Somogyi Néplap, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
6 Somogyi Néplap 1986. június 14., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Ráuntak az Unióra Klubozunk is, meg nem is Változnak a klubprogramok Gyakran olvashatunk az ifjúsági klubmozgalom válságáról. Mi a helyzet megyénkben? Kiss Tiborné, a megyei klubtanács elnöke: — Nálunk a pezsgés és a fellendülés jelei mutatkoznak. Ebben a tanácsoknak és a közművelődési intézményeknek is nagy a szerepük: figyelemmel kísérik és segítik e kis közösségek munkáját. A mozgalom terebélye- sedését mutatja az is, hogy a közelmúltban a megyei klubvezetők tanácskozásán a megszokott 30—40 személy helyett 120 jelent meg. A múlt év óta a klubvezetők új típusú továbbképzésével próbálkozunk: nem havonta egyszer találkozunk, hanem kéthetente megbeszélhetik közös problémáikat Fonyódon és Nagyatádon. Ezt a féléves felkészítést követi az egyhetes, bentlakásos zárófoglalkozás. majd pedig a vizsga. Tematikájában a gyakorlati rész nagyobb hangsúlyt kapott az éiméletinél. Régen ez fordítva volt. Változtattunk a korábbi kötött pályázati formákon is. Nem írjuk elő a kötelező tevékenységi köröket, tehát új szempontok alapján értékeljük a klubokat. A programot saját igényeik szerint állíthatják össze, s elvben akár a szórakoztatás is dominálhat. A legfontosabb az, hogy gyakran találkozzanak, stabil közösséggé kovácsolódva jól érezzék magukat. Ehhez nem szükséges mindenképpen a nyolc politikai előadás, a három vetélkedő és más, előre megszabott kulturális program. A május végén rendezett megyei klubtailálkozó tapasztalatcseréjéből bizonyossá vállt ezeknek a változtatásoknak a célszerűsége, eredményessége. Ezt a formát egybehangzóan sokkal kedvezőbbnek értékelték. — Más problémákkal küzdenek az üzemi, a diák-és a területi ifjúsági klubok, kórós foglalkozás szerinti összetételük miatt. A klubtanács hogyan tudja megoldani ezeket a gondokat? — A klub tan ács on belüli szekciók módszertani segítséget nyújtanak a kluboknak. A közeljövőben az Oktatási intézményekben, főként a szakmunkásképzőkben szeretnénk az ifjúsági klubok számát növelni. Az üzemi klubok programjait gyakran egész lakónegyedekből látogatják. Nagy figyelmet és törődést érdemelnek a kis településeken működő klubok is, hiszen gyakran — művelődési ház híján — az egyetlen lehetőséget nyújtják a szabadidő hasznos eltöltésére. — Milyen pénzügyi támogatásra számíthatnak az ifjúsági klubok? — Minden évben 500 ezer forintot, osztunk fel, eszközök vásárlására. Ösztönözzük őket a „bevételes” rendezvényekre is: a befolyt ösz- szeget saját céljaikra használhatják fél. — Ügy érzem, mindig alárendeltem magamat a klubéletnek; biztos vagyok abban, hogy a legtöbb időt én töltöttem a pincében. Mostanában sokat gondolkodom azon: lehet, hogy haszontalanul? Van azonban, amiből nem lehet engedni, például abból, hogy mindenki betartsa az írott és íratlan szabályokat. Hartai Tibor, a húskombinát KlSZ-titkára nem szívesen beszél a dologról. —Voltak az Uniónak jó évei is: azt gondolom, a gyárunk mindent megtett érte. Ma is az a véleményem, hogy nem lett volna szabad valamelyik gyár dolgozójára bízni a vezetői teendőket: ennek a többi résztvevő mindenképpen kárát látja. Ez nem Mester-ellenes kijelentés, hanem a tapasztalat mondatja velem. Az a terv látszott a legjobbnak, amit az Édosz is előterjesztett: vezesse a klubot egy szakmailag értő, képzett népművelő. Amikor ezt a tervet sehogy sem lehetett tető alá hozni és úgy látszott, hogy teljesen kiszorulunk, akikor léptünk ki. Ez nem harag- szomrádot jelent. Ma is, ha megbeszéljük, tarthatunk ott rendezvényt. Az Édosz művelődési házban azt tartják: kár a klubért. Vonzó volt a környék ifjúsága számára, még akkor is, ha akadtak meleg helyzetek: az egykori nyilvános diszikó programjait például rendszeres verekedések tarkították. Rányomta bélyegét a klubra a helye is. A város elágazási pontján van: innen fordul Toponárra és Szentjakabra az út. Illés János igazgató elismeri a klub erényeit. Azt mönd ja: — Ma már, sajnos, egyre jobban fogynak a lelkesedésből élő klubok. Az Unió szerencsés, jól indult, hiszen a szóban forgó vállalatoknak nem volt igazi helyük köz- művelődésre, az Édoszt pedig akkoriban az elhúzódó felújítás miatt szinte elfelejtették. A klub tragédiája, hogy a két „erős” váltadat — a cukorgyár és a húskombinát — fiataljai nem tudtak megegyezni. Ezen aztán mindenki vesztett; a húskombinát sem találta' meg az önálló klub formáját, és a cukorgyáriak sem tudták maguk továbbvinni az Uniót... Akár a mesében, itt is szép befejezés illenék. Például az. hogy a húskombinátosok megalakították az Új Tükör klubot, amely már országos hetilapunkban is szerepelt. A cukorgyár pedig a közeljövőben megnyitja Kristály- klubját, az egykori Unió helyén, és természetesen szintén sikert remél a vállalkozástól. Akár a mesében ... Békés József mezbemutató, egy fellépés a tévében. Auguszt Gábor egy éve költözött fel Budapestre, s most még (újra) csak a reményékről és lehetőségekről beszélgetünk. — Nehéz ezt a szekeret hajtani. Kezdetben én is azt gondoltam, hogy elég a „tinisztár” eredmény, és már megy is a dolog. Hát nem így van. A pesti egy év eredménye valójában ez a lemez, ez a két szám: a Bang- Bang Boys és a Sosincs nyugta a bátor detektívnek. — Mi áll a lemez mögött? Hogyan sikerült megjelentetni? — Főként Gallia Miklós zenész barátom segített sokat. Időközben edzettem a hangomat is, hetente kétszer énektanárhoz járok. Több tucat föllépésem volt Pesten, főiként klubokban. Ennek nem vodt éppen rossz visszhangja, de kiugrani néni tudtam a többiek közül. Sokan csinálják ezt a műfajt, és igazán átütő egyéniség kell a sikerhez. — Kaposvárra nosztalgiából jár haza? —Nem; kaposvárinak érzem magam, ide kötnek a barátaim. Szerepeltem is né- ha itt, de igazából hiányoznak a jó klubok, ahol fel lehetne lépni. A kocsmák és az éjszakai diszkóbárok megették az egykori jó klubokat. — A Szerelmes Bárió megszólítás kissé furcsa becenévnek. Tényleg szerelmes? — Még a középiskolás „Auguszt Bárió és a görlök” korszakából maradt rám ez a név. Most a zenébe vagyok szerelmes, úgyhogy érvényes. Auguszt Gábor nagyon készül a siófoki interpop televíziós fesztiválra — július közepén lesz —, s arra tartogatja új számát. Búcsúzásképpen pedig mindössze egy perc kellett hozzá, hogy lerajzolja saját portréját, bizonyítva, hogy még nem hes- segette él grafikusi álmait sem. B. J. Programjában szinte minden szerepelt a gyerekműsoroktól a bálokig, az ügyességi versenytől a politikai vitakörig, a természetjárástól a pódiumműsorig. Ez a klub mozgósította annak idején a többi városi klubot is: találkozókat, tapasztalatcseréket szervezett. Munkáját a megyei klubtanács a kiváló klub címmel ismerte el. Most nem tudják, hogy ki tegye el az oklevelet. Az utak szétváltak. Mester Lászlót, a cukorgyár közművelődési előadóját „klubberkekben” mindenki ismeri. Rövid két vezető- váltás után ő lett az Unió vezetője, s tegyük hozzá: vele — és talán nem miatta — szűnt meg az ifjúsági klub. Ma Mester László nem sértett ember, csak sajnálja a veszendőbe ment energiát: — A háborúság a kulcsügyön kezdődött. Ki őrizze, hány legyen belőle, ki mikor mehet le a klubba? Engedjünk-e a „baráti összejöveteleknek”, amelyek — közben kiderült — nem voltak egyebek, mint egyszerű szesztornák? A kötél egyik végét a cukorgyár, a másikat a húskombinát húzta. Ez lett a vége. Egy éve, hogy bezárták a klubot. ' — Nem lett volna ésszerű kompromisszumot kötni a húskombináttal ? Szerelmes Bárió második kislemeze Betörni nehéz Az unió latin szó: egyesülést, szövetséget jelent. Érdekegyeztetést valamilyen közös célért. Az pedig egy magyar közmondás, hogy „Közös lónak túrós a háta.” Leginkább úgy értelmezhetnénk, ha jót ákarsz, csináld magad. Volt egy Unió nevű klub Kaposváron, az Édosz művelődési ház pincéjében. Jól emlékszem az alapítás körülményeire: mindenki égett a vágytól, hogy tehessen érte valamit. Fillérekből varázsolták össze — jelentős társadalmi segítséggel — a hangulatos pinceklubot. Volt, aki két kezével építette, mások „olcsón” hoztak szerelési anyagokat, lécet, tapétát, festéket. Az ügyesebbek pedig bütykölték, fúrtak, faragtak, hogy épüljön, szépüljön a helyiség. 1980-ban nyitotta meg kapuit, és nem egészen öt évig működött. Közben több száz fiatalnak nyújtott tartalmas szórakozást; egy ideig pótolta az éppen újjáépülő Édosz művelődési házat is. Közművelődési helye volt a cukorgyár, a húskombinát, a Delta szövetkezet és a gabonaipar fiataljainak. Auguszt Gábor azt mondja, hogy ez nem egy rosszul sikerült tolvajvicc — mármint, hogy betörni nagyon nehéz —, hanem valóban úgy is van. Azoknak adatik csak meg, akik körömszakadtáig harcolnak érte. A végeredményt a taps, az autogram az utcán, s egy rádiós leAz Édosz művelődési ház ajtaja nyitva a fiatalok előtt. Az Unió a kötélhúzás áldozata lett Testvérmegyénk székhelyén — Kalinyinban — a házgyár klubjában egy óra alatt nem lehetett mindent megnézni. Megkérdezni sem. De akik ott jártunk, sokan csak vakarhattuk a fejünket. A házgyárnak saját uszodája van, ahol a munkásoktól A kalinyini klubban. Készül a zenekar az esti föllépésre a versenyzőkig mindenkinek van lehetősége a vízi sportokra. Amikor ott jártam, éppen a tízévesek — az ott dolgozók gyerekei — edzettek. A testmozgáshoz egy hatalmas tornacsarnok is rendelkezésünkre áll. Itt a tornára a megye egyik legjobb tornásznője oktatja a nebulókat, és testnevelő tanár irányítja a tömegsportot is. . A vállalati sportrendezvények mellett a klub erős oldala a zene. Ez vonzza, ma legjobban a szovjet fiatalokat. A legjobb márkájú hangszereken játszott a vállalati beatzanekar, Rolling Stones, Pink Floyd és AC—DC számokat. Akik csak gyakoroltak, azoknak persze egyszerű ritmusgitár is megtette. Természetesen emellett van népi együttes és jó néhány amatőr képzőművész csoport is. A Komszomol-szervezet titkára szerint ma rang klubtagnak lenni. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy miért, furcsán nézett rám. — Hát mert itt a legjobb — mondta —; barátok közt van az ember ... Akkor ott, a válasz után, én néztem egy kicsit furán magam elé. Tényeleg, ennyire egyszerű! Bevallom, nem tudom, hogyan lehetne ezt az egyszerűséget, az értékhordó, tulaj- donságformáló közösséget visszahódítani a kaposvári klubokba is. Csinálni kell! Talán tényleg ilyen egyszerűen. Az utolsó tanítási nap Sok száz iskolatáska röpült a magasba tegnap: hurrá, itt a vakáció! Kezdődik az igazi diáknyár, a pihenés, a sport, az utazás, a nyári munka, az olvasás és biciklitúrák vidám időszaka. Képeink a kaposvári Kisfaludy utcai általános iskolában készültek, ahol hétszázötven diák mondott „búcsút" három hónapra a tanulásnak. Egy kalinyini klubban HÚZÓERŐ A KÖZÖSSÉG
