Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-16 / 140. szám

1986. június 16., hétfő Somogyi Néplap 5 Egy művész hazatalál Tibol László nagy bajomi pedagógus festő ezúttal má­sodszor áll önálló kiállítás­sal földijei elé. Sok kollek­tív tárlaton találkozhattunk már nevével,, nyolcszor egyé­nileg is bemutatkozott. A szülőfalu közönsége azon,ban mást jelent: szeretőbb, és egyben kritikusabb szemmel figyel az ismerős, a barát, a tanítvány, s talán még na­gyobb gonddal, teljesen új anyaggal készül tárlatra a rajztan Ír-művész. Két évvel ezelőtt Tibol László még maga sem tagad­ta: utat keres, válogat a legmegfelelőbb kifejezési forma után kutatva. Mai tárlata már sokkal egysége­sebb, tematikájában és meg­fogalmazásában egyaránt. Pasztell színekben megálmo­dott lírai alföldi tájak, már- már elenyésző kicsi házaik, halványan csillogó folyók. Nagy részükhöz a gyulai al­kotótábor adta az ihletet — az ott látottak által elindí­tott belső folyamat szülte később ezeket a képeket. A tájakon sok az ember — többnyire az idősek sorsa foglalkoztatja a festőt. A ki dőlt-bed ölt falú, egykor ta­lán meghitt tanyák előtt ta­nácstalan nénik, bácsik te­kintenek a bizonytalan jövő­be. A portréfestészetet Tibol sajátosan értelmezi, s ezál­tal megújítja a hagyomá­nyos műfajt. Nemcsak az arccal — sőt gyakran arc nélkül, a testtartással, a körvonalakkal jellemez. Gyengyai Albert hajlott alakja, okos, elmélkedő, ébe­ren figyelő lényét sejteti. A Hazafelé két ballagó figurá­ján pontos rajzolat nélkül is gazdasági vezetősége szeret­né folytatni a taivally meg­kezdett rendezvényt, s ha­gyományossá tenni a júniá- list. Az a célunk, hoigy a dolgozóik ne csak a munká­ban legyenek együtt, hanem ezen a családias, közös ren­dezvényen is. Sokan most látták először és nagyon megcsodálták a gyár piihenőházát. Varga Jó­zsef igazgató ennek különö­sen örült. — Aki látta a négy évvel ezelőtti siralmas állapotá­ban a kastélyt, s megnézi most, nem is hiszi el, mi kialakult baráti körök, klu­bok, egyesületek, TKM-cso- portok is, továbbá úttörő őrsök vagy rajok szülői munkaközösségekkel, vagy munkahelyi közösségekkel, patronáló főiskolásokkal, egyetemistákkal, tehát a vál­tozatok lehetősége szinte végtelen. Minit ahogyan minden igazi nemes játékban és vetélkedőben, díjak ugyan itt is vannak. A három sza­kaszból álló játéksorozat vé­gén^ a jövő nyáron, orszá­gos TKiM-találkozót tarta­nak, ahol a három legjobb csapat 30, 20 és 10 ezer fo­rintos jutalomban részesül, továbbiak pediig utazáson vehetnek részt a TKM költ­ségére. Külön díjazzák — már a játék közben — azo­kat, akik „szomszédolnak”, azaz felveszik a kapcsolatot más városok, megyék terü­letén pontokat gyűjtögető játékostársakkal. Mindez azonban — csak eszköz. A cél: minél jobb szórakozás közben, minél változatosabb programokkal, kérdésekkel, feladatokkal gyarapítani a „kiművelt em­berfők” számát. Vagyis a „homo ludes”-t igazán „ho­mo sapiens”szé képezni, a maga örömére és hasznára. Várkonyi Endre lett belőle a gyár szocialista brigádjainak, dolgozóinak társadalmi asszefagálsóvail. Először a nagy parkba sze­rettem ibele, s azt mondtam: mqm szabad hagyni, hogy ez elpusztuljon. S különben is lehetetlen, hogy egy ezer­háromszáz dolgozót f oglal - koz tató gyárnak ne legyen semmije. Ha mást nem ér­tünk vollna is éli csak azt, hogy a gyerekek nyugodt helyen vannak itt, a nyári napköziben, s megmentet­tünk egy kastélyt a megyé­nek, az országnak, már ak­kor is megérte. Nyolc éve van szaros test­véri kapcsolat a ,gyár és Tóth György alezredes egysége között. Most is közösen ren­dezték a gyáriak és a kato­nák a júniálást. Bencze Jó­zsef főhadnagy, az egység pártbizottságának titkára megmutatta a hazafias-hom- viédéllmd kiállításukat, amit ők hoztak. Kint az udvaron az ő szakácsaik — Tárnoki Róbert és Harmath Károly — főzték a finom gulyást, az ő pincéreik szeletelték a kenyeret a nagy közös ebéd­hez. S hoztak videót, játék­filmeket is. — Nagyon hasznos ez az együttműködés és testvéri kapcsolat — mondta. Ben- oze József. — Mindig részt veszünk egymás rendezvé­nyein. Az egyik bokor alatt né­pes család pihen a pokró­con. Lukács István, a gyár 2-es telepének mintaraktá- rasa és felesége a három unokát hozta el. — Annyit emlegették a ta­valyi júniáMst, hogy otthon se lehetett volna hagyni őket. Az a több mint három­száz ember, aki ott volt Kis- asszondon, ismét egy szép nap emlékével utazott haza Kaposvárra. Mindenki úgy búcsúzott: Jövőre ugyanitt találkozunk! Lajos Géza érezzük, hogy az elmosódott figurák lassan lépkednek, mert fáradtak, mert öregek. Néhol egy-egy környezeti jelzés is utal a szereplő jel­lemére, a szituációkra. Kitű­nő példa erre a Kodály em­lékére. A tölcséres gramofon, mint a népdalgyűjtés jelké­pe avatatlan kézben akár közhely is lehetne. Tibol azonban nem hivalkodó emblémaként használja, ha­nem csak úgy odaejti, oda­leheli apró rajzolatát a kép­re, míg a kompozíciót egy egyszerű falusi asszony uralja. A színvilág nagyon kevés szín rengeteg árnyalatává tisztult le. A sárga, mely ta­lán a legmelegebb szín, Ti­bol ecsetje nyomán hideg is tud lenni. Az olajfesték mel­lett mesterien bánik az ak- vareliel. Ez a technika nagy gyakorlatot és hozzáértést követel, mert javítani nem lehet, a papír az első in­tuíciókat, a biztos kézzel, alig néhány perc alatt papír­ra vetett színeket és formá­kat őriz. „Gulyáságyú" az udvaron Vasas júniális Kisasszondon AZ ÚJ JÁTÉK NEVE — REJTVÉNY T áj ak—Korok—Múzeumok Hajlamosak vagyunk mostanában megfe­ledkezni arról, hogy az ember nemcsak „bölcs” (azaz sapiens, ahogyan az élővilágba besorolták),, ha­nem „iudens” is, vagyis já­tékos. Anyagias korunkban szinte hihetetlennek látszik, hogy akadnak emberek — méghozzá szép számmal — akik minden nyereségvágy nélkül vágnak bele hosszan tartó játékokba, s ki is tar­tanak mellette, nemritkán tornyosuló akadályok legyő­zése árán is. Azazhogy: hasznuk van a játékból. Számosán akadnak köztük, akik a játékkal — természetesen munka mel­letti játékkal — töltött évek során valóságos tudósai let­tek egy-egy szőkébb szakte­rületnek. Ez a maga nemében egye­dülállóan érdekes és válto­zatos játék — a Tájak — Korok — Múzeumok orszá­gosan egyre népszerűbb mozgalma. Csupán, az állan­dó résztvevők száma is har­mincezren felül van, de többszázezerre becsülhető az egész „TKM-tábor” lét­száma, beleértve azokat, akik évente csak néhány al­kalommal keresnek fel mú­zeumokat, műemlékeket, tájvédelmi körzeteket vagy egyéb természeti értékeket. Forgatják a TKM-kiskönyv- tár köteteit, amelyekből már a 240-ik lát napvilágot, össz- példányszámuk pedig meg­haladta a 3 és fél milliót. Ritka azonban az olyan játék, amely ne szorulna időnként megújulásra, kü­lönösen akkor, ha sokan játsszák. A Tájak — Korok — Múzeumok nemrég szer­vezeti formájában is meg­újult, múlt év júniusában egyesületté alakult. A játék változatlanul ment ugyan tovább, de a résztvevők mó­dot és lehetőséget kaptak arra, hogy személyesen is beleszóljanak további alaku­lásába. S mivel a TKM-Egyesület demokratikusan működik, az elnökség azzal a javaslat­tal állt a választmány elé, hogy legyen valamilyen új formája az ország természe­ti és kulturális értékeit megismertető játéknak. Az egyesületben csaknem vala­mennyi korosztály megtalál­ható, a tapasztalatok sze­rint azonban mindeddig kü- lön-külön járták az orszá­got, a „pecséteLő helyeket” a fiatalok, a középkorúak, a nyugdíjasok, és (többnyire az utóbbiakkal mint uno­kák) a gyerekek. Talán ez szülte a gondo­latot: az új játékformában együtt vegyenek részt a családtagok. Sőt csatlakoz­zanak hozzájuk a közeli-tá­volabbi rokonok, barátok, is­merősök is. Alakítsanak kis csapatokat, amelyek együtt keresik fel a TKM „célpont­jait”. Összeköthetik így a kellemest a hasznossal, nem kell külön találgatni, vitat­ni, hogy hová menjenek ki­rándulni. Adottak a helyek, ahol megszerezhetik a szük­séges ismereteket. De ha úgy tetszik nekik, a személyesen tapasztaltakhoz kiegészíthe­tik ismereteiket a TKM-Kis- könyvtár köteteiből. Ügy illenék, hogy most ideírjuk az új játékforma nevét. Csakhogy — ez is rejtvény. A TKM-Egyesület a reménybeli játékosaknak küldött felhívásban mind­járt 22 kérdést tett fel, ame­lyek helyes megfejtése adja az új játék nevét. Ehhez még egy nevet kell kitalál­niuk: azt, amelyen a továb­biak során versenyezni, il­letve játszani akarnak. Hadd legyen már az indulás is minél játékosabb. Az újfajta verseny első­sorban a szűkehb pátria fel­derítésére szorítkozik, hogy ne kelljen messzire utazni, nagyobb költségékbe verni magukat. (Bár legújabban ígéretet kaptak a MÁV-tól, hogy a TKM-mozgatom résztvevői a természetbará­tokéhoz hasonlóan utazási kedvezményt fognak kapni.) Nyáron alkalmas lesz az idő a csapatok megszerve­zésére. A TKM-Egyesület ve­zetősége azt szeretné, ha minden csapatban 5—10 já­tékos lenne, egy-egy csapa­ton belül iskolások, szülők és nagyszülők vagy barátok, ismerősök ugyancsak külön­böző korosztályokból. Ne­vezhetnek természetesen már Festői kép fogadta azokat, akik saját gépkocsival, a Kaposvári vasútállomásról óránikánt induló vállalati busszal megérkeztek szom­baton a iviiűllaimossóigi gyár kisasszondi pihenőházátoa. Most másodszor rendezték meg a gaizdág programú és tartalmas vasas júniáMst a sok társadalmi munkával átalakított egykori Sárközi­kastélyban és gyönyörű parkjában. Szólt a zene, kii pihent, ki játszott. A férfiak fociztak, a gyerekek és a lányok in­kább as ztali teniszeztek. So­kan kipróbálták a légpuská­kat, amelyeket az MHSZ- Kliufo hozott ki. Aikiik rongy- laibdátval próbálták leverni a konzevidobozokat egy áll­ványról, nagy ovációval fo­gadták a találatot. A kony­hában az asszonyok palacsin­tát sütöttek. Nem messze onnan, az egyik szobában három asztalnál számítógé­pes játékporgramok vártáik á gyerekeket. Mindig nagy volt a zsúfoltság, senkit se lehetett még kötéllel sem élhúzni. így volt Hebenst- rein Antal szerkesztő is az ötéves Andor és tízéves Nor­bert fiáival. — Ezeket a programokat kimondottan gyerekeknek találták ki — magyarázta Várvízi Imre fejlesztési cso­portvezető. .— Ezek az idei nyári napközinkben its kint lesznek. Bene László, a gyár párt­bizottságának titkára hol itt tűint fél, hol ott, mindenki­hez volt tégy kedves szava.. — A gyár társadalmi és A nagybajomi tárlatot lát­va úgy látszik: hosszú évek szorgalmas munkája, kitar­tása, a szakmai tudás tö­kélyre fejlesztése most már minőségi változást hozott. Az érett, letisztult anyag egységes szemléletű művész­re, kiforrott alkotói egyéni­ségre vall. Fordulópontot, művészi emelkedést jelent az útkereső évek után. T. K. Táborok Balatonfenyyesen A Somogy Megyei KISZ- bizottság a hagyományos építő-, vezetőképző és egyéb mozgalmi jellegű nyári tábo­rain kívül úgynevezett hu­manitárius táborokat is szer­vez Balat'Onfenyvesen. Június 24-én kezdődik az Életmód tábor, melyet a Gyivi-vel és a megyei vö­röskereszttel közösen szer­veztek. A hátrányos helyze­tű fiatalok önálló életkezdé­sét, a társadalomba való be­illeszkedését segíti ez az egy hét, melynek programját idén másodszor rendezik meg. A tavalyi tapasztalatok alapján a tábor vezetőségét szakemberek — pedagógu­sok, pszichológus és orvos — alkotják. A 18 és 24 év kö­zötti, többnyire albérletben élő fiatalok számos problé­májúikat beszélhetik meg ezen a fórumon, gondjaikat színes kulturális és egyéb programok feledtetik. Ezzel egyidőben és azonos helyen rendezik meg a már hagyományos szakmunkások olvasótáborát. A program célja a szakmunkástanulók műveltségének gyarapítása. A táborban olvasmányokat dolgoznak fel, megbeszélik eszmei mondanivalójukat. Lehetővé válik a gyengébb tanulók, esetleg hátrányos helyzetű diákok életkoruk­nak megfelelő szintre való felzárkóztatása. A „Jó egészség” tábor au­gusztus 4-én kezdődik. A szervezésben a megyei vö­röskereszt és a megyei ta­nács egészségügyi osztálya nyújtott segítséget. Ebben az egészségjavító táborban gyógytornászok, úszóoktatók közreműködésével gerinc- és meldkasdefonmé’Ltságban szenvedő gyerekek betegsé­gét gyógyítják. A negyedik éve meghirdetett tábor két­száz 8—12 éves gyereknek nyújt az egészségük javítása mellett érdekes és vonzó szabadidős programot. A népszerű tábor résztvevőit az iskolaorvosok szűrővizsgá­lata, valamint a szociális körülményeik figyelembevé­tele alapján válogatták ki. Ä szintén negyedszer meg­rendezett „Őszi napfény” tábor száz idős embernek je­lenti az év szinte legfelhőt­lenebb, legemlékezetesebb hetét. A városi tanácsok szo­ciálpolitikai osztályai által ajánlott kisnyugdíjas, egye­dülálló emberek a tábor egy hete alatt a hajókirándulás­tól a nótaestig, óvodásokkal való találkozástól a mozi- látogatásig számos rendez­vényen szórakozhatnak. Itt szerzett élményeik hosszú időre feledtetik velük ma­gánjaikat. Családok a zöldben

Next

/
Oldalképek
Tartalom