Somogyi Néplap, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-21 / 118. szám

2 Somogyi Néplap 1986. május 21., szerda Megkezdődtek a hivatalos magyar—finn tárgyalások Stockholmi konferencia EURÓPA ÉRDEKE (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően Losanczi Pál és Mauno Koivisto gépko­csiba szállt. A gépkocsisor a kíséret tagjaival együtt a finn állami vendégházhoz indult. Kora délután az elnöki palotában megkezdődtek a magyar—finn hivatalos tár­gyalások. Előbb Losonczi Pál és Mauno Koivisto a finn államfő dolgozószobájá­ban négyszemközti megbeszé­lést tartott, amely szívélyes es baráti légkörű volt. Később a palota Sárga- • termében tárgyalóasztalhoz ültek a delegációk. A ma­gyar tárgyalócsoport vezető­je Losonczi Pál volt, tagjai pedig Bányász Rezső, Kovács László, Melega Tibor, Hargi­ta Árpád, Gresznáryk Pál, a Külügyminisztérium főosz­tályvezetője és Petróczi Sán­dor, a Külügyminisztérium főelőadója. A finn tárgyaló- csoportot Mauno Koivisto vezette, s ennek tagjai voltak: Paavo Väyrynen, Ake Vihtol, Arto Mansala, Seppo Pieti- nen, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, Erkki Mäentakanen, a kül­ügyminisztérium osztályve­zetője, Jaakko Kalela, az el­nöki hivatal főnöke, Charles Murto, szocialista országokkal foglalkozó kül- ügymlnisztériumi osztály ve­zetője és Juhani Väänänen, a külügyminisztérium politi­kai osztályának csoportveze­tője. A tárgyalásokon mindkét elnök méltatta a magyar és a finn nép hagyományos ba­ráti kapcsolatainak sokolda­lú, kedvező fejlődését. Kife­jezésre juttatták, hogy a kapcsolatok ápolásához jelen­tősen hozzájárulnak a már rendszeressé váló magas- szintű . látogatások. Hangsú­lyozták, hogy a két ország viszonyában nagyobb meg­oldatlan kérdés nincs, köl­csönösen törekednek a poli­tikai, a gazdasági és a kul­turális együttműködés folya­matos feljesztésére. Különö­sen nagy hangsúlyt kapott a gazdasági kapcsolatokban rejlő lehetőségek jobb ki­használásának szükségessége. Losonczi Pél és Mauno Koivisto rendkívül hasonlóan ítélte meg a nemzetközi élet számos alapvető kérdését is. Aláhúzták, hogy az európai béke és biztonság érdekében szükséges a helsinki folya­mat sikeres továbbvitele mindazokkal szemben, akik Helsinki széliemének érvény­re juttatását kezdettől fog­va szeretnék akadályozni. Rámutattak, hogy a világ népei nagy reményt fűztek a múlt év novemberében Genfben megrendezett szov­jet—amerikai csúcstalálko­zóhoz.. Sajnálatos, ihogy a nemzetközi feszültség eny­hülése, a leszerelés folyama­ta, a váiságök békés megol­dása, igen lassú, vagy nem tapasztalható az előrehala­dás. Sőt, egyes kérdésekben újabb nehézségek, veszélyek jelentkeztek. Ez méginkább szükségessé teszi a békéért, a leszerelésért, a nukleáris háború ellen folyó nemzet­közi harc erősítését. Losonczi Pál magyarorszá­gi látogatásra hívta meg Mauno Koivistót és feleségét, a meghívást köszönetül el­fogadták. A tárgyalások befejeztével Losonczi Pál és felesége az elnöki palota Gót termébe ment, ahol a magasrangú vendégeknek bemutatták a Helsinkiben akkreditált dip­lomáciai képviseletek vezető­it. Losonczi Pál útja az el­nöki palotából a hyetaniemi temetőbe vezetett, ahol a finn közélet nagy alakjai nyugszanak. Itt megkoszo­rúzta a finn semlegességi politika kidolgozójának és a volt köztársasági elnöknek. J. K. Paasikiviinek a sírem­lékét. A tiszteletadásnál Hel­sinki helyőrségének parancs­noka és a felsorakozott dísz­egység parancsnoka fogadta és kísérte a magyar állam­főt. Későhb az Elnöki Tanács elnökét és feleségét a ma­gyar nagykövetségen üdvö­zölték. Hargita Árpád nagy­követ beszámolt a nagykö­vetség és a magyar kolónia életéről, munkájáról. Sokol­dalú, hasznos munkájukhoz Losonczi Pál további sikere­ket kívánt. Este az elnöki palota Ál­lami-termében Mauno Koi­visto és felesége díszvacsorát adott Losonczi Pál és fele­sége tiszteletére. A szívélyes légkörű díszvacsorán pohár- köszöntők hangzottak el. Dubinyin az új washingtoni nagykövet A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Jurij Dubinyint nevezte ki a Szovjetunió új washingtoni nagykövetévé, s egyben fel­mentette elődjét, Anatoli) Dobrinyint e tisztség alól, mert más munkakört tölt be — adta hírül a TASZSZ. Anatolij Dobrigyint hosz- szas diplomáciai szolgálat után márciusban, az SZKP XXVII. kongresszusán a Központi Bizottság titkárává választották. Lázár György japán üzletembereket fogadott Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke kedden a Parlamentben fogadta Ivata Kazuot, a Toshiba cég vóit elnökét, a japán-—magyar gazdasági klub elnökét, va­lamint a kíséretében lévő több japán üzletembert. A megbeszélésen jelen volt Beck Tamás, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke, valamint Wachi Kazuor Ja­pán budapesti nagykövete is. Marjai József Moszkvába utazott Marjai József-, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, ha­zánk állandó KGST-képvise- lője, a Magyar—Szovjet Gaz­dasági és Műszaki-Tudomá­nyos Együttműködési Bizott­ság társelnöke kedden Moszkvába utazott, ahol részt vesz a KGST VB 119. ülésszakán és az együttmű­ködési bizottság elnöki talál­kozóján. Kapolyi László hazaérkezett Moszkvából Kapolyi László ipari mi­niszter, aki Moszkvában folytatott tárgyall ásókat,, ked­den hazaérkezett a Szovjet­unióból. Moszkvai tartózko­dása során találkozott Mi­hail Skabardnya automati­zálási és műszeripari. Vla- cseszlav Kolesznyikov elekt­ronikai ipari, Erlen Pervisin híradástechnikai, Vaszilij Samsin távközlési, Borisz Balmont szerszámgépgyár­tási és szerszámipari. Pjotr Plesakov rádióipari, Mihail Scsadov szénbányászati. Lev Vasziljev könnyű- és élelmi- szeripari gépgyártási, Ana­tolij Majorec energetikai és villamosítási, Alekszandr Jezsevszkij traktor- és me­zőgazdasági gépgyártási, va­lamint Vlagyimir Velicsko energetikai, gépgyártási mi­niszterrel, s a magyar— szovjet ipari együttműködés tov ábibf e jlles ztés én ek idősze­rű kérdéseiről tanácskozott véliüík. Kapolyi Lászlót fogadta Jakov Rjabov miniszterel­nök-helyettes és Jurij Koni- sev, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa Gépipari Együttmű­ködési Irodájának elnökhe­lyettese. A bizalom és biztonság erősitésével, valamint az eu­rópai leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia fele­lősségteljes szakaszához ér­kezett. A fórum résztvevői — 36 európai állam, az Egye­sült Államok és Kanada kép­viselői — megkezdték egy kölcsönösen elfogadható do­kumentum kialakítását olyan kérdésekben, mint az erő alkalmazásáról való lemon­dás, a hadgyakorlatok mére­teinek korlátozása, a kato­nai tevékenység éves tervei- nék cseréje, a nagyszabású hadgyakorlatok előzetes beje­lentése és megfigyelők meg­hívása a gyakorlatokra. A Szovjetunió és a Var­sói Szerződés többi állama következetesen síkra száll azért, hogy a stockholmi konferencián olyan új, haté­kony és katonai szempontból lényeges intézkedéseket dol­gozzanak ki, melyek erősítik a bizalmat és biztonságot, és csökkentik az európai kato­nai szembenállást. A szocia­lista országok e célból több más intézkedés mellett ja­vasolták, hogy a hadgyakor­latok résztvevőinek számát 40—50 ezer lobén, a légi- deszant csapatok számát 7 ezer főben maximálják. Tá­mogatták a semleges és el nem kötelezett országoknak azt a javaslatát, hogy az európai hadgyakorlatokon a bejelentésre kötelezett létszá­mot legfeljebb ötszörösen szabad felülmúlni, időtarta­muk pedig nem haladhatja meg a 15 napot. E korláto­zó küszöbök ésszerűek, ki­egyensúlyozottak és teljes mértékben elfogadhatók, mind a NATO, mind a Var­sói Szerződés tagországai számára. Az európai katonai tevékenység korlátozásának gondolatát a résztvevő álla­mok többsége támogatja, hi­szen annak szintje, mérete, intenzivitása és időtartama állandóan növekvő tenden­ciát mutál. E tevékenység a legveszé­lyesebb jelleget a JMATO- országokban öltötte. Ezek Európában és az Allan ti - óceánon évente több mint ezer különböző gyakorlatot tartanak. Ezeken a személyi állomány és a harci techni­ka jelentős része jelen van. így például a NATO őszi hadgyakorlatán mintegy 350 ezer fő. 15 ezer lánctalpas és kerekes technikai eszköz, közel 2 ezer harci repülő­gép, mintegy 400 hadihajó és kisegítő hajó vesz részt. A katonai konfrontáció ve­szélye különösen amiatt nö­vekszik, hogy az Egyesült Államok hadihajói és száraz­földi csapatai provokatív te­vékenységet folytatnak más országok határai közelében, szándékosan megsértik egy- egy állam légterét és felség­vizeit. Ide sorolhatjuk, ami­kor amerikai hadihajók sér­tették meg a Szovjetunió és Bulgária államhatárait a Fe­kete-tengeren, avagy az USA 6. flottájának Líbia el­leni tevékenységét. Mégis elsősorban az Egyesült Álla­mok, továbbá Nagy-Britannia és Franciaország hivatkozik a hagyományos fegyverek egyensúlyának hiányára, csa­pataik hadműveleti felkészí­tésének sajátosságaira, az éghajlati feltételekre és min­den lehetséges más okra. Pe­dig a tények mást mutatnak. A NATO országaiban 620 millióan, a Varsói Szerződés tagállamaiban. 375 millióan élnek. Ez Igen fontos ténye­ző a tartalékok mozgósítá­sakor. Ezen kívül a NATO felülmúlja a Varsói Szerző­dés szervezetét fegyveres erői személyi állományának létszáma, harcképes hadosz­tályainak száma, páncélelhá­rító eszközei tekintetében, és közel azonos mennyiségű tü­zérségi és páncélos teohnikai eszközzel rendelkezik. A Var­sói Szerződés szervezetében valamivel több harcászati légierő van. Nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az európai kon­tinens partját mosó Atlanti- óceánon és a tengereken a NATO haditengerészeti erői­nek nagy erejű osapásmérő egységei őrjáratoznaik. Az Egyesült Államok Földközi- tengeren lévő 6. flottája az állandó harckészültség álla­potában van. Csaknem tel­jes egészében európai tevé­kenységre orientálódik az USA 2. (Atlanti) haditenge­részeti flottája, melynek öt repülőgépanyah ajója és több mint 100 más típusú hadi­hajója van. Európában és a környező térségekben több mint 200 jelentős NATO-tá- maszpont helyezkedik el. Az Egyesült Államok azért nem akarja elfogadni ahad- gyakoraltokon résztvevők létszámának korlátozását, mert az erő bűvöletében él, azt akarja demonstrálni Eu­rópában és a környező ten­geri térségekben. Tények bi­zonyítják, hagy az erő al­kalmazásával való fenyege­tés és az erő tényleges alkal­mazása az Egyesült Államok és néhány más NATO-or- szág külpolitikai gyakorlatá­nak szerves részét alkotja. A stockholmi konferencián el kell fogadni a korlátozás­sal kapcsolatos intézkedése­ket. Ezt követeli meg Euró­pa érdeke. M. Viktorov vezérőrnagy Petar Mladenov bolgár külügyminisztert Bonnban fogadta Helmut Kohl [nyugatnémet kancellár Kedd esti kommentár Brutális támadás Mihail Gorbacsov F. Gonzálezzel tanácskozott „Szégyentelen és brutális tett.” „Tragikus következmé­nyekkel járó gyilkos táma­dás.” A fogalmazás eltérő, de a tartalom azonos: világszer­te felháborodással és heves bírálattal fogadták a Dél-af­rikai Köztársaság legújabb fegyveres akcióit, amelyek három szomszédos állam, Zambia, Zimbabwe és Bots­wana ellen irányultak. A pretoriai indoklás — amint ahhoz a nemzetközi közvélemény már hozzászok­hatott — ezúttal is ciniku­san átláts rolt. „Elszántuk magunkat, nagy minden ren­delkezésre álló eszközt beve­tünk a terrorizmus elleni harcban” — jelentette ki rá­dióközleményében a dél-af­rikai hadsereg vezérkari fő­nöke. Terroristák alatt ter­mészetesen a fajüldöző rend­szer ellen harcoló belföldi polgárjogi szervezeteket, és a külföldön is tevékenykedő Afrikai Nemzeti Kongresz- szust (ANC) értik. A hivata­los magyarázatot azonban nevetségessé teszik a tények: a dél-afrikai légierő és a szárazföldi alakulatok táma­dása ugyanis menekülttábo­rok és irodák ellen irányult, a szomszéd államok szuvere­nitását semmibe véve. A dél-afrikai akció követ­keztében félbeszakította munkáját a brit nemzetkö­zösség tényfeltáró küldöttsé­ge, amely az elmúlt napok­ban Fokvárosban, Johannes­burgban és a frontállamok fővárosaiban tárgyalt, s köz­vetíteni próbált az aparthe­id-rendszer és afrikai szom­szédai között. Illúziói ter­mészetesen senkinek nem le­hettek a neves politikusok­ból álló delegáció tárgyalá­sai kapcsán. A nemzetközös­ségi küldöttség — a fekete népesség legalapvetőbb kö­veteléseit tolmácsolva — a törvényen kívül helyezett ANC legalizálását, és vezető­jének, Nelson Mandelának szabadon bocsátását akarta elérni. Ennek fejében az ANC „tűzszünetet kötne”, a kormánnyal, és megbeszélé­sek kezdődhetnének az or­szág jövőjéről. A pretoriai vezetés viszont azt követeli, hogy az ANC előzetesen „mondjon le az erőszakról”, s nem hajlandó elfogadni a mindenfatja politikai reform alapkövének tekinthető „egy ember — egy szavazat” el­vet, vagyis a bőrszín szerin­ti egyenlőtlenség elvetését sem. A minapi támadással tulaj­donképpen „üzent” a fajül­döző rezsim hazai és külföl­di bírálói egyre népesebb tá­borának: nem törődik tilta­kozásukkal, hiábavalóak a közvetítési kísérletek, s /.u ez nem tetszik, akkor hasonló akciókra számíthatnak. Sz. G. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden a Kremliben fogadta Felipe González spanyol kormány­főt, aki hétfő óta hivatalos Mihail Gorbacsov Moszkvá­ban fogadta Felipe González spanyol miniszterelnököt látogatáson tartózkodik Moszkvában. González elő­zőleg tárgyalt Andrej Gro- mikóval, az SZKP KB PB tagjával, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnökével is. A nap folyamán Eduard Sevardnadze, az SZKP KiB Politikai Bizottságának tag­ja, külügyminiszter tárgyalt Francisco Fernandez Ordo­nez spanyol külügyminisz­terrel, aki Felipe González kíséretében tartózkodik a szovjet fővárosban. Nyikolaj R izskov, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke is megbeszélést foly­tatott Felipe Gonzálezzel. A találkozón szovjet részről részt vett Eduard Sevard­nadze, valamint Nyikolaj Tailizin, a PB póttagja, az állami tervbizottság elnöke is. A felek elégedetten nyi­latkoztak a tárgyalásokról. Hangsúlyozták, ho,gy a két­oldalú .kapcsolatok fejlesz­tése előtt további lehetősé­gek állnak, mindenekelőtt a pdliitikai párbeszéd folyta­tása és kiszélesítése terén. A két fél megegyezett ab­ban, hogy rendszeressé te­szik és kibővítik a politikai konzultációt a két ország kölcsönös érdeklődésére szá­mot tartó kérdésekben. A felek átték int ették a s zo.v jet—spa ny o 1 ker eske.d el - mi-gazdasági együttműködés konkrét kérdéseit, minde- ndkelőtt az ipari kooperá­ciók témakörét. A két or­szág gazdasági és ipari együttműködésének fejlesz­téséről jegyzőkönyvet, a nemzetközi autóforgalomról szovjet—spanyol egyezményt írtak alá. Az aláírási cere­mónián. egyrészt Nyikolaj Rizskotv, Eduard Sevard­nadze és Nyikolaj Talizin. másrészt Felipe Gonzalez és a kíséretéhez tartozó szemé­lyiségek vették részt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom