Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

1986. június 11., szerda Somogyi Néplap 5 Közművelődés és pénzügyi érdekeltség Az elmúlt évek gazdasági gondjai a kulturális életben is jelentkeztek. A közműve­lődési intézmények hálózatá­ban több helyen is rossz han­gulat alakult ki, ugyanakkor körvonala zóditak az új fölté­teleikhez való alkalmazkodás útjai is. A kaposvári Latinca művelődési központot keres­tük föl, hogy az útkeresés módjairól beszámolhassunk. — Szakmaközi-szakszerve­zeti művelődési intézmény a miénk — mondta Pap János igazgató. — A ház 1961-ben épült föl, szakszervezeti szék­háznak. Elsősorban a moz­galmi élet céljait szolgálja. Tehát nem művelődési köz­pontnak épült, s ez mindmá­ig meghatározza a falak kö­zött végzett kulturális mun­kát. — Pedig évekig működött a Latinca-ház megyei műve­lődési központként. A mai középkorú generációt sok szép, ma már nosztalgikus emlék fűzi ide. — így igaz. Az épületben kapott helyet — átmenetileg — az akkori népművelési szaktanácsadó, s a hely egyébként is kitűnően meg­felelt arra, hogy kulturális központtá váljon. (Színház­terem, klubfoglalkozásra al­kalmas helyiségek sitb.) Így 1977-ig a Latinosa központ a belváros talán legvonzóbb művelődési centrumává vált. 1977-ben szűnt meg a közös fenntartás. — Azóta — úgy tetszik — a Latinca központ nem az, mint korábban ... — Gondjaink a nyolcva­nas évek elején kezdtek sű­rűsödni. Az intézmény álla­mi támogatásból él. Ebből tartjuk fenn együtteseinket, ebből fizetjük munkatársain­kat, a bért a helyiségek hasz­nálatáért az SZMT-inek. Ez a támogatás azonban 1982-ben 2,4 millióról 2,2 millióra, majd 1985-ben 2,1 millió fo­rintra csökkent. A csökkenés azonban — az árak folyama­tos növekedése miatt — va­lójában ennél nagyobb volt. Céltámogatásokat sem kap­tunk, csak egyszer táncru­hákra. — A megfogyatkozó álla­mi támogatással egyidőben a művelődési intézményeknek lehetőségük nyídt az érde­keltségi alap növelésére. Ho­gyan éltek ezzel? — Ez több művelődési központon segített, vannak jó példák rá. Mi is sóikat törtük a fejünket, mit lehet­ne tenni? Bérelt helyiségein­ket másaknak bérbe adni lehet, de nem tartósan. Pe­dig ez hozná a pénzt. Helyi­ségeink nagy többsége nap­közben mozgalmi célokat szolgál, s csak este alkalmaz­hatók a közművelődési for­mák. Először ki kellett ta­pasztalnunk, milyen terepen mozoghatunk biztonsággal. Többször adtunk helyet kü­lönböző műsorszervező iro­dáknak, konferenciáknak, küldöttgyűléseknek, kulturá­lis szemléknek. Hagyomá­nyosan nálunk rendez hang­versenyeket a filharmónia és filmvetítést a moziüzemi vállalat. Színháztermünk a somogyi néptáncmozgalom egyik fontos bázisa. E lehe­tőségeinkkel próbáltunk még jobban élni. Ezenkívül szi­gorú takarékosságra kénysze­rültünk. 1984-től kettővel csökkent az apparátus létszá­ma, eladtuk a mifcrobuszun- kat, szűkítettük az ismeret- terjesztő tevékenységet, a ki­adványozást, jócskán meg­nyirbáltuk a propaganda- költségünket, s átmenetileg csökkentek a Somogyi Foto- klub és a Somogy Táncegyüt­tes fenntartására szolgáló összegek. 1984-től azonban már újból emelkednék bevé­teleink. — Hogyan érték el ezt? — A bérbeadások szapo­rítása mellett egyéb kezde­ményezéseink is vannak. Rendszeresen kérünk támo­gatást a társszervezetektől, általában 4000-től 25 000 fo­rintig. Ezek nem öncélú, ha­nem céltámogatások: műsort adunk értük. Korábban nem voltak közhasznú tanfolya­maink. 1984-től számos ilyet szerveztünk: nyelvi, szabás­varrás, kézikötői, művészi torna, fotó, gombaismereti és így tovább. Bevételeink már tavaly szépen alakultak, s az idén várhatóan elérjük az egymillió forintot. (Három éve még csak 400 000 forint volt.) Fokozottabban érezzük az SZMT vezetőinek támo­gatását is. További új szol­gáltatásokkal is ki akarunk rukkolni, ezekről azonban még korai volna szólni. — És milyen az igazgató közérzete? — Bizakodó vagyok. Túl vagyunk a kritikus idősza­kon, kezdjük megtalálni a helyünket a megye és a vá­ros közművelődésében. Cs. T. Rendelet az iskola és a vállalat együttműködéséről A vállalatoknál folyó gya­korlati oktatás, valamint az iskola és a vállalat együtt­működésének — az oktatási törvényben is megfogalma­zott — fejlesztését szolgálja az a rendelet, amelyet a kormány csütörtöki ülésén alkotott. Az elmúlt években meg­erősödött az igény, hogy a közoktatás az általános mű­veltség biztosítása mellett minél több iskolatípusban készítse föl a tanulókat a társadalomiba való beillesz­kedésre, a munkába állást elősegítő ismeretek elsajátí­tására. A különböző szintű jog­szabályok helyett a most elfogadott 1986. szeptember 1-jén életbe lépő rendelet a középfokú szakoktatásban a szakmai képzés érdekeit a jelenleginél jobban szolgáló, az egyes iskolatípusok szak­mai, oktatási sajátosságaival számoló, ugyanakkor az in­dokolatlan különbségeket megszüntető egységes jogi rendezésre törekszik. A ren­delet egyebek között ki­mondja: az iskola és a vál­lalat együttműködése segítse elő a tantervi feladatok el­sajátítását, a szakember- utánpótlás biztosítását; fogja át a szakra, szakmára meg­határozott teljes tanulmányi időt és járuljon hozzá a gyakorlati oktatáshoz szük­séges feltétélek megteremté­séhez. Érettségizők A Munkácsy Mihály Gim­názium és Egészségügyi Szak- középiskola hat negyedikes osztálya — 188 diák — ad számot tudásáról és szóbeli érettségi vizsgákon. — Négy gimnáziumi és két egészségügyis osztály érett­ségizik nálunk. Igen fegyel­mezett, példamutató maga- tartású diákok hagyják el most iskolánkat — mondta Lóczy István, a gimnázium igazgatója. — Tanulmányi eredményeit tekintve a spe­ciális nyelvi — angol és orosz szakos — osztály emel­hető ki. Színes, sokoldalú társaság: a diákpolitikusok vetélkedőjétől a táncversenyig több fórumon is öregbí­tették iskolánk hírnevét. Az érettségizők 60 százaléka sze­retné folytatni tanulmányait egyetemeken, főiskolákon. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a többségüknek sike­rül is. összegezve: nagyon jó évfolyam volt, nehéz lesz megválni tőlük. A vizsgaterem mellett gyü­lekező lányok és fiúk ünne­pélyes megjelenése, vizsga­drukktól csillogó tekintete kimondatlanul is elárulja: a mai nap eredménye megha­tározó lehet életükben. — Kihúzták a dualizmust — hallatszik egy izgatott, de vidám hang a folyosóról. — Jaj de jó! — lélegzik fel Csók Beáta és Detrich Katalin. — Túl sok párt van benne — magyarázza Csupor Erik. — Mit szeretnétek húzni? — Éjjel kettő mondta a nő. van — Annál már jóval később volt, hazudta a férfi. Amikor megtörtént, meg akartam nézni az időt. Éreztem, hogy életbevágóan fontos nekem, hogy mikor is történt. Soha nem tudom megmagyarázni, miért csinálta, csak sejté­seim lesznek egész életem­ben. Biztos valahol elszúrta az életét. Pitiáner alak volt, már évek óta hazudott. Elmond­hatta volna, hogy régóta gyű­lölték egymást a nővel, de egyikőjük sem volt rá ké­pes, hogy kimondja. Néha- nap a nő a párnába fúrta az arcát és úgy sírt. „Tud­tam, az első perctől kezdve; tudtam, hogy így van.” Tele volt rendőrökkel az egész szoba. Lemegyek a portára, fölhívom a főnököt, tudja meg mégis, hogy mi történt, mondta a hadnagy­nak. Mi a fenének, legyintett álmosan az. Ráér vele reggel is, addig itt már mindennel végzünk. Reggel, de hiszen már reg­gel van! Most már semmi sem történik reggelig, így végtére is, azt lehetne mon­dani, reggel van. Aki lenéz az ablakon, az már csak az üres, szemetes, szűk udvart látta, ahol újra jelentéktelen az idő. Fél három van, ásított az egyik rendőr. A plafonra tu­dok mászni az ilyen esetek­től, mondta a másik. Nem akarom ebben a nyo­HATSÓUDVAR morult, koszos szobában. Megszorította a nő karját az ajtóban. Biztos, hogy megké- kült, mert ha csak hozzáér, kék-zöld az egész teste. Ed­dig mindig akartad, most egyszerre elment a kedved tőle? Ezerszer eljátszott játék. A vége pedig a gyűlöletes vil­lanyoltás, az összetapadó tes­tek harmónia nélküli küzdel­me, és az örömtélen felléleg­zés. Soha nem jövök többé ide. Leszállt az ágyról, és mezí­telenül a szoba másik sar­kába támolygott. Könyörögni fogsz, hogy csak egy kicsit is idejöhess. Közben végig azt gondolta, micsoda szemét alak vagyok. A gyíktestű nőt figyelte; kí­váncsi volt, hogy mikor ol­dódik fel szeretkezés utáni mélységes öngyűlölete. A nő a sarokban ült, ösz- szeguborodva; védtelennek, kisemmizettnek és elhasznált- nak látszott. Azért csinálja, mert ez kapóra jön neki elle­nem, gondolta a férfi. Nem érdekelte az egész, megtör­téntnek vette, amikor még el sem kezdődött. A hajnali város már föl­hallatszott a szobába. Pos- vány autóbuszbörgés, csikor­gó szemeteskocsizaj, csattogó buszajtóhang görgött fel. Az ablaknál ujjára harapott fo­gakkal ennyit kérdett: — Miattam? Miatta. Oly gépiesen, szét- málón, galacsinná lapulón, kitekert testhelyzetben, ösz- szezúzottan, alaktalanul, ke­gyetlenül és visszafordítha­tatlanul. Miatta. Terhesen, izgatottan, remegve, félve, megzavarodva az érzésektől, elveszítve önmagát. Miatta. Hát akkor miatta, és kész. Másodosztályú szoba volt, az ablakok ugyan mellma­gasságban az utcára nyitot­tak, de az erkélyek, azok a hátsó udvarra néztek. Külö­nös építészeti becsvágy, mértéktartóan kegyetlen tré­fa. Érteni lehet belőle. A szoba unos-untalan ismert. Két heverő, két szék, az asz­talon egy átlátszó üvegkan­csó, egyhetes vízzel. Talán még poharak sem voltak. A kínos villanykapcsolás boga­rakat vert fel a szobában. A ronggyá öregedett falvé­dőn kaptattak fölfelé. Almikor hajnalodik, föl­kel, keres egy tiszta inget és örökre bevágja maga után az ajtót. A pályaudvarra megy, és megkérdi, mikor indul vonat. Ebben a vá­rosban már semmi keresni­valója. Mocskos, gyűlöletes és hamis. Itt hazugság a be­szélgetés nyelve, az emberek örülnek — akár a kisgyerek, ha egy jól sikerült hazugsá­got mondhatnak egymásnak. Kótyagosak a sok színlelés­től, az őszinteség gémbere- detten alszik a városszéleken. Tisztátlanok az utcák, min­denbe belevette már magát az átható állottságszag. Bete­gesen lődörögnek mindenütt a város hullalényei. Eltűnik innen. Most talán van még rá esélye. A nő kettőkor ugrott ki, és az égvilágon senki sem vet­te észre. Az anyját értesítet­ték, taxival jött föl a kisvá­rosból az azonosításra. A gyűlölködő, ötvenévformájú asszony csupán ennyit mon­dott: „Igen, ő az. Négy éve nem láttam.” Kifelé jövet a folyosón leköpte a férfit. Késő éjjel érkezett a vá­rosba. A pályaudvaron senki sem várta. Amikor a pero­non fölpillantott a gyerek­korából ismerős nagyórára, hirtelen valaki befogta há­tulról a szemét. Ne hülyés­kedj, mondta zavartan, en­gedjél már eV. Lefeszegette a kezeket, amelyek kecsesek és karcsúak voltak, átmene­tiek a női és a férfikéz kö­zött. Hátra sem nézett, át­szaladt a vágányok; emléke­zett még a vöröskő jelzőház­ra, arrafelé futott. Akár­hányon jöhetnek ellenem — gondolta —, ez már ismerős terep. A nagyóra kettőre állt, s az éjszakai lepkék — buta, apró angyalok — szárnyas­tul égtek-ragadtak oda a ko­szos neonokra. Pedi_g ők is tudták, mi az ábra. Békés József — Inkább azt sorolnánk el, hogy mit nem — válaszolnak okosan. — Én megálmodtam, hogy Katonáról kell beszélnem, de sajnos, kihúzták már — mondja Dicső Anikó, majd hozzáteszi: Madáchinak is örülnék. A teremben várakozók va­lamennyien az angol és orosz tagozat tanulói, még­sem esik szó e két tárgyról. — Arra már nem maradt energiánk, hogy azért is iz­guljunk — feleLik kérdésem­re. Később megtudom, hogy az osztály kétharmad része már túl van a középszintű nyelvvizsgán. Közben Baranyó Aliz utol­só — technika — vizsgája előtt kijöhet pihenni. A fo­lyosón társai várják: — Mit húztál? Mennyi időd volt a felkészülésre? Milyenek a tanárok? A kérdésekre higgadtan válaszol, de keze idegesen gyűrögeti ruháját. S végre az első „érett” diák: Czékus Gábor. Miköz­ben elmondja, hogy Szeged­re fölvételizik a gyógysze­részikarra, órájának, fémszí­ját ki-be kapcsolgatja, majd bőmyákkendőjéből csinál rolnit. Idegessége csak las­san oldódik: — Jó, hogy túl vagyok raj­ta. Azt hiszem, sikerült. S mielőtt még őt is el­árasztanák kérdésekkel. Csu­por Erik a jól felkészült diá­kok könnyed biztonságával fordul hozzá: — Mi a véleményed a maii meccsről? T. R. Elsőként vizsgálják az országban Agrár szakemberek információellátása Egy készülő fölmérésről A gazdálkodó szakember számára egyre inkább lehe­tővé válik, hogy gyorsan és széleskörűen szerezzen tu­domást környezetéről és a több alternatív lehetőség közül választhassa ki a leg­kedvezőbbet. Az információ- áradattal való lépéstartás te­hát a termelésben dolgozó szakember számára nélkülöz­hetetlen és egyben megol­dandó gond. A megyei könyvtár helyis­mereti részlegében arra a feladatra vállalkoztak, hogy Somogy agrárértelmiségének tájékozódását, a mezőgazda- sági szakmai információ áramlását, hatását vizsgál­ják. A fölmérést tizenöt tsz és hat állami gazdaság ag­rárszakemberei között vég­zik, s a vizsgálatot kiterjesz­tik a termelési rendszerek szaktanácsadóira is. Előrelát­hatólag számos következte­tést vonhatnak le így; össze­függéseket fedezhetnek föl a jó információellátás és az eredményesen, hatékonyan működő termelőüzem között. A fölmérés az eredmények és a hiányosságok feltárásá­val segítséget Ikíván. nyújtani a továbblépéshez. A témakör összetett, nehe­zen megközelíthető, ezért a kérdőíves fölmérésen kívül szükség lesz a személyes be­szélgetésekre, interjúk készí­tésére is. A részletes kérdőíven az információszerzés és -tovább­adás témakörét igyekeznek minden oldalról körüljárni. Csupán kiragadott példa: ér­deklődnek a különböző is­meretbővítő alkalmakon való részvételről kíváncsiak arra, hogy látnak-e a szakemberek valamiféle összefüggést a szakirodalmi olvasottság és szakmai előremenetelük kö­zött? Mennyiben tartják szükségesnek napi munkájuk elvégzéséhez az új informá­ciók megszerzését, van-e le­hetőségük a gyakorlatban kamatoztatni szakmai isme­reteiket? Lépést tudnak-e tartani szakterületük fejlődé­sével, az információkat to­vábbadják-e, s ha igen, kinek és milyen formában? Meg­kérdezik azt is, hogy hetente átlagosan mennyi időt fordí­tanak szakmai tájékozódás­ra? Tudni szeretnék, hogy több információs típust (szaktanácsadás, üzemlátoga­tás, szakirodái om s tb.) i gén.y - be vesznék-e, s ha igen, milyen haszonnal. A megkér­dezetteknek módjuk lesz ki­fejteni, hogy az irányító szervektől kapott tájékozta­tást elegendőnek tartják-e, mennyiben tudják hasznosí­tani azokat, valamint a me­zőgazdasági üzemek egymás közötti információcseréjét milyen formában javasolják megoldani. A termelésben dolgozó szakemberek között egyébként még nem végez­tek ehhez hasonló vizsgála­tot. Néhány tendencia a próba­felmérés alapján is megálla­pítható. A végleges kérdő­íveket még júniusban eljut­tatják a szakemberekhez. Monspart Judit

Next

/
Oldalképek
Tartalom