Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
1986. május 10., szombat Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Az endrédi bíróbot mindent hall, s te is hamarosan a Markóban vagy... Nem akarok elkanyarodni a történtektől. Mint az utass zárni álási osztály megfigyelője megnősültem. De igazéiból nem sokáig örülhettünk a boldogságnak, feleségem hamarosan meghalt. Üjra a Beszkárt lett a mindenem. Egészen 1944 márciusáig, mikor is betegál 1 ományba vonultam, úgy, hagy kutyabajom "sem volt. A szociáldemokrata párt és a Beszkárt utasítására haza kellett volna jönnöm, hogy a fordulat esetén — hegy milyen fordulat, azt mé,g senki sem látta tisztán — faluról élelmezzem a két szervezetét. Természetesen nem én voltaim az egyedüli, akkoráiban, minden párt, nagy- vállalat és szervezet megpróbált -ilyen pozíciókat kiépíteni magának. Még mielőtt hazaérhettem volna, hogy nyugalmam végiképp megszűnjék, megkaptam a katonai behívót. Fülöp Ferenc ekkor a pesti albérletében maga elé tette a behívót és elgondolkodott. Ezzel a vert hadsereggé! hova is indulna ő 1944 nyarán, 38 évesen. Kikért, milyen eszméért kellene akár az életét is odadobnia? A magyar hazáért? Milyen haza ez? Csend- őrszuronydk, kakastollak igazgatnák meg a magyarul nem is szívesen beszélő földbirtokosok, földjeiket elkártyázó nemesivadé- kok. síró dzsentrik. Rongyos munkások és éhező, nyomorgó cselédek hazája ez. Fülöp Ferenc megválaszolta a kérdést. Semmi keresnivalónk a Doninál, de a hadseregben. sem. Két nap Pesten bujkált. Felkapcsolom a lámpákat, egyenesen a szemébe. Még csak niem is hunyorog. Ügy ül a mosoly a szája szögletén, mint a kisgyerek a magas -léttrafókon: szívszorító félelemmel, de mennyei védelemmel. Lekapcsolojm hát a lálmpákát. Nincs mit tenni! Ezt a pajzsot nem1 lehet áttörni, úgy snitté meg, úgy koválcsolta össze a nyolcvan év. — Ha ’kell:, rám is fel lehet ciháin! egy fól'tbiifoás kabátot. Miért voltam a csillogó Pesten a Horthy-koszakban? Miért szöktem meg a behívó elöl a háború alatt ? Miért vállaltam szovjet kérésre az endrédi bíróságot? Hova tűntem 1948-tól 1954-ig? Miért lett belőlem. Fülöp I. Ferencböl éjszakai portás? Ezer miért ezer feleletnek vétne ágyait... — Miért? Hamiskásan nevetne, de .nem tud, úgy sosem tudott. Igazán soisem lehetett két színét venni. Hogy egyszer ezt mondja, és ha egy másik lukiból erősebb szél fú, akkor meg azt. Lehetetlen! Akkor minek is születik az .ember. Van pondróból, csigából, csuszából elég. — Hát akkor kapcsoljuk .fel újra a villanyokat. Le kell szúrni az endrédi bíróbotot az 1906-os élvhez. Szép meggyfa bot az, abban a századélejl esztendőben, ugyan v^n vagy negyvenéves, nem hoz már ágat. Hékeld Bözsire veti az árnyékát, Balatonendréden. Gyereket szült a világra, Fülöp? Ferenc ’•fcsizma.dia mester takaros házában. Nem volt az a ház se kicsi, se nagy. Amolyan laknivaló. A Hekeli nagyapa — negyven.— ötvein holdja ellenére — büszkébb volt tisztességes nevére, mi nt a föld ne. Ha már a gyer-ék megvan, hát elfér. Nevelőd jön, tanuljon. Az apja/ ennek a híve Inkább. A politizálálst ne is említsék előtte, 1905-,ben ugyanis kapott Pesten, a tüntetésen néhányat ő is a fejére. Azóta, ha meghallja valamelyik párt nevét, már csuk- - ja is be az ajtót. A kis Füllöp Feri Endréden kezdte az iskolát, majd csaikhaimiar Pestre került. Itt járta a polgárit is, a nevezetes Egressy úti iskolában. A háború vége .együtt vetette haza az olasz frontról hazatérő apjával. Amit a fiú Pesten látott, az az ő fejében kiimagyarázihatatlan anarchia. A katonák nem tették le a fegyvert, mindenki zúg-ott, nyüzsgött, agitált, énekelt, szónokolt, lökdösődött. Papírokat, újságokat kapkodtak az emberek. A miniszterelnökrőll azt .beszélték: földet oszt, és azt is, hagy nem akarja bevenni a kommunistákat a kormányzásba. Mi lesz ennek a vége? A következő évben együtt várták, hogy a földre lehessen már .menni, amikor Endréden is direktórium alakult. Jut föld majd mindenkinek, megszűnik a szegénység. Ekét kalapálunk a gondolatokból, hirdették a kommunisták. Ettől kezdve öt éviig Fülöp Ferenc Balatonendréden lakott. 1925-ben azonban, egyszerre csak elhatározta magát: — Pestre megyek a Beszkárthoz. Már összeeső magolltam. Szülei nem csapták össze a kezüket, mert valami módos rokon már dolgozott a fővárosi nagyiválUaQatnáf, s akkoriban, a Beth- len-féle konszolidációs időszak zenitjén igencsak jól hangzott ez a név. — Beszkárt. Ma is ha meghallom ezt a nevet, bizseregni kezd a bőröm. Ügy mondja ezt Fülöp Ferenc, hogy bizsereg a bőre. — Egy kőbányai villamoson kezdtem, a 37-esen. Akkoriban még lóval is vontattak villamost, így nekem a kőbánya—kispesti kalauznak úri dolgom volt. „Nyolcvan pengj haivi fixszel, az ember könnyen viccel.”, fordíthatnám saját magamra az akkori slágert. Álmoldozya éltem. Kalauzból előbb koeslvezető, majd ellenőr lettem. Emelkedtem hát fokozatosan a ranglétrán. Egyik délután aztán megkeresett a Beszkárt szexe iá Ide m o k ra ta titkára, és máris szervezett párttaggá, váltam. Olyan embereket hallgattam, ismertem meg, mint Mt- lók Sándor, Kéthly Anna, Petrás Kálmán, Szakasits Árpád és mindenekelőtt Kossá István. Ezt a nevet — hiszen- somogyi — újra Fülöp Feri bácsi elé idézem. — Igén, Kossá Pista is beszkártos volt, méghozzá sürgető ellenőr, a Rákóczi és a Múzeum utca sarkán. Van is erről’ egy későbbi esetem. Nem sóikkal a háború kitörése előtt, ö még szociáldemokrataként, de igazából már kommunista elvek* Szerint ténykedett. Bátor ember volt, s mint általában az Ilyenek, minden, veszélyérzet nélkül agitált. Világos nappal röplapokat osztogatott Pest egyik legforgalmasabb körzetéiben, ahol1 dolgozott. ..Nézize, jött oda hozzám egyszer az egyik ellenőrünk, figyelmeztesse már a Kassát, hogy délután beviszik, mert már fölfigyeltek rá.” Így fis volt. Éppen -csak le tudtam ugrani a Viiilllámosról, s mindén ’köntörfalazás nélkül a tudtára adtam, gyorsan lélépni, beszüntetni a röplapozást, mert mindjárt a Markában vagy ... Később aztán, Rákosi idején amikor én kerestem- fel, már ö • figyelmeztetett: kérlek, ne beszélj olyan hangosan, mert Rákosi majd az uizsoki szorosban, postamesterkedő tes’tvérnénjéhez szökött, i Malomrétre. Jó színésznek bizonyult, mert a második naptól már mindenki postamesternek szólította. 1944 novemberében újra a Balaton-par* tan volt. A szovjet parancsnokság kereste a nyelvet beszélő magyar értelmiséget. Így lett Fülöp Ferenciből először tolmács, majd endrédi híró. Azt már mástól tudtam meg, hogy a levente fiúk \Né‘metországba hurco- lásá't is 5 akadályozta meg, s az endrédi tehenek is így maradtak magyar kézen. — Bíráskodtam másfél évig, sőt nemzetőrparancsnak is voltam. Én vertem le 1945 tavaszán az első föltíosztó cövekeket az endrédi és zamárdi határban. Büszke vagyok rá, hogy veszekedés nélkül mindenkinek jutott egy hasíték föld. Aztán negyvenhét elején nékem is mennem kellett. A mán-aik már értelmezhető a botlásom: szociáldemokrata voltaim, mit kerestem volna a falu vezetésiében. Kivonultam hát hét évre — hét szűk esztendőre — a környékbeli Czinege tanyára, ott gazdálkodtam családostól. Az ötvenes évek derekától Fülöp Ferencböl is Balaton-parti ember tett. Há'zat épített Zamárdi.ban — el Endrédről, az ifjúság színhelyérőit! —, portáslkodott, volt raktáros, telefonközpontos és házfelügyelő. Egyszeriben csak azt vette észre, hogy megöregedett. Kis nyári'lakiban ülünk, amit Fülöp' Feri bácsi két kezével épített a család segítségével. Pont olyan — mondja —, mint az endrédli ház volt, még az ablakok is onnan va-lő-k. Az A’kálcfa utcában csöndesen, él feleségéivel, lányéival, vőjével és a kisun okával. Meg az endrédi bíróbottal. — Ez a bot, ez végigkísérte az életemet. S nemcsak az enyémet. Ezzel verték et a pandúrok az utói só balatoni betyárok egyikét, egy Szűcs nevű 'kanász-,betyárt. Így hát nem szívesen fogom a kezembe. Ezzel vágott Héjjas Iván a hírhedt Horthy-külö- nítményes 25-öt Németh Jánosra, Szijjártó Pálira és Józsefre, a tizenkilences kommunistákra Endréiden. Sajog ez nekem is, mintha csak az én hátamat verték volna. De püföltfek nótázó vagy kapatos legényt is ezzel a bottal az endrédi bírák. Csak míg nállam volt, addig nyugodott. — Hajítsa el, még a rossz emlékét is — adom a siiheder férfikor tanácsát, mikor a beszélgetés-lámpát végleg leültöm Fülöp Ferenc arcáról. — Nem lehet azt — gondollkodik el. az egykori beszkártos. — Ez még képes lenne valakit újra eltalálni. Békés József
