékuk a többi somogyi városban, a másik hányad pedig a köz­ségekben él. Főként a ter­melővállalatoknál, üzemek­ben gyarapodott a számuk — ám így sincsenek elegen: Az egyetemet végzettek közül sokan kerülnek magasabb gazdasági, politikai tisztség­be, mégis jogosnak ítélhető az az általában érvényes, a fiatal közgazdászoktól hall­ható igény, mely szerint elő­rehaladási lehetőségeiknek bővülni kellene. A somogyi ipar egyelőre a szükségesnél kevesebb felső­fokú végzettségű szakem­bert foglalkoztat. Természe­tesen több olyan üzem van, amelyben elegendő képzett ember dolgozik, viszont sok­helyütt hiányzik a szellemi munkás, tehát az átlagszint nem megfelelő. Fris Ferenc­cel, a megyei tanács ipari osztályvezetőjével a követ­kező évek teendőiről beszél­gettünk. — A termékszerkezetvál­tás, a gyártmányok és a gyártás korszerűsítése, az anyag- és energiatakarékos technológia mind szélesebb körű alkalmazása a követ­kező évek legfontosabb fel­adata. Várható, hogy azok a gyáregységek is nagyobb ön­állóságot kapnak, amelyek nem válnak le fővárosi köz­ben. Minden harmadik pá­lyakezdő pedagógusnak biz­tosítva van tehát a szolgá­lati lakása. A lehetőséggel elsősorban a vidéken letele­pülő házaspárok élnek. Érde­kes összehasonlítani a vidé­ki lehetőségeket a városiak­kal: tavaly mindössze öt, az idén kilenc pedagógusnak biztosítottak lakást az elhe­lyezkedéskor. A hátrányos városi hely­zet sem riasztja el — úgy látszik — a pedagógusokat; szívesen áldoznak fizetésük­ből albérletre, mintsem vidé­ken gyökerezzenek meg. Az általános iskolákban továbbra is számottevő a hiány technika, a rajz, test­nevelés és énekszakos tanár­ból. A megyei művelődési osztály felméréséből kitűnik az is, hogy a demográfiai hullám tovább súlyosbítja néhány területen a pedagó­gushiányt a középiskolákban is. Mivel számol a megyei ok­tatásügy a VII. ötéves terv intézményhálózat-fejleszté­sekor, összhangban a szemé­lyi feltételekkel? A gyerek­létszám növekedése és a tár­gyi feltételek javítása mel­lett szükségessé válik a pe­dagóguslétszám növelése. Az előzetes számítások szerint a következő öt évben három- százötvennel több pedagó­gusra lesz szükség, mint ma. Hozzátehetjük: szükséges, hogy a pedagógusképző főis­kolákra és az egyetemekre több fiatalt vegyenek föl. To­vább kell javítani e népes értelmiségi réteg élet- és munkakörülményeit, a pálya presztízsét. Ehhez e pedagó­gustársadalom belülről is hozzájárulhat. A Magyar Közgazdasági Társaság Somogy megyei szervezete — egyéb feladatai között — a szakmai össze­fogásra, a fejlődés és az ál­landó tájékozottság igényé­nek kielégítésére törekszik. A társaságnak 183 egyéni és 22 jogi tagja van Somogy­bán, s az utóbbi években emelkedett a fiatalok száma: a tagság mintegy 28 százalé­ka közülük kerül ki. Tanfo­lyamok, tudományos konfe­renciáik és más rendezvé­nyek adnak lehetőséget arra, hogy ismereteiket gyarapít­sák vagy felfrissítsék, illet­ve kutatási és munkaered- roényeiíket továbbadják hasznosításra. Véleményt mondhatnak az ötéves ter­vek irányelveiről, a telepü­lésfejlesztési elképzelések­ről. A közigiazdászok állás- foglalásait mindig .továbbít­ják az illetékes testületek­nek, s a társaság tagjai igénylik is, hogy a megye gazdasági céljainak, a köz­gazdaságtudomány problé­máinak megoldásához kérjék pontjukról. Mindez több szakembert kíván, műsza­kiakat és közgazdászokat. El­sősorban a vállalatok felada­ta, hogy megtalálják a meg­oldást, de szükség van a ta­nácsok segítségére is. — Mivel lehet Somogyba csábítani a szakembereket? — Jó munkával, tisztes kezdő fizetéssel és lakással. Vannak kedvező tapasztala­tok. Az egyik jó példa a barcsi,. Az Unitech szövetke­zet, együttműködve a város tanácsával, sok fiatal mér­nököt megnyert; többek közt ennek is köszönhető, hogy a cég kommunális járművei, valamint mikroelektronikai termékei fejlődtek, sikeresek a piacon. — A megyei tanács mivel tud segíteni? — Menedzseljük az egye­Dr. Széles Gyula, a Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kola főigazgató-helyettese mondta: a termelési színvo­nalat, a fajlagos hozamo­kat tovább növelni csak sokkal több közvetlenebb tudományos munkával le­het. Ez pedig csak ma­gas fokúan képzett, jól felikészült, a tudományos eredmények iránti fogékony, azokat hasznosítani képes szakembergárdával képzelhe­tő el. Ez a magyarázata annak hogy az egymást kö­vető középtávú tervek mind­egyikébe a mostaniba is, súlya van e mondatnak: „ ... tovább kell növelni a megye agrárágazatában a felsőfokú végzettségű szak­emberek számát.” A gazdálkodási eredmé­nyek, a termelési színvonal és a szakemberellátottág kö­zötti összefüggések jól nyo­mon követhetők a megyé­ben. Az egyes mezőgazdasági üzemeket külön-külön vizs­gálva is hasonló következte­tésre jutunk; ahol stabil, jól felkészült a szakmai irányí­tás, ott dinamikusabb a fej­lődés, biztonságosabb a gaz­dálkodás. Az utóbbi tíz év­ben ezeregyszázhatvanról ezerötszáznegyvenre nőtt a megye mezőgazdasági nagy­üzemeiben dolgozó felsőfokú végzettségű szakemberek szá­ma. Az előrelépés elsősorban a termelőszövetkezetekben fi­gyelemre méltó, az állami gazdaságoknál ebben az idő­szakban négyszáznegyven kö­rül állandósult a létszám. Az egy-egy felsőfokú vég­zettségű szakemberre jutó termőterület folyamatosan csökkent: a tsz-ekben ma 280, az állami gazdaságokban 120 hektár körül van, s ez országos összehasonlításban jó közepes átlagnak felel meg. Miért visszatérő téma még­is a szakemberellátottság? Mert az átlag szakmánként is, üzemenként is kisebb-na- gyobb hiányokat takar. Bár az utóbbi öt évben sokat ja­vult a helyzet, még mindig nehezebb a központi helyek­temek, főiskolák somogyi klubjait. Ezeknek a segítsé­gével azt szeretnénk elérni, hogy azok a diákok, akik Somogyból mentek felsőok­tatási intézménybe, vissza­jöjjenek ide dolgozni. Szor­galmazzuk továbbra is a magasabb szintű oktatás so­mogyi „imipoirt.ját”, egyelőre azonban ez — főképp anya­gi lehetőségek híján — terv marad jó darabig. — Vannak megyénkben bukdácsoló vállalatok. Ezek­nek kellene a legtöbb szak­ember, viszon t... — ... viszont a nehéz helyzetben levő vállalatok nemigen tudnák csábító ajánlatokat tenni, ördögi kör ez. Képzett emberek nélkül nem lehet fölemelkedni, de a mélyponton levő céghez senki sem rohan munkát vál­tói távol eső gazdaságokban szakembert kapni mint pél­dául a városok közelébe vagy a Balaton-partra. Ennél a gondnál is nagyobb viszont az, amit a szakmánkénti hiány jelent. Évek óta gond, hogy kevés a megyében a mezőgazdasá­gi üzemekben dolgozó, pénz­ügyi, számviteli, közgazdasá­gi szakember. Sós Nándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának személyzeti vezetője mondta: — Ezen a területen tesz- szük a legnagyobb erőfeszí­téseket, mégis talán itt a legmérsékeltebb az előrelé­pés. A tsz-szövetséggel közösen már hagyományosan felvéte­li előkészítő tanfolyamokat szerveznek a zalaegerszegi pénzügyi és számviteli főis­kola mezőgazdasági szakára. Zala után a hallgatók kö­zött a somogyiak aránya a legmagasabb, mégis alig eny­hül a híiány. Az okok sorában fölfedez­hető, hogy e szakma iránt más ágazatokban is nagy a „kereslet”, így a mezőgazda- sági szakon végzettek jó ré­sze nem a mezőgazdaságban helyezkedik el. Tapasztalható az is, hogy még mindig ke­vés pályázatot írnak ki a mezőgazdasági üzemek. — Ellentmondásnak hat ez — mondta Sós Nándor —, s mégis így van. Még min­dig nem megfelelő az üzemi igény! Hasonló a helyzet a mezőgazdasági gépészmérnö­'kök esetében. Ez is hiány­szakma, ebben az évben mégis mindössze négy nagy­üzem írt ki pályázatot Gö­döllőn a végzős hallgatók­nak. Pedig az ajtón kopogtat a számítástechnika. Ez ismét speciális képzettségű embe­reket kíván. S új technoló­giákat vezetnek be a terme­lésben ... A megye agrár­ágazatában dolgozó értelmi­ség száma vitathatatlanul gyarapodott, de maradt a gond és vannak „fehér fáj­lalni. A megoldást meg kell keresni, s a bajban levők re­mélhetőleg megerősödnek. Több tendencia ismeretében arra számítok, hogy a felső­fokú képzettségű szakembe­rek sokasodni fognak me­gyénkben. Ügy gondolom, hogy fokozatos, lassú fejlő­dés lesz, nagy ugrást várni értelmetlen dolog volna. — Végül egy sokszor hall­ható gondról: sok fiatal há- borog, hogy nem foglalkoz­tatják képzettségének meg­felelően. — Soknak igaza is van, de szerintem ez a gond is meg­oldható. Rég kitalálták már azt a módszert, hogy az ifjú diplomás gyakornokként vé­gigpróbál szinte minden munkakört egy gyárban., az­után kiderül, hogy mi tet­szik neki s mire alkalmas. Ez a „szamárlétra” szerin­tem jó dolog. Csak türelem­mel és mind több helyen kellene alkalmazni. Fiatal közgazdászokat várnak tok” iiS. Emberek a megújuláshoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom