Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-05 / 104. szám
1986. május 5., hétfő Somogyi Néplap 3 MUNKÁS — BÉRMUNKÁS A Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja A szorgos munka gyümölcse A tőkés gazdasági-társadalmi rendszerben a munkás egyértelműen bérmunkás: munkaerejét fizetik meg, s mivel ez kisebb érték általában az előállított új értéknél, ki is zsákmányolják. Vajon nálunk, ahol szintén áru- és pénzviszonyok vannak, ahol a munkás bért kap, mi a helyzet? Sokáig úgy kezeltük ezt a kérdést, hogy nem beszéltünk róla. A tankönyvekben az állt, hogy a szocializmusban megszűnt a munkás bérmunkás jellege, mert nem zsákmányolják ki. Közben kiderült, hogy a kizsákmányolás megszűnése, a főbb termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele, a tőke és a munka egyesítése csak az utat nyitotta meg arra, hogy valamikor majd a munkás ne legyen a munkaadójától függő bérmunkás, hanem egy kollektíva tagjaként szocialista köztulajdonos. Most, hogy szinte minden áruvá válik, nézzük a hasznát, hozadékát, nyereséghozamát, kicsit megingott a bizalmunk a korábbi tantétel iránt. Abban biztosak vagyunk, hogy a munkaerő nem áru — főleg ■azért, mert soha nem volt olyan értelemben áru, mint egy doboz cigaretta vagy egy gép. Van magánélete, öntudata, viselkedése, érzelme, indulata, tűrőképessége. Amikor azonban a munkás elhelyezkedik, állást változtat, megtévesztően úgy hat, .mintha ő maga árulná a munkaerejét, munkavégző képességét, kapacitását. El is adja ezt, amikor munkaszerződést köt. Szakmájának, foglalkozásának a többihez viszonyított bérszintje lényegében az itt mutatkozó munkaerő-kereslet és -kínálat alakulásától függ. De ennek a munkásnak már van otthonosság- érzete, biztonsága. Nem lehet leértékelni, kiselejtezni, utcára dobni. Egyenrangú tagja lett a társadalomnak, és a hatalmat gyakorló munkásosztálynak. Milyen körülmények között valósul meg mindez? Történelmileg bonyolult, gazdaságilag nehéz helyzetben jutottak el a szocializmust építő nemzetek abba a fejlődési szakaszba, amikor számukra egyértelmű operatív feladattá vált az emberiség általános értékeinek érvényrejuttatása, az olyan általános emberi céloknak, jogosultságoknak a kibontakoztatása, amelyekért az emberiség sok évszádon át küzdött, amelyeket követelményként megfogalmazott, de amelyeknek a tömegek általi megélése eddig technikai és társadalmi akadályokba ütközött. Ilyen cél és jogosultság a létbiztonsághoz, ezen belül az egzisztenciális és jövedelmi biztonsághoz való jog. Ez ma már nemcsak azt jelenti, hogy mindenkinek legyen kenyere, kereső foglalkozása, hanem azt is, hogy lehetőleg minden munkaképes ember a képességének, képzettségének megfelelő munkakört tölthessen be; a munkakörülmények kulturáltak, emberhez méltóak legyenek; a munkásnak módja legyen több és jobb munkával növelni jövedelmét, családja jólétét. Legyen befolyása munkájára, munkahelyére; ne csak feladatvégrehajtó legyen, hanem rendelkező is. Ha a munkás nem is bérmunkás a szó osztályharcos, politikai értelmében, azt azonban a társadalom — a szabályozórendszer közvetítésével — elvárja tőle, hogy béréhez igazodó többletértéket hozzon létre, amelynek meghatározott hányadát különböző címen neki kifizetik. A szövetkezetekben és az állami vállalatok nagyobbik részében ma már olyan a munkajövedelem- szabályozás, hogy a korábban elért kereseti színvonal nincs garantálva; ha csökken az árbevétel és a nyereség, de a létszám változatlan, az éves átlagkereset csökken. A teljesítmény szerinti bérezés tehát azt is jelenti, hogy teljesítménynek számít az elért nyereség is, a kollektív munka egészének hatékonysága is. Harminc éve úgy tanultuk, hogy nálunk a munkás- osztály — eltérően a tőkésországok proletariátusától — nincs megfosztva a termelési eszközöktől. De annak idején azt még nem észlelhettük, hogy ténylegesen és tevőlegesen a termelési eszközök tulajdonosa. Most már — az önkormányzati típusú vállalatok, a vállalati tanácsok létrejöttével, a tulajdonosi jogosultság nagy részének elnyerésével — közeledünk ennek a rég kívánatos állapotnak megvalósulása felé. A tőkés országokban a munkás kénytelen eladni munkaerejét a vállalkozónak, mert nincs mása, mint a munkavégző képessége. Ilyenfajta kényszer persze a szocializmusban is van: mindenkinek dolgoznia kell, hogy megélhessen. De hogy kinek „adja el munkaerejét”, az nem mindegy. Tőkés nélkül még csak valahogy megvan a munkás, de tőke nélkül nem. Nálunk a tőke már nem politikai— ideológiai kategória, hanem gazdasági. Jelenti a vállalati vagyont, amellyel a dolgozók megbízásából a vezető testület és az igazgató gazdálkodik. Mint ahogy a vállalkozó, a vállalatvezető nem lehet meg tőke nélkül, úgy a munkás sem lehet meg nélküle. A tőke továbbra is kicsit különválik a munkától, eltérőek az érdekei. Nálunk a munkás még hosszú ideig munkavállaló marad, sőt bérmunkás — a szó mainál jobb értelmében, vagyis, hogy munkájáért intézményesen megkövetelheti a neki járó bért. Főnöke is lesz, ettől nem szabadulhat. A munkamegosztás- és szervezés miatt utasítják és fegyelmezni is fogják őt, de ha rendes ember, akkor megbecsülik, tisztelik, megfizetik. Nyakig benne lesz a szocialista „bérmunkás” a szabadversenyben: munkája szigorú, de igazságos értékelésnek lesz kitéve: nagyon leértékelik, ha gyenge, jelentősen felértékelik majd, ha jó hatásfokkal dolgozik. Ez manapság nem feltétlenül több munkát, hanem okvetlenül jobb, több szellemi energiát sűrítő, kapós terméket, értékes árut előállító tevékenységet jelent. Nem egyszer ütközni is fog a munkás érdeke a vállalatáéval. Munkavállalói biztonsága kicsit csökken majd, hiszen — ha munkakörének nem felel meg — azon az alapon senki meg nem védi, hogy mindenkinek joga van fizetésre. Neki magának kell megvédenie munkával, szorgalommal. A foglalkoztatási biztonság a következő évtizedben nálunk is csökken. De mértéke egyénileg a mainál jobban fog függeni a végzett munka minőségétől, a dolgozóknak vállalata iránti elkötelezettségétől, szakértelmétől, szorgalmától, munkája fontosságától, hasznosságától. A múlté lesz a vállalatnak a dolgozók egy részével szembeni kiszolgáltatottsága, kilépésüktől való állandó félelme. A munkavállaló erőteljesebben függ majd a vállalatától, amelytől a munkát, a jövedelmet kapja. De ez a függés kölcsönös lesz, mert boldogulása is saját kollektívájának eredményes tevékenységén múlik. Dr. PirMyi Ottó A Mastenfil Pamutfonó- ipari Vállalat kaposvári gyárában elsők között alakult meg a Becsület brigád és találó nevet választottak. A közelmúltban öt kubai fiiatalMal bővült a 13 tagú közösség, amelyben négyen dolgoznak az alapító tagok közül. Eddigi munkájukért elsőként a textiliparban a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést kapták meg. Ez a kitüntetés egy kicsit a szakma elismerése is — mondja Vizeli Istvánná párttitkár. Az pedig külön öröm, hogy éppen a mi gyárunkban dolgozik ez a brigád. Borbély Lászióné mun- kavenseny-felelős kérdés nélkül is sorolja, mi mindent kellett teljesíteni a brigádnak ahhoz, hogy megkaphassa ezt a kitüntetést. — Először is a termelésünk sohasem lehetett 100 százalék alatt, de nemcsak a gazdasági munkát értékeltük, hanem a tanulást, a társadalmi munkát is. Ebben is az elsők között voltak: ezt bizonyítja, hogy a vállalat és a szakma kiváló brigádja címet is elnyerték. Minden brigádban van régi dolgozó is, akik a munkamódszereiket szívesen átadják a fiataloknak — mondja Törzsök Gyulámé, a brigád egyik alapító tágja. — Mi is ezt tesszük. Ennek a kitüntetésnek én is, a családom is nagyon örültünk, s úgy érzem eddig) egész munkámat, az itt töltött 26 évet ismerték el vele. A munkaversenyre, a szocialista brigádokra szükség van, és nekünk, akik itt dolgozunk természetes, hogy Kiskertünkben mit termeljünk? Talajminták, szaktanácsok Nem mindegy, hagy miből és mennyi kerül a talajba — állítják a szakemberek, hiszen az is rossz, ha valamiből a kelleténél többet szórnak ki ilyenkor tavasz- szal a igazdák. Nem pusztán arról van szó, hogy az indokoltnál töhb műtrágya kijuttatása sokba kerül, hanem arról is, hogy megbomlik a talajban levő hatóanyagoik egyensúlya. Érdemes hát a nagy gazdaságok méllett a kiskerttulajdono- soknak is megvizsgáltatniuk a földjüket, csakhogy ez nem mindig egyszerű dolog. A nagyobb laboratóriumok lassan d olgoznak, hetekbe telik mire eredményhez juthat a megrendelő. A szolgáltató érvelése is érthető: neki csak akkor gazdaságos a vizsgálat, ha egyszerre több talajmintával dolgozhat. Meg kell várni amíg több anyag gyűlik ösz- sze. A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát Nagyatád szomszédságában levő, új- kút-puszt ai laboratóriumában szerencsére nem így gondolkodnak. ök a lehető leggyorsabb vizsgálatokra vállalkoznak, melyhez ingyenes szaktanácsadás is párosul. Korábban csak a nagyatádi kertbarátkör tagjainak végeztek talajminta elemzéseket, ez évtől azonban bárki felkeresheti őket. Jó ez a kombinátnak is és a gazdáknak is, hiszen az egyik forintokhoz jut, míg a másik forintokat takaríthat meg. A laboratóriumban az eddigi érdeklődök nemcsak arra kaphattak választ, hogy milyen műtrágyákat használjanak, hanem arra is, hogy milyen növényeket érdemes termeszteniük. Mint ismeretes, Somogy általában savanyú talajú, de a Bala- ton-part egy része és annak környéke már erősen meszes, ahol a kálciumkarbo- nát tartalom miatt relatívan alacsony a mikroelemek és a kálium jelenléte. Meddő vagy legalábbis jócskán ráfizetéses vállalkozás itt bogyós gyümölcsökkel foglalkozni, de rendkívül gazdaságos a mandula, vagy más csonthéjasok termesztése. Belső-Somogyban a mesze- zést javasolják, s az itteni adottságoknak megfelelő zöldség- és gyümölcsféléket, például a burgonyát, a sárgarépát, a málnát vagy a rilbizliit. Nagyatádon és környékén népszerű a málnás, ám azt már kevesen tudják, hogy a növény káliumigényes, s ezt kielégíteni nem lehet csupán szervestrágyázással, hanem káliumtartal- mú műtrágyákra is szükség van. Mint ezt Nagybocskai Tamástól, a laboratórium vezetőjétől is hallottuk, az sem mindegy, hogy milyen az a műtrágya. A kálium- klorid például árthat, míg a káliumszu lfát kedvezően hat. Éppen a málnások kapcsán hangzott el az is, hogy ésszerű tailajművelés nélkül a hatóanyagok kijuttatása mit sem ér. Általános gyakorlat a mélyszántás, pedig nem mindig az a jó. Csák a talaj szerkezetének ismeretében lehet eldönteni, hogy milyen művelést alkalmazzanak. Az idén. tavasszal közel kilencven kerttulajdonos kereste meg a kombinát láboratóriumát. Hogy megérte-e, arra már az idei terméis is választ adihat. A korábbi tapasztalatok mindenesetre egybehangzóan azt állítják, hogy nem elfecsérelt időről van szó. N. J. jól kell dolgozni és a társadalmi munkából is kivesz- szük a részünket. Igyekszünk ezt a szintet megtartani a jövőben is. Papp Györgyné 3 éve brigádvezető, s mint mondja, az első évben különösen sók segítséget kapott a társaitól. — Ha minden brigádtag felelősséggel áll a munkához, akkor sakkal könnyebb eredményeket elérni. Mivel a három műszak fárasztó és mellette egyéb tennivaló is mindig akad, ezért nagyon be kel!! osztani az időnket. Jóleső érzés, hogy nekünk ez ilyen jól sikerült Kovács íjászióné Papp Györgyné és Törzsök Gyuliáné ás remélem többi brigádot is ösztönzi ez a kitüntetés. — így lesz — mondja Kovács Lászlómé, aki szintén alapító tag, mert példánk is mutatja, hogy nem elérhetetlen egy ilyen cím. Nem hiszem, hogy irigyelnének bennünket, inkább a többiek is szeretnének valami hasonló eredményt elérni. Szeretnénk ezt a szintet megtartani és ezután sem leszünk mások mint eddig voltunk. N. Zs. Szorosabb érdekeltségben A Kaposvári Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat megalakulása óta keresi azokat a módszereket, formákat, melyekkel az előzőnél jobban, hathatósabban segítheti a szarvasmarhaágazat fejlődésiét. A vállalat történetében most zárult le az első teljes tervciklus, s ahogy a közelmúltban az igazgató tanács értékelte, egyre szorosabb érdekeltségben a termelőüzemekkel, összességében eredménnyel szolgálták az ágazat fejlesztési céljait. Nehéz körülmények között, mert ezekben az években országosan csökkent az állomány. Ám éppen ezek a kedvezőtlen körülmények hozták magukkal azt is, hogy a termelőüzemek jobban rászorultak a rendszerszervező támogatására, fokozottabban igényelték a széles körű szakmai segítséget. Az alakuláskor nyolc megye nyolcvannégy taggazdasága huszonhétezer tehén tenyésztéséhez, termeléséhez igényelte a rendszerszervező tevékenységét. Ma már a kaposvári közös vállalat tizennégy megye százhetvet- nyolc tag- és partnerüze- máben van jelen, és csaknem hatvanötezer tehén termelését, tenyésztését, takarmányozását segíti és végez különböző szolgáltatásokat. A KSZKV statisztikai adataiban nincs nyoma annak, hogy az elmúlt öt éviben megyénkben is, országosan is jó néhány nagyüzemben kiürültek az Mállók, megszűnt a szarvasmarha-ágazat. Évről évre gyarapodott a vállalat integrációjában termelő állomány nagysága. szaporodott az ide tartozó Üzemek száma. Ez a tény minősíti az itt dolgozók munkáját, törekvéseit. A rendszerhez tartozó tejtermelő tehenészetekben öt év alatt 4135-ről csaknem 4700 literre nőtt a tehenen- kénti tejtermelés. 1982-ben példáiul egy tehén 1867, tavaly már 4415 forint ágazati eredményt produkált. A húsmarha ágazatban száz forint termelési költséggel több mint tizenhárom forint jövedelmet értek el a gazdaságok. Az eredményességben döntő része van a rendszerszervező sokoldalú és egyre szélesedő tevékenységének. Évről évre bővül a műszaki szolgáltatások köre, a tápok és koncentrátuimok mellett ma már takarmánykeverékeket, gyógyszereket és különböző technikai eszközöket is forgalmaznak. A rendszerteohnológia fejlesztése érdekében külföldi kapcsolatokat létesítettek, külkereskedelmi irodát nyitottak. A termelőüzemek számára különösen fontos, hogy a KSZKV folyamatosan keresi a szaktanácsadás új útjait. Méghozzá úgy, hogy ezzel szélesedjen a közös kockázatvállalás, élőbb, közvetlenebb, szorosabb legyen a kapcsolat a rendszerszervező és a gazdaságok között. A specializált szaktanácsadás mellett a múlt évtől egy új formát, a jövedelem- garantált szaktanácsadást is bevezettek. Nincs külön üzemi és attól elválasztható rendszerszervezői érdek. Egy meghatározó szempont van: minél jövedelmezőbben, olcsóbban és eredményese bőben folytatni a szarvasmarha-tenyésztést. Ezen beliül is különösen figyelemreméltóak azok a törekvések, melyeket a gyepterületek hasznosítása érdekében tesznek. Az ez irányú munka szinte az alakulástól az egyik fő jellemzője a rendszernek, és bár jó néhány kedvező tapasztalat született, ezen a területen jócskán van még tennivaló. Ahogy az igazgató tanácsi ülésen is többen hangoztatták, a gyep az a tartalék, melynek hasznosításáért a vállalatnak is, az üzemeknek is többet kell tenni az eddigieknél. V. M.
