Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-09 / 108. szám

1986. május 9., péntek Somogyi Néplap 5 Az új körzetesítés változást ígér Zselickisfalud neve találó­an jellemzi a községet — kicsiny település a zselici tájvédelmi körzetben. Szen­nától csak egy ugrásnyira fekszik, Kaposvár sincs messzebb tizenkét kilométer­nél. Girbe-gurba utcák, száz-, huszonöt ház, alig három­száz ember. A török megszállás idején a lakosság elmenekült, 1700 tájékán csupán egy család élt itt. Aztán a XVIII. szá­zad elején erdélyi és felvi­déki telepesek népesítették be a falut. Az ő leszárma- zottaikból, valamint a Nagy- atádii-Szabó-féle földreform idején földhöz jutott volt cselédek utódaiból áll a falu őslakossága. — Az utóbbi évtizedekben cserélődik a lakosság — folytatja a történetet Végh Barna református lelkész. — Sok házból kihalnak az idő­sek, s helyükre városiak költöznek. Zselickisfalud nem eldugott község; jó a buszközlekedés a megyeszék­helyre, sokan bejárnak, s helyben is van munkalehe­tőség, a szennai tsz-ben meg az erdészetnél. A falu közepén műemlék jellegű kis épület: a refor­mátus templom. — A templom 1796-ban épült, s a szennaihoz hason­lóan kazettás mennyezetű volt. Aztán 1884-ben bőví­tették, magasították a kar­zat miatt. A faragások ak­kor készültek. A helybeliek tréfásan azt mondják: a szennaiaknak az a szeren­cséjük, hogy elődeik lusták voltak . és nem nagyobbítot- ták az épületet, így meg­maradt a szép kazettás mennyezet... Átellenben a könyvtár. Ke­zelőjét, a lelkész feleségét Szennában találtuk meg, ő a takarékszövetkezet pénztá­rosa. — Hetente kétszer van köl­csönzés, este hattól nyolcig. A könyvtár körülbelül két­ezer kötetes, mintegy ötven­öt olvasó látogatja. Elsősor­ban gyerekek, nyugdíjasok. Az iskolások, amikor beke­rülnek Kaposvárra és meg­ismerkednek egy-egy na­gyobb könyvtárral, elszoknak tőlünk. Inkább csak a nyá­ri szünetben jönnek. Az idő­sebbek pedig ősszel és téten, amikor a kertben nincs munka. — Könyvtári foglalkozáso­kat nem szokott tartani? — Régebben tartottam mesedélután okát, amikor itt még csak hat órát dolgoz­tam. Most azonban már nincs rá időm. Jelentkeztem a városi könyvtár által szer­vezett alapfokú könyvtárosi tanfolyamra, hetente egy­szer munkaidő után oda já­rok. Az osztatlan általános is­kolában ölbey Miklós keze alatt öt elsős, öt másodikos egy harmadikos és hat ne­gyedik osztályos kisdiák ta­nul. A tanteremben szem­léltető eszközök, írásvetítő, televízió, magnó. A gyerekek elmesélik, éppen most néz­ték meg az illemszabályok­ról szóló iskolatelevíziós adást. A magnót a negye­dikesek használják orosz­órán. Felszólításra gyakor­lott mozdulatokkal összesze­relik; pár pillanat, s már fülhallgatóval a fejükön csendben ülnek. — Szépen dolgoznak ön­állóan — dicséri őket a ta­nító. — Erre szükség is van, hiszen nekem nemcsak osz­tályok szerint, hanem a gye­rekek különböző képességei­nek megfelelően is differen­ciálnom kell a feladatokat. De nem is baj, hogy meg­szokták az önállóságot, en­nek később is hasznát ve­szik. Akit eddig jó bizonyít­vánnyal elengedtem, az mind megállta a helyét a városi iskolában is. — Kevés a gyerek a fa­luban ? — Nem kell attól félni, hogy bezárják az iskolát; lesz elég gyerek. A városba költözés hulláma jó pár éve megszűnt, most inkább meg­fordul a folyamat. Kapos­várról is sokan kijönnek vagy legalábbis telket, sző­lőt vesznek itt. Most tizen­hét tanítványom van; ti­zennégyen helybeliek, három pedig Szilvásszentmártanból jár ide. Nyolc éve csak ti­zennégy diák volt, most úgy látszik, hogy három—négy év múlva újra húsz fölé emelkedik a létszám. — Huszonhárom éve ta­nít tagiskolában. Nem fáradt bele? — Ha újra kezdhetném, megint ide jönnék. Nézzen ki az ablakon! A táj szép­sége is itt tart. Szenvedé­lyes vadász is vagyok. Az embereket is szeretem. A tanító a faluban nép­művelő is. — A mozin, a helybeli bálokon kívül más szórako­zási lehetőség nincs? — Mióta Szennában füg­getlenített népművelő van, ott megindult az élet, s eb­be mi is bekapcsolódhatunk. Nagyobb rendezvényekre, például bábelőadásra, a tsz- busszal mennek át a gyere­kek. Jó kezdeményezés, hogy régi magyar filmvígjátéko­kat vetítenek kéthetenként a felnőtteknek, a közbülső heteken pedig a gyerekek­nek a kötelező olvasmányok filmváltozatait. — Most már érik a vál­tozás. Ígéretet kaptunk, hogy Szennában beindul a felső tagozat; először az 5—6. osz­tály, aztán fokozatosan a többi. Ettől az új körzetesí­téstől többet várunk, mert így talán jobban össze lehet fogni a gyerekeket. Nem kell annyit utazni, s talán jobban kötődnek majd a szülőfalujukhoz is. Úgy tizenkét éves le­hettem, amikor Koke egyik legkedvesebb cimborám lett. Azért nem írom, hogy barátom vagy haverom, mert annak idején ez utóbbi szó még ismeret­len volt, a barát meg több, mint a cimbora. Dehát ki is volt Koke? Egy kis cigány­fiú, aki naponta anyjával járta a házakat, és az ak­kori szokás szerint kérege- tett. Koke nem járt iskolá­ba. Sem a falu tanítójának, sem másnak nem hiányzott, hogy nem tanul meg írni és olvasni. Koke tízéves lehetett, ami­kor meghalt az anyja, ma­gára maradt. Hol egyik, hol a másik kunyhóban húzta meg magát. De ha megje­lent a falunkban — ugyan­is a másikban lakott —, szóltak neki, hogy menjen be. Kapott ennivalót, egy- egy letett ruhadarabot. Fő­leg az idősebb asszonyok meg mi, gyerekek sajnáltuk a kis árvát. Nyáron velünk együtt szedte a fáról lepotyogott fekete szedret és kergette az alatta settenkedő libákat. Ha hívtuk, velünk métázott, bakugrózott a legelőn vagy éppen sóskázott a zsidókert­ben. Szerettük, kedveltük Koket. ősszel meg télen egy na­gyobb gazdánál tartózkodott, ahol az állatokat etette és az istállóban aludt. Enniva­KOKE lója megvolt, néha egy-egy letett ruhadarabot is kapott. Pénzt csak elvétve látott. De akkora erőben még nem volt, hogy valahová elszegődhetett volna szolgagyereknek. A következő évben elha­tároztam, hogy selyemher­nyót tenyésztek. A keltető­től el is hoztam vagy fél dobozra valót. Akkora he­lyen elfértek a konyhában a kredencen, mint egy gyu- fásdoboz. Reggelenként két­szer is adtam nekik zsenge eperfalevelet. Közel laktunk az iskolához, a nagyszünet­ben is hazaszaladtam, hogy enni adjak nekik. Az első héten nem is volt velük baj. A második hét végén azonban — szépen nőttek — fölkerültek a padlásra. Ek­kor már kellett nekik vagy két árkus csomagolópapír, de még győztem szedni a leve­let. Hanem a negyedik ved- lés után hihetetlen gyorsan nőttek és rengeteget ettek. A fél padlás tele volt selyem- hernyóval. Éppen jött pün­kösd; előtte szombaton és még az ünnep utáni kedden sem kellett iskolába men­nünk. Egész nap az eperfán voltam, és szedtem a levelet a hernyóknak. Annyit ettek, hogy alig győztem. Ekkor jött segítségemre a cimborám, Koke. Segített levelet szedni. Mivel pün­kösd szombatja volt, nagy­anyám ünnepi kalácsot sü­tött. Koke már kora délelőtt emlegette, hogy jó lenne ha­zamenni, mert a mama bi­zonyosan kisütötte a kalá­csot. Együtt ettünk a foszlós diós és mákos, kemencében sült kalácsból, azután újra az eperfára másztunk leve­let szedni. Később távolabb mentem iskolába, Kokéval csak nya­ranta találkoztam. A szom­széd faluba jómódú gazdá­hoz került szolgának, ahol szerették és meg is becsül­ték. Keresetét nem herdálta el: ruhát, cipőt vásárolt ma­gának. A falusi fiúkkal és lányokkal együtt járt tánc­iskolába. Kitűnő táncos volt, szívesen táncoltak vele a lá­nyok a bálokon is. Egy szegényebb magyar lánynak udvarolgatott, s a környéken mindenki arra számított, hogy feleségül is megy hozzá. Csakhogy Ko­ket behívták katonának, ki­került a frontra, és elesett... Ezt már csak a felszabadu­lás után hallottam meg, na­gyon sajnáltam őt. A napokban valahogy eszembe jutott Koke. Fele­ségem is ismerte, így föl­emlegettük, amit Kökéről tudtunk. Negyven év után ... Kiss József Tersztyánszky Krisztina KÖNYVESPOLC A szó mindkét értelmében szellemes történeteket sora­koztat ebben a kötetben a szerző. Jerzy Broszkiewicz Kis halottidéző című könyvé­ben valóban halottakat idéz. A halottak vallomása any- nyiban költői, hogy minden legendát és minden történel­mi tényt átköltenek, de költői a vallomásuk azért is, mert az általuk felidézett szelle­mes, mulattatóan groteszk történetek az olvasóban ne­hezen magyarázható szomo­rúságot keltenek. Az altatni - rai ősember 'barlangfalra bű- bájolt bölénye megelevene­dik, s széttiporja az alkotó­ját. Szókratész csaknem örömmel issza ki a méregpo­harakat, annak tudatában, hogy a nemlét megszabadítja az őt bölcsnek tituláló, ám valójában veszedelmes hü­lyének tartó ostobáktól. Az eladósodott Heroszt.rátész ko­rántsem dicsőségvágyból, ha­nem a neki hitelező konku­rens káplánok kényszerű bé­renceként gyújtja fel Arte­misz templomát. És Brutus is bérenc volt, maga Caesar bérelte fel voltaképpen egy könnyen elfojtható állázadás­HÉTVÉGI tájoló Sok közép- és felsőfokú tanintézet diákjának a bal­lagási ünnepség teszi emlé­kezetessé az elkövetkező na­pokat. Azoknak azonban, akiknek nincs a családjában érettségiző vagy végzős hall­gató, érdemes körülnézniük a művelődési intézmények által kínált választékban. Nagyatádon, a Gábor An­dor Művelődési Központban ma délután kiállítás nyílik dél-somogyi amatőr képző­művészek munkáiból. A Filmbarátok klubja kereté­ben ugyanekkor a Szerelem első vérig című új magyar filmet vetítik, utána beszél­getésre, véleménycserére várják a fiatalokat a mű­velődési központ szabadidős termébe. A bodvicai nyugdí­jasklubban hétfőn a tavaszi fáradtságról tart előadást a nagyatádi kórház orvosa, a Korányi Sándor szocialista brigád két nővére pedig vérnyomást mér. A kon­zervgyár ifjúsági klubjában ma iparági versenyt rendez­nek. Csurgón, a Csokonai Mű­velődési Központban vasár­nap hattól kilencig videó- diszkó várja a fiatalokat. A Farkas János szakmunkás- képző intézet Szivárvány if­júsági klubja szombaton és vasárnap kirándulást szervez Zalaegerszegre. Bál lesz Iha- rosberényben is, holnap es­te nyolctól, a helyi sport­kör rendezésében. A zenét a nagykanizsai BM Határőr­ség zenekara szolgáltatja. Holnapután Gyékényesen táncolhatnak a fiatalok, itt a művelődési otthon nyolc órakor kezdődő bálján a sur- di Trimg’s együttes húzza a tál palával ót. Marcaliban, a Helyőrségi Művelődési Otthon folyóirat- olvasójában a Tűzvédelem a lakosság szolgálatában című kiállítás látható. A Helytör­téneti Múzeumban a Berzse­nyi Társaság képzőművész tagjainak tárlatát tekinthe­tik meg az érdeklődők. Ifjúsági bál lesz holnap este Tabon a művelődési házban — a zenét a Blokk együttes szolgáltatja. Ma délelőtt itt kerül sor a szak- középiskol á sók bal fogására. Barcson ma délután há­romkor tartják a helyi MSZBT-tagcsaportok ren­dezvényét a Győzelem napja alkalmából, ahol dr. Szendi József tart előadást. A Csil­lag étteremben ma este nyolc órától Henry Moses angol reggae énekes vendég­szerepel. Ébredeznek a Balaton- parti kiállítótermek. A lel­tei strand mellett, a Tópar­ti Galériában Krizmanics Ágnes helybeli rajz-mate­matika szakos tanár grafi­káit állították ki. A kaposvári program ezen a hét végén, az állatbarátok­nak kedvez. A Móricz Zsíg- mond Művelődési Ház nem­zetközi imacsfcaki állítást ren­dez A .Kilián Városi Műve­lődési Központban. A hazán­kon kívül három országból érkező különleges négylábú­ak pénteken, szombaton és vasárnap, reggel kilenctől hat óráig várják hódolóikat. Minden ezredik látogató törzskönyvezett díszmacs- kakölyköt kap ajándékba. Az ide látogatók megtekint­hetik Kása Béla fotókiállítá­sát, illetve ma és holnap még Esa Laurema finn szob­rászművész érdekes fényha­tású, kinetikus kompozícióit is. A Somogyi Képtárban még látható Tenk László festő­művész gyűjteményes ki­állítása. A Kaposvári Galé­riában a Fiatal Képzőművé­szek Stúdiójának újabb tár­latán Rényi Krisztina és Pirk László szentendrei mű­vészházaspár mutatkozik be (képünk). Újkori szeánszok Jerzy Broszkiewicz: Kis halottidéző ra, hogy ürügye legyen az agyalégyult szenátuson — összeesküvés címén — eret vágni. Csakhogy az ál-me­rénylő Brutus a tervezett színjáték előtt leitta magát, s ilyenkor — miiként egykor az anyjának is — ölhetnókjé támadt. Hiba, hogy erről Ca­esar megfeledkezett, s magát okolván köpte szemközt gyilkosát, nem kiáltván, hogy „te is fiam... ”, feddőn mondván, viszont, „bűzlesz, te barom!”. Aztán megtud­hatjuk a halottakról, hogy Lázár juszt se kelt fel a sír­ból. És, hogy Islkarióti Judás tulajdonképpen teljes szív­vel és a legjobban szerette Jézust, akit éppen ezért árult el a nevetségesen kevés har­minc ezüst fejében. A kötet egyik-másik szeánsza külö­nös halottak szellemét idézi. Az egyik — Spartacus vezér­karának Fő Titkosrendőré, — azt nehezményezi, „hogy :i Rómától Osti'áig húzódó sű­rű emberfasorban, noha rá­szolgált, nem jutott neki ke­reszt. A másik — egy arisz­tokrata — halála után Robes- pierre-hez fellebbez, amiért valami Bánion, vagy Dan­ton nevű bugris társaságában fejezték le, s nem rá figyelt a csőcselék. Egy fodrász, aki a szőkében elalvó, borotvá- iásra váró vendégében ausch­witzi kínzóját ismeri fel, a'ki egykor lovaglópálcával ver­te az ő leborotvált fejét; ko­paszra borotválja hát, s ne­vet a kopasz fején. Annyira, hogy belehal. Egy japán ha­lott pedig arra a szépséges délelőttre emlékezik, ame­lyen dicsőséges őseit felül­múló hírnevet szerzett, ö lett a Hirosimái Ember Fehér Ár­nyéka. Jerzy Broszkiewitz köny­ve hátborzongatóan képtelen szellemidézések, néhol pará­nyi cinizmussal fűszerezett, fanyar humorú, keserűen bölcs történetek sora. Ko­vács István fordításában, Do­mokos Péter illusztrációival megjelent Kis halottidézö olyan elképzelt szeánszok sorozata, amely leginkább je­lenkorunk képtelenségeire emlékezteti az olvasót. (Európa Könyvkiadó, 1986.) A. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom