Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-25 / 148. szám

2 Somogyi Néplap 1986. június 25., szerda Kenan Evren Budapesten Losonczi Pál és vendége, Kenan Evren kezet fog ta tárgya­lások megkezdése előtt MEGMÉRETÉS (Folytatás az 1. oldalról) adással fogadták a díszmoto­rosok kíséretében érkező tö­rök államfőt. A téren felso­rakozott a Magyar Néphad­sereg díszzászlóalja. A Losonczi Pál társasá­gában érkező Kenan Evrent és kíséretének tagjait Tra­utmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Péter János, az Országgyűlés al- elnöke, Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára, vala­mint állami és társadalmi életünk több más vezetője fogadta. Az ünnepélyes fo­gadtatáson jelen volt a Bu­dapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek számos vezetője és tagja. A katonai tiszteletadás kezdetét a felharsanó kür­tök jelezték: a felsorakozott díszzászlóalj parancsnoka je­lentést tett a török államfő­nek, majd felcsendült a két ország himnusza. Ezután Kenan Evren Losonczi Pál­lal együtt ellépett a dísz- zászlóalj sorfala előtt. Az ünnepélyes fogadtatás a díszzászlóalj díszmenetével zárult. A török államfő hivatalos programja délután tisztelet- adással folytatódott: Kenan Evren a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hősök emlékművét. Ezután Loson­czi Pál és Kenan Evren ve­zetésével a Parlamentben megkezdődtek a hivatalos magyar—török plenáris tár­gyalások. A magyar tárgyaló csoport tagja volt Várkonyi Péter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Török István külkereskedel­mi minisztériumi államtit­kár, Bányász Rezső állam­titkár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke, Hoós János államtit­kár, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese, Kovács László külügyminiszter-he­lyettes, Rátkai Ferenc mű­velődési miniszterhelyettes, Czipper Gyula ipari minisz­terhelyettes, Medgyessy Pé­ter pénzügyminiszter-he­lyettes, valamint Szalai La­jos. Török részről Vahit Ha- lefoglu, Hüsnü Dogan, Asaf Inhan, Ahmet Selcuk, az Energia- és Bányaügyi Mi­nisztérium államtitkára. Be­mei Barutcu nagykövet, a Külügyminisztérium állam­titkár-helyettese, Ismail Bi- lir, a Mezőgazdasági Minisz­térium államtitkár-helyet­tese, Mahir Barutcu pénz­ügyi és külkereskedelmi ál­lamtitkár-helyettes, Ismail Hakki Batuk, a köztársasá­gi elnök tanácsadója, Ayhan Erkan, a török Villamosipa­ri Egyesülés vezérigazgatója, Baki llkin, a köztársasági elnök kabinet-igazgatója ült a tárgyalóasztal mellé. A tárgyalásokon az Elnö­ki Tanács elnöke örömét fe­jezte ki, hogy Magyarorszá­gon üdvözölhetjük a baráti Török Köztársaság elnökét. A két ország viszonyát ér­tékelve Losonczi Pál megál­lapította, hogy történet] időkre visszanyúló kapcsola­taink ma barátiak, azokat semmilyen probléma nem terheli. Kapcsolataink a kü­lönböző társadalmi beren­dezkedésű országok jó együttműködésének példá­jaként jól fejlődnek. Eltérő szövetségi rendszerünk elle­nére is megtaláljuk a közös hangot a világ fő kérdései­ben és a kölcsönös előnyök alapján fejlesztjük kétoldalú kapcsolatainkat. A magyar küldöttség vezetője kifejezte meggyőződését, hogy Kenan Evren látogatása új ösztön­zést ad az együttműködés fejlesztésére. A Török Köztársaság el­nöke válaszában örömének adott hangot, hogy első tö­rök elnökként látogathatott el Magyarországra. Kenan Evren is hangsúlyozta, hogy kapcsolatainkat nem terhe­lik ma problémák; a külön­böző területeken megvalósu­ló együttműködés szélesedé­sét és elmélyülését tanúsít­ják az elmúlt években le­zajlott magas szintű, mi­niszterelnöki, miniszteri lá­togatások. Az államfő hangoztatta, hogy — a függetlenség és a területi integritás elvének tiszteletben tartása alapján — Törökország fejleszteni kívánja kapcsolatait a világ minden országával, s nagy figyelmet fordít a török- magyar történelmi kapcso­latok továbbfejlesztésére. Kifejezte meggyőződését, hogy kölcsönös jóakarattal jelentős eredmények érhetők el. Kenan Evren törökországi viszontlátogatásra hívta meg Losonczi Pált, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. A plenáris tárgyalásokat követően Losonczi Pál és Kenan Evren — Várkonyi Péter és Vahit Halefoglu részvételével — szűk körű megbeszélést tartott. A tanácskozás után Lo­sonczi Pál és Kenan Evren jelenlétében magyar—török mezőgazdasági együttműkö­dési megállapodást írt alá a Parlament Kupolatermében Váncsa Jenő és Hüsnü Do­gan. A hosszú távra szóló, átfogó egyezmény rögzíti a két minisztérium együttmű­ködését a mezőgazdaság több ágában, így a növényter­mesztésben, az állattenyész­tésben, illetve az erdőgaz­dálkodásban, valamint az élelmiszeriparban. Ugyancsak az államfők je­lenlétében Czipper Gyula és Ahmet Selcuk a két ország energiagazdálkodási együtt­működését rögzítő keret­megállapodást írt alá, amely az energetikai iparban te­vékenykedő magyar, illetve török vállalatokat ösztönzi kapcsolataik fejlesztésére, a korszerű együttműködési formák, így a kooperáció és a harmadik piacokon való közös fellépés kialakítására. A tárgyalások befejeztével Kenan Evren és kísérete szálláshelyére hajtatott. Itt a késő délutáni órákban Sarlós István, az Országgyű­lés elnöke felkereste a tö­rök államfőt, s szívélyes légkörű megbeszélést foly­tattak. Este a török köztársasági elnök vendéglátója, Losonczi Pál társaságában megtekin­tette az Operaház előadását. Dubinyint fogadta Reagan Átnyújtotta megbízóleve­lét Reagan elnöknek Jurij Dubinyin, a Szovjetunió új washingtoni nagykövete. Du­binyin személyes levelet is hozott magával az amerikai elnök számára Mihail Gor- bacsovtól, az SZKP KB fő­titkárától, enijek tartalmát azonban nem hozták nyil­vánosságra. Reagan hétfőn délután fo­gadta az új szovjet nagykö­vetet és negyven perces — a diplomáciai protokollnak megfelelőnél hosszabb ideig tartó — megbeszélést folyta­tott vele. Az új nagykövet a Fehér Házból távozóban nem nyilatkozott sem a megbe­szélés, sem Gorbacsov leve­lének tartalmáról. A Fehér Ház szóvivője azt mondotta, hogy az elnök és a nagykövet megbeszélése „szívélyes és tárgyszerű lég­körben ment végbe” és azon „a Szovjetuniót és az Egye­sült Államokat érdeklő szá­mos kérdés került említés­re”. Gorbacsov leveléről egy magát megnevezni nem kí­vánó fehér házi tisztviselő azt mondotta, hogy az rész­letesen összefoglalta a Szov­jetunió álláspontját néhány fpntos kérdésben, de szerin­te nem tartalmazott érdem­legesen új elemeket. A Szovjetunió új washing­toni nagykövete korábban rövid ideig az Egyesült Nem­zetek Szervezetében volt ha­zája állandó képviselője, ezt megelőzően Spanyolország­ban töltött be nagyköveti tisztet. Elődjét, Anatolii Dobrinyint, az SZKP kong­resszusán a központi bizott­ság titkárává választották. Repülőtéri és vasúti sztrájk Sorozatos, elhúzódó sztráj­kok miatt akadozik ezen a héten a közlekedés a római Fiumieinói repülőtéren és az olasz vasútállomásokon. Az Alitalia és az ATI lé­gi társaság alkalmazásában álló repülőtéri személyzet kisebb megiszakítálsoklfcal egész héten sztrájkol. Kedd estétől négy éjsza­kán át sztrájkolnak a vasút­állomások éjjeli műszak­ban dolgozó alkalmazott.ai. Emiatt valószínűleg átmene­tileg szüneteltetni fognak néhány éjszakai vasúti jára­tot Miközben a jítniusi hőség­ben rekordokat döntenek az adriai fürdőhelyek, a leg­forróbb napokra emlékeztető zsúfoltság tapasztalható a jugoszláv belpolitikai élet­ben is. Hosszas előkészítő kampány, a köztársasági és tartományi pártkonferenciák sokszor parázs vitái után ma összeül a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének XIII. kongresszusa. A válságból kiutat szeret­nék megtalálni szomszédaink — hangsúlyozzák szinte min­denütt az országban, s en­nek okait keresik majd — javító szándékkal — mosta­ni értekezletükön. Persze senki nem a hirtelen megol­dásban reménykedik, hanem egy hosszú távú, ám min­denképpen pozitív változá­sokat hozó, stabilizációs fo­lyamat aktív résztvevőé sze­ret lenni. A fordulat évének tartják Belgrádban az ideit, amely hatékonyabb munkával, együttes erőfeszítésekkel egy jelentősebb gazdasági ered­ményeket felmutató időszak nyitánya lehet. Nem titkol­ják a kommunisták szövet­ségében — s az eddig lezaj­lott nyolc köztársasági és tartományi pártkonferencia heves vitái csak megerősí­tették e nézetet — a ma kezdődő értekezleten a leg­nagyobb figyelmet a politi­kai rendszer tökéletesítésé­re. a majdnem tizenöt szá­zalékos munkanélküliség csökkentésére, valamint a dolgozó rétegek stabil élet­színvonalának biztosítására fordítják majd. Egyszerűnek nem nevezhe­tő persze a megoldás, hiszen első fokozatként — amint azt a központi bizottság egyik ülésén hangsúlyozták — a foglalkoztatási politika következetes végrehajtására lenne szükség. Nagy számú fiatal maradt dolog nélkül, sokan harminc éven aluliak, fele részben szakemberek. Az efajta gondok felkavar­ták a kedélyeket az elmúlt időszakban, s az ütköző vé­leményeknek tulajdonítható a különböző szintű és célú tanácskozások éles hangvé­tele, néha kudarca. A nemzeti és nemzetiségi ellentétek csaphattak össze az írókongresszuson, ahol a szlovén, a crnagorai és ko­szovói küldöttek nem fogad­ták el a szerb író, Miodrag Bulatovics jelölését az elnö­ki posztra, vagy szólt a ju­goszláv sajtó a szocialista ifjúsági szövetség összejöve­telének eredménytelenségéről is. Az egyik legsürgetőbb kérdés az immár öt eszten­deje tartó koszovói ellenté­tek lecsillapítása. A mostani kongresszus előtti állásfogla­lások azt mutatják, nagy fi­gyelmet fordítanak e soka­kat foglalkoztató probléma megoldására a legfelsőbb pártfórumon is. Sokakban reményeket ki­váltó kongresszus kezdődik tehát Belgrádban, s a válto­zások, a problémák megol­dásának igénye mindenkép­pen eredményt hozhat. R. M. Sri Lankán folytatódik az erőszakhullám. A képen: egy bombamerénylet egyik sebesültjének nyújtanak segítséget a fővárostól északkeletre fekvő Kantalai városban Minit már jelentettük, Kairó közelében felrobbant egy dina- mitot szállító teherautó. A képen: helyi Iákosok nézik a roncsokat (Telefotó — AP—MTI—KS) Bankember a kormányrúdnál Váltás megy végbe Auszt­riában. Nemcsak az elnökvá­lasztásra gondolok, melynek során 1945 óta először ke­rült e székbe a jobboldal jelöltje; azt hiszem, a sze­mélycserének — egyéb kö­rülmények folytán — a kel­leténél nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk. Valószínű­leg fontosabb, ami a kor­mányban történt: Fred Si- nowatz kancellár június 9- én lemondott, és helyét fia­talabb politikus, Franz Vra­nitzky vette át.. Nemcsak az életkor a dön­tő, mindketten a szocialista párt vezérkarához tartoznak, — a különbség abban az út­ban keresendő, amelyet ed­dig megtettek. Sinowatz még a Kreis/cy-nemzedékhez tar­tozott, az új ember már me­nedzser típus. Ezt mutatja pályafutása is. Közgazdasági egyetemet végzett, a diplo­ma elnyerése után egy Sie­mens leányvállalatnál kezd­te a munkát, majd az Oszt­rák Nemzeti Bankhoz ment át. Amikor az ország egyik legjobb gazdasági szakembe­re, Hannes Androsch pénz­ügyminiszter lett, Vranitzkyt tanácsadójául maga mellé vette, aki e minőségében be­utazta az egész világot, pon­tosabban szólva a pénzvilá­got. Innen került azután, mint a pénzügyek kiváló is­merője a második legna­gyobb osztrák bankhoz, amely éppen nehézségekkel küzdött. Vranitzky olyan lendületbe hozta e halódó vállalatot, hogy egy előke­lő gazdasági magazin „az év emberének” választotta. Jó másfél évvel ezelőtt hívta azután Sinowatz a kabinet­be. s lett pénzügyminiszter, majd most kormányfő. Lehet, azoknak van iga­zuk, akik azt mondják, hogy ez a beállítottság-módosulás a kormány élén szükségsze­rű volt. A gazdaságilag ugyan fejlett és több tekin­tetben szépen haladó Auszt­ria bizonyos gondjai való­ban jó (az eddiginél jobb?) menedzselést kívánnak. Nye­reségessé kell tenni a mil­liárdos ráfizetésekkel kín­lódó állami ipart, (lényegé­ben az ország teljes nagy­iparát), enyhíteni a növek­vő költségvetési hiányt; csökkenteni a legfejlettebb országokhoz viszonyított technológiai elmaradást; megállítani a munkanéküli- ség növekedését. Az új kancellár első nyi­latkozatai arra vallanak, hogy az osztrák gazdaságot a nagyobb hatékonyság, a még fejlettebb technika, a szükségesnek mutatkozó szerkezetváltás, a fokozot­tabb üzleti gondolkodás felé igyekszik vinni. De mert a racionalitást teszi első hely­re, már kinevezésekor ferde szemmel kezdett rá nézni saját pártjának balszárnya, nem is szólva a Zöldekről: nem fenyegeti e törekvés „túlhajtása” a szocialisták vezette Ausztria legnagyobb vívmányát: a szociális jutta­tások széles hálózatát? A menedzser-szemlélet, diktálta az új kancellárnak, hogy aláhúzza: erősíteni kí­vánja kapcsolatait a Közös Piaccal. Kétségtelen, hogy a fejlett nyugati államok jó partnerek mind pénzügyileg, mind a technikai lépéstar­tás, mind a biztos piac szempontjából. Feltételez­zük, hogy ez nem fogja la­zítani azokat a gazdasági szálakat, amelyek e legköze­lebbi nyugati szomszédunkat hozzánk és általában a szo­cialista országokhoz fűzik Legutóbb a bős-nagymarosi vízierőmű építésére kötött több milliárdos üzlet meg­mutatta, milyen jól kiegészí­ti egymás gazdaságát e két állam. A semleges Ausztria a múlt két évtizedben terüle­ténél és lélekszámúnál na­gyobb nemzetközi szerepet játszott, s ez annak tulajdo­Vramitzky, a bankkancellár nítható, hogy meg tudta te­remteni és őrizni összekö­tő-közvetítő szerepét a két világrendszer között. Figye­lemre méltó, hogy az új kancellár kormánynyilat­kozatában külpolitikájuk folyamatossága mellett szállt síkra. Ausztriában 1987 áprilisá­ban lesznek a következő parlamenti választások. A szocialisták nem számítanak immár abszolút többségre (1971-től 1983-ig így kormá­nyozhattak),. de mint a leg­erősebb párt szeretnének ki­kerülni a versenyből. A Vranitzky vezette új kabinet menedzser szemlélete csakis így érvényesülhet majd hosz- szabb távon. t i

Next

/
Oldalképek
Tartalom