Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-06 / 132. szám
1986. június 6., péntek Somogyi Néplap 5 Évadzáró társulati ülés a színházban JÖVŐRE ÚJ KÖRNYEZETBEN tájoló HÉTVÉGI Tegnap délután tartatta évadzáró (társulati ülését a kaposvári Csiky Gergely Színház. — Valójában rendhagyó szezonzárás ez — kezdte az 1985—86-os év művészi munkájának értékelését Ba- barczy László igazgató, mert csak a kaposvári közönségtől búcsúzik a társulat, s megkezdi budapesti vendégjátékát. Rendhagyó az is, hegy a jövő évad a rekonstrukció miatt nem a színház épületében kezdődik, hanem a Latinca Sándor művelődési központban, s a tervek szerint november elején lehet csak birtokba venni a felújított színpadot. Az idei évad hatásaiban és eredményeiben sokrétűnek bizonyult. Vállalkozóbb, merészebb lett az új utakat jobban kereső törekvések fokozottabban érvényesültek mint az elmúlt években — mondta az igazgató. Az ilyenfajta munka velejárója az is, hogy nem mindig következik a siker. Jelentősek voltak viszont a társulat külső sikerei. Elég csak azokra a kitüntetésekre gondolnunk, amiket a színészek közül többen is kaptak, vagy a Bernarda Álba spanyolországi szereplésére. Jelzi a társulat munkájára való figyelést az egyre több helyről érkező külföldi meghívás is. Végleges már, hogy a társulat októberben Berlinben és Halléban szerepel a már Barcelonában sikert aratott stúdióelőadás mellett a Mester és Margaritával. Babarczy László elemző szavai után dr. Balassa Tibor, a Somogy Megyei Tanács elnökhelyettese értékelte az évadot, majd dr. Gyenesei István, a megyei tanács, elnöke kért szót. Hozzászólásában kifejezésre juttatta, hogy a városnak és a megyének szüksége van a színházra, és a megyei tanács igyekszik a tőle telhető legnagyobb segítséget megadni a színház munkájához. Ami pedig a társulat művészi munkáját illeti, el kell dönteni, hogy a sokféle igény figyelembevételénél meddig lehet, és meddig kell elmenni. Ez mindenkor a színház feladata, s az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ennek meg is tud felelni — mondotta. Nem lesznek jelentősebb változások a társulat összetételében a jövő évadtól sem. Távozási szándékát Helyey László és Kiss Katalin jelentette be, ők Pécsre szerződnek, Mészáros Károly pedig Veszprémbe. Érkezik viszont Réti Andrea és Lengyel Ferenc, mindketten most végeztek a színművészeti főiskolán, s előzőleg már dolgoztak Kaposváron. A társulat új tagja lesz Szalma Tamás is Zalaegerszegről. Tárgyal a színház vezetősége egy erdélyi művész- házaspárral is, remélhetőleg a Nagyváradon dolgozó Szabó Lajos és Kokasi Ágnes már szeptembertől bekapcsolódhat a munkába. A jövő évad első darabját Máté Gábor rendezi, Jules Romain Knoch című komédiája lesz a nyitó produkció. V. I. NEM OLYAN POROS, MINT ABBÁZIA Dédanyáink Balatonja A múlt századvég és a századelő balatoni hangulatát idézi meg egy kitűnően rendezett kiállítás a siófoki Beszédes József Múzeumban. Egykori fotók, színes levelezőlapok, levélmásolatok, rajzok, képes hirdetések és egy, a terem sarkában felállított kabin emlékeztet a fürdőélet kezdeteire. S mindjárt hozzá tehetjük: a kiállítás gazdag anyagával bizonyítja, hogy ezek a „kezdetek” ugyancsak mozgalmasak voltak. (Ez esetben főként a déli partról, különösen Siófokról van szó, hiszen a túlsó parti Füred a reform-korban már a nemesség kedvelt nyaralóhelye.) Szép villák épültek — Glatz Henrik rajzai is tanúsítják — már az 1880-as és 90-es években, s szálloda, kaszinó létesült, s csakhamar a tengerparti fürdővárosokra emlékeztető pazar parkok pompáztak az egykori legelők helyén. Lubickoló, napozó dédanyáink pedig bikinis ivadékaik legnagyobb csodálkozására' bokától nyakig gombolt fürdőruhában és kalapban élvezték a Balaton selymes vizét, s a somogyi part híres aranyihomokját, ami akkoriban még létezett. A levelezőlap-gyűjtemény kétféle szempontból is érdekes. Egyrészt megőrizték számunkra a településeik egykori képét, egy-egy jellegzetes utcáét, strandét, másrészt a nyaralók híradásait balatoni élményeikről. „Kedves papa és mama! Nagyon jól érzem magamat, a víz elsőrendű. Már egészen fekete vagyok. Van csúszda is, nagyobb és meredekebb, mint a pécsi. Még tíz nap, és hazamegyünk. Sajnos.” Ezt egy kislány írta, aki feltehetően rokonokkal nyaralt. „Édes Cicuskám, javában sülök és dagadok, meglepően szép és jó minden. Pestet nem kívánom látni, de magát igen.” A ma már ugyancsak komikusnak ható csíkos férfifürdőruha-tulaj- donosok egyike írta ezeket a sorokat fővárosi hölgyismerősének. Van, aki leszólja Abbáziát, hogy kellő hangsúllyal dicsérhesse Almádit. „A fekvése olyan, mint Abbáziáé, de nem olyan poros és unalmas.” A Siófokot ábrázoló levelezőlapokon megtekinthető az egykori szép, a Kós Károly építészeti stílusára emlékeztető községháza is, amit sajnos az ötvenes években lebontottak. (A helyén ma a Balaton cukrászda áll.) Az ötletes reklámképek láttán szívesen felhajtanánk egy korsóval „az első magyar részvényserből”, amit Kőbányán főztek. de szomjunkat valószínű az a borszéki borvíz is elverné, melynek „kizárólagos elárusítói Lázár és Verzár Brassón”. Megtudhatjuk, hogy a szezonban hányféle különjáratot indított a fővárosból a Balaton somogyi partjára a Cs. Kir. szab. déli vaspálya-társaság például Családi Kör konferencia 1904-ben (meglepően sokat), s hány órakor indultak azok a villamosok a Kálvin térről, amelyek az olcsón igénybevehető különvonatok utasait szállították a déli pályaudvarra. Végül egy ízű „záróakkord”: egy csoportképen a kiállítás rendezői, a vízügyi múzeum szakemberei dédanyáink, s -apáink fürdőruháit viselik. Sz. A. — A Családi Kör klubvezetők V. országos konferenciáját rendezték meg tegnap a Hazafias Népfront Országos Tanácsa székházában. A klubvezetőik á szülőket foglalkoztató problémákról szóltak. Ezefcbe a klubokba többnyire olyanok járnak, főképpen nők, akiik szeretnék a harmonikus családi életet tnegvalósítani és ehhez egy nagyobb közösségben megerősítést várnak. Varga Imrekiállítás Párizsban Párizsban a Louvre tő- szomszédságában megnyílt Varga Imre kiállítása. A magyar szobrászművész 16 nagy bronzalkotását a francia főváros egyik legelőkelőbb helyén, a Louvre főbejárata és az 1. kerületi tanács közti téren állították fel, ahol élő művésznek még sohasem rendeztek kiállítást. A tanácsháza kiállítótermében Varga kisplasztikái, tanulmányai és néhány további nagyalakú fémszobra mellett mintegy húsz festményei is láthatják július közepéig az érdeklődők. A kiállítást Párizs városa rendezi a magyar intézet és a magyar nagykövetség közreműködésével. Maga a meghívás négy évvel ezelőtt- ről, Jacques Chirac polgár- mestertől származik, aki ma már miniszterelnök is és meleg hangú üzenetben köszöntötte a kiállítást. Ugyancsak üdvözletét küldött Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. A kiállítást Michel Calda- gues, a párizsi 1. kerületi tanács szenátor polgár mestere nyitotta meg. Korábbi kisebb kiállításaira utálva igazi párizsi művésznek nevezte Varga Imrét, aki hitelesen közvetíti műveivel hazájának szellemét. A kiállítást egy gazdag életmű szép keresztmetszeteként, a francia—magyar barátság megnyilvánulásaként méltatta. A hétvége legrangosabb kulturális eseményére holnap délután öt órakor kerül sor megyeszékhelyünkön, a Kossuth-téren. A Kaposvári Nyár '86 nyitóünnepségeként da los ü nn ep, k ár us tá l álkozó várja az érdeklődőket. A fanfárok messzezengő nyitózenéje és a Himnusz hangjai után Papp János, Kaposvár város tanácselnöke mond köszöntőt. Miután a résztvevő kórusok zászlaira rákötötték a szalagot, az összkar három Vi- kár-gyűjtésű népdalokat énekel. Ezt Bárdos—Dr. Vargha: Láng és fény című műve. majd pedig Liszt: Magyar ünnepi dala követi. Az ünnepélyes megnyitó záróakkordjaként valamennyi kórus — a székesfehérvári Pri- mavera vegyes kar, a zalaegerszegi vegyes kar, a szekszárdi Madrigál kórus, a budapesti Szabadság férfikar, a jugoszláv vendégkórus, a csehszlovák Magyar Tanítók Központi énekkara, a kaposvári Munkácsy gimnázium énekkara és a kaposvári Vi- kár Béla Kórus — zenekari kísérettel adja elő a Szózatot. Rossz idő esetén a nyitóünnepséget fél hét órakor a Munkácsy gimnáziumban tartjuk. A Kilián György Városi Művelődési Központban holnap hét órakor diszkó lesz. Vasárnap öt órakor pedig a színházbarátok klubjának ad otthont a művelődési intézmény. Ugyanitt tekinthető meg a Gyermektükör ’86 című megyei gyermekrajzpá- lyázat anyagának kiállítása. Előzetesként közöljük, hogy hétfőn, fél öt órakor a művelődési központ kisgalériá- jában Kovács Sándor nyugdíjas sportújságíró nyitja meg Péter János művészeti díjas fotós Good!. . . című fotókiállítását. Kaposváron, Latinca Sándor Művelődési Központban holnap délelőtt tíz órakor a művészitorna-tanfo- lyamok évadzáró bemutató foglalkozása várja e sportág kedvelőit. Holnap délelőtt tíz óraikor a Magyar Néphadsereg Kaposvári Helyőrségi Művelődési Otthon színháztermének filmvásznán ingyenes matiné előadást láthat a közönség. A hétvégi programoknak színfoltja lehet egy-egy kiállítás megtekintése. A Somogyi Képtárban Csiszár Elek festőművész alkotásai, a Somogy Megyei Múzeum kamaratermében Rippl-Ró- nai Jé: -? rajzai, az első emeli mben pedig A jég vi mű természettudom . állítás látható. A Kapó ::-' • Galériában ma nyílik I'. .ros Gabriella és Hajagos lnne festőművészek tárlata. A Balaton-parti lakosoknak, illetve nyaralóknak ajánljuk figyelmébe a boglárlellei Tóparti Galériában V. Delast Elena festőművész kiállítását, a Kék és Vörös kápolnában pedig XX. századi szobrokban gyönyörködhetnék a látogatók. A szobrokat a Magyar Szépművészeti Múzeum anyagából válogatták. Ezévi ünnepi könyvhetünk egyik zárórendezvényeként ma délelőtt tizenegy órakor a kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában Ni n o Niikolov és Papp Árpád költők találkozója lesz. Az operakedvelőiknek nyújt színvonalas kikapcsolódási lehetőséget ma este nyolc órakor a Marcali Helyőrségi Művelődési Otthonban a Melis György és vendégei című rendezvény. A közkedvelt operaénekes műsorának közreműködői: Csányi János, Fehérvári Márta, Hatvani Kiss Gyöngyi és Bay Éva. Könyvespolc Ékkövek egy életműből Lénard Sándor: Völgy a világ végén és más történetek Mindannyian keressük azt a helyet, ahol jól érezzük magunkat, azt, amelynek különös varázsa van. Lénard Sándor, az utolsó magyar polihisztorok egyike ezt a helyet Brazíliában találta meg. Életének legtermékenyebb húsz évét töltötte ott, a civilizációtól távol, egy kis telepen, Donna Irmán. „Ember a világ végén” — írja szellemesen, a címmel asszociálva, Kardos G. György. Ember — a szó legnemesebb értelmében. Mindenre figyelő humanista, tucatnyi nyelven beszelő tudós, Ír, gondolkodik, és pihenésképpen Bach dallamai hangzanak fel zongoráján, S Lénard nemcsak a lélek orvosa, hanem a testé is. Ahogy Albert Schweitzer, úgy gyógyítja ő is betegeit, bevándorlókat és őslakosokat egyaránt. Ugyanolyan hivatással és odaadással. „Völgy a világ végén”. De a kis házban pislákoló fénysugár a rászorulóknak fáklyát jelent. Fényt, meleget és emberséget áraszt. Sajnálatos, hogy ez a nagy tudású ember csak ritkán fogott tollat. Nemcsak az irodalom vesztesége ez. Mindazoknak az, akik hisznek a tiszta szó, a tiszta gondolat erejében, ember- formálásában. Az életmű legszebb, • legértékesebb darabjait kapjuk kézbe a „Völgy a világ végén és más történetek” című kötetben, Szerb Antalné gondos válogatásában. Bécs, Róma (itt 15 évet töltött), Brazília Lénard Sándor életútjának főbb állomásai, de az 1960- as években az Egyesült Ál- lamok-beli egyetemeken latint és görögöt is tanított. Sokszor került kényszerpályára, elviselhetetlen körülmények közé. Ám derűlátása sohasem hagyta el. Tudta, érezte, hogy az embertelenség nem győzhet sokáig a szellem, az értelem felett. S a világ végén, az őserdei házban, romló egészségben, de lélekben megnyugodva elénk tartja visszaemlékezéseit. Nem harsogó okulásul, didaktikusain, hanem egész életére jellemző egyszerűséggel, szelíden, mind- annyiunk számára varázslatosan. Lénard Sándor művei önmagukért beszélnek. Nincs jogunk, hogy a szikrázó gondolatokat elszürkítve elmeséljük. Egyet tehetünk: elindulunk egy rövid szellemi körutazásra — Lénard Sándor segítségével. Visszaemlékezése nemcsak életrajzmozaik, hanem századunk legnagyobb szégyenfoltjának, a fasizmusnak vitriolos szatírája is. A fasizmusban élni csúf és reménytelen), de van egy előnye: lehetővé teszi embertársaink osztályozását, aszerint az egyszerű elv szerint, amely a régi festőket arra bátorította, hogy falra fessék az utolsó ítéletet: az egyik oldalon röpülnek a jók, a másik oldalon zuhannak a rosszak. A fasiszta diktatúra alatt ez azt jelenti: jó az, aki szívből óhajtja, hogy a diktátort felkössék, rossz az, aki a keresztre egy ecetes spon- gyát nyújtana neki. „A táj béke és boldogság képe. A gyümölcsfák arról beszélnek, hogy a narancs és körte sohasem hiányzik a kolonista asztaláról: ahol .télen-nyáron zöldek a legelők, s annyi a tehén, ott nincs vacsora- és reggeligond. Az olaszok rizsföldjei, a németek aipimezői megnyugtatóan zöldellnek. Kacsák totyognak a Donna Irma-pa- tak partján, sok a baromfi, és a malacok hátából csak a kés és a villa hiányzik, hogy a csendélet teljes legyen. Ajánlanám a képet a művésznek, aki a béke freskóját kívánná megfesteni.” (Völgy a világ végén) Tizennegyedik éve, hogy Lénard Sándor örök álmát alussza a Völgy páfrányai alatt. Mégis úgy áll előttünk, mintha élne. Mintha égne a fény az őserdei házban és az orvos a seb fölé hajolna. Nyughatatlan szelleme pihenés közben is újabb és újabb gondolatokat fogalmaz. Figyeljünk és hallgassunk, rá, mert gazdagabbak leszünk. Dr. Sípos Csaba
