Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLH. évfolyam, 145. szám _________ Ára: 2,20 Ft 1986. június 21., szombat G azdaságpolitikai céljaink változatlanul érvényesek „A Központi Bizottság aláhúzta, hogy a XIII. kongresz- szus határozatában, valamint a VII. népgazdasági tervben megfogalmazott fő gazdaság- politikai célok ... változatlanul érvényesek és a munka megjavításával elérhetők” — olvashattuk a párt vezető testületé június 18-i ütéséről kiadott közleményben. Az átlagos újságolvasó az ilyen mondat után önkéntelenül megkérdezi: hát hogyan? Voltak olyanok, akik azt mondták, hogy nem érvényesek, hogy az előirányzatok nem teljesíthetők ... Hiszen csak fél éve szavazta meg az Országgyűlés a hetedik ötéves tervet!... A válasz: voltak ilyen emberek. Azt követően, hogy népgazdaságunk múlt évi teljesítménye elmaradt a várakozástól, s 1986 első három hónapjában is komoly aggodalmakra adott okot, mélyre ható viták kezdődtek meg a közgazdászok, a vállalatok körében. Az ilyen oknyomozó jellegű problémákat csak üdvözölni lehet, hiszen hogyan szülessék gyógyjavallat a gazdasági gondjaink orvoslására, ha még helyes diagnózis sincs? Kellettek, sőt elkerülhetetlenek voltak e viták. „Csak” az volt a baj, hogy nem egy helyen azzal zárultak: aligha tudjuk teljesíteni az idei tervcélokat, a nemzeti jövedelem 102,3—102,7, az ipari termelés 102—102,5, a mező- gazdasági termelés 103—103,5 százalékos növekedését. Ha pedig az új ötéves terv első esztendeje így zárul — folytatódott a fejtegetés —, akkor legalábbis kétséges, nem túlfeszítettek-e azok a gazdasági- és életszínvonalpolitikai célok, amiket 1986—90 között előirányoztunk. A formális logika szabályai szerint hibátlan ez a gondolatmenet, „csupán” az a baja, hogy téves a kiindulópont, amire a következtetések láncolata épül. Néhány hónap — vagy ha az 1985-ös kedvezőtlenül zárult gazdasági évet is ideszámítjuk — 15 hónap kedvezőtlen tapasztalatai alapján sem lehet, sőt nem is szabad lemondani nagy elhatározásunk, a hetedik ötéves tervcélok teljesítéséről. A lemondás lefegyverez! Mindez még akkor is igaz, ha a gondjaink — ma sem csekélyek. „A VII. ötéves tervben célul kitűzött gazdasági élénkülés még nem kezdődött el”... A gazdasági egyensúly jogszilárdításában eddig nem sikerült elérni a szükséges javulást” — olvashatjuk a Központi Bizottság június 18-i üléséről kiadott közleményben, E sorokból következik: a rossz évkezdés feszítettebbé tette az idei tervcélokat. Ám — tovább tanulmányozva a határozat mondatait, az abban rögzített tényeket —, az is egyértelműen kiderül, hogy a kibontakozás lehetősége is meghyílt előttünk. Áprilisban és májusban ugyanis felgyorsult a gazdasági növekedés üteme, így az ipar termelése 1,2 százalékkal növekedett a múlt év első öt hónapjához képest. Bár ez még messze elmaradt a tervben előírt 2—2,5 százalékos többlettől, ám — okos gazdálkodást, jól szervezett munkát feltételezve — az eredeti tervcélok az év végéig még elérhetők, legalábbis megközelíthetők! Mindezt nem valami jámbor óhaj mondatja velünk, s még csak nem is optimista, hanem „csupán” realista szemlélettől vezéreltetve írjuk e sorokat. Végtére is a híradás- és vákuumtechnikai ipar termelése 14, a műszeriparé 10, a háztartási és kozmetikai vegyiparé 11, a cipőiparé 10 százalékkal nőtt a múlt év hasonló időszakához képest: jelezve, bizonyos iparágak előretörnek. Mezőgazdaságunk kilátásai sem rosszak. Ismeretes, hogy négy olyan válságágazatot tartottunk nyilván — a kohászatot, a szénbányászatot, az építő-, illetve húsipart —, amelyek jövedelemtermelő képessége messze elmaradt a várakozástól. Sokan tudják, hogy nemrég kormányhatározat született a vaskohászat helyzetének rendezésére, s épp a június 20-i lapokban olvashattunk arról, hogy átszervezik a húsipart. Nem titok, hogy hamarosan a kormányzati fórumok elé kerül az építőipari ágazat, illetve a szénbányászat ügye is. Előre jelezve: nem arról van szó, hogy bárki is megkérdőjelezi majd bányászatunk jövőjét, a 2000. éven messze túlmutató távlatait. „Csak” az a cél, hogy ebben az ágazatban is „lefaragjuk” a veszteségeket, itt is nőjön a jövedelemtermelő képesség. A Központi Bizottság június 18-i ülésének határozata félreérthetetlenül állást foglal amellett, hogy a veszteséges és alaphiányos vállalatok pénzügyi helyzetének rendezése során szigorúbb követelményekre van szükség. Más szavakkal: az ott dolgozó emberek sorsáról humánusan gondoskodva arra kell törekedni, hogy ne halogassák az ilyenkor elkerülhetetlen döntéseket: e gyárak váltsanak 'termelési profilt, vagy pedig kerüljenek át másik vállalathoz, s váljanak nyereségesen gazdálkodó egységekké.. Hiszen csak ez — a puszta lét- fenntartásukat elősegítő állami „tőkeinjekciók” elmaradása — teszi lehetővé, hogy több nyereség, pénz jusson az eredményesen gazdálkodó vállalatok, a húzó iparágak számára, azoknak, amelyek megalapozottabbá teszik a dinamikus gazdasági növekedést. A nemzetközi háttért, a külgazdasági környezetet áttekintve, a közleményből kiviláglik: bár a világgazdasági feltételek alakulása továbbra sem kedvező, azonban számunkra ami a legfontosabb: abban, hogy a szocialista országok közösségére támaszkodhatunk, továbbra is biztatóak kilátásaink. Ezt erősítette meg Mihail Gorbacsov közelmúltban tett magyarországi látogatása is. A számok, a külkereskedelem „nyelvére” lefordítva ez any- nyit is jelent, hogy például az Ikarus gyár évi több mint 13 ezernyi új autóbuszának bő felére továbbra is biztos vevő lesz a Szovjetunió. A közlemény sorai, amiket a — szokásnak megfelelően, tömören, lényegretőrően fogalmaztak meg — nyilván, további alapos és elmélyült tanulmányozást igényelnek még. De annyi már az elmondottakból is kiviláglik: bár gondjaink nem csekélyek, a borúlátás, a lefegyverző lemondás — még ha jó szándékú aggodalom is rejlik mögötte — ártalmas. Az objektív gazdasági helyzetet, körülményeket reálisan elemezve rajtunk múlik, hogy a kibontakozás folyamata folytatódjék, a gazdasági növekedés üteme valóban felgyor-^ süljön. Nem kicsi a tét. Ettől függ. kizárólag ezen múlik, hogyan alakul a jövőben életszínvonalunk. Magyar László KÜLKERESKEDELMÜNK A VII. ÖTÉVES TERVBEN Milyen feladatok állnak a hazai külkereskedelem előtt a VII. ötéves tervben, s e célok megvalósításához melyek a meglévő, illetve feltárás után kiaknázandó lehetőségek? Ezekről a kérdésekről tartott előadást tegnap «Kaposváron, a Technika Házában Veress Péter külkereskedelmi miniszter. Veress Péter előadása a Technika Házában A Sízemviezési és Vezetési Tudományos Társaság _ Somogy Miegyiei Szervezetének rendezvényét Kovács Béla, a Műszaki és Tentmlészeittu- domómyi Egyesületéit Szövetsége Somogy Megyei Szervezetének elnöke nyitotta meg, köszöntötte az előadót, a megye minden részéből érkezett vállalati, intézményi vezetőket, szak irányítókat, az elnökségben helyet foglaló Klenovics Imrét, a megyei pátrtbiizattsáig első tiltikálrált, dr. Trethon Ferenc nyugalmazott minisztert, az SZVT ellnökét és Brandtmüller Istvánt, a megyei tanács általános elnökhelyettesét. Mimit miniden terv, vonatkozzon az rövddi, közép vaigy bosszú távrat, az előző időszak eredményeire épül. — Veress Péter is az elmúlt évek tapasztalatait vázolta, mielőtt a VII. ötéves tervi élöiirálhyzatolkról szólt. Elmaradta, hogy az utóbbi tíz éviben nem történt lényeges változás hazánk külkereslke- delimében. Exportunk 52—53 százaléka a szocialista országokba irányul. Legjelentősebb partnerünk a küllke- rebkedeímii forgalomban a Szovjetunió, aztán az NSZK, majd az NDK következik a soriban.. Küflkereskedelimünk- nidk mintegy 80—85 százalékát európai országokkal bo- nyölíiltjiuk ,le. Tengeren túli piacból többre lenne szükség, mint amaranyiiiviel jelenleg nentíiellkezünk — tőlünk távol eső országok némelyikéből több árut hazunk be, mint amennyit oda szállillí- tumik. A korszerű, jó minőségű termékek Iránit nő aiz igény a külföldi partnereknél, s mostanra eléggé leszűkült az a terület, aibol a .magyar áru megmaradhat. Szaporodott a .nünőségii kifogások!, a szállliitásli lemaradások miatti reklaimáieiák száma. A külkereskedelmi miniszter beszélt a külkereskedelmet .ma jellemző .hazai és külföldi törekvésekről, a szocialista, a fejlett tőkés, illetve a fejlődő országókkal kialakult kapcKólátiaiinikróí, s fölhívta a figyelmet arra, hogy az exportra termelő gazdálkodó szervezeteket jobban Ikelilene, hogy feszítse az értékes piacokra való kijutás igyekezete s a törekvés, hogy termékeikkel megmaradjanak ezeken a piacokon. Az idei tennivalókat az 1986:. éyi népgazdasági terv, a VII. ötéves terv első évének előirányzata határozza meg, s a teljesítés érdekében randinek, fegyelemnek kéül tenni minden munkahelyen — hagsúlyozta Veress Péter. összehangolt, egységes és határozott irányításra és cselekvésre van szükség, és arra, hogy az erőforrásokat . .mindenütt Okosan használják feL A fő feladat tehát a termelő tevékenységre hárul, s ezen beliül is azokra, akik ebben részt vesznek: milliárdokat érő tartalékok vannak az emberi tényezőkben, s ezek feltárása éts célszerű hasznosítása előre viheti a gazdaságot. A gazdaságot, mélynek alakulása a külkereskedelemre dlönltő hatással van. Kereskedni ugyanis végső soron sokféle cikkét lehet, tisztes haszonnal eladni árut azonban csak akkor tudunk, ha viszonylag alacsony k'öilit- séggél jó, kelendő portékát kínákunlk a piacon. Ebben az esetben a vevő nem csak jói fizető, de tartós partner is marad, aimi szintén nem mellékes szempont a nemzetközi kereskedelemiben. A búza többel, az árpa kevesebbet ígér Jövő héten Somogybán is kezdődik az Maholnap Péter és Pál napja, az aratáskezdés időpontja. A korai gabonafajták térhódítása, a tenyész- ddő lerövidülése előbbre hozta az indulást, a gépesítés pedig lecsökkentette a napok számát, megkönnyítette a munkát. Megyénkben több mint százezer hektár őszi kalászos érik a táblákon az idei nyáron. A munkaeszközök rajtra készek vagy az utolsó simításokat végzik rajtuk ezekben a napokban. A szolgáltatók fölkészültek az ügyelet zavartalan ellátására, a gabonaipar pedig a termény fogadására. Milyen képet mutatnak a kalászosok a somogyi közös gazdaságok tábláin; milyen kilátásokkal (rajtolhatnak a téeszek az idei aratásban? A kérdésre Pfeiffer Elemér-, tői, a Teszöv .titkárhelyebte- sétől kértünk választ. — Az ország más területein már vágják az őszi árpáit, Somogybán még érik ez a kalászos^ várhatóan a jövő hét közepétől indulnak a kombájnok. Az őszi árpa kisebb hozammal fizet majd, mint tavaly, s ennek az az oka, hogy ősszel gyengén keltek és rosszul teleltek a vetések. A búzáinál a múlt évihez képest 200—300 kilós átlagtermés-növekedésben bízhatnak a megye egyes részein, sőt helyenként ennél is több ígérkezik. A homoktalajokon azonban nem ilyen biztatóak a kilátások. A kalászosok szára rövid, s a tavaszi szárazság is közrejátszik abban, hogy a gazdaságok elmaradnak 1984. évi átlagaiktól. A mostani csapadékos időjárásiban telnek a szemek, nem kell attól tartani, hagy beszorulnak a kalászokba. A hektolitersűlyban mért érték jó minőséget mutat. A korábbi évekhez képest javult betakarítás gépi teljesítő- képessége, s ahol mégsem győzik a munkát, ott segítenek la kiisfcörzetek. — Hogyan várja a rajtot a balatonszárszói Vörös Csillag Tsz, ahol mintegy 1500 hektár búzát, több mint 300 hektár őszi árpát és csaknem 500 hektár borsót kell betakarítani ? Babócsay Károly, az üzemi pártvezetőség titkára: — A jövő hét közepén az őszi árpával kezdjük az aratást. Nem vagyunk elégedettek azzal, amit ez a kalászos íigér,, de a termőhely — a kőröshegyi határ — nem is adhatna sokkal többet. Június 18-án tartottuk a gépszemlét. A tavalyinál jobb a műszaki hátterünk, a kilenc kombájn sikeresen megbirkózhat a feladatával. Az aratási kampánytervvel együtt elkészült a betakarításra vonatkozó célprémium-terv is: anyagi ösztönzéssel főként a minőségi munkát jutalmazzuk. A mostani időjárás sürgeti a növényvédelmi tennivalókat. Szeretnénk minél kevesebb veszteséggel betakarítani a termést. így vannak ezzel minden somogyi gazdaságban.
