Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

1986. június 9., hétfő Somogyi Néplap 5 „Szántód partjainál” Festmények és textilképek A Magyal- Nemzeti Galé­ria és a Somogy Megyei Ta­nács Idegenforgalmi Hivata­lának közös rendezésében tegnap nyílt meg a Szántód partjainál című képzőművé­szeti kiállítás a szántódpusz- tai idegenforgalmi és kul­turális központ kúriaépüle­tében. A két intézmény együttműködésének ered­ményeként 1979 óta már a negyedik tárlatot látjuk itt, s hozzátehetjük: e kiállítá­sok rendezői a magyar kép­zőművészet remekműveiből válogattak. A mostani — a Jankovich Ferenc költemé­nyének címét -vállaló — be­mutató témája maga a táj, az itt látható valamennyi mű a déli par-ton készült. Csorba Géza, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgató he­lyettese megnyitó beszédé­ben hangsúlyozta: a magyar történelem és kultúra évszá­zadainak emlékeit az idő itt egyetlen, oszthatatlan har­móniába ötvözte, ennek a sa j ú t os mű vel ődőstörténeti- földrajzi egységnek -a kere­tében, s ez a harmónia a XIX. század első felétől a képzőművészetnek is kiapad­hatatlan forrásává vált. A kiállítás ezúttal is a XIX—XX. századi magyar festészet legkiválóbb meste­reinek műveit sorakoztatja lel, s az említett speciális témakörből — művészettör­téneti szempontból is össze­függő — kollekciót, mutat be a múlt század -elejétől kö­vetve a festészet stílusváltá­sait. A zsánerfestészet kez­deteit képviseli a múlt. szá­zad elejéről egy ismeretlen mester Betyár-tanya című ké­pe; a romantikát ugyancsak a XIX. század atmoszférájá­val Molnár József és Telepy Károly. Csorba Géza kifej­tette, hogy a hazai plein.air festészet korai művelőit is megihlette ez a vidék: ezt bizonyítják Mészöly Gézá­nak, a Balaton nagy festőjé­nek, valamint Szinyei Merse Pálnak, a magyar karakterű impresszionizmus első képvi­selőjének munkáit. Őket kö­vetik a postimpresszionjzmus gyű j tői oga-lmá h oz ka pcs ul ­ható festőegyéniségek: Csoók, Vaszary, Iványi-Grünwald. Perlmutter Izsák, Bernáth Aurél, Szenüványi Lajos, Cserepes István, a haláláig Siófokon élő Muzsinszky Nagy Endre és mások. Még egy kiállítás nyílt e napon Szántodpusztán, még­pedig Würtz Ádámné Szent­irmai Klára textilképeiből. A szakrális témájú alkotásokat a Szent Kristóí-kápolnában mutatták be. A két tárlat közös vonása: a hagyomány­tisztelet. Szent-irmai Klára munkássága egyedülálló a mai magyar textilművészet­ben-, s Csorba Géza értékelé­se szerint: „Eredetiségét nem csupán a népművészet, az ikon-festészet vagy a közép­kori keresztény ikonográfia modern átírása-, hanem min­denekelőtt a-z a meggyőző erő adja, amit csak a régi kul­túrák tartalmának és forma­kincsének mély álérzésével és az aktualizálás képességé­vel lehet elérni.". Színvonalas — magyar és német nyelvű — katalógust is megjelentettek a Szántód partjainál című kiállításról, Ebben a többi között Po­gány Ö. Gábor művészettör­ténész esszéigényű elemzése -kapott helyet. Szapudi András A zselici völgyekben Május közepének egyik, szoikatlanul meleg — szin­te kánikulai -hőségű — délt- utátiján hálád kis kutató­csoportunk egy szépeségés, tágas zselici völgyben. A természetv-izsgálók fela j zott érdeklődéséivel figyeljük a tájat, a talajt, a növényze­tet, kémleljük az eget. Sze­münk az élőlények minden mozdulatának megfigyelé­sére, fülünk a természet örö­kösen változó hangjainak befogadására kész. A patakot, amely kanyar­gásával évezredek, talán év­milliók során alakította ki a széles völgyfeneket, a ma embere megregulázta. egye­nes vonalú árokba kénysze­rítette. A növényzetet azon­ban — s szerencsére —• mindmáig nem tudta meg­változtatni. Maradt tehát a jellegzetes nedves, helyen­ként mocsaras zselici völgy, amely számos állatnák, köz­tük napjainkban. féltve őr­zött, ritka fajoknak nyújt m-en-edéket. Utunk mentén, k- ' ol­dalt a fehér fűz és a kosár- kötő fűz világos,zöld bozót­ba sűrűsödik. Köztük, néhol egy-egy kányafa cserje, a kerti argon«bokor „őse”, bontogatja tenyérnyi, fehér virágait. Széles sávban pompázik az éténksárga ré­ti boglárka. SzüirkészöLdien ágaskodó mezei zsurlók, mint dárdás hadsereg sze­gélyezik a me! lékpatek partját. A kísérő dombsor tetején kilOimétereken át húzódó akáceridő fái fehér virágok­tól terhesek. Az egész tájat betölti a kellemes akácíllat. Fekete-fehér ruhás ci­gány-csaláncsuk ül egy ki­emelkedő kóró hegyén. Cső­rében jókora rovarzsák­mány. Fiókáinak hordja a táplálékot. Sok társa fész­kel itt a völgyben. Gyak­ran hallljuik e kis énekesek csöndes „fid-csák-csak” csi­csergését. — Száraz ágon kenderike ül. Karmai npiros mé’.le és feje szinte tüzelni létezik a kék égbolt háttere előtt. Gyors kúszással igyekszik eltűnni a növényzet között egy fiatal rézsikló. Öröm­mel tartóztatjuk fel egy időre, amíg közelebbről megvizsgáljuk. Ceruzavé­konyságú teste, ékes korall- színű alsó óldala elárulja, hogy egész fiatal még. Va­lószínűleg tavaly nyáron született. Egyetlen hazai siiklófajumk, amely az ele­venszülő siklók közé tarto­zik. Meglepődtünk kissé it­teni jelenlétén., mert So­mogybán, sajnos ma már igen ritka ez a szép és ár­talmatlan kígyófaj. A szá­ntára alkalmas, zavartalan élőhelyeket a technikai kul­túra. egyre inkább birtokba veszi és kiszorítja onnan.. Tiszteletet ébreszt bennünk a kis állat elszántsága: a felvétel készítéshez hozzá­közelítő fényképezőgép len­cséjére bátran és többször odavágoitt. Ösztöne szerint engedelmeskedett a termé­szet törvényének: sarokba- szorult, elmenekülni nem tudott, tehát tálmadott. Ez a magatartás-forma Hl Ilik különben: minden kígyófa- júrikra. Csak akkor támad­nak. ha nem tudnak mene­külni. Ne nyúljunk a kí­gyóhoz és ne bántalmazzuk őket. Rájuk is szükség van a természet élettani egyen­súlyának fenntartásához. A járművek akaratiam élőlény-pusztításáról szem­léltető képet nyújt a völgy tengelyében az itt élő álla­tok „birodalmában” húzódó, csekély forgalmú földút. Mintegy fél kilométernyi útszakaszom 24 elgázolt bar­na varangy tetemet talál­tunk. A varangyok április szürkületi és éjszakai órái­ban tömegesen vándorolnak a környező erdőkből szapo­rodó helyeikre a patak ki­öntéseibe, a völgy tócsáiba. E közbeni érte óikét a gázo­lás. Némely helyen két négyzetméteren belül 5—6 múmiává száradt tetem is fejkiüdt a porban. Szaporo­dására alkalmas vizeinknek csőik kenésével, élőhelyeinek beszűkülésével hazánkban is erősen csökkent e hasznos békafialj mennyisége. (Egyes orszáigokban szándékosan te­lepítik a kertekben, hogy pusztítsa a rovarokat.) A Zsebe Tájvédelmi Körzet­ben még nem fenyegeti a kipusztulás veszélye e vé­dett állatfajt. Mégis — mi­után a természetvédelmi te­rületek egyben génrezervá- tumok is — óvni kell eze­ket a.z állatokat a tömeges pusztulástól. Akár azáltal is, hogy vonulásuk idejére felfüggesztik e mellékút használatát. Sajnos, a tudatlanságból eredő, szándékos pusztí­tás nyomaival is találkoz­tunk. Több helyen talál­tunk szétvágd®!! törékeny gyík (somogyi élnevezés szerint vaiskígyó vagy árva- kígyó) tetemeiket. Ezek az ártalmatlan, szelíd, lábatlan gyík óik igen hasznos erdei kár tevő pusztítók. Sokam kí­gyónak válik, babonás ok­talanságból pusztítják. A magasból hangzó élet. elnyújtott „pliíMhéé” kiáltás­ra kapjuk fel fejünket. A viszonylag ritkáin látható. rejtett életmódú darázsölyv kering fölöttünk. Halastóhoz érkezünk. Nagy- kiterjedésű nádasába több szálz madárból álló „felhők” szállniák be. Sere­gélyek. a régiek „feilegma- darai". Mozgalmuk megcá­folja azt az elterjedt néze­tet, hogy csak ősszel sereg­lenek éjszakázni a nádasok­ba. Megkapó a tó alkonya pa­norámája. A hatalmas ki­terjedésű. de sekély nyíltvi­zet nagy foltokban borítja a hímiábos víziboglárka. A mil­lió és millió törékeny viinág- fej finom fehér fátyolként lébeg, néhány ujjnyira!, a csO'.oígó víztükör fölött. Itt is, ott is otromba, páncélos fejek sötét-lenek, a virágme­zőiben. Mocsári teknősök. Húsztat is számolunk nagy hirtelen, Amott éppen ná­szukat tartják: páncélos há­taik törnek a felszínre, messzegyűrűző hullámokat venvie magúik körül. Halkam, de állandóan szól az unkák dallamos, lüktető „u-unk". „u-unik.” hangja. Felharsan időnként a tavi békák „re, re-me-re” vartyogó, erős kórusa. És mintha verseny- , re akarnia velük kelni a ná­dirigó egyhangúan zakatolja a nádiszególyben: „Kere­ke re-kara-kiara, kot”. A domb mögött lebukó- ban a nap. Rézvörösre ötvö­zi az eddig tarka képet. Még egy meglepetést tar­togatott számunkra ez a nap. Éjszaka messzdhangzó. fo­lyamatosan. ismételgetett „tüő”, „tüő”, füttyentéssze­rű hangot hallottunk a kö­zeli liigeterdőből. A fülesku- vik hangját. Másnap, egy öreg fűzfában az odúját is megleltük ennek a ritkáin előforduló kis bagolynak. Napokig folyt még, szívós rendszerességgel', a májusi tudományos féld. ítő mun­ka. Talán a legérdekesebb volt és sóik eredményt ho­zott a 24 órát át, megsza­kítás nélkül — meleg nap­sütésben, esőben, ködben — éjjel-nappal végzett madár- megfigyelés. Gyűlnek az ada­tok a’ megfigyelési naplók­ban, hogy nerrisjjkára ösz- szefoglaló közlésre kerülje­nek. Nemzeti, társadalmi szem­pontból lényeges a völgyek, dombok, erdők, vizek lakói­nak é,s életmódijuknak meg­ismerése. Hiszen igy derül ki, milyen természeti kin­csekkel rendelkezik So­mogy drszág és hazánk. Így veheti számba a környezet­és természetvédelem mind­azt, amit óvni, őriznie kell. Dr. Marián Miklós A kaposvári nyár nyitánya DALOSÜNNEP A KOSSUTH TÉREN Háromszáz­ötvenen jöttek el Látványos menetben vo­nultak a kórusok zászlói alatt a kaposvári nyár meg­nyitójára, a Kossuth térre a dalosünnep résztvevői; a helyőrségi fúvószenekar ha­ladt az élen, őket követték 'az együttesek. A Ki.szöv So­mogy megyei bizottsága, il - letve a szövetkezet által fönntartott kaposvári Vikár Kórus három éve hívta élet­re a kaposvári dalosünnepet; a mostani kórustalálkozóra szombaton háromszázölvenen jöttek el. A kórustagok a Kossuth térre kivonult kaposváriak­kal együtt énekelték a Him­nuszt, majd Papp János, a városi tanács elnöke köszön­tötte a dalosokat, s megnyi­totta a kaposvári nyár ren­dezvénysorozatát, amelynek programját már évek óta a zene jegyében állítják össze. — Az amatőr művészeti mozgalomnak, így a kórus­mozgalomnak is ünnepi pil­lanata ez a mai rendezvény, amely fölhívja a város la­kosságának a figyelmét, újra az éneklő közösségek magas színvonalú munkájára — mondta Papp János a dalos­ünnep megnyitóján, s rész­letesen méltatta a neves ka­posvári együttesek legújabb sikereit. A vendégek között üdvö­zölte a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarát, a jugoszláviai ptuéi férfikart, a székesfehérvári Primavera kórust, a Zalaegerszegi Ve­gyeskart, a budapesti Sza­badság férfikart, a kaposvá­ri Munkácsy gimnázium énekkarát és a házigazda együttest, a kaposvári Vikár Kórust. A Kapos szálló felső eme­leti erkélyéről fanfárok je­lezték, hogy megkezdődött a kórustalálkozó, s ezt köve­tően máris fölcsendült há­rom Vikár-gyűjtésű népdal; az egyesített kórus énekelte Vass Lajos, Zákányt Zsolt, illetve Korányi Otília ve­zetésével. Vass Lajos nem budapesti kórussal érkezett Kaposvár­ra; vendégkarnagyként a Csehszlovákiai Magyar Taní­tók Központi Énekkara is rendszeresen számít rá. — Tavaly az olaszországi Goriziában ismerkedtünk meg a szlovákiai kórussal; részt vettek azon a feszti­válon, amelyre a budapesti Vasas Kórus szintén meghí­vást kapott. Ott kötöttünk barátságot. Tavaly már együtt ünnepeltük a mi kó­rusunk nyolcvanadik és a szlovákiai kórus huszadik születésnapját. A vendég kórus vezetőjé­vel is megismerkedtünk. Janda Iván mutatta be a húsz éve alakult kórust. — Együttesünk nyolcvan tagú. Szlovákiai magyar lak­ta településeiről járnak a kórustagok a próbákra. A kórusirodalom legjelentő­sebb alkotásaiból állítottuk össze műsorunkat, s bejártuk vele eddig Franciaországot. Ausztriát, Lengyelországot, voltunk az NDK-ban is, és természetesen tartjuk a kap­csolatot a magyar testvérkó- russal. Zákányi Zsolt, a kaposvári kórus karnagya ezúttal házi­gazda is volt. — Ezzel a találkozóval a kaposvári kórushagyományo­kat támasztottuk föl. A vá­ros zenei életének egyik fontos színhelye volt a Kos­suth tér, ahol oratóriumbe­mutatóra is sor került helyi szereplőkkel', helyi kórusok­kal és szólistákkal. Három éve azzal a szándékkal hív­tuk életre a kaposvári dalos­ünnepet és kórustalálkozót, hogy alkalmat adunk egymás megismerésére, az örömteli éneklésre. Ebben az évben először vesznek részt külföl­di együttesek. A jugoszláviai együttes a budapesti Szabad­ság kórus vendégeként tar­tózkodik hazánkban, a szlo­vákiai együttestől már be­szélt Vass Lajos. Ez a Kos­suth téri bemutatkozás, úgy érzem, jól sikerült, hangula­tos volt, az esti hangverseny pedig alkalmat ad arra, hogy a kórusok még jobban meg­ismerjék egymás munkáját, tapasztalatokat gyűjtsünk és ünnepeljünk. Szombaton este a hét kó­rus részvételével hangver­senyt rendeztek a Munkácsy gimnázium aulájában. Ezzel ért véget a találkozó. H. B. Pécsről hozták a módszert Nagyatádra Szülészek a fájdalomról Tízéves a nagyatádi kór­ház. Megnyitása óta nyolc­vanezer újszülött látta meg itt a napvilágot. A hétvégén a Rinya-parti városban a dél-dunántúli szülészek és nőgyógyászok a tapasztalato­kat összegezték. A Pécsi Or­vostudományi Egyetem, vala­mint a nagyatádi és a me­gyei kórház által szervezett tanácskozásokon a hétközna­pok tennivalóiról volt szó. Igaz, hogy egy városi kór­ház szülészetén ritkán törté­nik újsághírbe kívánkozó szenzáció, hiszen a többes ikerszülések levezetése — az esetleges komplikációk és a felszereltség miatt — a na­gyobb kórházak, klinikák fel­adata, a nagyatádi kórházról mégis a megszokottnál töb­bet hallani. A megyében ugyanis először itt vezették be az úgynevezett fájdalom- mentes szülést. Elsősorban a skandináv országokban és az Egyesült Államokban ter­jedt el a fájdalomcsillapítás rendkívül hatásos formája. A lényege az, hogy egy mil­liméter átmérőjű csövet ve­zetnek a gerinchez, s ezen keresztül juttatnak gyógysze­reket a gerincvelőből kilépő idegek érzéstelenítésére. A pécsi egyetemen 1979 óta foglalkoznak ezzel a mód­szerrel Csaba Imre egyetemi tanár, klinikaigazgató vezeté­sével. Eddig körülbelül hat­ezer szülést vezettek le ily módon. Ott szerezte ismere­teit dr. Hadnagy János osz­tályvezető főorvos is, és meghonosították az eljárást Nagyatádon. Rajta kívül ma három kollégája alkalmazza ezt a módszert. A hírre egy­re többen jelentkeznek a vá­rosi kórházba a megye leg­különbözőbb részeiről: nyolc hónap alatt 570 alkalommal — az esetek 51,22 százaléká­ban — kérték fájdalommen­tesen a szülés levezetését. Dr, Hadnagy János el­mondta: az anyáknak és a magzatnak is előnyös az új sljárás. Ám a fájdalommen­tes szülést jelentő beavatko­zás lehetőségét bizonyos be­tegségek kizárják: azt is fontos tudni, hogy csak a szülés egy bizonyos fázisá­ban alkalmazható. A tudományos ülésen is elhangzott: egyre korszerűbb lehetőségek vannak a nagy­atádi kórház szülészetén. Jól hasznosítják a fél évvel ez­előtt felszerelt ultrahangos diagnosztikai berendezést, és felkészültek a család- és nő­védelmi tanácsadó beindítá­sára. Ennek működtetéséhez orvosi és egészségügyi szak­dolgozó státuszokat kaptak. Intenzívebbé tehetik a ter­hesgondozást, s változhat a házasság előtti tanácsadás még formális rendszere. Számos téma került napi­rendre Nagyatádon. Dr. Csa­ba Imre professzor előadást tartott a lombikbébiprogram­hoz kapcsolódó laparoszkó- piás eljárásokról, szó volt az első terhességmegszakitások veszélyeiről, s arról, hogy elkerülésük érdekében mi­lyen korszerű eljárásokat si­került kidolgozni. A tudományos előadások a kórház történetében első al­kalommal külön kötetben is megjelennek, baranyai és so­mogyi vállalatok közreműkö­désével. Már nyomdában van az a kiadvány is, amely az egész kórház tudományos tevékenységét bemutatja. N. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom