Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-23 / 146. szám
1986. június 23., hétfő Somogyi Néplap 5 A Korunk jubileumára Haitjviain évié jelentek meg a Korunk — a legnagyobb múltúi, sóit máig ívelő pá- lyáijú szocialista, magyar fo- .lyóliriait első számai. Reményteliéin vállalkozás volt a húszas éveik második tjeiében, még reménytelenebb a hainntiincas éveikben Kö- zép-Ketet-Európé.bain kpm- muin/i|Sita szemlét csinálni,. Már Magyarországon is volt ilyen heroikus próbálkozás: Tamás Allaidár 100%-ja, de aiz egy nyíiltam eflleiní'oinradal- rai randszemben nem solkiáig maradlhatott fenn. ■ Kedvezőbbek voltok a körülmények a királyi Romániáiban', már csák aizéint is, mert a magyar nyellvű kiadványokra keiviéSibé figyelt oda az altatni cenzúra. Magyarországra persze csák ittileigéfllisain jutattak el a lap számlái, de a munkásosztály és értelmiség legjava nagyon fagyéit rá. Még a nem kammuniisták is. Nekem Németh László mondta el; milyen meghöklkenive oUVasrta a Korunk-ban leg- tilltfcosabb gondolatainak 'kritikáját, olyan eszméket, amiket (akikor még) legföljebb sejtetett íráisiaiiihain. No persze, Kecskeméten a kul- túraszerviező nyomdász és sakkmester:, Tóth László körében sokait vitatkozott Molnár Brd|k|kejl, aki aztán — állmiévian — írásiban is válaszolt a zseniális. ám probte- martilkius némethi ,gondola- tokna. Aiz eszmékben, tiszta és a Szovjetunióiban megvalósuló sízociaItamussial szemben megannyi (nem is qk- vetilenüll indiolkolatten) fenntartással élő, moha magais színvonalú utoipiszitdlkus vagy idealista filllozófá'áívla 1, irodla- liotmmiall, iműiviészetszeimilé- 1 öttel viiljalkozoitt a Korunk — hasonlóan miaigas színvonalon, a vitapartnereket is megbecsülő, igazi népfiroinlt- pollilliika jegyéiben', amit a szerkesztő Gaáll Gábotr ,jné- pi arovonail politikának” ns- vezjeitlt... A folyóirtát alapítója Dienes László éppúgy, mint utóda', Gaál Gábor a Galilei Köriből indult. A gyáfcor- latá szödiológiia és mépfellvi- lálgösáltáis (elsősorban a könyvitáinüigy) harcosai voltak. 1918-ban az elsők között lépték az új .kommunista pártba, hogy halálukig hűék maradjanak hozzá. Emigriáttmiuk kellett; egy időben „balosak'’ voltak, dogmatikusak, de nem rekedtek me®, hanem továbblépték. Gaál, Gábor cikkjai páratlan gazdaságukban Bá- linit Györgyre emilékeztatnek — nyillvám hatott is rá. Mindenről szó volt a Korunkban, s a fő hangadó, szervező maga a szerkesztő: Gaáil. Int filmről', modern művészétirőll, kortars irodaiamnál; mindig osztályihair- cos szigor lósággá'!, de a;z esztétikai értéket is megbecsülve. Ebben az asztétáiká- ban pedig a politikai „ba- lossálgat” már a kezdetben sajátosan eMemponitozta, hogy a legmodernebb formai törekvések a fiatal szovjet művészetben, irodalomban is jelentkeztek. U'gyamalkkor Gaál kegyetlenül leleplezte a magyar irodalom akkor legnépszerűbb ajk oltóinak es zmei áüságát és váteóigát, Molnár Fareti- cét éppúgy, mint Mécs Lászlóét. Sokáig nem volt eléggé megértő Tamási Áron sajátos mesevilága iránt, viszont teret adott Illyésnek, Veres Péterinek, és fölfedezte a harcos erdélyi magyar írók egész sorát. Nagy Istvántól Asataáosig. A népfront szellemében máiig érvényesen ítélte meg Németh László életművének vitaithaitatlam értékeit. Meg a több telkiét. Ez a rövid cikkekben is megnyiliat)kozó hafclilan kritikai bizjtonság máig magra® a. d. Kevésbé az, ami a negyvenes évek végétől a már Utunk néven folytatott lapban a zsdámovi esztétika jegyében zajlott, s melynek Giaiáll is szinte áldozatául esetit: a neofita újimarxistálk igaztalan, túllicitáló támadásai jócskáin megrövidítették életét. így aztán 1957-ben már niéllkülte indiuit újra a Korunk. A több tízezer oldlat azonban — amit régebben, s azóta is létrehozott — a-z két önsiZálg legjava marxista iiro- dailjmli nmlűvélszeti -kritikái tanmeséhez (tartozik. Nemcsak történelem, hanem szamlélétüniklrfi ma is ható erő. Kristó Nagy István Liszt-ünnepségek Washingtonban Liszt Ferenc emlékhetének nyilvánította Marion Barry, az amerikai főváros polgár- mestere a jövő hetet. Washingtonban vasárnaptól kezdve mindennap hangversenyéket tartanák Liszt műveiből, előadásokon méltatják a nagy magyar zeneszerző művészetét. Az évforduló emlékünnepségeit mesterkurzus és felolvasás- sorozat egészíti ki. A nyitó kórushangversenyt az amerikai főváros egyik legnagyobb templomában, a Nemzeti Katedrá- lisban rendezték meg vasárnap, a befejező koncertet a Kennedy Kulturális Közponban tartják, ismert amerikai, angol, kanadai művészek közreműködésével. Az ünnepségek felett védnökséget vállalt hazánk washingtoni nagykövetsége is. Barry polgármester külön felhívást adott ki az emlékhét alkalmából, méltatva Liszt Ferenc munkásságát és a nagy jelentőségű kulturális emléksorozatot. A Liszt-emüékihét küszöbén dr. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete pénteken fogadást adott a sorozat szervezői és az azon részt vevő művészek tiszteletére. A fogadáson megjelent az amerikai kulturális élet számos ismert képviselője. Kismamák és nagymamák — a szövőszéknél Szőtteskiállítás a Kilián művelődési központban Két évig tartó szorgos munka eredménye az a szőt- teskiáltítás, amely a kaposvári Kilián művelődési központban látható. Az SMK által szervezett szövőszakkörvezetői tanfolyamon májusban huszonnyolcán szereztek — különböző korú és foglalkozású asszonyok, lányok — C kategóriás szakkörvezetői működési engedélyt. — Elégedettek lehetünk —- mondta Bakay Erzsébet textiltervező iparművész, egyetemi tanár, a tanfolyami csoport szakmai vezetője —: alig völt lemorzsolódás. A szőttesek tudatos alkotómunkáról. pontos tervezésről tanúskodnak. A stúdiumokon a résztvevők elsajátították a ta'kácsmesterség minden csín- ját-bínját, s a vizsgákon művészettörténeti, néprajzi, közművelődési ismeretekből is számot adtak. A tanfolyam a szépség iránti vágyra, az igényességre nevelt, formálta a résztvevők ízlését, szemléletét. A kiállítás darabjait több mint kétszáz szőttesből — a hallgatók vizsgamunkáiból — válogatta a zsűri. Mindenkinek öt darabot kellett megterveznie és megszőnie: egy összekötő szőnyeget, egy fal- védőt, egy rongyszőnyeget, egy takarót — melyet két darabból kell összevarrni —, valamint egy futót, párnát, taris'znyát vagy egyéb használati tárgyat. Akadtak, akik emellett önálló ötleteiket is megvalósították. Lancsár Etelka például kosztümöt, Németh Sándorné kapucnis gyermekkabátot készített; másak modern vonalú táskák, bőrtarisznyák díszítésével építették be modern világunkba a hagyományos technikát. Csepinszky Mária a Szennában nevélt birkák gylapjából, maga fonta fonalból 'készítette el munkáit. Kük és miért vállalták ezt a nem kevés időt igénylő elfoglaltságot? A Balatonsza- badiban lakó fiatal adminisztrátor, Tóth Katalin például egy szerencsétlen véletlen folytán „csöppent” ide. — Volt egy súlyos autóbalesetem, hónapokig otthon kellett lennem. Törtem a fejemet, mivel tölthetném hasznosan az időt; gondoltam egy nagyot, s szövőszéket vettem. Később tudomást szereztem a tanfolyamról, és jelentkeztem. Elmondta., hogy kiállított munkái közül a takarót már egy éve használja otthon. Nemcsak saját örömére sző: meghívást kapott a bogiári SZOT-üdülőbe és a helyi népművelési egyesületektől szövőszakikör vezetésére. A lábodf matematika-technika szakos tanárnő, Pappné Pintér Ilona tízhónapos lányát is elhozta a megnyitóra. — A nagymamának van otthon egy szövőszéke, s kedvet kaptam. Kiderült, hogy csak vászonszövésre alkalmas, ezért eddig nem is használtam. Végül a férjek eszkábáltak össze egy szövőkeretet, azon dolgozom. — A család hogyan fogadta a feleség „hobbiját”? Többen is kuncogva néznek össze. — A legtöbben nehezen tudjuk a csalód mindennapjaiba beilleszteni ezt az időigényes munkát. Csak este tudtunk leülni a szövőszék mellé. Ezért is jó volt a két bentlakásos tábor Csurgón és Szőcsénypusztán; ott egy hétig háborítatlanul dolgozhattunk. Sokat tanultunk egymás munkájából, közösen javítgattuk, alakítgattuk a tervéket. — A pedagógus miként hasznosítja majd a szerzett ismereteket? — Az iskolai tánccsoportof is én vezetem, szakkörre nincs időm — mondja Pappné. — De nem bántam meg, hogy eljöttem. Azelőtt sohasem szőttem, de technika szakos vagyok, s elég kony- nyen beletanultam. A nyugdíjas Mautner Jó- zsefnét már sokan ismerik szép hímzéseiről. Több helyen szakkört vezet, most készül a mezőkövesdi Kis-Jan- kó Boni-himzőpályázatra. — Azért próbálkoztam meg a szövéssel is, mert ezzel gyorsabban lehet sikerélményhez jutni. Egy szőnyeg két-három hét alatt elkészül. Valamikor a harmincas években még, nem időtöltés, hanem megélhetés volt számomra a kézimunka; anyám hímzéseket vállalt, s én segítettem neki. Most már mindent a lányaimnak csinálok. Ősztől pedig az Édosz művelődési házban a kézimunka mellett a szövőszakkör vezetését is megkezdem. Néhány fiatalasszonnyal a kiállított darabokat nézegetjük. A mintakendőn az ösz- szes alapmotívum együtt látható. A gyónigy, a baraekma- gos, a rozmaring, a mákos rozmaring, a rács... Elmondják. mi a szumákolás, a sávolyozás, milyen és menynyi fonalait kell felhasználni. Még a kiállított szövőkeret használatába is megpróbálják beavatni a laikust. Bizony, nem is olyan egyszerű ez a dolog; ők azonban úgy beszélnek, róla, mint akik takácsnak születtek. Bakay Erzsébet nagy elismeréssel besizélt a Somogy Megyei Művelődési Központ szervezéséről, arról, hogy megteremtették a tanfolyam minden feltételét. S azt is hozzátette: szeretné, ha a .szövőszékük nem maradnának üresen. A jól elsajátított szakmai ailapismereteket érdemes volna továbbfejleszteni, új feladatokkal], új technikákkal próbálkozni. Tersztyánszky Krisztina Az esti mese A gyerekes családokban jól tudják, hogy van egy tévéműsor, amelynek alá kell rendelni minden esti foglalatosságot. Vacsorázás, fürdés, táskarakás — mindent úgy kell megszervezni, hogy a legapróbbaktól a nagyobbacskákig negyed nyolckor mindenki a készülék előtt ülhessen.. Mert akkor kezdődik az esti mese. Felkerestük a műsor szerkesztőségét, és arra kértük Szentistványi Ritát, meséljen nekünk az esti meséről. Ö elmondta, hogy ez a gyermekműsor az „ősidők” óta létezik, csak kezdetben valaki mesélt esténként a gyerekeknek. Ebből nőtt ki a mai forma; jött Böbe baba, a Futrinka utca meg a többiek, megszámlálhatatlanul sok rajz- és bábfilm, sorozatok és egyes mesék. És a maci, „aki” nézi. — Honnan szerzik be ezl a töménytelen mesefilmet? — kérdeztem. — Két forrásunk van — hangzott a válasz. — A Televízió megrendelésére a Pannónia filmstúdióban, készülnek a báb- és rajzfilmek. A másik: az importfilmek, különböző országokból. Ezeket a külföldi filmeket — ha szövegesek — a Televízió szinkronstúdiójában szólaltatják meg magyarul. — Kik a mesefilmek szinkironsztárjai ? — Nem szívesen emelnék ki név szerint bárkit, hálátlanság volna a többiekkel. — Mi, nézők, néha úgy érezzük, hogy gyakran jelennek meg a képernyőn már látott mesék. — Nem olyan gyakran. De kétségkívül: vannak ismétlések. Részben, mert nem lehetne győzni új filmekkel a minden adásnapi mesét. Másrészt, a gyerekek leveleikben sorra-rendre kérik, hogy szeretnék újra látni kedvenceiket: a lengyel Füles mackót és Lolka-Bolkát, aztán Firaikkéikat, Pom-Po- mot, a magyar népmeséket, Sokan szeretnék látni Barba papát — akit Sinkovits Imire szólaltatott meg .magyarul —, de ennek a filmnek .már lejárt a játszási joga. Sajnos, a nyugati filmeknél ez a helyzet, A szocialista országok mesefilmjeit azonban örökös joggal megvásárolhatjuk. Általában kétévente ismételünk meg egy-egy népszérű sorozatot, A szerkesztő elmondta még, hogy egyetlen említésre méltó problémájuk van az esti mesével. Több korosztály nézi ezt a műsort, s a 3—4 évesekhez szólót a tíz év körüliek már unják, a 'nagyobbaknak valókat meg a kicsik nem értik, .nem szeretik. Még szerencse, hogy a filmek zöme több korosztály számára egyformán élvezhető. Bizony, ez így van. Olyannyira, hogy mi, felnőttek sem restelljük: gyakran magunk is szívesen nézzük a rövid, kedves mesefilmeket, a tévémacival és a gyerekekkel együtt. Erdős Márta Vizsgáznak a szakmunkásképző iskolákban A végzősök az elméleti ismeretek mellett gyakorlati tudásukból is számot adnak. A kaposvári 512-es iskolában kerámiaformázó ipari tanulók és fodrászok készítettek vizsgamunkát a múlt héten.
