Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
1986. június 24., kedd Somogyi Néplap 3 A fillért is megbecsülik Kis tételekből 280 millió dollár A külkereskedelmi tárcáktól sok függ: a magyar gazdaság a világpiacon mérettetik meg, s ha nem tudja eladni a portékát, akkor nemcsak a fejlődése lassul, hanem az ország adósságait is képtelen törleszteni, vagy csak olyan áron, amely a fejlődés gátja lehet. Az utóbbi években a külkereskedelmi cégek rugalmasabbak lettek. Újabbak is alakultak, és egyre többen kapnak jogosítványt a külpiaci kereskedésre. Már három esztendeje, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium kiépítette a megyei megbízotti hálózatot, meglehetős sikerrel kutatják föl az exportra is alkalmas kis tételeket. szabályozzák. Ezeknek az ügyleteknek az előkészítésében és menedzselésében is részt vesznek a megbízottak. S még egy fontos feladat: a külkereskedelmi képviselők figyelemmel kísérik, segítik a határ menti áru- csere-f orgal mat. Kényelemből nem lehet — Néhol nerrv ítélik snem kezelik fontosságának megfelelően a kis tételek exportját — mondta a miniszter- helyettes. — Így aztán a piacképes áruk köre túl lassan bővül, a tavalyi 280 millió dolláros export megegyezik az 1984-es exporttal, tehát nem sikerült előbbre lépni. Ez többek köŰjjáépül a hévízi tófürdő Március 3-ára virradóan leégett a hévízi fürdő. Romjainak rendkívül gyors eltakarítása után megkezdték egy ideiglenes strandépületrend- szer építését, ahol öltözők, zuhanyzók és egyéb kiszolgáló létesítmények kapnak helyet. A munkát rövidesen befejezik Czika László felv.) (MTI-fotió — Ikarusok, erőművek Magyar — török gazdasági kapcsolatok A Lignimpex és Somogy — Az utóbbi esztendőkben felértékeltük a kis tételek exportját, ha ugyanis mérleget vonunk a 25 millió forintnál kisebb értékű üzletkötéseknél, akikor az már nem jelentéktelen összeg mondja Gombocz Zoltán külkereskedelmi miniszterhelyettes. — Tavaly 280 millió dollárt kasszíroztunk a kis üzletekből. Az is régi igazság, hogy nemcsak a nagy üzleten lehet keresni. Persze utána kell menni, s majdnem ugyanannyit kell könyvelni, mint egy 5—10 millió dolláros üzletnél; de hát abból nincs annyi, hogy ne kellene megbecsülni a kisebbet is. Ma már a nagy, tradicionális külkeresked el - mi cégek sem átallanak. kicsiben kereskedni. A' Lignimpex például 200 hazai vállalattal, szövetkezettel áll kapcsolatban, sőt, Zala, Vas és Somogy megyében önálló irodát is nyitott. A Hungarotex és az Inter- cooperation ugyancsak létesített irodát több vidéki városban. A megyei megbízottaknak az utóbbi három évben sikerült újabb kisvállalatokat, szövetkezeteket bevonniuk az exportálók körébe; velük eddig nem volt kapcsolata a külkereskedelemnek. A közvetlen hasznon kívül ez azzal a nem megvetendő előnnyel is jár, hogy bővítik a termelést, fejlesztenek, s ez a jövőjüket is kedvezően befolyásolhatja. A megbízottak rendszeresen tartanak „tájértekezleteket”, s a megyei vállalatok vezetőit tájékoztatják a legújabb rendelkezésekről, az esetleges problémákról. Fontos most az is, hogy a cégek tájékozattak Legyenek a január elsejétől érvényes új rendelkezésekről, amelyek a külföldi vállalatok magyar- országi befektetéseit és a vegyesvállalatok alapítását zott annak is köszönhető, hogy sok termelő nem szívesen vállalja az exporttal járó jóval szigorúbb minőségi és szállítási követelményeket. Bár dicsérőleg említettem a külkereskedelmi vállalatokat, de nem mindegyik olyan rugalmas, mint a példában szereplők, és vannak, amelyek még ma is lebecsülik a kis üzletet. Érdemes tovább kutatni, hiszen akad még egy-két meglepetés. Bács-Kiskun megyéből például:, .ahonnan a gilisztahumusz is származik, fűrészgépeket exportált tavaly Iránba a dunavecsei Fémipari Vállalat. Egy szolnoki cég kalkulátor-tálcákat, egy bonyhádi szövetkezet faszénizzító edényeket szállított az NSZK-ba. A Csong- rád megyében gazdálkodó balástyai tsz pedig szerszámosládákat adott el Ausztr riában. Vagy ott van a Si- montomyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat: báránybőrből készített gépkocsihuzatot, s ezt az Amerikai Egyesült Államokban adta el a Konsumex. Lépni egyet A példákból is látszik, hogy érdemes jót körülnézni, mert minden apróságra lehet valahol vevő. Egyébként az említett üzleteket is külkereskedelmi vállalatok, a Konsumex, a Generalim- pex, a Chemolimpex, Tech- noimpex bonyolította. Tehát rájuk feltétlenül szükség van, s nélkülük nem tudunk változtatni azon a rossz arányon, amely ma jellemző. Eszerint ugyanis a felkutatott, reménybeli üzletek csekély hányada, mindössze tíz százaléka végződik üzletkötéssel. Reméljük, hogy a jövőben több sikerrel járunk. S akkor talán már az idén túllépjük a ‘ bűvösnek látszó 300 millió dolláros határt. Dalia László A török nagyvárosok, Ankara, Isztambul egzotikus világában az Ikarus buszok ismerős színfoltok a magyar látogató számára. Az évek során körülbelül hétszázat adtunk el belőlük a törököknek, afci'k — nemcsak magyar újságírók, hanem a Financial Times című angol lap munkatársa előtt is — igen szépeket mondtak róla. Az elismerés tavaly újabb üzletkötést eredményezett: az Ikarus és a Magürt hetven csuklós buszra szóló szerződést nyert el . egy versenytárgyaláson. Ez persze nem jelenti azt, hogy a magyar szerződő fél ezután nyugodtan üthet a babérjain. A nyugatnémet MAN és a Mercedes cég ugyanis nemcsak egyszerűen a buszaival versenyez a piacon, hanem azzal is, hogy ezeket a buszokat részben már a helyszínen, Törökországban gyártja. A török vásárló inkább hajlik ezeknek a megvételére, hiszen így egyben az összeszerelő üzemekben foglalkoztatott török munkások kenyerét is biztosítja, A megoldás számunkra is az, hogy egyre nagyabb részt engedjünk át a törököknek az általuk igényelt cikkek előállításában, mert csak így tudunk az iparfejlesztésre törekvő ország piacán megmaradni. A másik magyar „sikercikk” a hőerőmű. A Trans- eléktro és Kutlutas török cég már .nyolc éve épít közösen hőerőműveket Törökországban. Tavaly a magyar vállalat 15 millió dolláros szerződést kötött a török villamos művökkel Heller— Forgó-féle légkondíciós hűtőberendezések szállítására. Ez is azt mutatja, hogy az igazi nagy lehetőséget számunkra a törökországi infrastrukturális beruházások jelentik. A tisztán tőkés, szabadpiaci gazdálkodásra törekvő ankarai kormányzat ahol csak lehet „kivonul” a termelői szférából, és a rep- rivatizálással megszerzett tökét az út és kikötőhálózat, a víz- és energiaellátás, a gátak', öntözőberendezések és más mezőgazdasági létesítmények építésére, fejlesztésére, az egészségügyi hálózat kiépítésére, vagyis végső soron a magánszektor termelési feltételeinek javítására kívánja fordítani. Vállalatainknak itt nyugati versenytársaikkal szemben előnyére válhat, hogy idehaza nem túlságosan régen kellett megoldaniuk igen sok, a törökországiakhoz hasonló feladatot, mégpedig az ottaniakra némiképpen emlékeztető feltételek között. A török—magyar gazdasági kapcsolatok fejlesztésének további lehetőségét jelentik a vegyesvállalatok és a harmadik piacon történő együttműködés. Az első török— magyar vegyesvállalatot, amelyet a Mély épterv és egy török építési cég alapíSomogy hetedik ötéves tervéről, a hosszú távú fejlesztési elképzelésekről beszélt a közelmúltban dr. Sa- rudi Csaba, a megyei párt- bizottság titkára a somogyi műszaki szakembereknek. Akkor került jegyzetfüzetembe egy mondat: „Bebizonyosodott, hogy csak azok a mezőgazdasági üzemek tudnak biztonsággal dolgozni, melyek az állattenyésztés és növénytermesztés mellett megfelelő ipari háttérrel is rendelkeznek...” A kutasi termelőszövetkezet ezek közé tartozik, öttott, tavaly év végén jegyezték be a két fővárosban. Ami a harmadik piacokon való együttműködést illeti: a törökök szívesen hangoztatják, hogy országuk a híd szerepét tölti be Európa és az arab—muzulmán világ között. Ha megéri nekik, a közel-keleti piacon már „bevezetett” építőipari cégeik szívesen társulnak a magyar vállalatokkal, amelyek alvállalkozóként szerepelnének ezeken a piacokon. A török cégek ugyanakkor maguk is szívesen lennének alvállalkozók magyar vállalatok mellett, ha ezek utat nyitnak számukra a keletét; közép-európai piacokra. A gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez nemcsak eladnunk, hanem vennünk is tudni kell. Annál is inkább, mert a török fél már régóta szorgalmazza a kiegyenlítettebb kereskedelmi forgalmat, s többet eladni is csak akkor tudunk ha fokozzuk vásárlásainkat. 1985- ben a Törökországba iráezer hektárjával nem tartozik a nagyobbak közé. Nevét ritkán emlegettük; igaz, évek óta tisztes gazdálkodásnál beszélnek náluk, de látványos dolgokkal ritkán rukkolnak elő. Boncz József 1982 januárjában foglalta el az elnöki széket. Fél évvel később arra kértük, hogy beszélgessünk az „örökségről” és az elképzelésekről. Nem vállalta, noha korholhatta volna az elődöket. Időt kért, s az idő többször is őt igazolta. Változásokra vállalkozott. Dél- Somogyról azt mondják, kiváló termőföldje a burgonyának. 1982-ben Kutason mégis nemet mondtak rá; ráfizetéses volt, s az volt a sertéstenyésztés is. Múlt évi munkájuk eredményeként viszont Somogybán egyedül ők vették át a kiváló termelőszövetkezeteket megillető díszes oklevelet. Újbóli találkozásunkkor először arról kérdeztem Boncz Józsefet, hogy elégedett ember-e. Nemmel válaszolt. — Soha sem voltam elégedett. Nyughatatlan vagyok, nem szeretek állóvízben toporogni. A sertéságazatot felszámoltuk, a juhászatot bérbe adtuk, igyekeztünk egy központi 'szarvasmarha telepet létrehozni Szabáson. Már áll a harmincmilldós beruházásból a fejőház és a tejház, de még mindig vannak apró telepeink, amelyeket meg kell szüntetni. Szabdalt terület a mienk, vannak jó és kevésbé jó adottságú földjeink. Tavaly megkezdtünk egy 55 millió forintos meliorációs programot. Jelentős állami támogatással 1990-ig végzünk vele. Javult a növénytermesztés gépesítettsége is. A burgonya helyett a napraforgóra szavaztunk ez jól jövedelmez; tavaly például két és fél millió nyereséget hozott. nyúló magyar kivitel összértéke 54,2 millió dollár, a Törökországból való behozatal viszont csak 11,6 millió dollár volt. ' A gazdasági együttműködés fokozását szolgálják az utóbbi években gyakoribbá vált magas szintű látogatások. Lázár György 1982-ben Törökországban járt, Bülent Ulusu akkori- török miniszterelnök egy évvel később viszonozta a látogatást. Marjai József tavalyi ankarai útján az idén májusban Kaya Érdem török miniszterelnök-helyettes budapesti látogatása követte. A látogatások alkalmával mindkét oldalról elhangzott az a megállapítás, hogy a kétoldalú forgalom elmarad amögött, amit a két ország gazdasági potenciálja lehetővé tenne. Kenan Evren török államelnök mostani látogatásával kapcsolatban mindkét fél kifejezte reményét. hogy ez az út „áttörést” jelez a török—magyar kapcsol átokban. k. F. mélypontról Az elnök nem dicsekvő ember, noha tehetné, hogy — jó értelemben — „reklámozza” magát és közösségét. Gondjaik miatt nem okol senkit sem; azt tartja, hogy mindenkinek a saját háza- táján kell rendet fennie. Amikor négy éve elnök lett, még egyetlen ipari üzemük sem volt; azóta varrodát, vasipari és villamossági melléküzemágat avattak. — A varrodánkat a barcsi Dráva Ipari Szövetkezet segítségével hoztuk létre. Sokat köszönhetünk nekik. Nemcsak azért mert nyereségforrást teremtettek, hanem azért is, mert a kisbajami foglalkoztatási gondjaikat megoldották. Most mégis arra kényszerültünk, hogy ezt a „házasságot” felbontsuk. Kilátások nélkül nem szabad fenntartani a partneri kapcsolatot. A csurgói Napsugárral sikerült korrekt kapcsolatot kialakítanunk. Szabáson a barcsi Unitechel kezdtünk együttműködni, de ma már a Kaposvári Villamossági Gyárral van több szerződésünk. Ismét számokat említ. Tavaly ez az üzem megkétszerezte a termelést. Az idén öt hónap alatt csaknem egymillióval többet termeltek, mint egy évvel korábban ugyanennyi időben. — Eddig még nem kellett hitelt kérnünk, s úgy látszik, a következő években sem lesz rá szükség. Sínen vagyunk. Tény, hogy voltak személyi ellentétek; akkori munkatársaim közül többen elmentek, de sokan ittmaradtak. Jó kollektíva alakult ki, ez pedig feltétele a munkának. A kutasi termelőszövetkezet a mélypontról állam; segítséggel mozdult ki. S négy év alatt bizonyított. Nem került rossz helyre a támogatás. Nagy Jenő VADÁSZVIZSGA HIVATÁSOSOKNAK A szakmát ismerik, a nyelvet nem Nemcsak a meleg izzasz- totta meg az ifjú vadászokat, hanem a vizsgadrukk is. Volt köztük, aki csak egy éve került ki az iskolapadból, és olyan is, aki már évekkel ezelőtt. A követelmények magasak voltaik: a hivatásos vadász a mindennapi munkában sem tévedhet. Néha csak pillanatai vannak arra, hogy eldöntse: a távolban felbukkanó, vad őz, dám, avagy gim. Biztos ikéz, jó szem kell a fegyverhez — nemcsak a vadászatokon, hanem a lőtéren is. Csalhatatlanul illik tudni azt is, hogy milyen kürtjei hangzott el... A fiatal somogyi hivatásos vadászok ilyen feladatokból vizsgáztak Rinyatamásiban, a középrigóci lőtéren, és Nagysallérban, a megyei KISZ-bizottság által meghirdetett vetélkedőn. Az ifjú vadászok most első alkalommal versengtek. Az ötlet gazdája Varga Gyula, a Délsomogyi Mezőgazdasági Kombinát vadgazdálkodási kerületének KISZ-titkára volt. A megyei versenyeket követően augusztusban megtartják az első országos vetélkedőt is; ennek házigazdája a Dél-somogyi Mező- gazdasági Kombinát lesz. A hat, egyenként háromtagú csapatról Kiss János, a zsűri elnöke, a Mewosz megyei intéző bizottságának elnöke mondta: — A vártnál jobban szerepeltek a fiatal vadászok. Ez azt is bizonyítja, hogy valamennyien hivatásszerető emberek, jól értik mesterségüket, tudják teendőiket. A baj nem a szakmai és az általános műveltséggel van, hanem a nyelvismerettel. A nálunk ‘vendégeskedő vadászok zöme német nyelvterületről érkezik, hivatásos vadászaink többsége azonban csak magyarul beszél: s Sokan ismernek néhány német „alapszót”, de ez kevés a kapcsolatteremtéshez és félreértéseket is okoz. Az izgalmas versenyt a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát első csapata nyerte. Az első országos szakmai versenyen Csontos János, Németh László és Kami János képviseli majd a somogyiakat. Váltások mellékzöngék nélkül Tisztes gazdálkodással a
