Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-11 / 136. szám
1986. június 11., szerda Somogyi Néplap 5 Közművelődés és pénzügyi érdekeltség Az elmúlt évek gazdasági gondjai a kulturális életben is jelentkeztek. A közművelődési intézmények hálózatában több helyen is rossz hangulat alakult ki, ugyanakkor körvonala zóditak az új föltételeikhez való alkalmazkodás útjai is. A kaposvári Latinca művelődési központot kerestük föl, hogy az útkeresés módjairól beszámolhassunk. — Szakmaközi-szakszervezeti művelődési intézmény a miénk — mondta Pap János igazgató. — A ház 1961-ben épült föl, szakszervezeti székháznak. Elsősorban a mozgalmi élet céljait szolgálja. Tehát nem művelődési központnak épült, s ez mindmáig meghatározza a falak között végzett kulturális munkát. — Pedig évekig működött a Latinca-ház megyei művelődési központként. A mai középkorú generációt sok szép, ma már nosztalgikus emlék fűzi ide. — így igaz. Az épületben kapott helyet — átmenetileg — az akkori népművelési szaktanácsadó, s a hely egyébként is kitűnően megfelelt arra, hogy kulturális központtá váljon. (Színházterem, klubfoglalkozásra alkalmas helyiségek sitb.) Így 1977-ig a Latinosa központ a belváros talán legvonzóbb művelődési centrumává vált. 1977-ben szűnt meg a közös fenntartás. — Azóta — úgy tetszik — a Latinca központ nem az, mint korábban ... — Gondjaink a nyolcvanas évek elején kezdtek sűrűsödni. Az intézmény állami támogatásból él. Ebből tartjuk fenn együtteseinket, ebből fizetjük munkatársainkat, a bért a helyiségek használatáért az SZMT-inek. Ez a támogatás azonban 1982-ben 2,4 millióról 2,2 millióra, majd 1985-ben 2,1 millió forintra csökkent. A csökkenés azonban — az árak folyamatos növekedése miatt — valójában ennél nagyobb volt. Céltámogatásokat sem kaptunk, csak egyszer táncruhákra. — A megfogyatkozó állami támogatással egyidőben a művelődési intézményeknek lehetőségük nyídt az érdekeltségi alap növelésére. Hogyan éltek ezzel? — Ez több művelődési központon segített, vannak jó példák rá. Mi is sóikat törtük a fejünket, mit lehetne tenni? Bérelt helyiségeinket másaknak bérbe adni lehet, de nem tartósan. Pedig ez hozná a pénzt. Helyiségeink nagy többsége napközben mozgalmi célokat szolgál, s csak este alkalmazhatók a közművelődési formák. Először ki kellett tapasztalnunk, milyen terepen mozoghatunk biztonsággal. Többször adtunk helyet különböző műsorszervező irodáknak, konferenciáknak, küldöttgyűléseknek, kulturális szemléknek. Hagyományosan nálunk rendez hangversenyeket a filharmónia és filmvetítést a moziüzemi vállalat. Színháztermünk a somogyi néptáncmozgalom egyik fontos bázisa. E lehetőségeinkkel próbáltunk még jobban élni. Ezenkívül szigorú takarékosságra kényszerültünk. 1984-től kettővel csökkent az apparátus létszáma, eladtuk a mifcrobuszun- kat, szűkítettük az ismeret- terjesztő tevékenységet, a kiadványozást, jócskán megnyirbáltuk a propaganda- költségünket, s átmenetileg csökkentek a Somogyi Foto- klub és a Somogy Táncegyüttes fenntartására szolgáló összegek. 1984-től azonban már újból emelkednék bevételeink. — Hogyan érték el ezt? — A bérbeadások szaporítása mellett egyéb kezdeményezéseink is vannak. Rendszeresen kérünk támogatást a társszervezetektől, általában 4000-től 25 000 forintig. Ezek nem öncélú, hanem céltámogatások: műsort adunk értük. Korábban nem voltak közhasznú tanfolyamaink. 1984-től számos ilyet szerveztünk: nyelvi, szabásvarrás, kézikötői, művészi torna, fotó, gombaismereti és így tovább. Bevételeink már tavaly szépen alakultak, s az idén várhatóan elérjük az egymillió forintot. (Három éve még csak 400 000 forint volt.) Fokozottabban érezzük az SZMT vezetőinek támogatását is. További új szolgáltatásokkal is ki akarunk rukkolni, ezekről azonban még korai volna szólni. — És milyen az igazgató közérzete? — Bizakodó vagyok. Túl vagyunk a kritikus időszakon, kezdjük megtalálni a helyünket a megye és a város közművelődésében. Cs. T. Rendelet az iskola és a vállalat együttműködéséről A vállalatoknál folyó gyakorlati oktatás, valamint az iskola és a vállalat együttműködésének — az oktatási törvényben is megfogalmazott — fejlesztését szolgálja az a rendelet, amelyet a kormány csütörtöki ülésén alkotott. Az elmúlt években megerősödött az igény, hogy a közoktatás az általános műveltség biztosítása mellett minél több iskolatípusban készítse föl a tanulókat a társadalomiba való beilleszkedésre, a munkába állást elősegítő ismeretek elsajátítására. A különböző szintű jogszabályok helyett a most elfogadott 1986. szeptember 1-jén életbe lépő rendelet a középfokú szakoktatásban a szakmai képzés érdekeit a jelenleginél jobban szolgáló, az egyes iskolatípusok szakmai, oktatási sajátosságaival számoló, ugyanakkor az indokolatlan különbségeket megszüntető egységes jogi rendezésre törekszik. A rendelet egyebek között kimondja: az iskola és a vállalat együttműködése segítse elő a tantervi feladatok elsajátítását, a szakember- utánpótlás biztosítását; fogja át a szakra, szakmára meghatározott teljes tanulmányi időt és járuljon hozzá a gyakorlati oktatáshoz szükséges feltétélek megteremtéséhez. Érettségizők A Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskola hat negyedikes osztálya — 188 diák — ad számot tudásáról és szóbeli érettségi vizsgákon. — Négy gimnáziumi és két egészségügyis osztály érettségizik nálunk. Igen fegyelmezett, példamutató maga- tartású diákok hagyják el most iskolánkat — mondta Lóczy István, a gimnázium igazgatója. — Tanulmányi eredményeit tekintve a speciális nyelvi — angol és orosz szakos — osztály emelhető ki. Színes, sokoldalú társaság: a diákpolitikusok vetélkedőjétől a táncversenyig több fórumon is öregbítették iskolánk hírnevét. Az érettségizők 60 százaléka szeretné folytatni tanulmányait egyetemeken, főiskolákon. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a többségüknek sikerül is. összegezve: nagyon jó évfolyam volt, nehéz lesz megválni tőlük. A vizsgaterem mellett gyülekező lányok és fiúk ünnepélyes megjelenése, vizsgadrukktól csillogó tekintete kimondatlanul is elárulja: a mai nap eredménye meghatározó lehet életükben. — Kihúzták a dualizmust — hallatszik egy izgatott, de vidám hang a folyosóról. — Jaj de jó! — lélegzik fel Csók Beáta és Detrich Katalin. — Túl sok párt van benne — magyarázza Csupor Erik. — Mit szeretnétek húzni? — Éjjel kettő mondta a nő. van — Annál már jóval később volt, hazudta a férfi. Amikor megtörtént, meg akartam nézni az időt. Éreztem, hogy életbevágóan fontos nekem, hogy mikor is történt. Soha nem tudom megmagyarázni, miért csinálta, csak sejtéseim lesznek egész életemben. Biztos valahol elszúrta az életét. Pitiáner alak volt, már évek óta hazudott. Elmondhatta volna, hogy régóta gyűlölték egymást a nővel, de egyikőjük sem volt rá képes, hogy kimondja. Néha- nap a nő a párnába fúrta az arcát és úgy sírt. „Tudtam, az első perctől kezdve; tudtam, hogy így van.” Tele volt rendőrökkel az egész szoba. Lemegyek a portára, fölhívom a főnököt, tudja meg mégis, hogy mi történt, mondta a hadnagynak. Mi a fenének, legyintett álmosan az. Ráér vele reggel is, addig itt már mindennel végzünk. Reggel, de hiszen már reggel van! Most már semmi sem történik reggelig, így végtére is, azt lehetne mondani, reggel van. Aki lenéz az ablakon, az már csak az üres, szemetes, szűk udvart látta, ahol újra jelentéktelen az idő. Fél három van, ásított az egyik rendőr. A plafonra tudok mászni az ilyen esetektől, mondta a másik. Nem akarom ebben a nyoHATSÓUDVAR morult, koszos szobában. Megszorította a nő karját az ajtóban. Biztos, hogy megké- kült, mert ha csak hozzáér, kék-zöld az egész teste. Eddig mindig akartad, most egyszerre elment a kedved tőle? Ezerszer eljátszott játék. A vége pedig a gyűlöletes villanyoltás, az összetapadó testek harmónia nélküli küzdelme, és az örömtélen fellélegzés. Soha nem jövök többé ide. Leszállt az ágyról, és mezítelenül a szoba másik sarkába támolygott. Könyörögni fogsz, hogy csak egy kicsit is idejöhess. Közben végig azt gondolta, micsoda szemét alak vagyok. A gyíktestű nőt figyelte; kíváncsi volt, hogy mikor oldódik fel szeretkezés utáni mélységes öngyűlölete. A nő a sarokban ült, ösz- szeguborodva; védtelennek, kisemmizettnek és elhasznált- nak látszott. Azért csinálja, mert ez kapóra jön neki ellenem, gondolta a férfi. Nem érdekelte az egész, megtörténtnek vette, amikor még el sem kezdődött. A hajnali város már fölhallatszott a szobába. Pos- vány autóbuszbörgés, csikorgó szemeteskocsizaj, csattogó buszajtóhang görgött fel. Az ablaknál ujjára harapott fogakkal ennyit kérdett: — Miattam? Miatta. Oly gépiesen, szét- málón, galacsinná lapulón, kitekert testhelyzetben, ösz- szezúzottan, alaktalanul, kegyetlenül és visszafordíthatatlanul. Miatta. Terhesen, izgatottan, remegve, félve, megzavarodva az érzésektől, elveszítve önmagát. Miatta. Hát akkor miatta, és kész. Másodosztályú szoba volt, az ablakok ugyan mellmagasságban az utcára nyitottak, de az erkélyek, azok a hátsó udvarra néztek. Különös építészeti becsvágy, mértéktartóan kegyetlen tréfa. Érteni lehet belőle. A szoba unos-untalan ismert. Két heverő, két szék, az asztalon egy átlátszó üvegkancsó, egyhetes vízzel. Talán még poharak sem voltak. A kínos villanykapcsolás bogarakat vert fel a szobában. A ronggyá öregedett falvédőn kaptattak fölfelé. Almikor hajnalodik, fölkel, keres egy tiszta inget és örökre bevágja maga után az ajtót. A pályaudvarra megy, és megkérdi, mikor indul vonat. Ebben a városban már semmi keresnivalója. Mocskos, gyűlöletes és hamis. Itt hazugság a beszélgetés nyelve, az emberek örülnek — akár a kisgyerek, ha egy jól sikerült hazugságot mondhatnak egymásnak. Kótyagosak a sok színleléstől, az őszinteség gémbere- detten alszik a városszéleken. Tisztátlanok az utcák, mindenbe belevette már magát az átható állottságszag. Betegesen lődörögnek mindenütt a város hullalényei. Eltűnik innen. Most talán van még rá esélye. A nő kettőkor ugrott ki, és az égvilágon senki sem vette észre. Az anyját értesítették, taxival jött föl a kisvárosból az azonosításra. A gyűlölködő, ötvenévformájú asszony csupán ennyit mondott: „Igen, ő az. Négy éve nem láttam.” Kifelé jövet a folyosón leköpte a férfit. Késő éjjel érkezett a városba. A pályaudvaron senki sem várta. Amikor a peronon fölpillantott a gyerekkorából ismerős nagyórára, hirtelen valaki befogta hátulról a szemét. Ne hülyéskedj, mondta zavartan, engedjél már eV. Lefeszegette a kezeket, amelyek kecsesek és karcsúak voltak, átmenetiek a női és a férfikéz között. Hátra sem nézett, átszaladt a vágányok; emlékezett még a vöröskő jelzőházra, arrafelé futott. Akárhányon jöhetnek ellenem — gondolta —, ez már ismerős terep. A nagyóra kettőre állt, s az éjszakai lepkék — buta, apró angyalok — szárnyastul égtek-ragadtak oda a koszos neonokra. Pedi_g ők is tudták, mi az ábra. Békés József — Inkább azt sorolnánk el, hogy mit nem — válaszolnak okosan. — Én megálmodtam, hogy Katonáról kell beszélnem, de sajnos, kihúzták már — mondja Dicső Anikó, majd hozzáteszi: Madáchinak is örülnék. A teremben várakozók valamennyien az angol és orosz tagozat tanulói, mégsem esik szó e két tárgyról. — Arra már nem maradt energiánk, hogy azért is izguljunk — feleLik kérdésemre. Később megtudom, hogy az osztály kétharmad része már túl van a középszintű nyelvvizsgán. Közben Baranyó Aliz utolsó — technika — vizsgája előtt kijöhet pihenni. A folyosón társai várják: — Mit húztál? Mennyi időd volt a felkészülésre? Milyenek a tanárok? A kérdésekre higgadtan válaszol, de keze idegesen gyűrögeti ruháját. S végre az első „érett” diák: Czékus Gábor. Miközben elmondja, hogy Szegedre fölvételizik a gyógyszerészikarra, órájának, fémszíját ki-be kapcsolgatja, majd bőmyákkendőjéből csinál rolnit. Idegessége csak lassan oldódik: — Jó, hogy túl vagyok rajta. Azt hiszem, sikerült. S mielőtt még őt is elárasztanák kérdésekkel. Csupor Erik a jól felkészült diákok könnyed biztonságával fordul hozzá: — Mi a véleményed a maii meccsről? T. R. Elsőként vizsgálják az országban Agrár szakemberek információellátása Egy készülő fölmérésről A gazdálkodó szakember számára egyre inkább lehetővé válik, hogy gyorsan és széleskörűen szerezzen tudomást környezetéről és a több alternatív lehetőség közül választhassa ki a legkedvezőbbet. Az információ- áradattal való lépéstartás tehát a termelésben dolgozó szakember számára nélkülözhetetlen és egyben megoldandó gond. A megyei könyvtár helyismereti részlegében arra a feladatra vállalkoztak, hogy Somogy agrárértelmiségének tájékozódását, a mezőgazda- sági szakmai információ áramlását, hatását vizsgálják. A fölmérést tizenöt tsz és hat állami gazdaság agrárszakemberei között végzik, s a vizsgálatot kiterjesztik a termelési rendszerek szaktanácsadóira is. Előreláthatólag számos következtetést vonhatnak le így; összefüggéseket fedezhetnek föl a jó információellátás és az eredményesen, hatékonyan működő termelőüzem között. A fölmérés az eredmények és a hiányosságok feltárásával segítséget Ikíván. nyújtani a továbblépéshez. A témakör összetett, nehezen megközelíthető, ezért a kérdőíves fölmérésen kívül szükség lesz a személyes beszélgetésekre, interjúk készítésére is. A részletes kérdőíven az információszerzés és -továbbadás témakörét igyekeznek minden oldalról körüljárni. Csupán kiragadott példa: érdeklődnek a különböző ismeretbővítő alkalmakon való részvételről kíváncsiak arra, hogy látnak-e a szakemberek valamiféle összefüggést a szakirodalmi olvasottság és szakmai előremenetelük között? Mennyiben tartják szükségesnek napi munkájuk elvégzéséhez az új információk megszerzését, van-e lehetőségük a gyakorlatban kamatoztatni szakmai ismereteiket? Lépést tudnak-e tartani szakterületük fejlődésével, az információkat továbbadják-e, s ha igen, kinek és milyen formában? Megkérdezik azt is, hogy hetente átlagosan mennyi időt fordítanak szakmai tájékozódásra? Tudni szeretnék, hogy több információs típust (szaktanácsadás, üzemlátogatás, szakirodái om s tb.) i gén.y - be vesznék-e, s ha igen, milyen haszonnal. A megkérdezetteknek módjuk lesz kifejteni, hogy az irányító szervektől kapott tájékoztatást elegendőnek tartják-e, mennyiben tudják hasznosítani azokat, valamint a mezőgazdasági üzemek egymás közötti információcseréjét milyen formában javasolják megoldani. A termelésben dolgozó szakemberek között egyébként még nem végeztek ehhez hasonló vizsgálatot. Néhány tendencia a próbafelmérés alapján is megállapítható. A végleges kérdőíveket még júniusban eljuttatják a szakemberekhez. Monspart Judit
