Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-12 / 110. szám

1986. május 12., hétfő Somogyi Néplap 3 Anyagi ösztönzés az FMV-ben A művezető másképp látja Tavaly több jött össze száz­Az idén húszezer harmincnyolc hektár búzán és őszi árpán végeztek levélanalízist és adtak kiegészítő trágyázási javaslatot a Növényvédő Állomás talajlaboratóriumában. Ez 4100 hektárral és 200 mintával több, mint az elmúlt esztendőben. Az idén először számító- gépes [programmal készítették a szaktanácsot. Az országos átlag alatt Eszközellátottság a somogyi téeszekben A Finommechanikai Vál­tadat kaposvári gyára több éve teljesítőképességének felső határán termel, a munkások többnyire túlter­heltek. a normák magasak, a túlórákat előre betervezik, és bőven jut feladat a gaz­dasági munkaközösségeknek is. Ezeket a gondokat több kaposvári és somogyi gyár­ban, üzemben iri.gylik. Ugyanis sok megrendelés­sel bajlódni összehasonlít­hatatlanul kellemesebb, mint munkahiánnyal, a túl­terhelés gondján sokkal könnyebb segíteni, mint munka után szaladgálni, szerződésekért ácsingózni. Ilyen körülmények között az FMV-ben — így nevezik megyeszerte — azt próbál­tuk föl térképezni: mikép­pen lehet még több munká­ra serkenteni az embereket, azaz mii a na,gy teljesít­mény ellentétele. Általában s ze ménmes en, s zem 1 es ü tv e társalgunk a pénzről még mindig, holott az anyagi ösztönzés fontossága — úgy általaiban'. — széles körben beszédtéma. Az alábbi beszélgetések során ezért először is azt tisztáztuk: szándékosan és szigorúan anyagiasak le­szünk. Akik vállalkoztak a párbeszédre, ennek tudatá­ban tették. Kovád János műszerész helyzete jóval az, átlag fö­lötti. Nem is próbálta pa­naszosra fogni a szót. ahogy az nálunk szokás, sőt hang­súlyozta: ő nem „mérce". — Nem géemkázom. nyolc óráhan és persze sokszor túlórában keresem meg azt a pénzt, amit hazaviszek. Hagy mennyire édes az élet az édességek között, ar­ra leginkább az ott dolgo­zók tudnának válaszolni. A többségében nőknek mun­kát adó kihelyezett üzemek­re mindenesetre nagy szük­ség van, hiszen a Balaton- parti SZOT-üdülőkben túl­nyomórészt csak a nyári hónapokban tudnak vendé­geket fogadni. Az október­től szezonkezdésig tartó időszakiban — az egészéves f o gl a 1 koz tatás b i ztosí tása érdekében, különböző édes­ipari termékeket gyártanak az üdülők dolgozói. A SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatósága és több fővárosi édesipari vál­lalat között 1970 óta van szerződés az üdülőkben dol­gozók téli foglalkoztatásá­ra. Évente mintegy 300-a.n veszik igénybe ezt a lehe­tőséget. amely kölcsönös előnyt jelent mindkét part­ner számára. Az üdülőkben ezernél. Kilen-tízezer forint az átlagom havonta. Tizenöt éve itt vagyok, sokat dolgo­zom. s állítólag jól is. Ott­hon mindenem megvan, összegyűlt az évek során, és ma már jut luxuscikkekre is. — Nem gondolt még rá. hogy nem vállalja a túlórá­kat? Hiszen kevesebb is elég volna, kevesebb fize­tésből is gondtalanul élne. — Nem kötelező hajtani. De ha van munka, ha meg­kapom a feladatot, akkor minél előbb túli akarok len­ni raj ta. Szerin tem nem le­het leállni. Hozzászoktam a fizetésem szintjéhez, szé­gyellném. ha csökkenne. De az ón bérem egy eléggé ta­pasztalt, befutott, ha úgy tetszik szerencsés munkás bére. És nem ezt kell első­sorban nézni. Nagyon so­kat foglalkozom azokkal, akik tisztességesen dolgozva jóval kevesebbet keresnek, esetleg albérletben laknak gyerekestül. Nekik vajon mikor telik majd — miint mast nekem — egy kis luxusra? Kovács János egyébként szakszervezeti bizalmi. Ta­lán épp azért választották mag társai, mert az átlagos­nál jobb helyzete ellenére sem feledkezett meg a szo­rultabb körülmények közt élőkről. Akik közül még a gyárban is akad jó néhány, pedig . . . — A mi gyárunk a jól fi­zető cégek közé tartozik. Azt hiszem, az ösztönző rendszerünk is megfelelő — mondta Molnár László igaz­gató. s fölsorolt néhány foglalkoztatottak egy része e munka révén télen sem marad kereset nélkül és az édesipari vállalatoknak is szükségük van a munkájuk­ra, miivel karácsony és.hús- vét táján az átlagosnál több édességre van szükség. Zaklajda István, az igaz­gatóság üzemviteli osztály- vezetője elmondta, hoigy a korábbi évekhez hasonlóan az idén is április 30-án' zá­rult a téli foglal kozta,táis, ezt követően május végéiig az üdülők nyitásáig szabad­ságukat töltik a dolgozók. Még szinte be sem fejezték a munkát, a gyárak , már megkeresték az igazgatósá­got és a következő öt évre is megkötötték a szerződé­seket. Ezek szerint Siófokon két, Balatonföldváron és BoigÜárlellén egy-e,gy üdülő­ben lesz mód továbbra is az üdülőkben dolgozók téli foglalkoztatására. tényt mondandója igazolá­saképpen: — Tavaly 11 százalékos volt gyárunkban a kereset- növékedés. Az idén. az alap­bérek öt százalékkal nőnek, és erre jönnek majd még a különféle pótlékok, kiegé­szítő jövedelmek, túlórapén­zek. A géerrakában kereshe­tő összeget kihagyom, mert az nem mindenkinek adatik meg. Munkásaink egy része egyenes teljesítménybért kap. tehát amennyivel töb­bet dolgozik, annyival több a pénze. A másik csoport úgynevezett degresszív rend­szerint kapja a teljesít­ménybért, ezzel is lehet jól keresni, ha valaki tisztes­séggel hajt. Az idén még több területen — műsza­kiaknál, szerszámkészítők­nél, téemkásoknál — javít­juk, a teljesítménytől még inkább függővé tesszük a bélrendszert. — Mí a helyzet a közép­vezetőikkel? Országszerte hallhatók panaszaik arról, hogy munkáljuk nincs kel­lően megbecsülve. Az FMV- ben jobb a helyzet? — Szerintem jobb. Ta­valy kiemelt bérfejlesztést kaptak a művezetők. Nyolc­van-százezer forint körül keresnek most egy év alatt. A gyári átlag egyébként hetvenezer forint, ez So­mogyiban az élmezőnybe tar­tozik, de nem vagyunk az első helyen. Hallgassunk meg ugyan­erről egy művezetőt. Né­meth Lajost, aki elismerten jó szakember: — Én bizony egy kissé másképp látom. Nem va­gyok olyan elégedett, mint Kovács János, szerintem nem jobb a helyzetünk, mint másutt a művezetőké, vagy legalábbis nem sokkal jclbb. Harmincegy emberem van, én felelek értük, a munkájúkért, és sok jobban keres nálam. Itt a gyáron belül talán a helyemen va­gyok, ha csak a művezető­ket nézzük. De egyébként... Két gyermekem van. és bi­zony sokszor alapvető gond­jaim is vannak. Géemkózni nem lehet, mert vezető va­gyok, de vállalhatok külön­munkát. Ezt ki is haszná­lom. Mindezt egybevetve úgy látom: alapvetően nem rossz a gyári ösztönzőrend­szer, de lehetne jobb is. Én a mozgatható részt na­gyobbra venném és a fixet kisebbre. Akkor talán még jobban, kijönne, hogy aki többet é!s jobban dolgozik, az többet is keres, mint a kevesebbet nyújtók. Az igazgató mindezt hall­gatva a telefonért nyúlt. Némiképp hitetlenkedve bérkartoinokat kért az ille­tékes gyári osztálytól. A művezető mosolygott: — Azok majd engem iga­zolnak. (Folytatjuk.) Luthár Péter Higgadtan vagy indulato­san. megértést tanúsítva vagy türelmetlenül, de min­denképpen. az előnyös vál­tozás reményében mondták el véleményüket a szövet­kezeti vezetők pénteken a megyei Tes-zöv Kaposváron tartott elnökségi ülésén. A téma ugyanis sürgeti a ki­mozdulást abból a kátyúból, amelyben számos somogyi termelősizövétikezer' már évek óta rostokul, s ez az állapot olyannyira rányom­ja a bélyegét a megyei át­lagra, hogy azzal sereghaj­tók vagyunk a megyék so­rában. Az eszközellátottságról van szó. A már említett te­rületi ülésen a VI. ötéves terv adatait vizsgálták. s megállapították azt, amit a gazdaságok a „saját bő­rükön" évről évre tapasz­talhattak: az álló- és forgó­eszközök megléte vagy hiá­nya, kihasználtsági foka. ki­hat a gazdálkodás eredmé­nyességére, tehát az orszá­gos átlagtól való elmaraidáls az eszközellíátottságban vég- sősoron a jövedelmező ter­melésnek is gátat szab. So­mogyiban az egy hektár ter­mőterületre jutó bruttó ál­lóeszközérték az elmúlt öt évben egyenletesen növe­kedett ugyan, minthogy azonban ez az ütem más­hol még erőteljesebb volt, tovább nőtt a távolság az orszáigos átlagtól. Az ebből eredő gondok nem azonos súllyal nehezednek mind a hetvenhat téészre; akad azonban gáadasiág, nem js egy. ahol a napi tennivalók elvégzése is nagy próbatétel elé állítja a termelés szer­vezőit, irányítóit, s ha az időjárás se pártolja meig őket, bizony, keservesen boldogulnak. Kevés az eszköz, és ami van, annak egy része is ré­gi. elavult, ..eszi’’ az alkat­részeket. S éppen a kapaci­tás szűkössége az egyik oka, hogy nálunk az egységnyi eszközzel elért termelési ér­ték jelentősen — az orszá­gos átlag fölé — nőtt az elmúlt tervidőszak első éveiben. A gépekkel pél­dául igyekeztek nyújtott műszakiban, sőt éjszaka is dolgozni, mert csak úgy tudtak megbirkózni a sür­gető feladatokkal. A pénznek sok helye van a termelőszövetkezetekben. Az üzemek, ha sürgősségi sorrendet állítanak fel s hallgatnak az ösztönzésekre, és lépni kívánnak, bizony, nem állíthatják, hogy ebben az ötéves tervidőszakban látványosan javul az esz- közeldáltottség. A legtöbb helyen örülhetnek, ha a szinten maradásra, a pót- lálsra telik, a fejlesztés csak vágyálom; ám ilyen körül­mények között is verseny- képesek, nyereségesen ter­melő üzemek szeretnének maradni. A Teszöv elnökségének pénteki ülésén hallottuk: amikor az eszközszegény­ség ről s ezen belül is a forgóeszközök elégtelensé­géről esik szó, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy vannak kihasználatlan eszközök is sok somogyi termelőszövetkezetben: ilye­nek az üresen vagy csak részben hasznosított állat- férőhelyek. A szarvasmar- hatenyésztési ágazatban például — és ezen belül a tehenészetben is — az 1980. évihez képest 5,3 százalék­kal esett vissza az épületek kihasználtsága. A férőhely­kihasználás az állattenyész­tésiben — a sertéságazat ki­vételével — romlott. s minthogy ezeknek a létesít­ményeknek a költsége ki- sebb-naigyobfo mértékben, de mindenképpen az adott ágazatot terheli, érthető, hogy a férőhelyék kihasz­náltsága hátrányosan befo­lyásolja a termelés eredmé­nyességét. Ez éppúgy figyelmeztető, mint ahogy az alábbi meg­állapodás is megfontolásra int: a tőkeösszevonás, a gazdaságok által közösen megvalósított és hasznosí­tott termelőeszközök módot adnak a gazdasáigosabb ki­használásra, arra, hogy az egy-egy üzemben rendelke­zésre álló kevesebb pénzből is javítsák az eszközeliátott- ságot. Mikié Vilmos, a me­gyei tanács osztályvezető- helyettese mondta: más me­gyékben előbbre vannak az olyan együttműködésekkel, amelyeknek a közösen hasz­nosítható beruházások lét­rehozása a célja. Soimogy- ban sem ártana előbbre lépni ezen az úton. H. F. Két hét pihenő a dolgozóknak Véget ért az „édes élet“ Közgyűlést tartott a Gépipari Tudományos Egyesület tása alapvető a VII. ötéves Kétmillió olajszűrő Lada gépkocsiba A Kismotor és Gépgyár 5-ös, bajai gyára kétmil­lió — Lada gépkocsiba való — olajszűrőt gyár­tott az előző két eszten­dőben. Ebből nemcsak a hazai gépjármű tulajdo­nosok vásárolhattak, ha­nem jelentős mennyisé­get szállítottak a Szov­jetunióba is. Az idén négyszázezer olajszűrő jut el (Bajáról a Lada- gyárba. A Gépipari Tudományos Egyesület szombaton a XIII. ktrületi pártbizottság szék­házában tartotta tisztújító közgyűlését. Csaknem 19 ezer szakember képvisele­tében 700 küldött vett rész,t az eseményen, amelyre hat szocialista országból, vala­mint az Amerikai Egyesült Államokból, Angliából és az NSZK-ból érkeztek vendé­gek az ottani társszerveze­tek képviseletében. A GTE tisztújító közgyűlésén részt vett Hercizeg Károly, a Vas-, Fém-, és Villamos­energiaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára és Fock Jenő, az MTESZ el­nöke. Kapolyi László ipari mi­niszter elmondotta: az ipar, küLönösien a gépipar mű­szaki fejlődésének felgyonsí­terv teljesítése szempont­jából. Az ipar biztosítja je­lenleg a megtermelt nemze­ti jövedelem 42, az ország rubelexportjának 80, a dol­lár elszámolású kivitelnek pedig 60 százalékát. Az ága­zat vállalatai az exportpia­cokon elért pozícióikat csak akkor képesek megtartani, ha jelentősen javítják ver­senyképességükéi, az igé­nyeknek megfelelően kor­szerűsítik gyártmányszer- kezetüket. A GTE közgyűlésén meg­választották az egyesület tisztségviselőit. Az elnöki tisztet továbbra is Terplán Zénó, tanszékvezető egye­temi tanár tölti be, a GTE főtitkára: Meleghegyi Jó­zsef, az E-lzett Művek ve­zérigazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom