Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-22 / 119. szám

1986. május 22., csütörtök Somogyi Néplap 3 Két éve már, hogy elő­ször a Balaton-parton, később a megye több vá­rosában is megjelentek a szürke egyenruhás köz­terület-felügyelők. Mun­kájuk — hiszen előttünk végzik — azóta is élén­ken a figyelem közép­pontjában áll. Tevékeny­ségük megítélése nem teljesen egyértelmű, hi­szen olyan — viszonylag kisebb jelentőségű — ügyekben intézkednek, s lépnék föl hatóságként, amelynek megítélésében elnéző-megbocsiátó a köz­vélemény. Most alakul, formálódik szervezetük is. Összeállításunk mun­kájuk mindennapjaiból villant föl részleteket, s megpróbáljuk bemutatni c szervezet továbbfejlő­désének útjait, s idézünk olvasóink hozzánk eljut­tatott véleményeiből is. A közterületek rendjéért Egyenruhában, kö A siófoki tanács közterü­let-felügyelősége 1984. július 1-ién alakult, 14 tagja a jog­ellenes hirdetéstől a víz­szennyezésig, a „fekete” fa- kitermeléstől a tiltott helyen való sátorozásiig felsorol'ha- tatlaniul sokféle rendellenes­séggel foglalkozik, illetve próbál ezeknek az útjálba állni. Ez é|v ájprilis 1-től to­vább bővült a hatáskörük: most mér a tilols helyen parkoló autókat is nekik 'kell: észreívenniük. — Ez a munka, de a töb­bi sem tartozik, a legnép­szerűbbek: közé az üdülő­vendégek körében — mond­ja Körösi Lajos, a felügye­lőség helyettes vezetője. — Persze, tisztelet a kivétel­nek. Sokan megértik, miit, miért teSzünlk a lakosság éte a színvonalasabb idegenfor­galom érdekében. Négy körzetben kettesével tevékenykednék. Zamándí két körzetet ad, azaz négy felüligyelőt foglalkoztat. A szezonon kívüli időszakban naponta hat órát, május 1-itől nyolc, június 1-től kilenc, június 15-től pedig tíz órát dolgoznak. Május Intői he­tente egy pihenőnap jár ne­kik, de a túlórákat és pihe­nőnapokat szeptember 15. után veszik ki. — Siófokon különösen sok a panasz a csendháborítók­ra — mondja. Körösi Lajos. — Ezért rendszeresen vég­zünk zajszidtmérést: heten­te kétszer este 10 árától hajnali 2—3 óráig. A tanács utasítása szerint helyszíni bírságot vetünk ki a zeníés szórakozó helyek vezetőire, tulajdonosaira, ha átlépték a megengedett határt. Ez a bírság eddlilg 500 forint volt. A vendéglősök a mellény- zsébükbői kifizették és rend­szerint miinden maradt a régiben. Az idén már sza­bálysértési feljelentést is te­hettünk, s ha ezt többször HÁLÁTLAN FELADAT — A lakosság és a fel­ügyelők viszonya ahhoz az autóshoz hasonlít, aki a be­láthatatlan kanyar ivót le­vágja — mondja Szili Fe­renc, a boglárlellei közterü- let-felügyeLet vezetője. — Tegnap sem jött szembe semmi, talán ma sem jön. Tehát tegnap is rongáltam a környezetemet — büntetle­nül — ma is megteszem, ha nem látják. — A közterület-felügyele­tet Somogy megyében elő­ször a Balaton déli partján hozták létre, majd 1985 ta­vaszán Kaposváron is. A fel­ügyelőket milyen területről vették föl, mik voltak az el­bírálás szempontjai ? — Négy döntő szempont volt — folytatja Heczer Ist­ván, a kaposvári szervezet vezetője. — Az erkölcsi fedd­hetetlenség, az általános is­kolai végzettség, a katonai szolgádat letöltése és az egészségügyi alkalmasság. — Siófokon mindössze ne­gyed óránk volt a felügye­lők kiválasztására — utal az intézmény egyik gyermekbe­tegségére Barabás Ede, a siófoki vezető. — A felügyelők között csak elvétve akad, aki előzőleg valamilyen módon „belekós­tolt” jogrendszerünkbe. Gon­doskodtak-e továbbképzé­sükről, csiszolták-e valahol viselkedéskultúra j ukat ? — A Somogy Megyei Ta­nács 1985 és ’86 tavaszán 1- 1 hetes tanfolyamot szerve­zett, melyen szakelőadók munkálkodtak felügyelőink elméleti és gyakorlati felké­szítésén — válaszolja Szili Ferenc. — Ez az időszak egy új szervezet esetében rövid. Ezt bizonyítják a lakossági pa­naszok is. — Jogi továbbképzéseket is szervezünk, s nem elha­nyagolható a folyamatos ön­képzés sem — teszi hozzá Heczer István. — Aki bün­tet, aki valamit rákén ys ze­nit az emberékre — jelen esetben a környezet védel­mét — azt nem szeretik. A mi célunk nem is ez! A pa­naszok javát viszont ez okozza. — A panaszok az intézke­dés kulturáltságát bírálják. Talán ezen kellene javítani! — A mi munkánknak nincs múltja, de jelene és jövője biztosan — halljuk Barabás Edétől. — A felügyelőink vi­selkedése, megjelenése elleni 'kifogásokat mindig megvizs­gáljuk, minden panasszal foglalkozunk. — Igaz, hogy a felügyelők prémiuma attól függ, hány szabálytalanságot fednék föl, illetve büntetnék meg? — Nem — hangzik Heczer István határozott válasza — illetve nem így! — halljuk már kevésbé határozottan. — A prémium anyagi alapja valóban a bünteté­sekből származik — magya­rázza Barabás Ede — de az elosztáskor a felügyelők ál­talános, tehát egész tevé­kenységét figyelembe vesz- szük. S a három felügyeletveze­tő ontja a példákat — néhol jogszabályokkal fűszerezve — arra, hogy a lakosság mi­lyen meggondolatlanul ron­gálja amúgy is veszélyben levő környezetét. Mindhár­man hangsúlyozzák, hogy hálátlan munkájukkal nem a lakosság ellen, hanem ér- dékében dolgoznak, hogy idő kell arra, hogy speciális ha­tósággá váljanak, hogy a la­kosság együttműködésére, nem pedig ellenkezésére szá­mítanak, s hogy a „kivagyi­ság” kialakuló furcsa sport­szellemét együtt kellene visszaszorítani. Vélemények egy ügy kapcsán Szőke Domonkosáé kapos­vári olvasónk ezt írta: ... Van egy kiskutyám. Gyakran sétáltatom a szín- házparkban. Ma reggel két egyenruhás közterület-fel­ügyelő elzavart, mondván, hogy minden zöld közterüle­ten tilos a kutyát sétáltatni környezetvédelmi szempont­ból. Nagyon megbüntetnek, ha még egyszer meglátnak. Kérdésemre, hogy akkor ho­va vigyem a kutyát, azt fe­lelték, az utcára, ott szabad... Javaslatom: vagy oktassák ki úgy a köztisztaság eme zord felügyelőit, hogy ésszel és ésszerűen értelmezzék és végezzék munkájukat (mely- nék ez ideig semmi látszata, a város nem tisztább) ... ... Nagyon szerényen, de azt is megkérdezném, miért sé­tálgatnak ezek az emberek kettesével? Mitől félnek? Nem jutnának több helyre és többször, ha külön-külön mennének ?...” Levele megjelent a Tisztelt Szerkesztőség! rovatban, s két választ is kaptunk rá. Idézünk belőlük. Szigetvári Ferencné balatonfenyvesi ol­vasónk ezt írta: „Szőke Do- monkosné felvetette azt a kérdést, hogy a közterület­felügyelők miért sétálgatnak kettesével? Nálunk négyesé­vel sétáltak (most már nem sétálnak, hanem motorral száguldanak). Az én megíté­lésem szerint ez azért törté­nik így, hogy egymásnak ta­núskodni tudjanak... Ne­kem is az az érzésem, hogy »valamihez megint rosszuk fogtak hozzá ...« Ilyen gaz- dagdk vagyunk? Feltétlenül szükség van ilyen felügyelet­re? Semmi látszata, merem állítani, hogy ilyen piszkos a község még nem volt, mint mióta ez a felügyelet kezde­tét vette. Ha szükség van ilyen felügyeletre, akkor mi­ért nem végzik becsületesen, tisztességesen ezt a munkát a magas fizetésükért? Miért nem vették észre és miért nem jelentették, hogy egész téten a hó a főutcán a jár­dáin nincs eltakarítva, így a forgalmas és balesetveszélyes 7-es útón kényszerültünk ve­szélyeik között közlekedni. Majd olvadáskor miért nem vették észre, hogy víz alá kerültek az udvarok és a járda Dr Varga László, a Kapos­vári Városi Tanács igazgatá­si osztályvezetője másként vélekedett: „A várasd tanács közterület-felügyelete alig egy éve tevékenykedik. Mun­kamódszerei kialakulóban vannak. A város lákosságá- tól szívesen fogadunk el ja­vaslatokat, örömmel vesszük a bejelentéseket.. ismételni, kell, megvonható a zenieszoligáitatásd jog. A másik jellegzetes szezonális problémánk a tiltott, azaz a vadkempingezés az uták mentén, erdőszélteken. Eze­ket nekünk keli felszámol­nunk: nem könnyű feladat, és ugyancsak éjszakai mun­ka. Tavaly mindennapos gon­dot okoztak az engedély nél­küli árusítók, 'közterüLetfog- Talóik. A városi tanálcs minit ismeretes, minden ősterme­lőnek ad engedélyt, s helyet terméke árusítására. Az en­gedély nélküliek többnyire nem őstermelők, hanem ügyeskedők, akik a Bala­ton-parti lehetőségeket igye­keznek husásan kihasználni. Ha engedély nélküli élpítfce- zésre bukkanunk, építés ren­dészeti eljárásra teszünk ja- vaisiátot. A múlt évben mintegy 18 alkalommal él­tünk e jogunkkal. A parkrongálókkal ugyan­csak főként az idényben gyűlik meg a bajunk. A Ró­zsakerít például folyton ve­szélyben van, hiszen a ki­kötőben parkolló autóbuszok utasai valósággal elözönlik a füves területeket, s itt naponta állandóan csaknem 500—600 ember napozik, A palrkőir ez esetben* tehetet­len*, de a kettesével, járó felügyelőik is kudarcot val­lanak. A tiltott fakivágások­kal kapcsolatban csak any- nyit, tavaly mintegy 150 fát távolítottak el a városban engedély nélkül. Ilyen ese­tekben szabálysértési félje­lentést teszünk. Azt is el­lenőriznünk kell, hogy az elöregedett, kitermelésre érett fáik pótlása megtör - tént-e. Kivizsgálják a lakossági bejelentéseket. Részbeni jo­gos panaszokat orvosolnak, de sokszor „fülemülevdták- ban” is tőlük várják a dön­tő szót az egymásra hara- goísan tekintő szomszédok. Kerékpárral járják 'terüle­tüket, a legtávolabbi körzet a sóstói, mély Somogy me­gye határáig tant. E város­részben naponta harminc­harmincöt kilométert bicik­liznek a felügyelők. Kétség- telten, egyelőire nem túl nép­szerűtek, bár* a lakosság egy jelentős része már rok on - szenvvel figyeli tevékenysé­güket. Méltán. Óvják a ter­mészeti környezetet, vala­mennyiünk kincsét, a tavat, az utcáik, tereik tisztaságát, szépségét. Itt csak engedéllyel lehet parkolni „Nem azért vagyunk, hogy büntessünk" Czeider Tibor a kaposvári köaterület-felügyeiet meg- ailakufliásától „felügyeli” vá­rosunk tisztaságát, rendjét. — A Dunántúli Regionális Vízműnél dolgoztam raktá­rosként, majd a Somogyi Néplap hirdetésére felfigyel­ve megpályáztam ezt az ál­lást. Rövid elbeszélgetés alapján áthelyezéssel felvet­tek felügyelőnek. Néhány nap múlva már továbbkép­zésen vehettem részt. — Mi a véleménye a szer­vezet munkájáról? — A város nehezen vette tudomásul a megalakulásun­kat, hiszen hasonló intéz­mény eddig nem volt. Mi pedig tapasztalatok nélkül — az egyhetes tanfolyamra tá­maszkodva — álltunk mun­káiba*. Jelentős eredmény azonban, hogy rövid egy év alatt a szabálysértések szá­ma erősen csökken. Egyre többen — főleg az idősebb korosztályból — elismerik munkánkat, egyesek azonban még látni sem szeretnek ben­nünket. — Nem zavarja ez a nép­szerűtlenség? — Amikor ezt a munka­helyet választottam, végig­gondoltam előrelátható vi­szonyunkat a lákosságga-1. Ügy döntöttem, hogy ha va­lamit tehetek a város rend­jéért, elvisielem a kellemet­lenségeket. — Milyen érzés büntetni? — Mi nem azért vagyunk, hogy büntessünk, hanem azért, hogy egyre ritkábban kerüljön elő a csekkfüzet. Tehát büntetni nem jó, de bizonyos eseteikben elkerül- hetetlen. — A közelmúltban volt valamilyen kirívó eset? — Talán nem is a legsú­lyosabb, de mindenképpen meggondolandó: terhes fia- talasszsony kutyája az egyik j*átszótér homokozójába pisz- kított, mert hogy odavitte. Vajon néhány év múlva mi­lyen szavakkal illetné a gyermeke mellett kaparászó kutya gazdáját?! — Maga soha nem követ öl szabálytalanságot ? — Nem! — És mielőtt felügyelőként dolgozott? *— Egyszer büntettek meg gyorshajtásért. — Munkájával kapcsolat­ban mit kívánna? — Együttműködést és „bé­kés egymás mellett élést” a lakossággal. A jelenlét is visszatart Somogybán ma 55 közte­rületi felügyelő dolgozik a helyi tanácsok rendészeti szerveként. Munkájuk intéz­ményes és szakmai irányítá­sát a* megyei tanács igaz­gatási osztálya látja el. En­nek vezetőjét, dr. Németi Lászlót kérdeztük a közte­rület-felügyelet megalaku­lásának előzményeiről. — Egy 1982-es kormány- rendólet Budapesten hozta létre — először Magyaror­szágon — a közterület-fel­ügyeletet. E szervezet két éves működése alatt kedve­ző tapasztalatokat szereztek, s így a helyi tanácsok — megyei jogú nagyvárosok, ki­emelt üdülőterületek — kez­deményezésére 1984 márci­usában ,e szervezet kibővíté­séről újabb rendeletet alko­tott a kormány. A tanácsoknál korábban is foglalkoztak szabálysértési ügyekkel, de ez nem volt ha­tékony az eljárás nehézkes­sége miatt. A közrend érde­kében ugyanis gyorsan kell a szabályszegésekre reagálni. Korábban például, ha vala­ki nem lapátolta el háza elől télen a havat, s ezért följelentették, mire az ügy megjárta a tanácsot és hatá­rozat született, már rég ki­tavaszodott. Ezért volt szük­ség egy gyorsan reagáló, a helyszínen intézkedő szervre. A rendelet lehetővé teszi a helyi tanácsoknak és az igazgatási társulatoknak a közterület-felügyelet meg­szervezésért. Az ehhez szük­séges anyagiakat a helyi ta­nácsoknak kell kigazdálkod- n*iok. A felügyelők tizennégy szabályszegést, úgynevezett elkövetési magatartást szank­cionálnak. A legfontosabbak: hatósági hirdetmények ron­gálása, köztisztasági szabály- sértés, közterület engedély nélküli használata, tiltott he­lyen való .táborozás, parkron­gálás, csendhábarítás, tiltott fürdés, engedély nélküli par­kolás. A felügyelők felszólí­tanak, figyelmeztetnek, de — legföljebb 500 forint erejéig — bírságot is kiszabhatnak. — Hogyan alakult ki a közterület felügyelet somogyi szervezete? — Először a Balaiton-par- ton közigazgatási társulás­ként. Siófok—Zamárdiban, Balatonszárszó—Földváron, Boglárltelle—Fonyódon és Balatonkeresztúr—Szent- györgyön. 1984. június 1-től 45 felügyelő állt itt munká­ba. Tavaly Kaposváron to­vábbi 11, Barcson 3 és Mar­caliban szintén 3 felügyelő­vel bővült a szervezet. Egy­séges egyenruhájúkon az il­letékes város címerét vise­lik, a tóparton pedig közös balatoni címert. Akadnak köztük volt rendészek, sőt rendőrségi kötelékben szol­gálók. A felügyelők 49 szá­zaléka ipari szakmunkáskép­ző intézetet járt, 34 száza­léka középiskolát, 3,8 száza­léka főiskolát. 15 százalékuk politikai iskolában is vég­zettséget szerzett. — Hogyan látja el a ta­nács egységes irányításukat? — A megye rendszeresen figyelemmel kíséri munká­jukat. Fiatal szervezet ez még, nincs múltja, minden­ből tanulniok kell. Évente tanfolyamokat rendezünk számukra, s ezek a tapaszta- latátadást is szolgálják. — Hozott-e kézzelfogható eredményeket működésük? — Határozottan állítha­tom, hogy igen, bár ezt ob­jektiven mérni nehéz. Ta­valy a felügyelők 12 800 eset­ben intézkedtek, 2000 fel­szólítást, 5400 figyelmezte­tést és 4050 bírságot foga­natosítottak. A bírság össze­ge 960 ezer forint. De nem ez a fontos, a bírság nem cél, csak eszköz. A közte­rületi felügyelők személyes jelenléte is komoly vissza­tartó erő, s erősíti az állam­polgárok önkéntes jogköve­tését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom