Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-09 / 134. szám

ÁZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLit. évfolyam, 134. szám Ára: 1,80 Ft 1986. június 9., hétfő Forró baráti fogadtatás Ferihegyen MIHAIL GORBACSOV BUDAPESTEN Kádár János és az SZKP KB főtitkárának megbeszélése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására vasárnap baráti lá­togatásra Budapestre érkezett Mihail Szergeje- vics Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának főtitkára. Az igaz ba­rátsággal, szeretettel várt politikust első — főtit­kári minőségében sorra kerülő — magyarországi útjára elkísérte felesége, Raisza Makszimovna Gorbacsova is. A szovjet párt főtitkárának kíséretében van Va- gyim Medvegyev, az SZKP KB titkára, több más ismert szovjet személyiség, valamint Borisz Sztu- kalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a kísérethez. Baráti látogatásra hazánkba érkezett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Képün­kön: a Ferihegyi repülőtéren fogadja Kádár János, az MSZMP főtitkára Gyermeknyár A középiskolákban pénte­ken befejeződött a tanév. A szakközépiskolások vakációja igazából csak később kezdő­dik, mert kötelező szakmai gyakorlaton vesznek részt a következő hetekben; az álta­lános iskolások a hétvégén intenek csak búcsút osztály­társaiknak. S máris nyitnak a gyer­mektáborok, a különféle szaktáborok, ahová a gyere­kek ezreit várják. Az ott­hon maradóknak a nyári napközik nyújtanak progra­mot. A vakáció idején gyakorta találkozni a munkahelyeken a szülők mellett tébláboló gyerekekkel, akiknek az el­helyezését nem sikerült meg­oldani a nagyszülőknél, a táborokban. Ezt fölismerve néhány munkahelyen igye­keztek megfelelő körülmé­nyeket teremteni a vakációzó óvodásoknak, kisiskolások­nak, a dolgozók gyerekei­nek, abból a meggondolás­ból, hogy biztosítsák a zök­kenőmentes termelést és a vakáció örömeit. A családi vakáció néhány hétre korlátozódhat csupán. A szülő egymaga nem képes megoldani a vakációval járó gondokat, hiszen nem telik a szabadságából. Épp ezért fontos missziót tölthetnek be a különféle intézmények a szülők tehermentesítésében, illetve a gyerekek szabad­idejének örömteli, hasznos eltöltésében. De maga az is­kola is sokat tehet ezért. Van is rá jó néhány példa. Az általános iskolások ván­dortáborait azok a lelkes pe­dagógusok hívták életre, akik a saját szabadságukból ál­doznak a gyerekekért — azért a közösségért, amelyért felelősek voltak a tanévben, így sok-sok gyerek jut el hazánk szép tájaira az isko­lai munkát feledve, új isme­reteket szerző kirándulások révén. A művelődési intéz­mények nyári programja is elárulja, hogy gondoltak a vakációzó gyerekekre. Több helyen szerveznek idegen- nyelvi tábort; a különféle szakkörökben sem áll meg az élet, honismereti, ifjúsági horgásztáborról tudunk, s a kézügyességet fejlesztő fog­lalkozások a nyáron megany- nyi lehetőséget kínálnak. A vakációs programok je­lentős része kötődik az isko­lában eltöltött hasznos sza­badidő-tevékenységhez. A gyermek, aki kivette a ré­szét a tanulmányi munka mellett kínált hasznos sza­badidős tevékenységből, nem jár rosszul a vakáció idején sem. Az amatőr együttesek is gondoskodni kívánnak ezekben a hetekben arról, hogy amire nem futotta az időből tanév közben, azt pó­tolják a kellemes nyári na­pokon. Csellengő fiatalokat is ta­lálni ilyenkor szép számmal. Olyanokat, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Nekik is csak azt tudjuk ajánlani, hogy az iskolákban, a közművelődési intézmé­nyekben és más helyeken igyekezzenek már szeptem­berben megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek nem szűnnek meg a nyáron sem, s tartalmas kikapcsolódást nyújtanak a vakáció idején. A nyár szerves része az évnek. Ugyan kikapcsolódást igér, de csak az töltheti meg tartalommal szabadidejét, aki egész évben készül rá. Nem váratlan esemény a vakáció. Ezt jó megtanulni már gye­rekkorban. Hogy felnőttként se érezzék holt időnek, amelyet semmittevéssel el­tölteni, azt hiszem, pazarlás. Horányi Barna A baráti fogadtatásra ün­nepi külsőt öltött a Ferihe­gyi repülőtér: a légikikötőt szovjet és magyar zászlókkal lobogózták fel. Több száz budapesti dolgozó gyűlt ösz- sze, hogy már a légikikötő­ben köszönthesse a nagyra becsült szovjet vezetőt és a kíséretében lévő személyisé­geket. Mihaii.L Gorbacsov fogadta­tására megjelenít Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és fe­lesége, Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Kótai Géza és Radios Katalin, a Központi Bizottság osztályvezetője, va­lamint Rajnai Sándor, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Ott voltak a budapesti szovjet nagykövetség vezetői, diplo­matái és az ideiglenesen: ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport pa­rancsnokságának képviselői. Pontban déli 12 órakor landolt a magasrangú szov­jet vezető különgépe a re­pülőtéren. Az IL 62-es gép lépcsőjén megjelent Mihail Gorbacsov; elsőként Kádár János: köszöntötte őt forró öleléssel, kézszorítással, majd kölcsönösen nagy szeretettel üdvözölték egymást a ven­dégek és a fogadtatásukra megjelent magyar közéleti személyiségek. Magyar és szovjet, kék és piros nyak- kendős pajtások szaladtak a térre, s virágcsokrokkal ked­harminc kurta méternyi tá­volságra. És megjártam köz­ben harminc évet. Egy faluban voltam, Sza- ladásnyira a templomtértől. Elmentem a tüzelőolaj-kút mellett — ez akkor nem volt ott —, és láttam a házat. Üres. Ablakaira újságpapír és műanyag zacskó került az üveg örökébe. A nagyobbik szobában al­szom én. Ágy nem jutott, a kanapéra fektettek, s szem­befordítva odatolták hozzá a két fotelt, hogy le ne gurul­jak. De nem is alszom iga­zán. Becsukom a szemem, és sumákotok, amíg kimennek. Olyanok a fotelok, mint va­lami bástyák. Betelepszem az egyikbe, és hallgatom Mid néni nevetését. Imre bácsi hangja is átszökik hoz­zám az ajtórésen. Rólam be­szélnek, csak anyám marad csöndben. Ki tudja, kik és miért hagyták ott a házat? Épnek látszott. Elég nagy is. Egy­szer, néhány éve, otthoni bo- garászás közben egy papír­darabra leskicceltem az­veskedtek a Szovjetunió Kom­munista Pártja vezetőjének és feleségének. Mihail Gorbacsov és Ká­dár János néhány kedves szót váltott az üdvözlésükre megjelent dolgozókkal, fia­talokkal, majd a vendégek és vendéglátók a repülőtér betonján felsorakozott gép­kocsikba szálltak, és díszmo­torosok kíséretében a szál­láshelyükre hajtattak. A fogadásról a rádió és a televízió helyszíni közvetítés­ben számolt be. Kádár János., a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára és Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára vasárnap Bu­dapesten megbeszélést foly­tatott. A két párt vezetői tájékoz­tatták egymást az MSZMP XIII. és az SZKP XXVII. kongresszusa határozatai­nak végrehajtásáról, véle­ményt cseréltek a magyar— szovjet együttműködés hely­zetéről és további fejleszté­séről, a világpolitika, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgatam időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP közős célja országaik társadaimi- gazdasági és műszaki-tudo­mányos fejlődésének .meg­gyorsítása, az emberek élet- körülményeinek javítása, a szocialista demokrácia to­alaprajzát emlékezetből. Azon morfondíroztam: vajon jó-e a rajzom. Most ellen­őrizhettem. Jó.. Elszundítok. Nem veszem észre, hogy Imre bácsi bejön a szobába, csak akkor, ami­kor fölémhajol és rámrecs- csen: — Ej, te kótyomfitty! Mi­féle kanyarfekvés ez? Nem mész rögtön vissza betaka­rózni a kanapéra?! Sajnálom otthagyni a bás­tyámat, de visszamegyek. Az ajtó becsukódik. IMici néni — azt hiszi, nem hallom — meggyanúsít: — Fogadok, ahogy kilép­tél, visszament a fotelba. — Én is fogadok — göcög Imre bácsi. És igazuk van. Az udvarban téglával volt kirakva a járda. Nyúlketre- cekre is emlékszem, meg arra, hogy lakott ott még valaki vagy valakik tán még vábbi tökéletesítése a szo­cializmus lehetőségeinek és előnyeinek teljesebb kihasz­nálása útján. Kádár János és Mihail Gorbacsov megelégedéssel állapította meg, hogy a Ma­gyarország és a Szovjetunió közötti barátság és sokolda­lú együttműködés a kölcsö­nös bizalom és megértés szellemében eredményesen fejlődik. Megkülönböztetett jelentősége van. az MSZMP és az SZKP hagyományosan őszinte, elvtársi viszonyának, a két párt közötti szolidari­tásnak és egymás számára nyújtott támogatásának az előttük álló feladatok meg­oldásában., a tapasztalatok és a vélemények rendszeres, hatékony cseréjének. A két párt között teljes a nézet­azonosság a társadalmi fej­lődés és a nemzetközi viszo­nyok minden alapvető kér­désének megítélésében. Az MSZMP és az SZKP síkra- száll azért, hogy a magyar egy gyerek is lehetett... Ab­ból sejtem, hogy a tornácon volt egy polc, azon cukorkát találtam, s ettem is belőle, pedig tudtam, hogy néma miénk. Az utcafront felé pe­dig ... De oda közben egy ajtót vágtak. Vajon miért? Nem is mentem tovább. Az újságos ablakokat még vala­hogy tűrtem, de a többit nem volt kedvem látni. Most a másik fotelba bú­jok. És magamra húzom a karfájára rdkott asztalterí­tőt. Imre bácsi nem is talál, amikor másodszor bejön. — Hol a gyerek?! — fújja a riadót. — Biztosan az abrosz alatt — mondja kintről Mici néni, aki úgy látszik jobban ért a búvóhelyekhez. A mint visszakanyarodtam a főút felé, észrevettem, hogy a szomszédos műhelyt is lebontották. Az egész nem úgy van, mint volt. Imre —szovjet kapcsolatok tovább fejlődjenek a marxizmus— leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján. A jövőben is azon munkálkodnak, hogy az együttműködés tökéletesíté­se, egymás tapasztalatainak megismerése és hasznosítása minél jobban segítse a szo­cialista építőmunka kibonta­kozását. A két párt vezetői meg­különböztetett figyelmet szenteltek a széles körű gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos kapcsolatok kiegyensú­lyozott fejlesztésének. Nagy jelentőségűnek tartják, hogy a két ország együttműködése a lehetőségek és igények fi­gyelembevételével a jelenlegi ötéves tervben is szilárd ala­pokon fejlődik. Hangsúlyoz­ták az árucsereforgalom to­vábbi bővítésére irányuló kölcsönös .törekvésüket. Szükségesnek tartják a meg­kezdett munka gyorsítását a termelési szakosítás és koo­bácsi biztos szomorú lenne, ha látná. De nem hiszem, hogy látni fogja. Messzi él­nek, a tengeren túl egy pálmás kert közepén. Nincs az ablakukon újságpapírodé tornácuk sincsen. Bástya­foteljük szintén nincs, mert az itt van nálam. Csak át kellett huzatni. Meg is talál Imre bácsi. Elteszi az abroszt, betakar­gat, most már kanyarban fekve, mert megérti: akkor is úgy fogok aludni, ha száz­szor visszatesz a kanapéra. A sima országúton men­tem. S azon gondolkoztam: miért emlékszem a házra? Tán két-három hetet töltöt­tem ott egyetlenegyszer — vagy kétszer? —, s azóta sem láttam. Harminc éve. Dédapámmal hat évig lak­tunk együtt. Ha nem volna róla fényképem, akkor nem tudnám, hogy milyen volt. őrá miért nem emlékszem? peráció elmélyítésében, a nagyszabású magyar—szov­jet gazdasági együttműködé­si megállapodások 1990 utá­ni időszakra való meghosz- s za b b ít ásá na k élők és zítés é­bem, az új együttműködési formák alkalmazásában, köz­vetlen vállalati kapcsolatok létesítésében és közös gazda­sági szervezetek létrehozásá­ban. Megállapodtak abban, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió kormá­nya megteszi a szükséges lépéseket mindezek érdeké­ben. A két párt eltökélt szán­déka, hogy a jövőben is mindent megtesz a szocialis­ta közösség országai egysé­gének és összeforroltságának erősítéséért, érdekeik haté­kony egyeztetéséért, politikai és gazdasági együttműködé­sük eszközeinek és módsze­reinek tökéletesítéséért. Fon­tosnak tartják, hogy a test­(Folytatás a 2. oldalon) Vajon mire miért emlék­szünk, s mire miért nem? Állok a fiam mellett. Ven­dégeink vannak, őt a kana­péra fektettük. Odatoltuk a két fotelt, hogy le ne gu­ruljon. Kanyarban fekszik, s pislog fölfelé: most vajon mi lesz, hgy így rajtakaptam. Betakarom. Ha Mici néniék látnák mosolyognának. Bár lehet, hogy nem is emlékez­nek a ,.bástyára”. Kivándor­lóútlevelet kaptak. A házba utánuk más költözött. Beszélgetünk a másik szo­bában. Igyekszem odafigyel­ni, de nemigen sikerül. Az idő töredezik épp széjjel a gondolataimban. Hagy a ren­detlenség. — Kunkorban alszik a gyerek — hallom az egyik „ellenőr” hangját. — Persze, ez nektek új — gondolom, de mesélni róla nincs kedvem. Majd egy­szer ... Ügy fogom kezdeni: „Hosz- szú úton jártam...” A töb­biek pedig elcsendesednek, mert ha valaki mesél, akkor békesség száll a házra. Ab­ból pedig igen nagy a szük­ség mostanában. Luthár Péter ^^|| i un un |i Ml IIMWMIÉWI ■MHj| 5 LÁTTAM A HÁZAT i :

Next

/
Oldalképek
Tartalom